Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Nincsen jogalap az alperes cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezésére a peres eljárások, ügyészségi és közigazgatási hatósági eljárások indítása és vitele ügycsoportot illetően, ha az érintett személy ugyan jelentős számban kezdeményez peres és egyéb eljárásokat, azonban azok volumene a kóros mértéket még nem éri el és családjától minden téren támogatásban részesül – a Kúria eseti döntése.
Ami a tényállást illeti, az alperes a testvérével közös tulajdonban lévő, kétszobás lakásban egyedül él. 2009-től nincs munkaviszonya és jelenleg 22 800 forint foglalkoztatást helyettesítő támogatásban részesül. Létfenntartásában a testvére és az édesanyja segíti. Az alperes 2000-től kezdve az őt kezelő orvosokkal, egészségügyi intézményekkel, 2006-tól pedig a bírósággal és annak bíráival szemben, 2013 végéig összesen 17 alkalommal, alapvetően személyiségijog-sértés megállapítása, bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt peres eljárásokat indított. A jogerősen befejezett ügyekben kereseteit elutasították. Más jogi és természetes személyekkel szemben pedig összesen 59 eljárást kezdeményezett a bíróságok előtt. Az alperes 2010 és 2011 között pszichiátriai kezelésben részesült, de azt saját elhatározásából abbahagyta.
A kereseti kérelem tartalma
A felperes azt kérte a bíróságtól, hogy az alperest a peres eljárások, az ügyészségi és közigazgatási hatóságok előtti eljárások ügycsoportban cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokság alá helyezze. Álláspontja szerint mindezt megalapozza, hogy az alperes jelentős számban indít pereket, az összes eljárásban él a rendes, illetve egyes eljárásokban a rendkívüli perorvoslati jogával, amelyet akkor is előterjeszt, ha az a törvény értelmében kizárt. A perek során perelhúzó magatartást tanúsít, a bíróság felhívására adott nyilatkozatai nem egyértelműek, kérelmei pontatlanok, napi rendszerességgel újabb és újabb beadványokat nyújt be, stb. Mindezek alapján az alperes magatartása a notórius, zaklató jellegű pereskedés látszatát, ezen keresztül pedig a rosszhiszemű perlekedést alapozza meg. Meglátása szerint mivel a korábbi helyzet, miszerint az alperest az általa indított perekben felmerült perköltség személyes költségmentessége miatt nem terhelte, a törvényszék rosszhiszemű perlekedésre alapozott döntése, vélhetően a jövőben indított perekben illetéklerovási kötelezettséget jelent majd az alperesre nézve, illetve az esetleges pervesztessége esetén a felmerülő perköltség viselésére is köteles lesz. Mindez pedig azzal járhat, hogy csekély mértékű jövedelmére figyelemmel az ingatlanvagyonára vezetett végrehajtási eljárás megélhetését és lakhatását veszélyeztetné.
Az alperes szerint az ügyeit önállóan is képes vinni, a peres és egyéb eljárásokat mindig alappal kezdeményezte, mert a keresetlevélben írtakkal ellentétben számos alkalommal pernyertes is lett.
Az első. és másodfokú eljárás
Az elsőfokú bíróság az alperest cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokság alá helyezte a kért ügycsoportok vonatkozásában. A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
Az alperes szerint jogszabálysértő volt a jogerős ítélet, továbbá megalapozatlan, okszerűtlen és iratellenes megállapításokat tartalmazott.
A Kúria megállapításai
A Kúria kiemelte, hogy az új Ptk. 2:19. § (2) bekezdése alapján a bíróság cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokság alá azt a nagykorú személyt helyezi, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége mentális zavara következtében tartósan, vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökken, és emiatt egyéni körülményeire, valamint családi és társadalmi kapcsolataira tekintettel meghatározott ügycsoportban gondnokság alá helyezése indokolt. Ilyen esetben a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a kettős feltételrendszer kritériumai fennállnak-e: az alperes mentális zavara és ezzel összefüggésben a meghatározott ügycsoportban való személyi autonómiája korlátozásának indokoltsága családi körülményeire is tekintettel. A perben a Kúria tényként állapította meg, hogy az alperes az ügyeit, a hétköznapi életvitelét érdekeinek megfelelően intézi. A mindennapok szintjén segítségre, támogatásra nem szorul, egyéni körülményei, személyes kapcsolatai megtartottak.
A Kúria egyetértett azzal, hogy az alperes által indított ügyeket vizsgálva arra a következtetésre lehet jutni, hogy azok, jelentős számuk miatt, kóros mértékűnek tekinthetők. Ugyanakkor az ítélkezési gyakorlat alapján önmagában a bírósághoz való fordulások száma még nem alkalmas a kóros mértéket öltött perlekedési hajlam megállapításához, szükséges a peres vagy egyéb iratok tanulmányozása.
A Kúria szerint a perbeli adatokból, különösen az alperes beadványaiból megállapítható, hogy az általa indított eljárásokat pontosan követte, saját pervesztességének-pernyertességének arányával tisztában volt. Az eljárt bíróságok kiemelten hivatkoztak döntésük során arra a törvényszéki döntésére, amelyben a törvényszék az alperes személyes költségmentesség iránti kérelmét a rosszhiszemű perlekedésére figyelemmel megalapozatlannak minősítette. Ebből vonták le azt a következtetést, hogy az alperes által a jövőben kezdeményezett perekben valószínűsíthető pervesztessége jelentős költségvonzattal, anyagi és lakhatási helyzetének ellehetetlenülésével fog járni, hiszen a személyes költségmentességének hiánya miatt, ha az eljárási illeték megfizetésére az eljárás tárgyi illetékmentessége folytán nem is, az alperes perköltségének fizetésére köteles lesz. Mivel a pervesztesség költségvonzattal jár, nem hagyható figyelmen kívül az alperes pervesztességének hatása az anyagi körülményeire. A személyi autonómia korlátozása azonban nem lehet preventív jellegű, hangoztatta a Kúria. Az, hogy az alperes egy konkrét ügyben a személyes költségmentesség kedvezményében nem részesült, a jövőre nézve egységesen nem értelmezhető úgy, hogy minden általa indított eljárásban a személyes költségmentesség iránti kérelmét a bíróságok el fogják majd utasítani. Egyetértett ezzel kapcsolatban a Kúria az alperes meglátásával, miszerint ez a levezetés feltételezésen alapul, ítéleti bizonyosság pedig feltételezésre nem alapítható.
Rámutatott a Kúria arra is, hogy az alperest a családja már korábban is segítette a kötelezettsége teljesítésében segítette, és nagy valószínűséggel a jövőben is így fog eljárni. Így nem jelenthető ki, hogy az alperes lakhatása a jövőbeni pervesztessége miatti költségek alapján bizonytalanná válhat.
A Kúria döntése értelmében kétségtelen, hogy az alperes perlekedési hajlamú, személyiségzavara azonban a perlekedési téboly szintjét nem érte el, a Ptk. 2:19. § (2) bekezdése alapján vizsgálandó egyéni körülményei, családi, társadalmi kapcsolatai megtartottak, családja az általa indított eljárásokat megalapozottnak tekinti, a perköltség kifizetésében támogatja, így az eljárt bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékok téves értékelésével döntöttek az alperes cselekvőképességének korlátozásáról.
Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. II. 21.762/2015.) a Kúriai Döntések 2016/9. számában 239. szám alatt jelent meg.
