Kvótaper: Magyarország köteles befogadni 1294 menekültet

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Elbuktuk a kvótapert! Az Európai Bíróság lesöpörte a Kormány által felsorakoztatott érveket, így Magyarország köteles lesz befogadni az 1294 menekültet.

2015. december 3-án nyújtotta be Magyarország keresetét az Európai Unió Bíróságán (továbbiakban: EuB, Bíróság) az Európai Unió Tanácsának határozata ellen, amely arra kötelezi a tagállamokat, hogy 120 000 menekültet vegyenek át Görögországból és Olaszországból. A tanácsi határozat célja, hogy átmeneti tehermentesítést nyújtson Görögország és Olaszország számára a megnövekedett migrációs nyomás során. Az EuB azonban lesöpörte a felsorakoztatott érveket, így köteles lesz Magyarország 1294 menekültet befogadni.

Európai Unió Bírósága

 

De mi is az a kvótaper? Mi alapján fordult Magyarország az EuB-hoz?

A Bizottság eredeti javaslata 120 000 nemzetközi védelmet kérelmező személy áthelyezését írta elő Olaszországból (15 600 személy), Görögországból (50 400 személy) és Magyarországból (54 000 személy) a többi tagállamba. A javaslatot kísérő mellékletek között szerepelt három táblázat, amely a 2015/1601. számú tanácsi határozathoz hasonlóan, a kérelmezők eloszlását vázolta fel a fenti három tagállamból a többi tagállam között – minden egyes tagállam esetében meghatározott létszámok alapján – amely elosztásban való részvétel önkéntes alapú volt.

A Bizottság 2015. szeptember 13‑án továbbította ezt a javaslatot a nemzeti parlamenteknek, míg 14‑én a Tanács továbbította ugyanezt a javaslatot konzultációra az Európai Parlamentnek. Ezt követően pedig 2015. szeptember 17‑én az Európai Parlament elfogadott egy jogalkotási állásfoglalást, és jóváhagyta az említett javaslatot, a rendkívüli szükséghelyzetre tekintettel, azzal a meghagyással, hogy lényeges módosítás esetén a Tanács újra konzultáljon a Parlamenttel. Ezt követően a Tanács 2015. szeptember 17. és 22. között tartott ülés sorozata során, Magyarország egyértelművé tette, hogy nem ért egyet azzal, hogy a „leginkább érintett tagállamok” közé sorolják, és nem kíván az áthelyezés kedvezményezett országai között szerepelni Olaszország és Görögország mellett. A Tanács így az ülés sorozat során többször módosította a Bizottság javaslatát, amely eredményeként az önkéntes vállalást, kötelező tagállami létszámra váltottak fel (kvóta), illetve Magyarországot törölték a kedvezményezett tagállamok köréből és erre vonatkozó minden megjegyzés is kikerült, így az eredeti javaslatban szereplő Magyarországról kötelezően áthelyezendő 54 000 kérelmező elosztására vonatkozó rész is. Ezzel egyidejűleg pedig Magyarországot az Olaszországból, illetve Görögországból áthelyezendő nemzetközi védelmet kérelmezők áthelyezési céltagállamaként vették fel, amely eredményeként, a tanácsi határozat értelmében Magyarországnak 1294 főt kell átvennie.

 

Mire alapozta Magyarország a keresetét és mit jelent valójában a kvótaper?

A fenti részben jelölt módosításokkal 2015. szeptember 22‑én a Tanács minősített többséggel elfogadta a Bizottság javaslatát, amely ellen szavazott Csehország, Magyarország, Románia és Szlovákia, míg Finnország tartózkodott.

A javaslat elfogadását követően az EuB-hez fordult Szlovákia (javaslat alapján 802 főt kell átvennie), illetve Magyarország. Szlovákia kérése arra irányult, hogy az EuB semmisítse meg a megtámadott határozatot, és kötelezze a Tanácsot a költségek viselésére, míg Magyarország azt kérte, hogy semmisítse meg a megtámadott határozatot, illetve másodlagosan, amennyiben az első kereseti kérelemnek nem ad helyt, Magyarországra vonatkozó részében semmisítse meg a tanácsi határozatot, és kötelezze a Tanácsot az eljárás költségeinek viselésére. Ezzel szemben a Tanács azt kérte, hogy a Bíróság utasítsa el a keresetet, mint megalapozatlant, és kötelezze a Szlovákiát, illetve Magyarországot az őket érintő ügyben felmerült költségek viselésére.

Az ügyben beavatkozóként részt vett az Európai Tanács oldalán a Belga Királyság, Németország, Görögország, Franciaország, Olaszország, Luxemburg, Svédország és a Bizottság. Míg Magyarország oldalán Lengyelország és Szlovákia vett részt beavatkozóként.

A keresetben a Magyar Kormány érvei tíz pontba sorolhatóak:

  1. A Tanácsi Határozat jogalapja.
  2. Az átmeneti intézkedés jellege, mivel a határozat hatása jóval tovább mutat a megjelölt 24-36 hónapnál.
  3. Az eredeti Bizottsági javaslattól, melyben az szerepelt, hogy a tagállamok önkéntesen vesznek részt az áttelepítésben, nem egyhangúan tért el Tanács.
  4. Nemzeti parlament részére biztosított véleményezési jogot nem biztosította.
  5. Az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően lényegesen módosított a szövegen, melyet azonban nem egyezetett ismételten a Parlamenttel az Európai Tanács.
  6. A határozat elfogadásakor nem voltak készen annak hivatalos nyelvi változatai.
  7. A határozat ellentétes a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségen belüli jogalkotási és operatív programok tervezésére vonatkozó stratégiai iránymutatásokkal, illetve a 2015. Június 25-26.-ai Tanácsi következtetéssekkel.
  8. Sérti a jogbiztonság és a normavilágosság követelményét és nem egyértelmű a Dublini rendelethez való viszonya.
  9. Sérti a szükségesség és arányosság elvét.
  10. Magyarország tekintetében pedig különösen sérti az arányosság elvét, hiszen a kedvezményezettek köréből, a kötelezettek közé került.

Ezzel összhangban Szlovák Kormány az alábbi hat érvre hivatkozik:

  1. Az uniós intézményi egyensúly elvének a megsértése.
  2.  A nemzeti parlamentek számára biztosított véleményezési jogkör, ezzel együtt a szubszidiaritás és az arányosság elvének valamint a jogbiztonság, a képviseleti demokrácia és az intézményi egyensúly elvének a megsértése.
  3. Az uniós jogalkotási eljárást rendező lényeges eljárási szabályok és ezzel együtt a képviseleti demokrácia, az intézményi egyensúly és a megfelelő ügyintézés elvének a megsértése.
  4. A kötelező eljárási szabályok megsértése.
  5.  Az EUMSZ 78. cikk (3) bekezdésének az alkalmazhatóságához kapcsolódó feltételek tiszteletben tartásának hiánya.
  6. Az arányosság elvének a megsértése.

A fenti pontokból is jól látszik, hogy a két Kormány alapvetően ugyanazok érvek mentén támadta a Tanácsi határozatot.

Versenyképesség és szellemi alkotások az Európai Unióban

Szerző: dr. Tattay Levente

Ismertető és megrendelés >>

 

A Bíróság döntése:

Az EuB döntésében pontról pontra haladva cáfolta meg a magyar és szlovák érveket:

Az EuB véleménye szerint, nem minősül jogalkotási aktusnak a határozat, mivel az EUMSZ felhatalmazást biztosít szükséghelyzet esetén olyan intézkedések elfogadására, amelyek egyértelműen azonosított szükséghelyzetre való reagálás érdekében a menekültügyi tárgyú jogalkotási aktusoktól ideiglenesen és konkrét pontokban való eltérést enged. Ennek fényében a jogalapot sem lehet megkérdőjelezni, illetve a nemzeti parlamentek részvételére vonatkozó követelmény sem állja meg a helyét, mivel az eljárás nem minősül jogalkotási aktusnak. Az átmeneti intézkedés jellege pedig nyilvánvaló, hiszen 2015. szeptember 25-től 2017. szeptember 26-ig tart, így pontosan behatárolt, amely az átmeneti rendelkezések egyik alapismérve. Ezen túlmenően a Bíróság szerint nem került a magyar érvelés ötödik pontjában jelzett operatív és Tanácsi következtetésekkel szembe az Európai Tanács, amely szerint a tagállamoknak „konszenzus útján” kell dönteniük, mivel ezek a következtetések egy másik áthelyezési projekthez kapcsolódtak, nem pedig a jelen esetben vitatott határozathoz.  A Bíróság a  Parlament tájékoztatásának a hiányát sem fogadta el, mivel álláspontja szerint az Európai Tanács megfelelő módon tájékoztatta ezekről a módosításokról 2015. szeptember 17-i állásfoglalásának elfogadása előtt az Európai Parlamentet, ami lehetővé tette számára, hogy figyelembe vegye azokat az elfogadása során, mivel a később végrehajtott módosítások nem érintették  a Bizottság javaslatának a lényegét.

A fentiek fényében pedig a  Tanács nem volt köteles a megtámadott határozat egyhangúlag történő elfogadására sem Végső soron pedig a Bíróság megállapította, hogy a megtámadott határozatnál kevésbé korlátozó intézkedésekkel nem lehetett elérni a kívánt cél, így  a Tanács nem lépte  túl  mozgásterét, amikor úgy vélte, hogy a korábbi  önkéntes alapon való áthelyezésére irányuló intézkedés nem volt elegendő a migrációs nyomás kezelésére. Így az alkalmazott intézkedések nem voltak nyilvánvalóan alkalmatlanok arra, hogy hozzájáruljanak a célkitűzésének eléréséhez, hanem inkább a végrehajtott áthelyezések alacsony száma, néhány tagállam együttműködésének a hiányára vezethető vissza.

A döntést a Bíróság elutasította, és Szlovákiát és Magyarországot a saját és az Európai Unió Tanácsának költéségnek viselésére kötelezte.

  • Értesítő a rovat cikkeiről
Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az jogaszvilag.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!