EB: így szabályozza a földvásárlást az uniós jog


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A termőföld értékesítéséről adott ki az Európai Bizottság iránymutatást, hogy a tagállamok megelőzhessék a termőföldárak spekulációját és a túlzott tulajdonosi koncentrációt.


Az iránymutatás kifejti, hogy a tagállamok saját hatáskörükben korlátozhatják a termőföldek értékesítését a mezőgazdasági közösségek megőrzése és a fenntartható mezőgazdasági művelés előmozdítása érdekében. Ennek során azonban számos uniós jogszabályt kell betartaniuk, különösen a tőke szabad mozgására vonatkozót. A bizottság emlékeztet arra, hogy 2015-ben kötelezettségszegési eljárást indított azon tagállamok – köztük Magyarország – ellen, amelyek hátrányos megkülönböztetést alkalmaznak más uniós országokból származó befektetőkkel szemben, és aránytalan mértékben korlátozzák a határokon átívelő befektetéseket.

[htmlbox eu_jog_alkalmazasa]

 

A bizottság szerint elfogadható, hogy a tagállamok a földvásárlást a nemzeti hatóságok előzetes engedélyéhez kössék és korlátozzák a megszerezhető földterület nagyságát, valamint elővásárlási jogokat kössenek ki. Elővásárlási joga lehet a földterület bérlőinek, a szomszédoknak, a társtulajdonosoknak és az államnak.

Az uniós jog nem engedélyezi azonban diszkriminatív korlátozások bevezetését, így például tiltja, hogy a tagországok általános követelményeket határozzanak meg a lakóhelyre a föld megszerzésének előfeltételeként. A határokon átívelő befektetések aránytalan korlátozása szintén jogellenes. Tilos továbbá a földterület megvásárlásának előfeltételeként a mezőgazdasági tevékenységhez szükséges képesítések megkövetelése is – áll a közleményben.

(MTI)


Kapcsolódó cikkek

2024. április 25.

Így működik a közösségi finanszírozás

A fintech-forradalom egyik mérhető sikertörténete, hogy miként vált az adomány és előfizetés jellegű közösségi finanszírozás a hagyományos forrásgyűjtési módszerek – mint a klasszikus banki finanszírozás vagy a kockázati tőkebefektetések – alternatívájává. Ebből a gyors fejlődésből az is következik, hogy kevésbé egységes a kép a köztudatban a „crowdfunding” jelenségről. Hány formája van? Melyek esnek szabályozás alá? Kik a szereplők a folyamatban? Milyen jogszabályok vonatkoznak rá?  Hogyan adóznak? Sok-sok tisztázandó körülmény közül a fő kérdés mindenekelőtt azonban az, hogy megjelennek-e erre szakosodott szolgáltatók Magyarországon is. A Jalsovszky Ügyvédi Iroda összefoglalójából sok kérdésre választ kapunk.