Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Hosszú folyamat zárult le május 3-án, amikor is Trócsányi László igazságügyi miniszter az Országgyűlés elé terjesztette a Polgári Törvénykönyv módosítására irányuló törvényjavaslatot. A tervezett módosítások kapcsán beszélgettünk dr. Bodzási Balázs helyettes államtitkárral, a vezető tisztségviselők felelősségéről, az önálló zálogjog visszavezetéséről, valamint a fidúcia-tilalom csökkentéséről.
Január eleje óta végigkövethettük a módosítás folyamatát és a közös gondolkodást, akár a Magyar Jogász Egylet nyilvános vitaülésein, akár nyomtatott és online szakmai fórumokon. Az Igazságügyi Minisztérium által 2016. április 4-én közigazgatási egyeztetésre bocsátott anyag még jóval szélesebb körű módosításokat tartalmazott, mint az Országgyűlés elé terjesztett. Mi volt ennek a nagymértékű csökkenésnek az oka, illetve hogyan alakult a módosítások szükségességéről való gondolkodás a közigazgatási egyeztetés óta?
Megpróbáltuk figyelembe venni azokat a szakmai, kritikai észrevételeket, amelyek nem támogatták a módosítást, konkrétan a jogi személyekről szóló Harmadik Könyvnek a megváltoztatását. A korábbi kormány-előterjesztés és a benyújtott törvényjavaslat közötti legjelentősebb különbség, hogy kimaradtak a Harmadik Könyvre vonatkozó módosítások. Volt persze egyéb kötelmi jogi, öröklési jogi részt érintő javaslat is, de én azt gondolom, hogy itt koncepcionális szempontból a Harmadik Könyvnek van a legnagyobb jelentősége. Hogy miért maradt ez ki? A Kúria Polgári Kollégiuma ez év február 1-én tartott egy ülést, ahol egyhangúan azt a döntést hozták, hogy semmiféle Ptk. módosítást nem támogatnak. Ezt időelőttinek, károsnak tartották. Az Igazságügyi Minisztériumnak küldött levelükből idézve:
„A bírói jogalkalmazás jövőbeli bizonytalanságainak az elkerülése érdekében ugyancsak nincs szükség jelenleg a Kódex átfogó módosítására. A joggyakorlat bizonytalanságára az vezetne leginkább, ha a jogalkotó a hatálybalépést követő rövid idő elteltével novelláris terjedelmi módosítást hajt végre. Célszerűbb, ha a jogalkalmazóknak kellő idő áll rendelkezésre az adott szabályrendszer logikájának, szabályozási elveinek a gyakorlatban történő elsajátítására és csak ezt követően kerül sor indokolt esetben a szabályok pontosítására. Általános szempontként rögzíthető – mondja a Polgári Kollégium – hogy nincs szükség törvény módosításra olyan kérdésekben, ahol a helyes és a jogalkotói célnak is megfelelő egységes joggyakorlat bírói jogértelmezés útján is kialakítható”.
Ezek után nagyon nehéz lett volna amellett érvelni, hogy a minisztérium azért szeretné módosítani a Harmadik Könyvet, hogy megkönnyítse a bírók, a jogalkalmazók dolgát. Bár nem ismerem az alsóbb szintű bíróságok véleményét, de ezt az álláspontot a minisztérium vezetése elég súlyosnak tartotta ahhoz, hogy amellett fogaljon állást, hogy a Harmadik Könyv módosításának még nem jött el az ideje. Van egy kivétel, de az inkább a Hatodik Könyvet érinti, ez pedig a vezető tisztségviselők deliktuális felelőssége.
Összegezve, a kormány-előterjesztés körülbelül kétharmada alapvetően azért maradt ki, mert a Kúria úgy ítélte meg, hogy ennek a módosításnak még nincs itt a helye, és nem segítené a jogalkalmazói gyakorlatot, mivel úgy gondolják, hogy ezt ők mindenféle jogalkotói beavatkozás nélkül meg tudják oldani.
 |
A vezető tisztségviselő felelőssége
|
Akkor ezek szerint a vezető tisztségviselők harmadik személyek irányában fennálló felelőssége vonatkozásában annyira súlyos volt a jogértelmezési helyzet, hogy nem lehetett várni a helyes jogalkotói gyakorlat kialakítására?
Igen! Úgy ítéltük meg, mivel az üzleti életben tevékenykedő cégek vezetőitől, jogászaitól is jött visszajelzés, hogy a Ptk. 6:541. §-a komoly veszélyeket rejt magában. Ha egy olyan bírói gyakorlat alakul ki, amelyre az eredeti jogalkotói szándék nem is irányult, az nem tesz jót az üzleti életnek. Még a bírák közül is többen elismerték, és publikálták is szakmai folyóiratokban, hogy ezen a ponton nem egyértelmű a normaszöveg, és szükség van a jogalkotó beavatkozására. Az egy másik kérdés, hogy a Kúria erre így nem tért ki, de itt szerintem helyes volt a minisztérium részéről, hogy megpróbáltuk egyértelművé tenni, hogy ezt az új típusú felelősségi szabályt ilyen formában nem lehet alkalmazni.
Mi volt a probléma?
Két probléma merült fel. Az eredeti szándék az lett volna, hogy ha a vezető tisztségviselőt terheli a kártérítési kötelezettség, de nem tud fizetni, akkor helyette a jogi személy majd helytáll. Tehát a kívülálló harmadik személy, a károsult irányába ez egy biztosítéki szerepet töltött volna be. Csakhogy ezt elkezdték úgy értelmezni, hogy ha a jogi személy a károkozó és őt terheli a kártérítési kötelezettség, és nem a vezető tisztségviselőt, de az egyetemlegesség fennáll, akkor valójában a jogi személy helyett a vezető tisztségviselő fog majd helytállni. Ez azért érthető okok miatt elég komoly riadalmat keltett. A másik probléma, hogy van olyan szakmai álláspont, amely alapján ezt a szakaszt akkor is lehet alkalmazni, ha a jogi személy szerződéses viszonyban áll a kívülálló harmadik személlyel, és a szerződést a jogi személy megszegi. A harmadik személynek nem deliktuális alapon, hanem a jogi személy vonatkozásában kontraktuális alapon keletkezik a kára, de mivel ő nincs jogviszonyban a vezető tisztségviselővel, ezért deliktuális jogcímen kérheti ennek az egyébként szerződésszegésből származó kárnak a megtérítését. Ez egy vitatott jogi álláspont, nem beszélve arról, hogy az ilyen jellegű duplikált igényérvényesítést a Ptk. 6:145. §-a is kizárja. Erről azonban a végső szót a Kúriának kell majd kimondania, mert akik ezt most így gondolják, azok szerintem még a módosításból is ezt fogják kiolvasni, holott ilyen jogalkotói cél sosem volt.
Várható-e még, hogy a parlamenti tárgyalás során további korrekciókat, pontosításokat hajtanak majd végre a normaszövegen?
Így van. Érkeztek módosító javaslatok, és ezek egy részét megfogadtuk, átvettük. Így például az Önök vállalata által szervezett visegrádi Ptk. konferencián elhangzott jobbító szándékú észrevételek közül is vettünk át. A május 23-ai héten lesz az Igazságügyi Bizottság, a jövő héten pedig a Törvényalkotási Bizottság ülése, ott fogja az Igazságügyi Minisztérium benyújtani ezeket a módosítókat. Ezek a módosítások azonban már nem érintenek olyan szakaszokat, amik jelenleg nincsenek megnyitva. Nem fog bővülni a módosítással érintett rendelkezések köre.
Sokakat meglepett, hogy az előzetesen ismert szöveghez képest a jogalkotó átfogóan kíván hozzányúlni a Ptk. értékpapírokat érintő rendelkezéseihez. Mi volt ennek az oka?
Az értékpapír szabályokat egyszerűsíteni kellett. Az új Ptk. jelentős lépést tett az értékpapír jogi szabályozás területén, amikor bevezette az úgynevezett nyitott értékpapír fogalmat. Ez azt jelenti, hogy szemben a régi Ptk.-val, már nemcsak az minősül értékpapírnak, amit jogszabály annak minősít, hanem ha feltételeknek eleget tesz az adott papír, akkor olyankor is értékpapírnak minősül, ha egyébként nincs olyan szabály, ami értékpapírnak minősítené. Ezt az újítást megőrizi a módosítás. Változást abban hoz, hogy egyszerűsíti a szabályozást. Ha összehasonlítjuk az értékpapír fogalmát az új Ptk.-ban, meg a Törvényjavaslatban, látható, hogy ez egy lényeges egyszerűsítés. Másrészről pedig kiiktattuk azokat a technikai szabályokat, amelyek nem a Ptk.-ba, hanem a Tőkepiaci törvénybe valók. Azt, hogy mit és hogyan kell a dematerializált számlán csinálni, nem Ptk. kérdés. A harmadik érv pedig, hogy összhangba kell hozni a Tőkepiaci törvényt a Ptk.-val, erre a munkára részletesen a második félévben kerül sor.
A nyilvános viták során többször felmerült, hogy a Ptk. kodifikációs hibáit korrigálni kell. A Törvényjavaslat mégis egy kodifikációs szempontból furcsa fordulattal kezd, amikor az Alaptörvény VI. cikkét egy az egyben megismétli. Miért volt erre szükség?
A Kormánynak határozott elvárása, hogy az Alaptörvény rendelkezései az alsóbb szintű jogszabályokban is jelenjenek meg. Ezt kívántuk egyértelművé tenni a személyiségi jogok területén és erősíteni a személyiségi jogi védelmet azzal, hogy ezt a rendelkezést, illetve az annak megfelelő tartalmú szabályt, amit az Alaptörvény kimond, beillesztjük a Ptk.-ba. Nem szó szerinti átültetésről van azonban szó, tartalmilag próbáltuk beilleszteni az Alaptörvény rendelkezését a polgári jogi kódexbe.
A Törvényjavaslat a különvált zálogjog megszüntetésével egyidejűleg visszavezeti a jogrendszerbe az önálló zálogjogot. Ezzel kapcsolatban Szalóki Gergely a Magyar Jogban megjelent írásában is kifejti, hogy ez a járulékos jellegű különvált zálogjog kifejezetten a jelzáloglevélről szóló törvény szerinti refinanszírozási struktúrára lett kitalálva, bevezetésével kívánta a jogalkotó kárpótolni a jelzálogbankokat az önálló zálogjog megszüntetése miatt. Mi volt az oka, hogy mégis megfelelőbbnek találták az önálló zálogjog visszavezetését és miért vetették el a különvált zálogjog rugalmasabbá tételét vagy korrekcióját?
Indítsuk kicsit távolabbról ezt a kérdést. Számomra a mai napig nem szólnak meggyőző érvek amellett, hogy miért kellett az önálló zálogjogot megszüntetni. Az új Ptk. előkészítése során abból indultak ki, hogy az önálló zálogjogot kizárólag a jelzáloghitel-intézetek alkalmazzák, ezen a körön és piacon kívül senki más, éppen ezért semmi szükség sincsen rá, ezt ugyanis a sima járulékos zálogjoggal is ki lehet váltani. Aztán amikor a piaci szereplők jelezték, hogy ez azért nem így van, akkor egy kényszer szülte kompromisszumként alkották meg a különvált zálogjogot. Eredetileg ezt sem akarták. Tény, hogy a járulékos zálogjoggal mindenféle finanszírozási igényt ki lehet elégíteni, de sokkal drágább és több időt vesz igénybe, mint hogyha ezeket a finanszírozási igényeket önálló, vagyis nem járulékos zálogjoggal próbáljuk meg kezelni. Mindent meg lehet csinálni a hagyományos zálogjoggal, csak az a bankok számára, akik a tényleges, komoly finanszírozást végzik, jóval drágább, költségesebb, és több időt fog igénybe venni. Egy egyszerűbb példával élve, a járulékosság egyik alapszabálya, ha megszűnik a követelés, a zálogjog is megszűnik. Az önálló zálogjog egy nagy előnye, hogy lehetővé teszi a zálogjog fennmaradását akkor is, ha az eredeti követelés megszűnt és helyette egy újabb követelés kerül a zálogjog mögé. Magyarul egy követeléscserére kerül sor anélkül, hogy a zálogjog megszűnne. Ha járulékos zálogjog esetén folyamatosan azt kell játszani, hogy megszűnik a zálogjog, majd újra alapítjuk, megszűnik, majd ismét újra alapítjuk, akkor egy húsz éves futamidejű, folyamatosan megújuló hitel- vagy kölcsönszerződésnél, vagy ennél jóval komplikáltabb banki finanszírozási termékeknél állandóan el kell menni a földhivatalba és a közjegyzőhöz. Kinek jó ez? A bankok úgyis az adósokra hárítják a többletköltségeket. A zálogjogi fejezet készítői részéről a kodifikáció során volt egy dogmatikai álláspont, amely szerint a zálogjognak járulékosnak kell lennie. Ebbe nem fért bele az önálló zálogjog, mondván, hogy így zárt és koherens a rendszer. Ez dogmatikailag igaz, csak a gazdasági élet nem így működik. Azokban az országokban, ahol létezik az önálló zálogjog vagy ehhez hasonló jogintézmény, ott azért van, mert gazdasági igény van rá. Nem kaptunk megfelelő választ arra, hogy miért kellett az önálló zálogjogot megszüntetni. Az erre vonatkozó kommentárok és a miniszteri indokolás is egy mondattal elintézi: azért nincs rá szükség, mert kizárólag a jelzálogbankok alkalmazták. Mondjuk ez sem igaz, de még ha ez igaz is lenne, a 2008-as válság előtt ez egy közel 1.400 milliárd forintos piac volt. 1400 milliárd nem elegendő érv egy olyan jogintézmény megőrzésére, ami egyébként különösebb károkat nem okozott?
Változásfigyeltetés |
|---|
|
Ne maradjon le! Használja Változásfigyeltetés szolgáltatásunkat az Önt érdeklő jogszabályok, jogterületek és tárgyszavak figyeltetésére! Megrendelés >> |
Még egy gondolat ehhez kapcsolódóan: a különvált zálogjog alkalmas a jelzáloglevél piac minimális igényeinek a kielégítésére. De csak a minimális igényeinek. Jelenleg három jelzálogbank működik Magyarországon, de amióta a tavalyi évben az MNB kiadta a 20/2015. (VI. 29.) MNB rendeletét, és tudni lehet, hogy lesz újraszabályozott önálló zálogjog, már három kereskedelmi bank bejelentette, hogy jelzálogbankot kíván alapítani. Ha ez megvalósul, akkor év végéig duplájára nő e piac szereplőinek a száma. És ez még tovább is nőhet. Ez azért fontos, mert sokkal bonyolultabb finanszírozási konstrukciók fognak majd megjelenni a kereskedelmi bankok és a jelzálogbankok között, amelynek a kielégítésére a különvált zálogjog már nem lenne alkalmas. Csak egy példával élve. A különvált zálogjogot egyszer lehet átruházni. A járulékos zálogjogot egyszer választható külön, és kész. Az önálló zálogjogot viszont annyiszor ruházom át, ahányszor csak szeretném. Ez azért óriási különbség, mert a különvált zálogjogát a jelzálogbank már nem adhatja tovább. Sőt, ha az alapkövetelés megszűnik, a törvény erejénél fogva visszaszáll az eredeti zálogjogosultra. Ha azt szeretnénk, hogy egy dinamikusan fejlődő jelzálogpiac legyen Magyarországon, akkor ehhez egy sokkal rugalmasabb zálogjogi konstrukcióra van szükség. Miért jó ez a lakosságnak? Jelenleg a jelzáloglevél Magyarországon a lakosság számára nem egy hozzáférhető befektetési eszköz. Nem tudnánk magyar jelzálogbank által kibocsátott jelzáloglevelet vásárolni, mert külföldön bocsátják ki, külföldi befektetőknek. Ha megnézzük a számunkra mintának tekintett német jelzálogpiacot, ott a német állampapírok után a német jelzáloglevelek a második legbiztonságosabbnak minősülő értékpapírok. Még a 2008-as válság sem tudta megingatni ezt a piacot, mert olyan biztonsági előírások vonatkoznak erre az értékpapírra. De ehhez az kell, hogy a német jelzálogpiacon 40 vagy 50 szereplő legyen. A magyar piacon működő három – de inkább két és fél szereplővel, mert az egyikük évek óta nem bocsátott ki semmit – ezt nem tudjuk megvalósítani. A másik kettő pedig vállalatcsoporton belüli finanszírozásra használja. Azt gondolom, reális elvárás, hogy ha több szereplő lép be a piacra, és az MNB rendelet hatására növekedni fog a bankok portfólióján belül a jelzáloglevelek állománya, akkor ez az értékpapír a magyar lakosság számára is hozzáférhetővé fog válni.
Hogyan néz ki az önálló zálogjog a gyakorlatban? Melyek azok az ügyletek, ahol tipikusan alkalmazzák?
Visszautalva az előző kérdésre, még egy gondolat, kapcsolódva ehhez a kérdéshez is. Az önálló zálogjog független az alapköveteléstől, tehát nem járulékos. Ez azt jelenti, hogy főszabály szerint létrejöhet úgy, hogy még nincs követelés. Át tudjuk ruházni követelés nélkül, vagyis forgalomképes. Ez már egy lényeges előny ráadásul úgy, hogy a zálogkötelezettet egyébként nem éri hátrány. Harmadrészt, ha megszűnik az eredeti követelés, a zálogjog továbbra is fennmarad. Ez a három fő dolog a járulékosság hiánya. Ettől nem tudom, hogy miért félnek. Vegyük csak a váltó példáját, ami egy értékpapír, egy absztrakt jogügylet. Senkiben fel nem merült, hogy meg kell szüntetni, pedig sok visszaélés volt vele. Nem most, de mondjuk a ’45 előtti időszakban. Ettől függetlenül 1840 óta, ha jól emlékszem, létezik Magyarországon. Az önálló zálogjog kicsit hasonlít a váltóhoz, azzal a különbséggel, hogy nem lehet róla értékpapírt kiállítani. Amikor a váltót bevezették, ezt sem ismerte senki vagy csak kevesen. Joggal félhettek tőle, és vegyünk elő regényeket, novellákat Jókaitól vagy Mikszáthtól a 19. század fordulóján, 20. század elejéről, mindegyikben az látszik, hogy voltak visszaélések a váltókkal, mégse tett javaslatot soha senki a megszüntetésére.
Hogy melyik piacon alkalmazhatják az önálló zálogjogot? Ott, ahol komplikáltabb finanszírozási igények merülnek fel. Amikor Ön fogyasztóként bemegy a bankba, az jellemzően nem az a terület, ahol önálló zálogjogot fognak kikötni. Bár kiköthetik, mert lehet, hogy a bank ezt kötegekbe, csomagba rendezi és értékesíti egy jelzálogbanknak, hogy refinanszírozza saját tevékenységét. De ez Önnek fogyasztóként semmiféle hátrányt nem fog okozni, észre sem veszi. Elsősorban tehát a banki refinanszírozás és a jelzáloglevél-piac az, ahol várhatóan ezt a konstrukciót alkalmazni fogják. Vállalatok egymás közötti ügyleteiben vagy kisebb jelentőségű kölcsön- és hitelszerződéseknél megmarad a hagyományos járulékos zálogjog.
Az eredeti Ptk.-hoz képest, és a 2009-es, hatályba nem lépett Ptk.-hoz képest is előrelépés, hogy a Törvényjavaslat a korábban felmerült problémákat, gondolva itt különösen a kétszeres teljesítés veszélyére, kezelni próbálja a biztosítéki szerződéssel. A Törvényjavaslat szerint önálló zálogjog esetén a zálogszerződés nem tartalmazza a biztosított követelést (csak a zálogtárgyat és azt az összeget, amely erejéig a zálogtárgyból kielégítés kereshető), ugyanakkor ezek bekerülnek a biztosítéki szerződésbe, amelynek tartalmaznia kell a biztosítéki célt, a kielégítési jog megnyílásának és gyakorlásának feltételeit. Az új szabályozás eredményeként a zálogszerződés, illetve az annak alapján megalapuló zálogjog szabályainak egy része átkerül a biztosítéki szerződésbe? Mi ennek a szerepe a zálogjog létrejöttében és fennálltában?
Pótolja a hiányzó törvényi járulékosságot. Védelmet nyújt a zálogkötelezett számára. Erre mondhatják, hogy igen, de amíg a törvényi járulékosság dologi jogi alapon teremti meg ezt a védelmet, a biztosítéki szerződés kizárólag kötelmi jogi alapon. Ez azonban nem fogja azt eredményezni, hogy az önálló zálogjog kötelezettje rosszabb helyzetbe kerül, mert egy végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti perben azt, hogy ő már teljesített vagy a követelés létre sem jött vagy érvénytelenül jött létre, ugyanúgy fel tudja hozni kifogásként, mint egy járulékos zálogjog kötelezettje. Ez csak egy jogtechnikai megoldás, ami a zálogkötelezett számára ténylegesen hátrányt nem fog okozni. Ha a követelés valóban nem jött létre vagy ezt már visszafizette, akkor a Törvényjavaslat megfelelő garanciákat nyújt arra, hogy ne tudják tőle kétszer behajtani ugyanazt. Csupán nem dologi jogi eszközökkel, hanem kötelmi jogi eszközökkel próbáljuk meg elérni ezt. A mintát a német BGB jelentette, ahol a 2008-as módosítást követő hatályos szövegnél a német jogalkotó ugyanezt az utat választotta. Ha az önálló zálogjog kötelezettje a tartozását egyszer már visszafizette, azt még egyszer nem fogják tudni behajtani, és az ő szempontjából ez a lényeg, nem pedig az, hogy dologi jogi alapon vagy kötelmi jogi alapon kapja meg a jogi védelmet. Viszont a zálogjogosult oldalán nem mindegy, mert az önálló zálogjog sokkal rugalmasabb.
Ügyvédvilág hírlevél |
|---|
|
Friss hírek, szakmai cikkek, bírósági döntések, jogszabályfigyelő. Kéthetente megjelenő hírlevelünkben összefoglaljuk az elmúlt időszak aktuális változásait, válogatunk értékes szakmai tartalmainkból, valamint tájékoztatjuk a legújabb szakirodalmakról, szolgáltatásokról, képzésekről. |
A Törvényjavaslat nem érinti a zálogjog létrejöttére és alapítására vonatkozó rendelkezéseket. A Ptk. 5:87. §-a szerint a zálogjog létrejöttéhez az szükséges, hogy a zálogjogosult és a zálogkötelezett megalapítsa a zálogjogot, és a zálogkötelezett rendelkezési joggal bírjon a zálogtárgy fölött. A zálogjog megalapításához pedig az 5:88. §-a szerint zálogszerződés és erre tekintettel a zálogjog megfelelő nyilvántartásba való bejegyzése, vagy a zálogtárgy birtokának a zálogjogosult részére történő átruházása szükséges. Ezt figyelembe véve, milyen jogkövetkezményei vannak, ha a biztosítéki szerződés egy vagy több kérdést nem határoz meg? Érinti-e a biztosítéki szerződés megkötése vagy annak elmaradása az önálló zálogjog létrejöttét?
Önálló zálogjognál különbséget kell tenni a zálogszerződés és a biztosítéki szerződés között. Ez nem lesz nehéz, mert a felek dönthetnek úgy, hogy ugyanabba az okiratba foglalják és akkor a zálogszerződés magában foglalja a biztosítéki szerződést is, de dönthetnek úgy, hogy a zálogszerződés mellett kötnek egy biztosítéki szerződést. Miért nevesíti ezt külön a Ptk.? Azért, mert ha úgy döntenek, hogy külön biztosítéki szerződést kötnek, azt szemben a zálogszerződéssel, nem kell ingatlan-nyilvántartásba benyújtani, nem kell közjegyzői okiratba foglalni, de még csak ügyvédi ellenjegyzés sem, tehát könnyített okiratiság érvényesül a biztosítéki szerződésnél. Így egyrészt olcsóbb megkötni, másrészt könnyebb módosítani, ezért döntöttünk úgy, hogy az önálló zálogjognál nem a zálogszerződés kötelező tartalmi elemeit bővítjük, hanem külön kodifikáljuk a biztosítéki szerződést. A zálogszerződés itt már csak két dolgot kell, hogy tartalmazzon: a zálogtárgy megjelölését és az összeget. Egyébként járulékos zálogjognál is csak két elemet tartalmaz a zálogszerződés: a zálogtárgyat, meg a biztosított követelést, és persze a feleket. A biztosítéki szerződés nem az önálló zálogjog létrejöttének a feltétele, hanem a kielégítési jog gyakorlásáé. Létrejöhet az önálló zálogjog egyébként biztosítéki szerződés nélkül is, ha az ingatlan tulajdonosa ebbe beleegyezik, bár ez nem életszerű. De a zálogjogosult ezt az önálló zálogjogot nem fogja tudni gyakorolni, nem tudja érvényesíteni a zálogjogát, ha nincs biztosítéki szerződés. A törvény is így fogalmaz: a zálogtárgyból való kielégítési jog gyakorlásának feltételeit biztosítéki szerződésben kell meghatározni. A biztosítéki szerződés a kielégítési jog gyakorlásának az előfeltétele. Ha nincs, nem tudja gyakorolni. Ha pedig nem tudja gyakorolni a zálogjogát, akkor ott fog állni egy biztosíték nélküli kölcsönnel. Nyilvánvaló, hogy a zálogjogosultnak sem érdeke ez.
Kik között jön létre a biztosítéki szerződés? Csak a zálogkötelezett és a zálogjogosult vagy a személyes kötelezett és a zálogjogosult között is?
A biztosítéki szerződés alanyai a zálogjogosult és a zálogkötelezett. A személyes kötelezett nem alanya a biztosítéki szerződésnek. Ha az alapügylet kötelezettje, a személyes adós, és a biztosítékot nyújtó zálogkötelezett nem ugyanaz a személy, akkor csak a zálogkötelezett lesz alanya a biztosítéki szerződésnek, hiszen a zálogjogi jogviszony a zálogkötelezett és a zálogjogosult között jön létre, nem pedig a zálogjogosult és a személyes adós között. Köztük a kölcsönszerződés jön létre. Ha a két kötelezett ugyanaz a személy, akkor a kölcsönszerződés, a biztosítéki szerződés és a zálogszerződés is a kötelezett és a zálogjogosult között jön létre. De ugyanez a helyzet a járulékos zálogjognál is, mert ha a biztosított követelés kötelezettje, a személyes adós és a zálogkötelezett nem ugyanaz a személy, akkor a zálogszerződés a zálogjogosult és a zálogkötelezett, és nem a zálogjogosult és a személyes adós között jön létre. Azt szeretném még kiemelni, hogy a biztosítéki szerződés, ahogy a neve is utal rá, szerződés. Tehát a kötelmi jogi megállapodás és így a szerződési jogi általános szabályokat is alkalmazni kell rá. Ez pedig azt jelenti, ha a törvényben meghatározott kötelező tartalmi elemek bármelyike hiányzik, a biztosítéki szerződés nem jön létre. A létrejövetelre, az érvénytelenségre, a szerződésszegésre, a szerződés megszüntetésére vonatkozó szabályokat az itt meghatározott eltérésekkel alkalmazni kell.
Államtitkár Úr egy korábbi „A zálogjogot alapító ügylet és a zálogszerződés az új Ptk.-ban” című cikkében amellett érvelt, hogy a zálogszerződés kötelmi jogi szerződés és csak a zálogjog publicitását megteremtő aktus a dologi jogi. Ez a kérdés és elhatárolás az önálló zálogjog esetében felmerül a biztosítéki szerződésnél. Mi a biztosítéki szerződés tartalma, kötelmi vagy dologi szerződés?
Ez egy kötelmi jogi megállapodás. Önálló zálogjognál is lesz zálogszerződés, meg biztosítéki szerződés, és ott is vannak a publicitást megteremtő aktusok, mivel itt jelzálogjogról van szó, ebben az esetben a nyilvántartási bejegyzés. Változatlanul fenntartom azt a véleményemet, hogy bármilyen zálogjog esetében kizárólag a publicitást megteremtő jogi aktusok azok, amelyek dologi jogi ügyletnek minősíthetők. De az, hogy a zálogszerződés és még kevésbé a biztosítéki megállapodás nem dologi jogi ügylet, az teljesen biztos. Ha nem így lenne, akkor a biztosítéki szerződésre a kötelmek és a szerződések általános szabályait nem lehetne alkalmazni. A birtokátruházásnál (a dologi jogi ügyletek alaptípusánál) van valami homályos szabály, hogy a birtok átruházásra a szerződés létrejöttére és érvényességére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, de nem azt mondja ki a Ptk., hogy a szerződésre vonatkozó szabályokat. E logika mentén, ha azt állítanánk, hogy a zálogszerződés is egy dologi jogi ügylet, akkor itt sem lehetne más kötelmi jogi szabályokat alkalmazni. De akkor például nem lehetne a zálogszerződést módosítani. Nem lehetne megszegni, vagy megszüntetni. Mert a szerződés létrejöttére és érvényességére vonatkozó szabályok nem foglalják magukban ezeket.
Interjúnk 2. részét május 26-án olvashatja.
