Vezető tisztségviselők felelőssége II. rész

  • Értesítő a rovat cikkeiről

A Kúria joggyakorlat-elemző csoportja nemrég tette közzé a vezető tisztségviselők felelősségének megállapításának bírósági gyakorlatával kapcsolatos összefoglaló véleményét. Előző cikkünkben a hatályos szabályozás kialakulását és a vezető tisztségviselő fogalmát ismertettük. Az alábbi cikkünkben a joggyakorlat-elemző csoport által feltárt jogértelmezési problémákat és a Kúria azokra vonatkozó állásfoglalását mutatjuk be.

A joggyakorlat-elemző csoport mintegy 180, a vezető tisztségviselők felelősségét megállapító jogerős ítéletet vizsgált, valamint további 9 olyan ügyet, amelyben a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása mellett a vezető tisztségviselő marasztalásáról is jogerős ítélet született.

A joggyakorlat-elemző csoport megállapítása szerint a felterjesztett jogerős ítéletek alapján az ország keleti régiójában felülreprezentáltak a vezető tisztségviselők felelősségével kapcsolatban indult perek (Az ügyek 29,4 %-a a Nyíregyházi, Debreceni és a Miskolci Törvényszéken indult). Ennek oka a Kúria szerint egyértelműen nem állapítható meg, de lehetséges okként emelik ki az országrész gazdasági helyzetét, a közjoginak tekintett hitelezők nagyobb keresetindítási aktivitását, és esetleg a felterjesztendő ítéletek körének körültekintőbb feltárása is alapul szolgálhat.

A peres felek személye, a vagyoncsökkenés mértéke

A vezető tisztségviselők felelősségének megállapítása iránti perekben keresetet egyrészt az adós felszámolója, másrészt hitelezője terjeszthet elő.

A joggyakorlat-elemzés megállapította, hogy a felszámolók viszonylag alacsony arányban éltek a perindítás lehetőségével (csak az ügyek 16%-át indították). A Kúria szerint ez azért lehetséges, mert a felszámolók nem érdekeltek a per megindításában, hiszen az csak abban az esetben növeli a felszámolási vagyont, ha a megállapításra irányuló perben marasztalásra is sor kerülhet. Másrészt a felszámolók többször a vagyont csökkentő szerződések érvénytelenségének megállapítása iránt indítanak pert, illetve a felszámoló keresetet nyújthat be az adós nevében a vezető tisztségviselő olyan magatartása miatt is, amelyet az még a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése előtt tanúsított, és amellyel az adósnak nem pedig a hitelezőnek okozott kárt. Ezen perek azonban a joggyakorlat-elemző csoport vizsgálódási körén kívül estek. Az alacsony perlési aktivitást a Kúria szerint az is magyarázza, hogy a bizonyítás nehéz, a végrehajtás eredményessége bizonytalan, az eljárás elhúzódhat és a perléshez szükséges szakemberi kapacitás is korlátozott. A joggyakorlat-elemző csoport véleménye szerint ha a felszámolók anyagilag vagy más okból érdekeltté válnának ezen perek kezdeményezésében, és ha a perlés nemcsak kötelezettségeket, illetve anyagi terhet róna rájuk, a felszámolók perlési aktivitása is növekedne.

A joggyakorlat elemzés megállapította, hogy a pert indító hitelezők két nagy csoportba sorolhatók. Az egyik nagy csoport a közjogi hitelezők, amely különböző hatóságokat, elsődlegesen a NAV-ot jelenti (az ügyek 31%-át indították). A NAV aktivitásának oka lehet, hogy az adóhatóság számos olyan adattal rendelkezik hatóságként végzett ellenőrzései eredményeként, amelyek a perlés eredményességét nagyban valószínűsíthetik. A NAV a per megindítása előtt feltérképezi, hogy van-e a vezető tisztségviselőnek végrehajtás alá vonható vagyona. A közjogi hitelezők az ország keleti részében aktívabbak. Ezzel szemben az ország középső régiójában a magánjogi hitelezők voltak többségben.

Az ügyek 88%-ában az adós korlátolt felelősségű társaság volt. Több vezető tisztségviselő együttes perlésére az ügyek 30,3 %-ában került sor. Ezek közül szinte egyenlő arányban voltak azok a perek, amelyek esetén az alperesek azonos időben, illetve eltérő időben voltak az adós vezető tisztségviselői. Árnyék vezető tisztségviselővel szemben megállapítási per az ügyek 1,7%-ában folyt.

A kétlépcsős perstruktúra lényegének meg nem értését valószínűsíti, hogy a megállapításra irányuló perek 45,5 %-ában a hitelező olyan összeg erejéig kérte a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítását, amely megegyezett saját, az adós elleni felszámolási eljárásban érvényesített és ki nem elégített, illetve feltehetőleg ki nem elégíthető követelése összegével.

A perek 56,6 %-ában 10 millió Ft feletti összegre kérték a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítását.

A bíróság az ügyek 27,3 %-ában kötelezte az alperest vagyoni biztosíték nyújtására. Az ügyek 7,5 %-ában az ítéletből azonban nem volt megállapítható, hogy kötelezték-e az alperest vagyoni biztosíték nyújtására.

A joggyakorlat-elemző csoport megállapításai

A Cstv. többször módosult időállapota szerinti felelősségi szabályok alkalmazásának feltételei

Jogértelmezési kérdés merült fel a körben, hogy az adott perben a Cstv. mely időszakban hatályos szabályait kell alkalmazni. A Kúria megállapította, hogy jelenleg mind a négy időállapot szerinti szabályok alkalmazásával folynak felszámolási eljárások.

1. időállapot

Értelmezési kérdésként merült fel, hogy az „indult eljárások” kifejezés alatt mi értendő.

A Cstv. 1. időállapot szerinti szabályozása szerint a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása iránti keresetet az adós elleni felszámolás ideje alatt lehet benyújtani.

A felszámolási eljárás két jól elkülönülő szakaszra oszlik. Az első szakasz tárgya annak megállapítása, hogy az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelen-e, a felszámolási eljárás a felszámolásra irányuló kérelem benyújtásával megkezdődik. Ha a bíróság jogerős végzésével az adós fizetésképtelenségét megállapítja, az adós felszámolását elrendeli és kijelöli felszámolóját, e végzésnek a Cégközlönyben való közzétételével az adós felszámolása (és nem a felszámolási eljárás) indul meg, ezzel a nemperes eljárás a második szakaszába lép. Nem volt egységes a joggyakorlat a tekintetben, hogy az „eljárás megindulása” kifejezés alatt a felszámolási eljárás megindulása, avagy a felszámolás megindulása értendő.

A joggyakorlat-elemző csoport szerint irányadónak tekinthető az 1/1998. PJE határozat IV. pontja amely szerint az „indult eljárások” fogalma alatt a felszámolásra vezető felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelem előterjesztésének időpontja értendő. Tehát a Cstv.-nek a vezető tisztségviselők felelősségével kapcsolatos szabályai csak a 2006. július 1. után indult eljárásokban alkalmazhatóak.

A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint azonban nemcsak annak van jelentősége, hogy a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet a hitelező mikor terjesztette elő, hanem annak is, hogy a felelősség megállapítására okot adó magatartást a vezető tisztségviselő mikor tanúsította.

2. időállapot

A megváltozott szabályozás alapján kérdésként merül fel, hogy a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítását megalapozó magatartások körének bővülése a módosítás hatályba lépése előtt tanúsított vezető tisztségviselői magatartásokra is kiterjed-e.

A joggyakorlat-elemző csoport egységes álláspontja szerint a hitelezők kielégítésére szolgáló adósi vagyon egy speciális nézőpontból bekövetkező csökkenését nevesíti a módosított szabályozás, ezért az 1. időállapot szerint folyó perekben is a vezető tisztségviselő terhére értékelhető az, ha a vezető tisztségviselő a hitelezői követelések teljes kielégítését meghiúsította.

3. időállapot

A módosítás szerint a módosított szabályok alkalmazandók akkor is, ha már a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet a Módtv.2. hatályba lépése előtt előterjesztették, de az adós felszámolása jogerős elrendelésére még nem került sor.

4. időállapot

A vezető tisztségviselők a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően már nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége, hanem a hitelezői érdekek figyelembevételével kötelesek eljárni. A módosítás szerint a módosított szabályok a 2014. március 15-ét követően előterjesztett felszámolási kérelmek esetén alkalmazandók.

A Ptké. szerint a Ptk. szerződésen kívül okozott kárért való felelősségre vonatkozó rendelkezéseit a hatályba lépését követően tanúsított károkozó magatartás esetén kell alkalmazni. A Ptk. hatályba lépése előtt megkezdődött folyamatosan tanúsított károkozó magatartásra akkor is a Ptk. hatályba lépése előtt hatályos jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni, ha a károkozó magatartás befejezése, illetve a károk bekövetkezése a Ptk. hatályba lépése utáni időpontra esett.

Kérdésként merül fel az is, hogy az 1-3. időállapot szerinti szabályok, avagy a 4. időállapot szerinti szabályok érvényesülnek-e akkor, ha a vezető tisztségviselő terhére értékelendő magatartásokat részben 2014. március 15. előtt, részben azt követően tanúsította a vezető tisztségviselő nem folyamatosan elkövetett magatartásként. A joggyakorlat-elemző csoport megítélése szerint a Ptké. illetve a Jat. következetes alkalmazásából az következik, hogy ez esetben a 2014. március 15. előtt tanúsított magatartások esetén azt kell vizsgálni, hogy a hitelezők érdekeinek elsődlegessége, míg a 2014. március 15. után tanúsított magatartások esetén a hitelezők érdekének figyelembe vételével járt-e el a vezető tisztségviselő

A Kúria szerint állásfoglalást igényel az is, hogy van-e jelentősége a Ptk. illetve a Cstv. megváltozott szabályozása alkalmazását illetően annak a körülménynek, hogy a 2014. március 14-ig bejegyzett vagy bejegyzés alatt álló gazdasági társaságok, egyesülések, szövetkezetek, egyesületek, a létesítő okiratuk Ptk.-val való összhangba hozatali kötelezettségüknek mikor tesznek eleget.

A joggyakorlat-elemző csoport úgy foglalt állást, hogy a kifelé, harmadik személyek irányában történő felelősségi szabályok tekintetében nincs jelentősége annak, hogy az adott jogi személy létesítő okirata módosításával a Ptk. szabályai alá helyezkedett-e. Ezt a jogértelmezést a Kúria a Polgári Törvénykönyvről módosításából és a Legfelsőbb Bíróság konszernjogi ügyekben korábban kialakult joggyakorlatából vezette le. A joggyakorlat-elemző csoport szerint annak a körülmények, hogy a jogalany létesítő okiratát a Ptk.-nak megfelelően még nem módosította és még nem is kellett módosítania, a jogi személy és vezető tisztségviselője jogviszonyában jelentősége van, mivel ha a jogi személy még nem tekinthető a Ptk. hatálya alatt állónak, a vezető tisztségviselőnek a jogi személlyel szembeni felelősségére a korábban hatályos jogszabály rendelkezései az irányadóak. A 2014. március 15-ével hatályba lépett szabályozás a hitelezők számára lehetővé teszi a megállapításra irányuló perben marasztalásra irányuló kereset előterjesztését meghatározott feltételek fennállása esetén, Tehát a felperes a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítására irányuló kereset mellett a marasztalására irányuló keresetet is előterjeszthet a 4. időállapot szabályok alkalmazásával.

A visszaható hatályú jogalkotás tilalmára tekintettel az adott jogalany vezető tisztségviselőjének felelőssége olyan időpontban elkövetett magatartásért állapítható meg, amikor a felelősségi szabályt a reá vonatkozó jogszabály már tartalmazta.

Polgári Jog: havonta megjelenő online folyóirat

Az új folyóirat célja, hogy tudományos igénnyel, de a gyakorlat számára is hasznosítható módon, a gyakorlatban felmerülő problémákra fókuszálva mutassa be a Polgári Törvénykönyvet.
Főszerkesztő: dr. Vékás Lajos

További részletek, megjelenés >>

A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet

A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet fogalmát a Cstv. határozza meg. Az akkor következik be: „amelytől kezdve a gazdálkodó szerv vezetői előre látták vagy ésszerűen előre láthatták, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket”.

A kialakult joggyakorlat alapján egyértelműen leszögezhető, a fizetésképtelenség fenyegető helyzet bekövetkezésének feltételei nem azonosak az adós fizetésképtelenségének megállapításához szükséges feltételekkel, mert az adós felszámolása elrendelésének nem szükségszerű feltétele, hogy az adós fizetésképtelen helyzetben legyen.

A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet akkor következik be, amikor az adós tartozásait likvid vagyon hiányában nem képes kifizetni (objektív feltétel) és erről a vezető tisztségviselő tudomást szerzett, vagy gondos eljárás esetén tudomást kellett volna szereznie (szubjektív feltétel).

Az objektív feltétel akkor következik be, amikor az adós esedékes tartozásainak összege meghaladja a társaság likvid vagy likviddé tehető vagyonát és ezt a helyzetet a tartozások átütemezésével, esetleg reálisan visszafizethető kölcsön felvételével vagy más módon nem hárították el. Az, hogy az adós könyv szerinti vagyona meghaladja esedékes tartozásait, nem bizonyítja azt, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet nem állna fenn. Nem áll fenn a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet akkor sem, ha a tartozás kifizetésére annak esedékességekor az adós képes, de fizetési kötelezettségének egyéb okból nem tesz eleget.

Ha az időlegesen korábban fennállt fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet megszűnt a vezető tisztségviselőnek az átmenetileg fizetésképtelenséggel fenyegető időszak alatt tanúsított magatartása a Cstv. alapján nem értékelhető. A vezető tisztségviselő Cstv. szerinti felelőssége megállapításának egyik, de nem elégséges feltétele, hogy az adós felszámolásának elrendeléséig folyamatosan álljon fenn az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete.

A szubjektív feltétel szerint a vezető tisztségviselő a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezéséről tudomást szerezhet (pl.: lejárt, nem vitatott, ki nem fizetett tartozások fennállásából, az éves beszámoló esetleg közbenső mérleg adataiból.) A vezető tisztségviselő nem szakszerű, gondatlan eljárására, kompetencia hiányára alappal nem hivatkozhat.

A joggyakorlat elemzés szerint a feldolgozott ítéletek 35%-ában az eljárt bíróságok az eljárás során rendelkezésre álló adatokból állapították meg a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetet és annak időpontját. Ilyen tények voltak, illetve lehetnek, hogy az adós nem képes adótartozását kiegyenlíteni, adóvégrehajtási eljárás folyik ellene. Az adóssal szemben végrehajtási, illetve felszámolási eljárást kezdeményeztek. Értékeltek és értékelhetők olyan körülmények, miszerint az adós nem tudta kifizetni az esedékes hitelrészleteket, bérleti díjat, perköltséget, a könyvelő megbízási díját, csődeljárást kezdeményezett maga ellen, tevékenységét beszüntette, munkavállalóit elbocsátotta.

A feldolgozott ítéletek 26%-ában a mérleg vizsgálata alapján állapították meg a bíróságok a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését, annak időpontját. A bíróságok a forgóeszközök értétét vetették össze a rövid lejáratú kötelezettségekkel. A Kúria szerint azonban a fenti adatok alapján nem feltétlenül lehet megalapozott döntést hozni, mivel lehetséges, hogy a forgóeszköz vagyon mérlegbeli értékelése nem reális, a különböző típusú forgóeszköz elemekhez eltérő likvidítási mutatók társulnak, társulhatnak. Az összetettebb ügyekben ezért igazságügyi könyvszakértő kirendelésére került sor.

A joggyakorlat-elemző csoport véleménye szerint a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet időpontját olyan pontossággal kell meghatározni, amely a kereseti kérelem megalapozott elbírálásához feltétlenül szükséges.

A vezető tisztségviselő felelősségét megalapozó magatartások

A vezető tisztségviselő felelőssége nem állapítható meg azért, mert a gazdálkodó szervezet adósnál kielégítetlen tatozások keletkeztek, az adós fizetésképtelenné vált.

Ugyanakkor megállapítható, hogy a vezető tisztségviselő nem felel a hitelezők irányában a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése előtt tanúsított, az adós vagyonát hátrányosan érintő tevékenységért.

A Cstv. 1. időállapota szerint a vezető tisztségviselő felelősségét megalapozó magatartás az, ha az adós vagyona csökkent amiatt, hogy a vezető tisztségviselő nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége figyelembe vételével járt el, ideérte a környezeti terhek rendezését is.

A Cstv. 2-4. időállapot szerinti rendelkezései értelmében a vezető tisztségviselő felelősségét az adós vagyonának csökkenésén túlmenően megalapozza az is, ha a hitelezők követeléseinek teljes kielégítését a vezető tisztségviselő meghiúsította, illetve a környezeti terhek rendezését elmulasztotta.

Az adós vagyona az, amit az Sztv. befektetett eszköznek vagy forgóeszköznek minősít. Elsődlegesen azt kell vizsgálni tehát, hogy a fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezése után a vezető tisztségviselő felróható magatartása következményeként az aktív vagyon meghatározott összeggel csökkent-e. Ha az eszközoldalon történik változás, de eredményében a mérlegfőösszeg ugyanaz marad, tehát, ha névleg az aktív vagyon nem csökken, az nem zárja ki a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítását akkor, ha a korábbi, vagyoni értékkel rendelkező eszköz helyett névleg vele egyező értékű, de jóval alacsonyabb piaci értékű eszköz kerül az adós vagyonába.

A joggyakorlat-elemző csoport az alábbi tipikus felróható magatartásokat emelte ki:

A vezető tisztségviselő az adós korábban meglevő vagyontárgyát eladta, azt más módon átruházta, de az ellenérték nem folyt be, mert gondatlanul járt el például a szerződő partner kiválasztása során, az értékénél lényegesen alacsonyabb áron ruházta át az adós vagyontárgyát, kölcsönt nyújtott oly módon, hogy gondos eljárás esetén számolnia kellett volna azzal, hogy az a kölcsönvevőtől nem hajtható be, nem kellő gondossággal járt el az adós nevében történő szerződések megkötése során (pl. előleget fizetett olyan személynek vagy olyan feltételek mellett, vagy utóbb olyan negligens módon kezelve azt, hogy annak érvényesítése, ellenszolgáltatással történő kiegyenlítése nem történt, illetve nem történhetett meg), kirívóan ésszerűtlen kockázatokat vállalt és ennek következtében az adóst kár érte, az adós meglevő vagyonát a felszámolónak nem adta át, annak sorsáról nem tudott számot adni, hatékony tiltakozás nélkül a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben osztalékot fizetett az adós tagjainak, az ügyvezetői tevékenység gyakorlása során a saját, illetve családja, az érdekeltségi körébe tartozó másik vállalkozás érdekeit tartotta szem előtt és ezzel az adósnak kárt okozott.

A hitelezők érdekeit sértő vagyoncsökkenés megvalósulhat a vezető tisztségviselő felróható passzív magatartásával, mulasztásával is. A joggyakorlat elemző csoport szerint tipikus mulasztás, ha az elsőfokú, nem jogerős adótartozást megállapító határozat kézhezvételét követően a vezető tisztségviselő nem képez az adósnál céltartalékot és e függő kötelezettséget teljes mértékben figyelmen kívül hagyja az adós vagyonával történő gazdálkodás során. A függő kötelezettségekre ugyanis a Sztv. alapján céltartalékot kell képezni.

A hitelezők kielégítését nemcsak az aktív vagyoncsökkenés ronthatja. Ha olyan tartozások keletkeznek, amelyek a hitelezői követelések kielégítését negatívan befolyásolják, az is általában vagyoncsökkenésként értékelhető. Tipikus ilyen magatartás a kirívóan ésszerűtlen üzleti döntések meghozatalával a hitelezők kielégítési alapjának elvonása.

A környezeti károk rendezésének elmulasztását a Cstv. a vezető tisztségviselő felelősségét megalapozó magatartásként határozza meg, mert a vezető tisztségviselő a környezeti terhek rendezését elmulasztotta, és ezáltal az adós vagyontárgyát kevesebb összegért lehetett értékesíteni, vagy meghatározott összeget a felszámolási vagyonból a tényleges tehermentesítésre kellett fordítani

A vezető tisztségviselő felelőssége csak olyan mértékig áll fenn, amilyen mértékben az adós vagyona a vezető tisztségviselő felróható magatartása folytán csökkent a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően. Felelőssége az adós vagyona által nem fedezett rész erejéig áll fenn.

A hitelezői érdekek sérelmének törvényi vélelme

A hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell, ha a vezető tisztségviselő a felszámolás kezdő időpontját megelőzően nem tett eleget az adós éves beszámolója letétbe helyezési, közzétételi kötelezettségének. A vélelem fennáll akkor is, ha a vezető tisztségviselő nem teljesíti a beszámolókészítési, irat- és vagyonátadási, továbbá tájékoztatási kötelezettségét.

A joggyakorlat-elemző csoport túlnyomó többségének álláspontja szerint a vélelem fennáll akkor is, ha a vezető tisztségviselő fent írt kötelezettségeinek csak részben tett eleget, illetve eleget tett, de késedelmesen, mivel ezzel a magatartásával a vezető tisztségviselő a hitelezők tájékozódási lehetőségét korlátozza. A vezető tisztségviselő az utólagos letétbe helyezéssel nem mentesülhet a vélelem következményei alól.

A joggyakorlat-elemző csoport tagjai maradéktalanul egyet értettek abban, hogy a vélelem a bizonyítási terhet megfordítja. Ezt az indokolja, hogy a vezető tisztségviselő az őt terhelő kötelezettségének nem vagy nem maradéktalanul vagy nem időben tett eleget, ezzel megnehezíti az adós hitelezőinek, felszámolójának tájékozódási lehetőségét a tekintetben, hogy az adós gazdálkodása hogyan alakult a felelősség megállapítása szempontjából releváns időszakban.

A csoport tagjai többségének az volt az álláspontja, hogy a Cstv. helyes, teleologikus értelmezése szerint a vélelem fennállása esetén a felperesnek kell bizonyítania többek között azt, hogy az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkezését követően az adós vagyonában vagyoncsökkenés következett be és annak mértékét is. Ugyanakkor vélelmezni kell a vezető tisztségviselő hitelezők érdekeivel ellentétes magatartását és az annak következtében bekövetkezett vagyoncsökkenést. A csoport tagjainak egy kisebb része szerint a Cstv. tételes szabályából kizárólag az következik, hogy a vélelem fennállása esetén azt nem kell a felperesnek bizonyítania, hogy a vezető tisztségviselő a hitelezők érdekeit sértő magatartást tanúsított.

A többségi vélemény szerint a vezető tisztségviselő a megállapítási perben bizonyíthatja, hogy a Cstv.-ben szereplő terhére értékelendő magatartások, nem eredményezhetik kártérítési felelősségének megállapítását. Például nem a vezető tisztségviselőnek róható fel az éves beszámoló letétbe helyezésének, közzétételének elmaradása,  vagy az ha olyan okiratokat nem adott át, amelyek csekély jelentőségűek voltak. Azt is bizonyíthatja a vezető tisztségviselő, hogy a terhére értékelt vagyoncsökkenés nem az ő, felróható, a hitelezők érdekeivel ellentétes magatartásának következménye. Tehát a vezető tisztségviselőt megilleti a kimentés lehetősége van a vélelem fenn nem állásának bizonyítására is, ezenkívül bizonyíthatja, hogy kötelezettségének eleget tett, vagy ezen kötelezettségek őt nem terhelték. Árnyék vezető tisztségviselő tekintetében a vélelem nem áll fenn.

A felelősség alóli mentesülés

A Cstv. 1. időállapota szerint mentesül a vezető tisztségviselő a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően az adott helyzetben elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek csökkentése érdekében.

A Cstv. 2-4. időállapota szerint a mentesülés feltétele az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható valamennyi intézkedés megtétele a hitelezői veszteségek elkerülése, továbbá a legfőbb szerve intézkedéseinek kezdeményezése.

Az 1. időállapot szerinti szabályok alkalmazásával kapcsolatos perekben a 2-4. időállapot szerinti szabályok irányadóak.

Jogértelmezési problémátt vet fel a gazdasági társaságok, egyesületek, egyesülések és szövetkezetek esetén a szerződésen kívüli károkozás szabályainak alkalmazása. A Ptk. szerint „mentesül a felelősség alól a károkozó, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható”. Felróhatóság alatt pedig a Ptk. értelmében azt kell érteni, ha valaki nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ezzel szemben a Cstv. a már ismertetett kimentésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza.

A joggyakorlat-elemző csoport tagjai nem kívántak állást foglalni abban a kérdésben, hogy a Ptk. meghatározott jogalanyi körre vonatkozó felelősségi szabályai önálló perlési, marasztalási jogcímet jelentenek-e. A joggyakorlat-elemző csoport egyhangúan úgy foglalt állást, ha a Cstv. szabályaira hivatkozással folyik a per, a Cstv. kimentésre vonatkozó szabályai érvényesülnek, mivel szigorúbb és konkrétabb feltételeket szabnak, mint a Ptk.

A Cstv. 2-4. időállapota szerint a kimentési feltételeknek együttesen kell megvalósulniuk. Az „adós legfőbb szerve” kifejezés alatt a tagok, alapítók döntéshozó szerve értendő akkor is amikor a Ptk. még nem volt hatályban és a jogalanyra vonatkozó korábban hatályos szabály e fogalmat nem használta. A legfőbb szerv „intézkedése” alatt a legfőbb szerv határozata értendő.

Kézikönyv a bírósági végrehajtás foganatosításához

A kézikönyv a végrehajtás két szakaszából döntően a foganatosítására koncentrál, az elrendeléssel kapcsolatos kérdések annyiban kerülnek terítékre, amennyiben azok a végrehajtás foganatosítása során problémát vetnek fel.
 

További információ itt, kattintson →

A joggyakorlat elemző csoport szerint tipikus kimentési okok:

a testületi ügyvezetés esetén arra történő hivatkozás, hogy a testületi döntésben az alperes nem vett részt, a vagyoncsökkenést eredményező döntés ellen szavazott, a legfőbb szerv döntése eredményezte a vagyoncsökkenést, a hitelezők követelése teljes kielégítésének meghiúsulását, a környezeti terhek rendezésének elmulasztását. A legfőbb szerv döntésére hivatkozás azonban nem feltétlenül, illetve nem minden tényállás mellett jelenti a felelősség alóli mentesülést. E körben mérlegelendő tényező lehet, hogy a vezető tisztségviselő miként készítette elő a legfőbb szerv döntését; ha tagként szavazott, szavazatával a határozat meghozatalához hozzájárult-e, volt-e ráhatása a szavazó tagok szavazatának kialakítására.

Ugyanakkor nem fogadható el kimentési okként, hogy a bírósági, hatósági, kamarai nyilvántartásba bejegyzett vezető tisztségviselő csak névlegesen látta el a tisztséget. Aki a vezető tisztségviselői tisztséget elfogadja, a nyilvántartásba bejegyzik, kifelé harmadik személyek irányában nem hivatkozhat arra, hogy nem volt abban a helyzetben, vagy nem kívánta, nem tudta akármilyen körülmény folytán a tisztséggel járó feladatokat hosszabb távon ellátni. Az adós könyvvizsgálója vagy más, a vezető tisztségviselő közvetlen ellenőrzése alá tartozó munkavállalója, megbízottja nem látta el a feladatát a jogszabályban meghatározott módon. Az adós adminisztrációja nem volt megfelelő, ezért a vezető tisztségviselő nem láthatta át, nem a valóságnak megfelelően látta az adós helyzetét. A vezető tisztségviselő akkor látja el ugyanis az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható módon az ügyvezetési feladatokat, ha az adós közvetlen ellenőrzési körébe tartozó munkavállalói, megbízottai munkáját ellenőrzi, szükség esetén ellenőrizteti. Az adminisztráció hiányosságaiért mint vezető tisztségviselő főszabály szerint felelősséggel tartozik. Az sem lehet kimentési ok, ha a vezető tisztségviselő nem rendelkezett a tisztség ellátásához szükséges szakismerettel, képzettséggel. A vezető tisztségviselő a tisztség ellátását elvállalta, ekkor kellett volna mérlegelnie, hogy az ilyen tisztséget ellátó személytől általában elvárható általános, illetve az adott adós ügyvezetéséhez szükséges ismeretekkel, szakértelemmel, képességekkel, illetve készségekkel rendelkezik-e.

Gyakori kimentésre irányuló hivatkozás, hogy a vezető tisztségviselő a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet elkerülése érdekében tagi kölcsönt nyújtott. A joggyakorlat-elemző csoport szerint  tagi kölcsön nyújtása akkor lehet alapos kimentési ok, ha azt a vezető tisztségviselő valójában nem kölcsönként nyújtotta, vagy később a kölcsön visszakövetelésének jogáról véglegesen és visszavonhatatlanul lemondott.

Peres felek

A Cstv. szerint a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása iránti keresetet az adós hitelezője, illetve az adós felszámolója terjesztheti elő.

Az adós hitelezője

A vezető tisztségviselő felelősségének megállapítására irányuló keresetet az adós elleni felszámolás ideje alatt lehet előterjeszteni, ezért az adós hitelezőjének az minősül, akinek pénzkövetelését vagy pénzben kifejezett vagyoni követelését a felszámoló nyilvántartásba vette és a regisztrációs díjat befizette.

Hitelezőnek minősül az a jogalany is, aki vitatott hitelezői igénnyel rendelkezik, mindaddig amíg vitatott hitelezői minősége fennáll. Ha a bíróság jogerős döntésével megállapítja, hogy követelése alaptalan, elveszíti hitelezői minőségét, ilyen esetben az érintett vagy eláll a keresetétől, vagy a bíróság érdemben utasítja el a keresetet.

Az adós felszámolója

A vezető tisztségviselő felelősségének megállapítására irányuló keresetet az adós felszámolója is előterjesztheti. A felszámoló az adós nevében jogosult a kereset benyújtására, a perben való részvételre. Tehát a kereset eredményessége esetén az adós lesz pernyertes, eredménytelensége esetén pervesztes.

Az adós vezető tisztségviselője, árnyék vezető tisztségviselője

Azok ellen a vezető tisztségviselők ellen nyújtható be a felelősség megállapítására irányuló kereset, akik a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben látták el ezt a feladatot. Ezen 3 éves időtartamot nem naptári évben kell számolni, hanem a felszámolás kezdő időpontjától kell naptári napokban visszaszámolni.

Az alperesi minőséghez szükséges, hogy a vezető tisztségviselő ezen időtartam alatt töltse be a fenti tisztséget, az hogy ügyvezetésének időtartama alatt az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe kerüljön, illetve a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet fennálljon, és ezen időtartam alatt a felelősség megállapításának egyéb tényállási elemei is megvalósuljanak.

Az árnyék vezető tisztségviselők tekintetében is lényeges tényállási elem, hogy befolyását a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően érvényesítse az egyéb feltételek megvalósulása mellett.

A Cstv. szerint, ha többen közösen okoztak kárt, felelősségük egyetemleges. Az egyetemleges felelősség megállapítására tipikusan akkor kerül sor, ha a vezető tisztségviselők ugyanabban, vagy részben azonos időszakban töltötték be a tisztséget és tipikusan együttes képviseleti joggal rendelkeztek, valamint ugyanazon hitelezői érdekeket sértő magatartással a vagyont csökkentették az A/II.2.3. pontban kifejtettek szerint. Nincs akadálya az egyetemleges marasztalásnak akkor sem, ha ugyanazon időtartam alatt a vezető tisztségviselői tisztséget betöltők közül csak az egyik vezető tisztségviselő követte el a fenti magatartást, de a másik vezető tisztségviselő az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható szükséges intézkedéseket nem tette meg. Ilyen esetben az egyik vezető tisztségviselő aktív magatartással, a másik mulasztással követi el azt a magatartást, amely felelősségének megállapítására vezet. Annak sincs akadálya, hogy a vezető tisztségviselő és az árnyék vezető tisztségviselő egyetemleges felelősségét állapítsa meg a bíróság.

Ingyenes Jogtár felhasználói képzés

Szeretné gyorsabban, hatékonyabban használni Jogtárát?
Jöjjön el hozzánk és mi 4 óra alatt, gyakorlati oktatás keretében, térítésmentes tanfolyamainkon megmutatjuk a „mesterfogásokat”! 

Időpontok, jelentkezés >>

A kizárólag megállapításra irányuló kereset tartalma

A kereset vezető tisztségviselő összegszerűen meghatározott mértékű felelősségének megállapítására irányul. A megállapítási perben tehát nemcsak a kárfelelősség jogalapjának megállapítása történik, hanem a vezető tisztségviselő felelősségének maximális összege is meghatározásra kerül.

A keresetlevélben többek között fel kell tüntetni az érvényesíteni kívánt jogot, az annak alapjául szolgáló tények és azok bizonyítékainak előadásával.

A keresetlevélnek minimálisan, a Pp. által előírt egyéb tartalmi elemeken túl, tartalmaznia kell:

Az alperes, az alperesek személyét, azt hogy nevezettek, mely időtartam alatt voltak az adós vezető tisztségviselői, az árnyék vezető tisztségviselők ebbeli minőségét mely tényezők alapozzák meg, azok, mely időszakban álltak fenn.

A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése időpontjának megjelölését, amely csak kivételes esetben egyezhet a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelem benyújtásának időpontjával.

A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése időpontját követően a hitelezői érdekeket sértő magatartások leírását, ami lehet kifejtett tevékenység vagy mulasztás, amely folytán az adós gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, a hitelezők követeléseinek teljes kielégítése meghiúsult, a környezeti terhek rendezése elmulasztásra került (vagyis a vagyon csökkent).

Azt az összeget, amelynek erejéig a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítását a felperes kéri, vagyis amennyivel az adós vagyona csökkent. Ezen összeg keresetben történő meghatározásának kötelezettségét a Cstv. 1. időállapot szerinti szabályozása tételesen előírta, és bár ez a rendelkezés a Cstv. 2-4. időállapot szerinti szabályozásából elmaradt, ez nem jelenti azt, hogy azt a keresetnek nem kellene tartalmaznia, ugyanis anélkül a kereset határozottan előterjesztettnek nem tekinthető. Kiemelten hangsúlyozandó, hogy a felelősség mértékének meghatározásakor nem azt kell megjelölni, hogy a felperesi hitelező felszámolási vagyonból feltehetőleg ki nem elégíthető követelése mekkora, hiszen a felelősség mértékéról is döntő megállapítási perben hozott ítélet nem jelenti azt, hogy a felperes hitelező az adott összeghez hozzájut, figyelemmel a marasztalási per szabályaira.

A hitelezők érdekeit sértő magatartások és a fenti értelemben vett vagyoncsökkenés közötti ok-okozati összefüggés fennállásának állítását.

Amennyiben a vezető tisztségviselő hitelezői érdekeket sértő magatartása vélelmezendő, az ezzel kapcsolatos tények előadását. Ez esetben a joggyakorlat-elemző csoport tagjai többségének véleménye szerint a keresetnek nem kell tartalmaznia, hogy a vezető tisztségviselő milyen, a hitelezői érdekeket sértő magatartást tanúsított és azzal összefüggésben következett be a vagyoncsökkenés.

Kamat igény jogszerűen nem terjeszthető elő, figyelemmel arra, hogy a vezető tisztségviselőnek még nincs esedékes tartozása, az csak akkor következik be, ha az adós felszámolása jogerősen befejeződött, és a vezető tisztségviselő felelősségét jogerős ítélet megállapította.

A keresetben a hitelező vagyoni biztosíték iránti kérelmet is előterjeszthet.

A vezető tisztségviselő felelősségének megállapítására irányuló perre a meg nem határozható pertárgy érték az irányadó az 1/2013. számú PJE határozatban kifejtettek szerint. Önmagában azon összeg esetleges felemelésének, amely összeg erejéig a felperes az alperes felelősségének megállapítását kéri, az eljárási illeték mértékére, a perköltségre kihatással nincs.

A kereset benyújtásának kezdő időpontja az adós gazdálkodó szervezet felszámolása jogerős elrendelésének Cégközlönyben történt közzététele. A kereset mindaddig előterjeszthető, amíg az adós felszámolási eljárásának jogerős befejezése a Cégközlönyben közzétételre nem került.

A keresetet a felszámolásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező törvényszéken kell benyújtani.

Nem zárható ki, hogy ugyanazon vezető tisztségviselővel szemben több felelősségének megállapítására irányuló keresetet is előterjesztenek.

Ha más hitelező kérelmére a vezető tisztségviselő ugyanazon magatartásai miatti felelősség tárgyában a bíróság jogerős ítéletet hozott res iudicata nem áll fenn, a keresetről érdemben kell dönteni. A joggyakorlat-elemző csoport véleménye szerint az, hogy ugyan részben eltérő felek között, de eltérő tartalmú jogerős ítéletek szülessenek, tételes jogszabályi rendelkezéssel meg kellene akadályozni.

A marasztalásra is irányuló keresettel kapcsolatos kérdések

A vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása iránti perben a vezető tisztségviselő marasztalására irányuló kereset is előterjeszthető. A kereset előterjesztésének feltétele a bíróság által jóváhagyott közbenső mérleg és vagyonfelosztási javaslat, amely szerint a hitelezők igényeinek kielégítéséhez nem elegendő az adós felszámolás körébe tartozó vagyona.

Az is előfordulhat, hogy a kereset az eljárás megindulásakor a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítására irányul, majd a keresetet a felperes kiterjeszti a vezető tisztségviselő marasztalására is. A felpereseknek a keresetet ki kell egészítenie a marasztalásra irányuló kereset előadásával, ha a az adós felszámolás körébe tartozó vagyona.

A joggyakorlat-elemző csoport tagjai túlnyomó többségének álláspontja szerint csak az adós vagyona javára történhet a vezető tisztségviselő marasztalása. A bíróságok a Cstv. rendelkezését egységesen ettől eltérően értelmezték és a hitelező felperes javára marasztalták a vezető tisztségviselőt.  A hitelező nemcsak az ő ki nem elégített követelése erejéig kérheti a vezető tisztségviselő marasztalását, hanem a bíróság által jóváhagyott közbenső mérleg és részleges vagyonfelosztási javaslat alapján megállapíthatóan az adós vagyonából ki nem elégíthető valamennyi követelés erejéig. Az adós vagyonába került marasztalási összeg a hitelezők között a Cstv-nek megfeleleően kerül felosztásra.

A pertárgyérték megállapításánál egyrészt a megállapítási perre irányadó meg nem határozott pertárgy értéket, másrészt a kért marasztalási összegnek megfelelő pertárgy értéket kell figyelembe venni. A pertárgy érték nem függhet attól, hogy egy lépcsős vagy kétlépcsős peres eljárásra kerül sor.

A Cstv. helyes értelmezése szerint a vezető tisztségviselő marasztalásra is irányuló kereset kizárólag a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítására irányuló perben terjeszthető elő. Ez következik egyrészt a tételes jogszabályi rendelkezésekből, másrészt a szabályozás logikájából. A Cstv. rendelkezéseivel ellentétes, ha a megállapításra irányuló perben azért kerül sor a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása mellett marasztalásra is, mert az adós elleni felszámolási eljárás jogerősen befejeződött. Az ilyen jogértelmezés ellentétes a tételes jogszabályi rendelkezéssel, valamint a két lépcsős perlésre vonatkozó szabályokkal, mert elvonja a többi hitelező igényérvényesítésének lehetőségét.

A bizonyítási teher alakulása

A vezető tisztségviselő felelősségének megállapítására irányuló perben a felperes terhére esik annak bizonyítása, hogy az alperes vezető tisztségviselőként, árnyék vezető tisztségviselőként tevékenykedett a releváns időszakban, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezett, és annak mi volt az időpontja, az adós gazdálkodó szervezet vagyonában vagyoncsökkenés következett be, a hitelezői érdekek elsődlegessége/figyelembe vétele követelményének megsértésével a vezető tisztségviselő olyan magatartást követett el, amelyet a Cstv. szankcionál, okozati összefüggés áll fenn a vezető tisztségviselő fenti magatartása és a vagyoncsökkenés között.

Ha a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása mellett marasztalásra is irányul a kereset, azt is kell bizonyítani, hogy a marasztalási kereset előterjesztésének feltételei fennállnak. 

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Kapcsolódó cikkek

  • Kúria_bíróság2

    A Kúria joggyakorlat-elemző csoportja nemrég tette közzé a vezető tisztségviselők felelősségének megállapításának bírósági gyakorlatával kapcsolatos összefoglaló véleményét. A joggyakorlat-elemző csoport meghatározta a joggyakorlatban bizonytalan fogalmakat és a Cstv. négy különböző időállapota alapján készített iránymutatást a jogalkalmazók részére. A Kúria megállapításait alábbi cikkünkben részletesen ismertetjük.

Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az jogaszvilag.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!