Az új polgári perrendtartás kodifikációjának aktuális kérdései

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A folyóirat keretei között az új polgári perrendtartás kodifikációjával kapcsolatos időszerű szabályozási tárgyakat mutatjuk be hónapról hónapra a Tisztelt Olvasóknak, de jelen lapszámban ez kiegészül annak bemutatásával, hogy az új polgári perrendtartás koncepciójának januári, Kormány általi elfogadása óta milyen szakmai fórumokon valósult meg a Koncepció szabályozási irányainak megismertetése és társadalmi vitája, mely feltétlenül hozzájárul az új Pp. végleges normatartalmának kialakításához. A rovat végén beszámolok a T. Olvasóknak a kodifikációs munkafolyamat következő állomásáráról, a polgári perjogi kodifikációs munkabizottságok tevékenységének megkezdéséről is.

Az új polgári perrendtartás szakmai vitáját biztosító rendezvények

Az Ügyvédvilág márciusi számában beszámoltam arról, hogy 2015. február 20-án, Szegeden rendezésre került az új Pp. koncepciójának elfogadását követő első országos rendezvény, óriási érdeklődés mellett.

Ezt követte 2015. március 20-án, a Székesfehérváron megrendezett „Jogásznap és Pp. Konferencia”, melynek keretében dr. Trócsányi László igazságügyi miniszter tájékoztatta a hallgatóságot az Igazságügyi Minisztérium magánjogi kodifikációiról. A rendezvényen nemcsak az új polgári perrendtartás szabályozási irányainak megvitatása volt napirenden, hanem a közigazgatási bíráskodás kialakításának keretei, és a cégeljárás fejlesztésének lehetőségei is.

2015. április 24-én, Debrecenben az OBH és a Debreceni Ítélőtábla szervezésében került megrendezésre a „Milyen legyen az új polgári perrendtartás?” c. országos konferencia, ahol a bírói hivatásrend képviselői kiemelték az új Pp. koncepciójának azokat az elemeit, amelyek kodifikációjánál fokozott körültekintést tartanak szükségesnek, és számos fontos jogalkalmazói szempontot is a jogalkotók figyelmébe ajánlottak.

Az ügyvédi hivatásrend tagjai számára a Magyar Ügyvédi Kamara szervezett egész napos rendezvényt 2015. április 27-én, ahol az ügyvédséget közvetlenül érintő tematikával készültek az előadók, köztük az igazságügyi miniszter, a miniszteri biztos, a Polgári Perjogi Kodifikációs Főbizottság elnöke, Németh János professzor emeritus.

A Magyar Jogász Egylet és az Igazságügyi Minisztérium közös szervezésében megtartott következő országos rendezvénynek Miskolc adott otthont, ahol fókuszba kerültek a tömeges perléssel kapcsolatos jogalkotási dilemmák, a bírósági szervezet és az új Pp. koncepciójának összefüggései döntően a hatékonyság szemszögéből. További fontos témája volt a konferenciának a per előtti egyeztetéssel kapcsolatos álláspontok ütköztetése, és az elsőfokú bíróság anyagi pervezetésének másodfokú bíróság általi megítélése. A konferencia előadói között éppen úgy helyet kaptak praktizáló ügyvédek, mint bírósági vezetők és a tudomány képviselői egyaránt.

A tavaszi konferenciasorozat záró rendezvényére Budapesten került sor 2015. június 5-én, a Budapesti Ügyvédi Kamara dísztermében, melynek témája a perrendtartások megújítása volt. Itt, a polgári perrendtartás mellett a közigazgatási bírósági eljárás kialakítása mint az államreform része került fókuszba, a közigazgatási bíráskodás gyakorlatának elemzésével, valamint a cégeljárás fejlesztésének alapkérdéseivel együtt.

Ezek a rendezvények azért rendkívül fontosak a kodifikációs folyamat szempontjából, mert az új polgári perrendtartás Kormány által elfogadott Koncepciója számos, kardinálisnak tekinthető kérdést nyitva hagyott, ahol további elemzésekre, szakmai vélemények becsatornázására van szükség, és ezek a fórumok éppen ezt a célt szolgálják, ezért is külön öröm számunkra, hogy óriási érdeklődés mellett zajlanak ezek az események.

A továbbiakban a Pp. koncepciójának azon a tárgyköreit veszem vizsgálat alá, amelyekkel kapcsolatban a fent jelzett szakmai rendezvényeken a legnagyobb érdeklődés fogalmazódott meg, és amelyekkel kapcsolatban a legtöbb vita kialakult. Ezek megtárgyalása azért is kiemelt fontosságú, mert a kodifikációs folyamat előrehaladtával egyre pontosabban látjuk az egyes jogintézmények formálódó tartalmát, amelyek alkalmasak lehetnek a joggyakorlat aggályainak eloszlatására is.

A fokozott bírói aktivitás, és a kereset következetességének összefüggései

A bírói hivatásrend képviselői, a bíróságok szakmai kollégiumai a polgári perrendtartás koncepciójának társadalmi vitája keretében üléseik napirendjére tűzték az új Pp. Koncepciójának megtárgyalását, véleményezését.

A 2015 március–április hónapban megtartott üléseken elhangzott véleményeket a kollégiumok vezetői írásban megküldték az OBH Jogszabály-véleményezési Osztályának.

A számunkra is megküldött véleményekből egyértelműen kirajzolódik, hogy az anyagi pervezetésnek a Pp. koncepciójában rögzített tartalmát részben homályosnak, részben aggályosnak tekinti a véleményt nyilvánító bírák többsége.

Emlékeztetőül jelzem, hogy az új polgári perrendtartás egyik alapvető szabályozási célja a perhatékonyság rendszerszintű biztosítása. Ennek érdekében kerülnek megfogalmazásra új alapelvek, köztük a perkoncentráció elve, ami egyben szabályozási célként is funkcionál.

Az új Pp. célul tűzi ki e perkoncentráció fokozását, ami, a perszerkezetet illetően, az eljárás tagolásával érhető el, ahol pontosan rögzítjük, hogy mi a tárgyalás-előkészítő szak (állítási szak) célja, amelynek a sikeressége pedig az érdemi tárgyalási szak (bizonyítási szak) koncentráltságát garantálja. Ez a rendszer szigorú preklúziókhoz kötött: amit a fél határidőben, az adott eljárási szakban nem tesz meg, az a későbbiekben már nem teljesítheti.

Ez a feszes szabályozás okszerűen jóval nagyobb felelősséget hárít a felekre az ügyük bíróság előtti érvényesítésével összefüggésben, összhangban az új Ptk. emberképével, aki, mint magánjogi jogalany autonóm személy, a mindennapi életben felelősen és előrelátóan cselekvő ember.

A felek eljárástámogatási, együttműködési kötelezettségének fokozása nem választható el a bíróság aktivitásának fokozásától, hiszen a bírónak megfelelő eszközökkel kell rendelkezni ahhoz, hogy előmozdítsa a felek eljárástámogatási kötelezettségét. Azt ugyanakkor nyomatékosan alá kell húzni, hogy a bírói anyagi pervezetésnek a felek rendelkezési joga szab határt, a bíró semmilyen körülmények között sem veheti át a felek szerepét.

A bíróság anyagi pervezetésének mibenléte, terjedelme nagyon szorosan összefügg azzal, hogy milyen követelményeket fogalmazunk meg már a keresetindítással összefüggésben, ill. mit várunk el a felektől a perelőkészítő szakban.

A kodifikáció jelenlegi szakaszában, a törvényszéki bemeneti szint szabályainak kialakítása körében, ott, ahol a Koncepció szerint mindkét fél számára kötelező a jogi képviselet, azt vizsgáljuk, hogy milyen követelményeket támasszon az új Pp. a keresetindítás tekintetében. Milyen elvárásokat fogalmazzon meg a keresetlevél kötelező tartalmi elemeivel összefüggésben, a jogállítások-tényállítások tekintetében, a felek ezzel kapcsolatos feladatai hogyan tételeződjenek, mert ez alapvetően kihat a bíróság anyagi pervezetésének terjedelmére.

Az IM kodifikációs munkacsoportja, megfontolva a mintaadónak tekinthető külföldi megoldásokat, a magyar joggyakorlat, jogirodalom által megfogalmazott érveket kívánatosnak tartja, hogy a törvényszék előtt induló perekben a felperes konkrétan jelölje meg az általa érvényesített igény anyagi jogi alapját, azt a pontos jogszabályhelyet, amely azt a magatartást írja le, amelyre az alperest kéri kötelezni, és legyen konkrét tényelőadási kötelezettsége az érvényesített igény szempontjából releváns tényállási elemek feltárását illetően.

Az alábbiakban a kodifikátor érveit foglalom össze a jogi képviselővel eljáró felekkel szemben, már a keresetindításkor támasztott fokozott elvárások indokaira vonatkozóan.

– A mai magyar (tételes, pozitív) magánjog kodifikáltsága, részletezettsége, a normatételezés precizitása lehetővé teszi ennek előírását, amelyet sem 1952-ben, sem az 1911. évi Pp. kodifikációja során nem tett lehetővé a magánjog akkori állapota.

– Az új Pp. egyik alapvető elve a perkoncentráció, amely szorosan összefügg az osztott tárgyalási rendszer tervezett modelljével, az ún. főtárgyalási modellel. Ez a hangsúlyos perelőkészítő szak akkor szervezhető hatékonyan, akkor nem válik parttalanná, ha fokozzuk a felek felelősségét a jogvita pontos kereteinek kialakítása körében, ami az új Pp.-ben tételezett együttműködés elvének érvényesülése, és az új Ptk. emberképe alapján el is várható.

– A jogalkotónak figyelembe kell venni, hogy az osztott tárgyalási rendszer tervezett modellje új a magyar jogalkalmazás számára. Bár vannak az osztott tárgyalási rendszernek magyar perjogi előzményei, de az más célt szolgált, mind a Koncepcióban részletezett ún. főtárgyalási rendszer. Az 1911. évi Pp. megoldása ma nem élő része a joggyakorlatnak, és az új tagolt rendszerben a bíróra is fokozott felelősség hárul a sikeres perelőkészítés érdekében.

– A mintaadónak tekinthető mai német szabályozás, ahol a bírónak jelentős feladatai vannak a tekintetben, hogy a fél által előadott tény- és jogkövetkezmény-állításhoz legközelebb álló anyagi jogi jogszabályt felkutassa, azaz a széleskörű anyagi pervezetés a 70-es évekre tekint vissza.

Ügyvédvilág hírlevél
Friss hírek, szakmai cikkek, bírósági döntések, jogszabályfigyelő. Kéthetente megjelenő hírlevelünkben összefoglaljuk az elmúlt időszak aktuális változásait, válogatunk értékes szakmai tartalmainkból, valamint tájékoztatjuk a legújabb szakirodalmakról, szolgáltatásokról, képzésekről. Feliratkozás >>

A német bírótól elvárt „útmutatási és közrehatási kötelezettség” ma is hatályos szabályait 2001-ben egy 25 éves tanulási időszak után vezette be a német jogalkotó. Vagyis a mintaadónak tekinthető német rendszerben is több évtizedet vett igénybe az a tanulási folyamat, amely a mai aktív, a jogvita kereteinek kialakításában tevőlegesen részt vevő bírói karaktert jellemzi.

A német perjogi dogmatika ezt a kérdést egyébként egészen más oldalról közelíti meg. Eszerint a felperes megnevezhet konkrét jogszabályhelyet, ahhoz azonban nincs joga, hogy a jogszabályok megjelölése által a keresetet kizárólag egy meghatározott jogra korlátozza, és így korlátozza a bírót a döntése meghozatalában. Ebben a modellben úgy tekintenek a jogi minősítésre, mint ami korlátozza a bírói mozgásteret.

– A kodifikátor akkor jár el felelősségteljesen, ha mértéktartó lépéseket tesz egy új rendszer kialakításakor, és nem egyszerre vezeti be annak a rendszernek az összes elemét, ami más, fejlett jogi kultúrával rendelkező országokban is több évtizedet vett igénybe.

– A perkoncentráció elve csak a rendelkezési elvvel összhangban kerülhet kialakításra: a fél által a jogszabályhellyel egybekötött kereseti kérelem világosan meghúzná annak határait, hogy a fél a rendelkezési jogát hogyan kívánja gyakorolni.

Álláspontom szerint a perkoncentrációt szolgáló tagolt perszerkezet, a hangsúlyos perelőkészítő szak nem kapcsolható össze olyan mértékű bírói feladatmeghatározással, anyagi pervezetéssel, mint amit a német rendszer lehetővé tesz, legalábbis egyelőre nem, ezért kompromisszumot kell kötni a rendszer bevezetésének optimális arányait tekintve.

Az anyagi pervezetéssel kapcsolatos normatartalom kialakítása körében nagy figyelmet kell fordítani annak pontos meghatározására, hogy a jogállítások-tényállítások összhang hiánya, ellentmondása esetén, ill. egyes tényállítások irrelevanciája, vagy a fél által felajánlott bizonyíték bizonyításra alkalmatlan volta esetén miben állhat a bírói anyagi pervezetés tartalma, és annak mikor van helye a perelőkészítő szakban.

Egyértelműen el kell határolni azokat az esetköröket, amikor megengedett, és amikor meg nem engedett az anyagi pervezetés alapján a tájékoztatás, nyilatkozattételre történő felhívás és tisztázó kérdésfeltevés a bíró részéről.

További vizsgálódást igényel, hogy a keresetindítással szemben támasztott fokozott elvárásokat hogyan lehet kiterjeszteni a járásbíróság előtt indult ügyekben, ahol nem lesz kötelező a jogi képviselet, de ahol tudjuk, hogy az ügyek 70-80%-ában szintén jogi képviselővel járnak el a felek.

A keresetindítással szembeni fokozott elvárások azonban csak a jogi segítségnyújtó rendszer reformjával valósíthatók meg, ahol a felek megfelelő segítséget kaphatnak mind egy szakszerű keresetlevél elkészítéséhez, mind a perbeli képviseletükhöz.

Az ideiglenes intézkedés problémaköre

Mind a szakmai rendezvényeken, mind az OBH által összesített bírósági véleményekből kiderül, hogy a szakma szükségesnek tartja a jogintézmény alapvető reformját. Bár a koncepció nem tér ki részletesen a jogintézménnyel kapcsolatos anomáliákra, azok ismeretesek a kodifikátor előtt, és célja az ideiglenes intézkedéssel kapcsolatos szabályozás megújítása.

Az ideiglenes intézkedéssel kapcsolatos szabályozás irányait alapvetően az határozza meg, hogy a jogalkotó milyen szerepet kíván szánni a jogintézménynek a jövőben, melyhez az intézkedés által betölteni kívánt funkciók pontosítása megfelelő kiindulási alapul szolgálhat.

 

Az ideiglenes intézkedések alapvetően két nagy csoportba sorolhatók: az ideiglenes intézkedések jelentős része valaminek a biztosítását szolgálja, míg más esetben az ideiglenes intézkedés célja a követelés (legalább részbeni) kielégítése, de gyakori a két funkció kombinációja is. Az ideiglenes intézkedés célja lehet: a fennálló állapot rögzítése által, pernyertesség esetére a kielégítés biztosítása, mellyel kizárható olyan tények bekövetkezése, mely a kielégítést meghiúsítaná (biztosítási funkció); az eljárás tartamára szóló ideiglenes szabályozás, amikor az elrendelt intézkedésnek a teljesítése általában a követelés részleges kielégítését is jelenti, mellyel megelőzhető a nem teljesítésben rejlő veszély, ill. valamely helyrehozhatatlan kár bekövetkezése (kielégítési funkció); az ítélet végrehajtását biztosító hatás mellett, a veszélyeztetett fél jogának megsértését az eljárás tartama alatt megakadályozni (biztosítási és kielégítési funkció kombinációja).

Az intézkedés tárgyában hozott végzés, jellemzőit tekintve közel áll az érdemi döntéshez, tekintettel arra, hogy a bíróság döntése ebben az esetben is megkívánja a peresített anyagi jogi viszony vizsgálatát, ez pedig nem minősíthető eljárásjogi kérdésnek.

Az ideiglenes intézkedés átmeneti joghatás kiváltására hivatott jogintézménynek tekinthető a mai magyar perjogban, tekintettel arra, hogy a magyar jogalkotás 1995-ben megszüntette az ideiglenes intézkedés perindítás előtti kezdeményezhetőségét, és azt csak a 2005. évi CLXV. törvény „hozta vissza” egyes, a szellemi tulajdonvédelem körébe tartozó különleges perek esetében, anélkül, hogy módosította volna a Pp. általános szabályait.

Az 1995. évi szabályozással egyértelművé vált, hogy az intézmény generális jelleggel csak a peres eljárás folyamatban léte alatt biztosíthatja a kérelmező jogvédelmét, ami önmagában feltételezi a későbbi, végleges hatályú érdemi bírósági döntés bekövetkezését. Ebben a szabályozási modellben az ideiglenes intézkedés csak ideiglenes, függő joghatás kiváltására lehet alkalmas.

A jogalkotónak meg kell vizsgálni, hogy szükséges-e lazítani a hatályos szabályozási koncepción, és alkalmazkodva a nyugat-európai megoldások döntő többségéhez lehetővé kellene-e tenni annak a keresetlevél előterjesztése előtt történő kezdeményezhetőségét. Ezzel, másodlagosan biztosítani lehetne, hogy az ideiglenes intézkedés perpótló, perelhárító funkció betöltésére is alkalmas legyen, és ne csak kizárólag a peres eljárás folyamán egyes, átmeneti joghatások kiváltására, amelyre számos, kiválóan funkcionáló külföldi megoldás létezik, pl. a francia référé vagy a holland kort geding eljárásban hozott határozat.

Tisztázni és pontosítani kell a biztosítékadás problematikáját, mert az az ideiglenes intézkedés megfelelő alkalmazása körében kardinális szerepet játszik.

A perrendek kérdésköre

Fontos kodifikációs célkitűzés volt, hogy a kialakítandó szabályozásnak differenciáltaknak, de egyben rugalmasnak kell lennie. Ez megvalósítható egységes, ill. differenciált perrendek keretében is, mindkét megoldás tekintetében vannak kiválóan funkcionáló külföldi modellek.

A Koncepció a két első fokú bemeneti szintre számos vonatkozásban eltérő szabályokat irányoz elő, de nyitva hagyja azt a kérdést, hogy mindezt egységes vagy differenciált perrendek keretében kell megvalósítani. A kodifikáció jelenlegi állása szerint közelebb állunk az egységes perrend kialakításához, akként, hogy a nem általános hatáskörűként megjelölt bíróság eljárására vonatkozó eltéréseket indokolt külön fejezet rögzíteni, hasonlóan a német polgári perrendtartás, a ZPO 495-499. §-aihoz.

Ami az osztott perszerkezet tekintetében a két bemeneti szintre tervezett különbségeket illeti, azt szeretnénk elérni, hogy alapvetően a bíró helyzetértékelésén, mérlegelésén múljon, hogy a jogvita tárgya alapján szóbeli vagy írásbeli előkészítést tart-e célszerűnek. Előfordul, hogy egy bonyolultnak tűnő per (pl. az ellenkérelem tükrében) leegyszerűsödik, vagy egy egyszerűnek tűnő per bonyolultabbá válik, az a megoldás, ami eredetileg célszerűnek tűnt, később már nem tölti be funkcióját, vagy éppen feleslegessé válik. A rugalmas szabályozás lehetővé teszi, hogy a bíróság a konkrét ügy sajátosságaihoz igazodóan válasszon az előkészítés megfelelő módjáról. A bíróságnak lehetőséget kell adni arra, hogy mint egyfajta „váltót működtetve” az írásbeliség, szóbeliség útját válassza, vagy a választott útról áttérjen a másikra.

Per előtti egyeztetés

A per előtti egyeztetéssel kapcsolatosan mindenekelőtt két kérdést kell tisztázni:

1. mi a bevezetés célja: a majdani per előkészítése, a felek közötti jogvita ténybeli és jogi kereteinek a tisztázása, vagy olyan perelterelő eljárás kialakítása, ami az előbbi célt is szolgálhatja, de emellett lehetőséget ad arra, hogy a felek jogvitájukat, vagy annak egy részét anyagi jogerős határozattal lezárhassák,

2. kötelező vagy önkéntes formában kerüljön kialakításra?

Bírósági Döntések Tára
A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni. További információ és megrendelés >>

A Koncepció kiemelt céljai között szerepel a perelterelést, a felek közötti egyeztetést előmozdító eljárási szabályok kiépítése, ezért indokolt ezt elősegítő szabályok beiktatása az új eljárási szabályozásba, mind a perindítást megelőzően, mind azt követően, hasonlóan a hatályos Pp. 148. § (2) bekezdésében foglaltakhoz.

Álláspontom szerint a perelterelést, és a jogvita peren kívüli elintézését sikeresebben szolgálhatja egy olyan előzetes egyeztetés, ahol a felek intézményesített keretek között tárják fel a jogvitával kapcsolatos álláspontjukat.

Az eljárás hatékonysága sokkal nagyobb lehet, ha „nem hagyjuk magukra” a feleket az egyeztetés során, hanem egy segítő, koordináló szakember segítségével kísérlik meg a felek a jogvita feltárását, esetleges rendezését. Ha az utóbbi évek magyar eljárási kísérleteit nézzük a felek együttműködési készségének fokozására, arra az eredményre jutunk, amit jól példáz a hatályos Pp. 121/A. §-a alatti megoldás, ami sokkal inkább egy „kötelezően letudandó” szakasznak minősül, mintsem hatékony perelőkészítésnek.

A külföldi perrendekben mintaadónak tekinthető megoldások léteznek, igen magas hatékonysággal. Ilyen pl. a svájci modell, a keresetlevél beadását megelőző egyeztetési eljárás. A svájci Egyeztető Hatóságok a svájci igazságszolgáltatási szervezet részeként tevékenykednek, amelyek jogosultak anyagi jogerőt eredményező döntés meghozatalára. Egyeztető hatóságként eljárhat békebíró, megfelelő végzettségű mediátor vagy első fokú bíró.

A kodifikáció során meg kell vizsgálni, hogy megfelelő megoldást jelentene-e olyan szabályozás kialakítása, ahol a pert megelőzően önkéntesen a felek rendelkezésére állna egy, párhuzamosan közvetítői, közjegyzői, bírósági közvetítői hatáskörbe tartozó egyeztetési eljárás, amelynek a célja, hogy a felek, a közöttük fennálló jogvitával kapcsolatos álláspontjukat kifejthessék.

Ez többes célt szolgálna: a felek szabadon, a perbeli jognyilatkozatokhoz tapadó jogkövetkezmények nélkül kifejthetnék az üggyel kapcsolatos álláspontjukat, ami elősegíthetné felek közötti egyezség előmozdítása, de ha ez az óhajtott cél nem is következne be, a felek az ellenfél nyilatkozatai ismeretében elállhatnak a perindítástól, vagy a későbbi perben releváns jogállítások, tényállítások birtokában lennének, ami gyorsítaná az ügy befejezését.

A közvetítői eljárás keretében létrejött megállapodást egyezségként történő jóváhagyás végett a bírósághoz vagy közjegyzőhöz be lehetne nyújtani (egyezségi kísérletre idézés), közvetlen végrehajthatóság csak akkor tapadna hozzá.

A szabályozás kialakításánál több szempontot is figyelembe kell venni, mérlegelni kell az előnyöket, hátrányokat, és ki kell dolgozni azokat az ösztönzőket, amelyekkel a felek motivációja erősíthető az egyeztetési eljárás igénybevétele iránt. A svájci példához visszakanyarodva, pl. Bern kantonban az ügyek 80%-ában anyagi jogerős határozattal zárul ez egyeztetés.

A Polgári Perjogi Kodifikációs Munkabizottságok működésének megkezdése

Az új polgári perrendtartás koncepciójának Kormány általi elfogadását követően a kodifikációs munkafolyamat azon állomásához érkeztünk 2015 májusában, ahol a munka további sikeres és hatékony folytatása érdekében nagy hangsúly helyeződik a polgári perjogi kodifikációról szóló 1267/2013. (V. 17.) Korm. határozat alapján felállított, de struktúrájukban és összetételükben megújult 15 munkabizottság teljes körű működésére, amelyek a Koncepcióban kijelölt irányok alapján a kodifikációt segítő tevékenységet folytatnak.

A Munkabizottságok munkájának meghatározása érdekében problémaösszegzések és konkrét kérdések (feladatok) kerültek megfogalmazásra, az eljárás szakaszaihoz, kulcspontjaihoz rendelten. A kérdések specifikusságát, részletességét, irányítottságát az indokolja, hogy a válaszok konkrét szabályozási megoldásokat vázolhassanak fel, amelyeket az Igazságügyi Minisztérium kodifikációs munkacsoportja közvetlenül fel tud használni az új polgári perrendtartás normaszövegének kidolgozásánál.

A Munkabizottságok tevékenysége azért is kiemelkedő fontosságú, mert elősegíti, hogy a szakma széles köre által támogatott polgári perrendtartás elfogadására kerülhessen sor.

 

Fotók: Véssey Endre

---