A távoltartás, avagy alapjogsérelem a családjogban – 2. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A büntetőeljárási törvény 2006-os módosításával a kényszerintézkedések közé bekerült a távoltartás intézménye a családon belüli erőszak kezelésére, ám az azonnali reagálás lehetősége csak a 2009-es LXXII. törvénnyel valósult meg; 2013-as módosítása pedig a személyi hatályt kiterjesztette a volt élettársakra is, ezáltal pedig sokkal szélesebb elkövetői kört vont a jogszabály hatálya alá.

A családon belüli erőszak egyik fajtája a közeli hozzátartozók által megvalósított erőszakos cselekedetek. Ezt sok esetben a család még ma is a saját belügyének tekinti, bár már változott a felfogás az előző korokhoz képest, ahol végletesen tabutémának minősült a családon belüli erőszak. Azonban amikor a bántalmazott sem gondolja úgy, hogy a cselekmény a hatóságokra tartozna, akkor ez nem segít a családon belül erőszak megoldásában és felszámolásában, mivel pontosan emiatt súlyos a látencia ebben a körben.

A jogi környezet változása előremutató

A büntetőeljárási törvény 2006-os módosításával a kényszerintézkedések közé bekerült a távoltartás intézménye, amelyet a családon belüli erőszak kezelésére hoztak létre. Mivel azonban a távoltartás lényege az, hogy az erőszakos hozzátartozó a bántalmazottól eltávolítható legyen, vagyis a legrövidebb időn belül kiemelhető legyen a családból, így a büntetőeljárási távoltartás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ugyanis a döntés meghozatalához átlagosan szükséges 6 hónapból adódó túlzott lassúsága nem volt alkalmas a cél elérésére, valamint csak a nagyobb súlyú fizikai bántalmazások esetén volt képes a távoltartás elrendelésére, a lelki terror, vagy a kisebb súlyú erőszak egyáltalán nem tette lehetővé a távoltartás elrendelését.

A helyzetre megoldást jelentett, amikor a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló 2009. évi LXXII. törvény (Ttv.) 2009. október 1. napján hatályba lépett. Ezzel megvalósult a családon belül erőszakra való azonnali reagálás lehetősége, amely elengedhetetlen a nők elleni bántalmazás megoldásában. Az új törvény mindezek figyelembe vételével arra irányul, hogy még azt megelőzően kezelje a családon belüli erőszak jelenségét, mielőtt egy súlyosabb helyzet, a sokszor helyrehozhatatlan következményekkel járó bűncselekmény bekövetkezne. Így már az erőszakos cselekményt követően azonnal megszületik a döntés a távoltartásról.

Előremutató továbbá a Ttv.- nek a 2013. évi CCLII. törvénnyel történt módosítása, mely a személyi hatályt kiterjesztette a volt élettársakra is, ezáltal pedig sokkal szélesebb elkövetői kört vont a jogszabály hatálya alá.

A távoltartás szükségessége

Távoltartás alkalmazásával a családon belüli bántalmazás esetén átmenetileg korlátozhatóvá válik a bántalmazó tartózkodási szabadsága, a tartózkodási hely szabad megválasztásának joga, szülői felügyeleti joga, valamint gyermekével való kapcsolattartási joga. A távoltartás elrendelését követően tehát a családjával semmilyen kapcsolatfelvételre nem jogosult a bántalmazó.

Meg kell azonban különböztetni az ideiglenes megelőző távoltartást és a megelőző távoltartást, amelyek közötti fő különbség az, hogy előbbit a rendőrség rendeli el 72 órára közvetlenül a helyszín megtekintése után. Ez tán értesíti erről a bíróságot, ahol ezen 72 órán belül kitűzik a meghallgatás időpontját, amelyen már a megelőző távoltartás elrendelésére kerülhet sor. A megelőző távoltartás 60 napra rendelhető el.

A törvény szerint az alábbi, hozzátartozók közötti erőszak megnyilvánulása esetén alkalmazható a távoltartás intézménye:
a) a bántalmazó által a bántalmazott sérelmére megvalósított, a méltóságot, az életet, a szexuális önrendelkezéshez való jogot, továbbá a testi és lelki egészséget súlyosan és közvetlenül veszélyeztető tevékenység;
b) a bántalmazó által a bántalmazott sérelmére megvalósított, a méltóságot, az életet, továbbá a testi és lelki egészséget súlyosan és közvetlenül veszélyeztető mulasztás.

A távoltartás lényege, hogy a határozat alapján a bántalmazó köteles elhagyni a bántalmazottal közösen használt ingatlant, és oda a távoltartó határozatban meghatározott ideig nem térhet vissza. Azonban a távoltartás nem csak a közösen használt ingatlanra, hanem a személyes kontaktusra is vonatkozik, tehát onnantól a bántalmazó semmilyen kapcsolatfelvételre nem jogosult azokkal a családtagokkal, akiket a határozat megjelöl. Továbbá a távoltartást az ingatlanon kívül is alkalmazni kell, tehát a bántalmazó az oktatási intézménynél, vagy a munkahelyen sem zavarhatja a bántalmazottat, illetve a megjelölt személyeket. Ezért a megelőző távoltartásról szóló határozat fontos, hogy rendelkezzen a bántalmazó szülői felügyeleti jogáról, valamint a kiskorú gyermekével való kapcsolattartási jogának szüneteléséről is, mivel nem állhat elő olyan helyzet, hogy míg a bántalmazottól távol kell tartania magát a bántalmazónak, a vele együtt lakó kiskorút viszont látogathatja ugyanabban az ingatlanban.

Alapjogi aggályok a távoltartás során

Magyarország Alaptörvénye a Szabadság és Felelősség fejezetében szabályozza, a mindenkit megillető alapvető jogokat. A bántalmazó a közeli hozzátartozója testi épségének veszélyeztetésével, vagy lelki megrázkódtatás okozta fenyegetésével megsérti a hozzátartozó emberi méltósághoz való jogát, azon belül személyét. A bántalmazottnak megvan a joga a személyi biztonságához, a személye ellen intézett támadás elhárításához, de a magán- és családi életének tiszteletben tartásához is. Azonban mivel önmaga nem képes eme támadás, behatás elhárítására, ezért a hatósághoz fordul segítségért. Ezzel viszont a másik oldalon is alapjogsérelem valósul meg, hiszen a polgári bíróság által a bántalmazóval szemben elrendelt távoltartó határozat sérti a bántalmazó tulajdonjogához, családi életéhez, kapcsolattartásához, valamint a szabad mozgásához és tartózkodási helye szabad megválasztásához való alapjogát.

Mi oldja fel az alapjogi összeütközéseket?

A távoltartással megvalósul a bántalmazott alapjogának védelme, amellyel azonban mindenképp sérül a bántalmazó alapjoga, ezért az ilyen cselekmények esetében a legnehezebb kérdés a sorrend felállítása, vagyis, hogy melyik alapjognak kell elsőbbséget élveznie egy másik alapjoggal szemben. Mindenki számára elfogadható, hogy az emberi méltóság, élet, testi és lelki épség, egészség védelme prioritást élvez a tulajdonjog védelmével szemben, míg a tulajdonjog korlátozható alapjog. Ez utóbbi azt jelenti, hogy ha a közérdek megkívánja, abban az esetben a tulajdonosi jog és az ezzel kapcsolatos mozgásszabadság korlátozható. Fontos azonban, hogy ez a korlátozás ne legyen túlzott mértékű és elengedhetetlen legyen a cél eléréséhez.

Az 53/2009.(V.6.) AB-határozatban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a családon belüli erőszak kezelése kilépett a magánszféra köréből, felszámolása közüggyé vált.

Új értesítő szolgáltatás az Ügyvédvilág portálon Díjmentes értesítő rendszerünk segítségével gyorsan és egyszerűen tájékozódhat az Önt érdeklő friss cikkekről Részletes információk »

Ezen felül az AB hangsúlyozta azt is, hogy a magánszférában a személyes, családi kapcsolatokban megjelenő erőszak alkotmányosan indokolhatja az államnak e területen való „belépését” (beavatkozását), személyes szabadság korlátozását, ha a törvény pontosan és egyértelműen meghatározza az erőszaknak, illetve az azzal való fenyegetésnek azt a fokát, amely a célhoz (a családon belüli erőszak áldozatainak megvédése) képest a beavatkozást szükségesnek és egyben arányosnak minősítheti. Az Alkotmánybíróságnak ezért az az álláspontja, hogy a távoltartás jogintézményének – ahogy ezt a külföldi jogi megoldások is alátámasztják – helye lehet a jogrendszerben a büntetőjog körén kívül is. A családon belüli erőszak elleni fellépés indokolt lehet olyan magatartások esetén, amelyek nem minősülnek bűncselekménynek, illetve szabálysértésnek. Ilyen esetekben az alapjogok védelmében fennálló állami intézményvédelmi kötelezettség (pl. a testi-lelki integritás védelme) indokolhatja az erőszak jellegével arányos, azaz alkotmányosan indokolt módon történő állami beavatkozást. Mivel a távoltartás – a fentiek szerint – alapjog-korlátozással jár, ezért az AB álláspontja az, hogy a jogalkotónak pontos fogalom-meghatározással és az önkényes jogalkalmazás ellen védő garanciákkal kell biztosítania a jogintézmény működését.

A fentiekből kiindulva, mivel a családon belüli erőszak megelőzése, illetve kezelése társadalmi érdek, ezért a távoltartás, mint egyfajta tulajdonjogot, mozgásszabadságot és kapcsolattartást korlátozó intézkedés is közérdekű korlátozásnak tekinthető, tehát megengedhető. Azonban ezt több okból sem lehet ennyire leegyszerűsítve szemlélni.

Egyrészt egyik bíró sincs könnyű helyzetben, amikor meghozza döntését, hiszen ennek hatására akár azzal is számolni kell, hogy a bántalmazó olyannyira felbőszül, hogy a távoltartást figyelmen kívül hagyva még erőszakosabb bűncselekményt követ el. Ugyanakkor érdemes elgondolkodnunk azon is, hogy a jogintézmény visszaélésre adhat okot, mivel a távoltartás elrendelésekor a rövid határidők miatt nincs kellő idő a bizonyításra, így ad abszurdum az a helyzet is előállhat, hogy a jogintézményt felhasználva, bántalmazás megtörténte nélkül igényli valaki a távoltartást, csupán a másik fél ingatlantól való eltávolítása érdekében. A bíró nehéz helyzetben van egy ilyen esetben, hiszen ha nem is látja teljesen megalapozottnak a kérelmet, nem könnyű elutasító döntést hoznia arra tekintettel, hogy ha téved, a következő erőszakos cselekmény már végzetesen is végződhet. Ezeket a döntéseket az eredményes rendőrségi helyszínelés tudná elősegíteni, amennyiben az nem csak arra irányulna, hogy a hatósági intézkedés papíralapon minél előbb megtörténhessen. Ha a rendőri állomány megfelelő képzést kapna a tekintetben, hogy meg tudja állapítani egy helyszínelés során, történt- e valóban dulakodás, vagy akár csak fenyegetés a bántalmazó részéről, avagy nem, csak akkor válna számukra is komoly üggyé a cselekmény, ha már vér is folyik. Valamint, ha minden esetben részletes jegyzőkönyv készülne az általuk látottakról, akkor a bíró sokkal nagyobb biztonsággal és eredményességgel tudná meghozni a távoltartást elrendelő határozatot, mivel biztos lehetne abban, hogy jó döntés született.

---