Beszámoló a Kúria 2016. január 18-i Teljes Üléséről


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

2016. január 18-án a Kúria Teljes Ülésének megtartására immár nem először, a Néprajzi Múzeumban került sor. A rendezvény apropója Csemegi Károly születésének 190. évfordulója volt.


A megjelentek köszöntése után Darák Péter, a Kúria elnöke az új esztendő kihívásainak megfelelően, ismertette a 2016-os év elképzeléseit, azokat a konkrét terveket, amelyek a testület elméleti és tudományos munkájára vonatkoznak. Többek között utalt a bizonyítás és bizonyosság kérdésére, vagyis arra, vajon milyen tényállás és bizonyítékok alapján alakul ki az ítélethozatal alapjául szolgáló bírói meggyőződés.

Darák Péter előadásában kitért a jog többrétegűségére. Ez azt jelenti, hogy az igazságszolgáltatás hétköznapjaiban nemcsak a hazai jogszabályokat kell betartania a jogalkalmazónak, hanem figyelemmel kell lennie a nemzetközi egyezményben foglaltakra is.

Kónya István, a Kúria elnökhelyettese a média és az igazságszolgáltatás kapcsolatának fontosságáról beszélt, és kiemelte, hogy a Kúria feletti társadalmi ellenőrzés leghatékonyabb eszköze a nyilvánosság. Utalt az elmúlt tíz év változásaira, arra a folyamatra, amely a sajtó szerepének felértékelődéséhez vezetett. Ennél a pontnál idézte azt az évekkel ezelőtti OKRI (Országos Kriminológiai Intézet) kutatást, mely szerint a média szerepe erősen korlátozott az eljárásokban, mára viszont ez igencsak megváltozott, és a bíróság kinyitotta kapuit a nyilvánosság felé. Az ítéletek társadalmi elfogadottságát ugyanis éppen az segíti, ha a sajtóban megjelennek a közérdeklődésre számot tartó ügyek.

Az idézett kutatás 10 évvel ezelőtt kiemelte, hogy az akkori tömegkommunikációs stílust hazánkban az „átlagos” fogyasztói ízléshez igazodó, szükségképpen leegyszerűsítő és felületes, elsősorban a feszültséget, a konfliktust, vagy a botrányt érdekesnek tartó tényezők jellemezték. Ennek megfelelően a hazai tájékoztatási gyakorlatban a bűnügyi események általában kellő távolságtartás nélkül kerültek a hírműsorok élére. A bűncselekmények médiaprezentációja akkor is így törtét, ha a bűnüldöző szervezetek munkájára az kedvezőtlen hatást gyakorolt. A bűnügyekben a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tett információk körét gyakran korlátozták, és ennek indokaként legtöbbször krimináltaktikai megfontolásokra hivatkoztak. A büntetőeljárás, különösen annak nyomozati szakasza ugyanis olyan, általában leplezett, titokban véghezvitt, később is titkolt emberi magatartást vizsgál, amikor az elkövető is tudatában van cselekménye jogi konzekvenciáinak, ezért igyekszik a bűncselekmény megismerését – annak külvilágban hátramaradó nyomait megváltoztatva vagy megsemmisítve – eleve meggátolni. A megismerés gyakorlati célja a büntetőjogi felelősség megállapítását lehetővé tevő vagy kizáró tények elérésére irányul.

A bűncselekmény eredményes felderítését meghiúsíthatja, ha az egyes eljárási cselekményekről, intézkedésekről, esetleg több eljárási cselekményt magában foglaló ún. kriminalisztikai műveletről adatok „szivárognak ki”: (Például egy szökésben lévő elkövető elfogására irányuló intézkedések)  

Az idő előtti nyilvánosságra hozás sem szerencsés, mert egyrészt megzavarja vagy megakadályozza a tényállás alapos és hiánytalan tisztázására irányuló szervezett tevékenységet, másrészt a Btk. és a Be. alkalmazása szempontjából jelentős tények bizonyítását, valamint az elkövetők elfogását teheti lehetetlenné. A jogalkalmazók azonban felismerték a sajtó számukra hasznos oldalait is. Az OKRI korábbi kutatása erre is kitért.

Az Alkotmánybíróság 2004-es – 44/2004. (XI. 23.) AB – határozatában is a bűnügyi tájékoztatás lehetőség szerinti teljes körűségére ösztönöz, amikor kimondja „A közrend, a köznyugalom megteremtése, biztosítása megköveteli (…) , hogy a nyilvánosság tájékoztatást kapjon különösen a köznyugalmat megzavaró vagy más súlyos bűncselekmények körülményeiről és a felderítés érdekében tett intézkedésekről, az eljárás állásáról, valamint arról is, hogy a bűncselekményeket kik követték el.”

Itt jut eszembe Sárközi Tamás egyik írása, A jog mint színház című, ahol elemzi a tömegkommunikáció működésének törvényszerűségeit, és kitér arra, miként torzít el a média egy-egy jogesetet, illetve milyen hatással van a jogra. (Élet és irodalom 48. évfolyam, 8. szám) Megállapításainak lényege:

– a tömegkommunikációs leegyszerűsítés szükségképpen felületes képet ad, amely eltünteti a jog valódi lényegét. A jog immanens sajátosságai elvesznek, mert a média fekete-fehér színben tünteti fel a valóságot, igenre vagy nemre redukálja a konfliktushelyzeteket;
– a tömegkommunikációban szereplő jogesetek kiválasztása önmagában is befolyásoló tényező, a szelektálás alapja a személy ismertsége, az esemény érdekessége;
– a tömegkommunikáció emocionális, ún. elvárási nyomást fejt ki, amelynek jellemzői: a kellő távolságtartás hiánya, a jog populárissá tétele, sokszor demagóg, a primitívebb ösztönökre kíván hatni;
– a tömegkommunikáció a gyorsasági igényének és a jogállamisági alapelvek érvényesítéséhez feltétlenül szükséges hosszabb idő konfliktusa;
– a tömegkommunikáció felfedi a jogrendszer, a jogalkotás és a jogalkalmazás hibáit (kimutatja diszfunkcionális jelenségeket), és sokszor a normális működést is hamis színben tünteti fel, irracionális várakozásokat keltve a joggal szemben (például az ún. ellentmondó bírói ítéletek);
– a tömegkommunikáció sokszor olyan szerepet tulajdonít a jognak, amelynek betöltésére képtelen.

Kommentár a polgári perrendtartáshoz

Szerkesztő: dr. Wopera Zsuzsa

Részletesen bemutatja a polgári eljárásjog hazai bírósági gyakorlatát, a magyar szabályozásra szerves hatással bíró uniós szabályozást, valamint a perek elhúzódósára tekintettel az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatát is.

Előrendelés 20% kedvezménnyel!

Megrendelés >>

Visszatérve a Kúria Teljes Ülésére, Kónya Istvánt követően a tíz joggyakorlat elemző csoport mindegyik vezetője pár percben ismertette a 2016-ra tervezett vizsgálatokat. Mindegyik csoport munkájának célja az ítélkezés segítése. Ennek során feltárják az eltérő joggyakorlat okait, és igyekeznek a helyes irányba terelni a jogalkalmazást azáltal, hogy iránymutatást adnak a jogszabályok értelmezéséhez akkor, ha az eltérő joggyakorlat oka a jogszabályban van. Ebben az esetben javaslatot tesznek az adott jogszabály módosítására is.

A Büntető Kollégium esetében a joggyakorlat-elemző csoport feladata annak vizsgálata, vajon milyen a kényszerintézkedésekkel kapcsolatos joggyakorlat. Kitekintenek majd a nemzetközi büntetőjog világára is.

Megtudtuk, hogy a Polgári Kollégium a felszámoló felelősségével, valamint a társasházi jogvitákkal kapcsolatban kíván vizsgálódni. Utóbbi tekintetében a növekvő számú perek ítélkezési gyakorlatát is felülvizsgálja.

A Közigazgatási-Munkaügyi Kollégium feladata lesz a közbeszerzési döntőbizottság határozatának és a szerződés közbeszerzési jogsértés miatti érvénytelenségének megállapítása iránti egységes per vizsgálata. Kitér majd az ún. peregyesítés kérdéseire, valamint az egyenlő bánásmódra, továbbá a joggal való visszaéléssel kapcsolatos perekre.

A joggyakorlat-elemző csoportok a kúriai bírák részvételén kívül az alsóbb fokú bíróságokon dolgozó kollégákkal is együttműködnek majd, de bevonják a munkába az egyetemi oktatókat, a kutatókat, az ügyvédeket, a társasági szervezetek képviselőit és a jogalkotásban tevékenykedőket is.

A joggyakorlat-elemző csoportok tevékenységével kapcsolatban megtudtuk, hogy a munkák nagy része 2016-ban befejeződik, de a vizsgálandó terület nagysága, valamint a megállapítások mélyreható volta esetében az eredmények áthúzódhatnak 2017-re.

Bóka János a főtanácsadók feladatairól beszélt, és megemlítette, hogy tevékenységüket leginkább a döntés előkészítésre és a bírósági ítélkezés bemutatására kellene korlátozni.


Kapcsolódó cikkek