Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Több alapjogi kérdésben is fontos időszakába léphet a bírói jogalkalmazás, hiszen az ítélkezés egyik sarokpontjává válhat az öt éve hatályos Alaptörvény és más fontos törvények közötti jogösszevetés, abból következően pedig a jogösszeütközések tisztázása. A jövőben tehát bátrabban kell alkalmazni az alapjogi szempontokat az ítélkezésben. Az egyik ilyen közérdekű kérdés lehet a gyülekezési jog bírói korlátozása olyan alaptörvényi indoklással, miszerint a bejelentett demonstrációs cél nincs összhangban a jogállami követelményekkel. A másik „közismert, jellegzetes” példa pedig a rendőrfotók sajtóközlésének régóta húzódó ellentétes megítélése, amelynek rendezése csak akkor történhet meg, ha az AB elvégezi a Ptk. vonatkozó részének normakontrollját. Ez utóbbiban konkrét beadvány még nem született, de folyamatban van a kérdés szakmai megoldása – hangzott el a Kúria minapi sajtó-háttérbeszélgetésén.
Bár az öt éve hatályba lépett Alaptörvény kapcsán sokszor elhangzik, hogy az a közjogi rendszerben viszonylag kevés átalakítást hozott, ugyanez a bírósági szervezet működésére, következésképp az ítélkezési szemlélet változására már nem mondható el – fejtette ki dr. Kalas Tibor, a Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégiumának vezetője egy minapi sajtó-háttérbeszélgetésen. Ezen a legfőbb bírói fórum május 22-én elfogadott, Az Alaptörvény követelményeinek érvényesülése a bírósági ítélkezésben címet viselő joggyakorlat-elemzésének részleteit ismertette, a grémium vezetőjeként. (A kúriai összefoglaló vélemény teljes anyagát itt olvashatja el – a szerk.) A csoport megvizsgálta a Kúria és az Alkotmánybíróság (AB) által is elbírált ügyeket az összes ítélkezési szakág (ügytípus) vonatkozásban. A munka célja annak feltárása volt, hogy a bírósági döntésekben mennyire érvényesül az alapjogi szemlélet, valamint az eredményes alkotmányjogi panaszok esetében mi okozta a bírói ítélet Alaptörvénybe ütközését, illetve megállapítható-e a bírói és az alkotmánybírói szemlélet eltérése.
Mint azt Kalas Tibor elmondta, az Alaptörvény a bírói jogalkalmazásban sok tekintetben új helyzetet teremtett, elsősorban a korábban is létezett alkotmányjogi panasz intézményének általánossá tételével. Különös jelentősége van annak, hogy az egyedi bírói döntés, de maga a bírói gyakorlat is egy bírói szervezeten kívüli fórum, konkrétan az Alkotmánybíróság elé kerülhet, amely önálló alapjogi vizsgálatot végez(het). Az Alaptörvény hatása tehát kétirányú a bírói jogalkalmazásra, egyfelől direkt hatásként a bírói döntésben való közvetlen normarészvételt kell megjelölni, másfelől pedig – a már említett alkotmányjogi panaszeljárásokon keresztül – közvetett hatást jelent a bírói gyakorlat befolyásolására. E kettősség jól nyomon követhető az Alaptörvény hatályba lépésétől kezdve, ugyanakkor a joggyakorlat-elemzés azt is kimutatta, hogy a karakteresebb hatás az alkotmányjogi panaszok gyakorlata alapján jelentkezik.
[htmlbox BDT]Persze az is igaz, hogy az évente országszerte összesen milliós nagyságrendben induló perekhez képest csekély annak az évi 10-20 esetnek a száma, amikor alkotmányjogi panasz nyomán az AB alkotmányossági problémák miatt semmisít meg egy ítéletet. Ezekben az ügyekben alaposan vizsgálják, hol, mit kell változtatni a bíróságok ítélkezési gyakorlatán, vagy esetleg jogalkotási úton – fogalmazott a kollégiumvezető.
Az Alaptörvény hatálybalépésével az alkotmányjogi panasz az Alkotmánybíróság jellegadó hatásköre lett, míg az absztrakt, utólagos normakontroll kivételessé vált. Ez a hatásköri változás az AB államszervezetben betöltött státuszát is megváltoztatta: ma inkább bíróság. A valódi alkotmányjogipanasz-hatáskör pontos értelmezése óhatatlanul maga után vonja az igazságszolgáltatás függetlensége és az Alkotmánybíróság tevékenysége közti határok megrajzolásának nehézségét. Az AB-nek különös gondossággal, egyfajta önmegtartóztatást tanúsítva kell új hatáskörét gyakorolnia, hiszen nem törekedhet arra, hogy a magánjogi dogmatika, a büntetőjogi ítélkezés, vagy a közigazgatási bíráskodás hagyományait figyelmen kívül hagyja.
Az Alkotmánybíróság elé kerülő ügyeket illetően gyakori visszautasítási ok az, hogy az indítvány a rendes bírósági jogértelmezés, illetve a bírói mérlegelés körébe tartozó döntés felülvizsgálatára irányul. Az Alkotmánybíróság a bírói ítéleteket vizsgáló alkotmányjogi panaszokkal kapcsolatban is esetről-esetre vizsgálja meg, hogy mikor lehet szó a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességről.
Kalas Tibor (középen) kollégiumvezető a joggyakorlat-elemzés tanulságait ismerteti az újságírókkal. A szakértői testület vezetője szerint „a gyülekezési jog gyakorlása a magyar szabályozásban negyedszázada megoldatlan, a következő évek gyakorlata bonthatja ki, miként korlátozható alapjogszerűen egy olyan demonstráció, amelyet alkotmányos szempontból kifogásolható cél érdekében hirdetnek meg” (Fotó: Kúria Sajtótitkársága)
Az esetjogot megvizsgálva megállapítható, hogy az indítványok túlnyomórészt a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmére hivatkozással kérik a bírói ítéletek vizsgálatát. A bírói utólagos normakontroll alapvető célja, hogy a perbe vitt jogviták eldöntése kapcsán értelmezett/alkalmazott jogszabály jogrendszerbe illeszkedését, alkotmányos minőségét értékelje egy másik, az igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó, az alkotmány védelmére hivatott alkotmányos szerv, amely értékelés alapvetően determinálja a bírói jogértelmezést és ezzel a jogvita eldöntését.
Az Alaptörvény rendelkezése értelmében a bíró a „törvénynek”, azaz a jogrendnek, közelebbről az alkotmányos jogrendnek alárendelten hozza ítéleteit. A bíró tehát nem hozhat olyan ítéleti döntést, amely az Alaptörvénnyel ellentétes jogszabályon, jogi normán alapul. Mivel az alaptörvény-ellenesség megállapítására az AB a felhatalmazott, ezért a bírói kezdeményezés az az intézmény, amely megteremti az általános hatáskörű bíróság és az AB közötti kapcsolatot. A bírói jogfejlesztés egyik fontos megnyilvánulása az a jogintézmény, amely a tényálláshoz kötött jogértelmezést összeköti a tényálláshoz az esetek többségében kevésbé kötött, absztrakt alkotmányértelmezéssel. A bírói kezdeményezéssel kapcsolatos legfőbb szempont annak szakmai alátámasztottsága, tehát az érdemi bírói álláspont részletes kifejtése. A bíró esetében semmilyen szakmai felelősség nem vethető fel abban az esetben, ha érdemi álláspontját az Alkotmánybíróság végül nem osztja. A kezdeményező bíró szakmai felelősség körébe tartozik annak biztosítása, hogy az Alkotmánybíróság az indítványról érdemi döntést hozhasson, tehát a kezdeményezésnek meg kell felelnie a formai és tartalmi követelményeknek.
Ezzel kapcsolatban Kalas Tibor felhívta a figyelmet arra, tovább kell tágulnia a bírói jogértelmezés kereteinek és az ítélkezésben bátrabban kell alkalmazni az alapjogi szempontokat, erre már most is akadnak példák. Ugyanakkor vannak olyan problémák, amelyekben jelenleg is zajlik a szakmai vita. Épp ezért az eltelt öt évet vizsgálva több alapjogi kérdésben is fontos időszakába léphet a bírói jogalkalmazás, hiszen az említett „bátrabb ítélkezés” egyik sarokpontja lehet az Alaptörvény és más fontos törvények közötti jogösszevetés, abból következően pedig a jogösszeütközések tisztázása. Ebben megosztott szerepe lehet a rendes bíróságoknak, beleértve a Kúriát is és az Alkotmánybíróságnak.
Az egyik ilyen sarkalatos pont lehet a gyülekezési jog korlátozása, amikor a rendőrség tiltó határozatát a bíróság olyan alaptörvényi indoklással hagy helyben, miszerint a bejelentett demonstrációs cél nincs összhangban a jogállami követelményekkel. Itt a jogösszemérést, a jogösszevetést adott esetben bizony a bírónak kell megtennie az Alaptörvény vonatkozó előírásai alapján, hiszen maga a gyülekezési törvény nem tartalmaz ilyen konkrét előírást, sőt rendkívül szűk teret ad a hatósági tiltásnak. A kollégiumvezető hozzátette, ez egy világszerte problémás kérdés, hiszen amikor alapjogok kerülnek szembe egymással, azt kell eldönteni, közülük melyik és mely esetekben, valamint milyen mértékben rendelhető alá a másiknak. A gyülekezési jog gyakorlása a magyar szabályozásban negyedszázada megoldatlan, a következő évek gyakorlata „bonthatja ki”, miként korlátozható alapjogszerűen egy olyan demonstráció, amelyet alkotmányos szempontból kifogásolható cél érdekében hirdetnek meg.
Egy másik ilyen nehezen eldönthető kérdés például a személyiség védelme és a véleményszabadság, a közhatalom átláthatóságának problémája, amire „jellegzetes” példa a rendőrfotók sajtóközlésének régóta húzódó, ellentétes megítélése. Mindeddig a Kúria is osztotta a rendes bíróságok régóta kialakult ítélkezési gyakorlatát, miszerint jogsértést követ el, aki intézkedő rendőrökről hozzájárulásuk nélkül közöl fotót valamely sajtóorgánumban. Ugyanakkor – mint az közismert – az AB ezekben az ügyekben megengedőbb álláspontot foglalt el. A vitatott jogértelmezés csak akkor rendeződhet, ha az AB elvégezi a Ptk. vonatkozó részének normakontrollját. Ez utóbbiban konkrét beadvány még nem született, azt vagy valamely bíró, esetleg a Kúria teszi majd meg, ám ami bizonyos, hogy folyamatban van a kérdés szakmai megoldása – mondta a Jogászvilág.hu kérdésre a kollégiumvezető.
Egy másik példát említve ugyancsak utalt az 1990 óta megszilárdult bírói gyakorlatra, amely kialakította a választási kampányban tolerálható állításokkal kapcsolatos jogértelmezést. Eszerint jogsértést követ el, aki kellő alap nélkül minősít valakit bűnözőnek, illetve állítja azt a rivális jelöltről, hogy bűncselekményt követett el. Ugyanakkor az AB nem tartotta jogsértőnek a kampány során elhangzott nyilatkozatot.
