A digitális tér hozzáférhetősége és a neurodiverzitás
Dömötörfy Borbála korábbi cikke – mely általánosságban taglalta a jog és a neurodiverzitás viszonyát – említést tett az egyenlő esélyű hozzáféréssel összefüggésben az (EU) 2019/882. irányelvről (a továbbiakban: EAA), ami többek között a neurodivergens emberekre is kiterjesztette hatályát. Ez a cikk építeni fog az előző tartalmára, ezért érdemes lehet azt is elolvasni – bár nem feltétlen szükséges, mivel tartalma önmagában is érthető.
Releváns jogszabályok:
Emlékeztetőül az előző cikkből: A neurodiverzitás kifejezés olyan neurológiai különbségek spektrumára utal, mint az autizmus, az ADHD, a diszlexia, diszkalkulia és más hasonló állapotok. A neurodivergens idegrendszeri működés nem „rosszabb”, mint a neurotipikus, vagyis az emberek nagyobb részére jellemző működés, hanem más, mely más erősségekkel és gyengeségekkel rendelkezik. A neurodiverzitás mozgalom célja, hogy a neurodiverz állapotokat az emberi változatosság természetes megnyilvánulásának tekintsék, ne betegségnek.[1] Mindazonáltal bizonyos neurodivergens állapotok mentális fogyatékosságnak minősülnek, illetve minősülhetnek – és külön kihívást jelent az érintettek számára, hogy ezek láthatatlan fogyatékosságok, hiszen sokszor a látható fogyatékossággal élők számára sem teremtenek megfelelően akadálymentes környezetet. El lehet képzelni, hogy a láthatatlan fogyatékosságok[2] esetén e téren még mennyi tennivaló vár ránk.
Digitalizálódó világunkban egyre fontosabbá válik a digitális környezethez való egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása minden fogyatékossággal élő, így a mentális fogyatékossággal élő, vagy akár csak eltérő agyi működéssel rendelkező emberek számára is. A továbbiakban átnézzük a fenti célcsoport akadálymentességhez való jogát érintő műszaki feltételeket és hátteret, valamint kitérünk arra is, hogy milyen akadálymentességi igényei lehetnek egy neurodivergens személynek.
Műszaki háttér
Bizonyára mindannyian szembesültünk már olyan digitális megoldásokkal, amelyekről messziről látszott, hogy a trendeknek való megfelelés miatt a felhasználói felület alkotója mindent bevetett, hogy megnyerje figyelmünket. Ezek a trendek nagyon gyakran változnak, és fókuszukban az áll, hogy a (neuro)tipikus felhasználókat vonzzák be velük.
A neurodivergens felhasználók egy meglehetősen heterogén csoportot alkotnak, ebből következően a felhasználói felület kinézetére, használhatóságára vonatkozó konkrét igényeik is meglehetősen vegyesek lehetnek. A digitális tér viszont az, ahol mindenki elférhet.[3]
Ezt észlelte 1994-ben néhány olyan nagyvállalat fejlesztője, mint az Oracle vagy az Adobe, akik összefogtak és meghatározták azokat az alapvetéseket, amelyekkel könnyebbé tehető azoknak a felhasználóknak a digitális felületekhez való hozzáférése, akik – elsősorban fogyatékosságuk okán – adott felhasználói felületet más úton-módon kénytelenek használni. A Worldwide Web Consortium (W3C) tagjai a fenti célnak megfelelve egy olyan útmutatót hoztak létre a ’90-es években, ami az akkor ismert technológia révén számos olyan megoldást adott a fejlesztők kezébe, amellyel a legtöbb, mai szóval akadálymentességi hiányosságnak nevezett jelenséget fel tudták számolni.
Ahogy a technológia és a felhasználói igények fejlődtek, a konzorcium tagjai ezekhez a fejlesztésekhez és innovációkhoz igazították az akkor már Web Content Accessibility Guidelines-nak (WCAG) nevezett útmutatót. Az önszabályozási eszközként elismert WCAG-útmutatók aktualizálása során a szerzők törekednek arra, hogy a szakmai innovációkon túl az útmutatók alkalmazását is elősegítsék oly módon, hogy az azt alkalmazó személyek (fejlesztők, UX designerek stb.) megértsék, kik az akadálymentesítési igényű felhasználók és mi jelent számukra akadályt adott digitális interfész használata során. Ezt ún. sikerkritériumok felállításával teszik érthetőbbé, amelyeket később checklistként lehet használni, amikor a digitális felület akadálymentességét ellenőrzik. A törekvések sikerességét mutatja, hogy a világszerte használt digitális akadálymentesítési szabványok egytől-egyig a WCAG-útmutatók szerkezetét, sikerkritérium- és fogalomrendszerét, szemléletét és elvárásait viszik tovább nemzetközi, szupranacionális és tagállami szinten egyaránt.
2012-ben a Nemzetközi Szabványosítási Testület (ISO) a 2.0-s változatot nemzetközi szabványi erőre emelte.
2018-ban az Európai Bizottság felkérésére több európai szabványosítási testület összefogásában megszületett az a szabvány, ami a WCAG-útmutató 2016-ban publikált 2.1-es verzióját emelte uniós szabványi erőre. Az EN 301 549-es szabvány 2018-as publikációja óta kibővült egy olyan táblázattal, ami egy ellenőrzőlistát állít fel ahhoz, hogy az irányelv által támasztott akadálymentesítési követelményeket jobban megértsük, és le tudjuk ellenőrizni, hogy az általunk forgalmazott termék vagy nyújtott szolgáltatás megfelel-e a 2025-től hatályos elvárásoknak.
Jelenleg – 2023 júliusa óta – a 2.2-es WCAG-verzió[4] van hatályban, ám ez még nincs szabványi erőre emelve. Annak érdekében azonban, hogy az általunk végzett fejlesztések hosszú távon megfeleljenek a mindenkori akadálymentesítési kívánalmaknak, az új WCAG 2.2-es útmutató sikerkritérium-rendszerét használva érdemes meggyőződnünk arról, hogy jó munkát végeztünk-e.
Jogi háttér
Az ezredforduló előtt néhány évvel honosodott meg az az álláspont, hogy idehaza is szükség van az esélyegyenlőséget garantáló jogi környezetre, hiszen a technológia lehetővé tette, hogy a fogyatékossággal élő vagy neurodivergens személyek is egyre jobban részt tudjanak venni az élet bármely területén. Ennek első lépése a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: Fot.) megalkotása volt, amely korát megelőzve mondott ki olyan alapvetéseket, mint a társadalmi részvételhez való jog, a semmit rólunk nélkülünk elv, és az állam esélyegyenlőség iránti intézkedéseinek szerepe és szükségessége. A törvény alapján az minősül fogyatékos személynek, aki tartósan vagy véglegesen olyan érzékszervi, kommunikációs, fizikai, értelmi, pszichoszociális károsodással – illetve ezek bármilyen halmozódásával – él, amely a környezeti, társadalmi és egyéb jelentős akadályokkal kölcsönhatásban a hatékony és másokkal egyenlő társadalmi részvételt korlátozza vagy gátolja.
A meglehetősen tág definícióba egyes neurodivergens emberek is belefértek és beleférnek ma is, akik ezen mivoltuknál fogva akadályokkal küzdenek a szintén elég tág körben meghatározott ún. „közszolgáltatások (Fot. 4. § f) pont) igénybevétele során.
A következő esélyegyenlőségi mérföldkőnek számító jogszabály hazai megjelenéséig alig öt évet kellett csak várni, akkor jelent meg az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény, ami egy az egyben kimondta, hogy fogyatékossága vagy azzal egyenértékű állapota miatt senkit sem lehet hátrányosan megkülönböztetni másoktól.
A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ egyezmény (a továbbiakban: CRPD)[5] a fogyatékossággal élő emberek részére jogként írja elő az egyenlő esélyű hozzáférést az élet és a társadalom bármely területéhez, így többek között a digitális környezethez is. A CRPD egyes neurodivergens állapotokat is a fogyatékosságok közé sorol, így, miután Magyarország 2007-ben ratifikálta ezt az egyezményt és a hozzá kapcsolódó fakultatív jegyzőkönyvet, 2007-től Magyarországon újabb megerősítést nyert az ezzel kapcsolatos jogérvényesítés mögött álló jogi háttér.
2016-tól egy uniós irányelv szabályozta a közszférabeli honlapok és mobilalkalmazások esetében az egyenlő esélyű hozzáférésnek való megfelelést, amely a WCAG-útmutatókon alapuló harmonizált szabványok alapján várta el a mindenki számára ugyanolyan eséllyel használható felületek biztosítását.
A már említett EAA, amellett, hogy a termékek és a szolgáltatások esetében elismeri, hogy azok akadálymentességének a fizikai és a digitális környezetben egyaránt van relevanciája, azt is egyértelművé teszi, hogy az akadálymentesítési igényű felhasználók vagy ügyfelek körét nem szabad csupán a fogyatékossággal élő személyek körére szűkíteni[6]. Akadálymentesítési igényű személy lehet a fogyatékossággal élő személyeken túl az is, aki például egy baleset miatt kényszerül másként használni egy felhasználói interfészt, és törött kezével nem tud egeret használni, vagy aki alacsonyabb digitális kompetenciákkal bír.[7] Ezáltal azt a személyi kört is lefedi az EEA, aki nem minősül fogyatékossággal élőnek, de neurodivergens állapota végett eltérő felhasználói módszereket használ.
Milyen akadálymentesítési igényei vannak egy neurodivergens embernek?
A neurodiverzitás vonatkozásában külön kihívást jelenthet a fogalom által lefedett állapotok sokszínűsége, hiszen más igénye van egy diszlexiás embernek, mint egy autista vagy ADHD-s személynek. Közös pontok mindazonáltal vannak, és ahogy azt látni fogjuk, mankók is, melyek követéséből ráadásul az egész társadalom profitálhat.
Ilyen közös pontok vagy mankók összegyűjtésére vállalkozott a W3C Konzorcium, amikor a WCAG 2.1-es útmutató szabályrendszerét kiegészítve kibocsátotta a Making Content Usable for People with Cognitive and Learning Disabilities-t (W3C COGA)[8].
Általánosságban összefoglalva három kulcsszót emelhetünk ki: következetesség, kiszámíthatóság és irányíthatóság[9] – ezek azok a legfontosabb tulajdonságok, amelyekkel egy weboldalnak rendelkeznie kell ahhoz, hogy az autista és más neurodivergens felhasználók számára is elérhető élményt nyújtson. A magunk részéről nehezen tudnánk amellett érvelni, hogy ezek a tulajdonságok ne lennének pozitív hatással bárki felhasználói élményére (így akár a cég profitjára is), az érintetteknél viszont hiányuk súlyos következményekkel járhat, akár shutdownhoz, meltdownhoz is vezethet, az üzemeltető szempontjából pedig ahhoz, hogy egy jelentős méretű felhasználói csoportot elveszít.
A konkrét követelmények szempontjából az EAA 1-2. mellékletében foglalt követelmények adnak támpontot a neurodiverzitás vonatkozásában is, valamint számos, kifejezetten a csoportra szabott WCAG sikerkritérium is rendelkezésre áll, amely közvetlen hatással van a hozzáférhetőségre azok számára, akik másképp gondolkodnak vagy dolgozzák fel az információkat. Ezeket részletesen következő cikkünkben fogjuk tárgyalni.
Összegzés
Az akadálymentesítési igények sokfélesége nem könnyíti meg a fejlesztők, tervezők dolgát, ám az akadálymentességi fejlesztésekre mégis hatalmas szükség van. A neurodiverzitás, ebből következően az alternatív felhasználói módszerek iránti igény egyre több embert érint, ami a digitális interfész üzemeltetőjének oldalán akként realizálódik, hogy egyre több ügyféltípusnak kell megfeleltetnie digitális felületeit, termékeit és szolgáltatásait.
Az általánosan elterjedt statisztikák szerint az emberiség 15-20%[10]-a érintett a neurodiverzitás valamely formájában, de bizonyos források szerint inkább 30-40%.[11] Tény, hogy a diagnózisok száma egyre emelkedik. A neurodivergens emberek egy jelentős csoportjának épp a társas interakciók okoznak komoly stresszt, így a ténylegesen hozzáférhető digitális felületek térnyerése számukra elsőrangú fontosságú, hiszen mely szolgáltató mondana le önként a potenciális ügyfelek 15-40%-áról?
Mindenesetre nem kell megijedni, hiszen a WCAG-útmutatók, a digitális akadálymentesítési szabványok megadják azt a mankót, amire a fejlesztésben résztvevő szakemberek támaszkodhatnak. Az egyes akadálymentesítési igényű személyek érdekképviseleti szervezeteit pedig a tesztelési folyamatokba is érdemes bevonni, hiszen egy érintett tudja valójában megmondani, hogy mennyire jól használható számára az a felület, amit közösen létrehoztunk.
Források:
[1] Szabó Vilmos: Neurodiverzitás a pályaválasztási tanácsadásban.
[2] https://www.accessibilitychecker.org/blog/invisible-disabilities/
[3] „A web ereje annak univerzalitásában rejlik. Elengedhetetlen aspektusa ezért, hogy fogyatékosságtól függetlenül mindenki hozzáférhet.” (W3C, 2005) A fogyatékossággal élők számára a digitális tér által kínált új kihívásokat és lehetőségeket foglalja össze Dobransky & Hargittai (2006).
[4] https://www.w3.org/TR/WCAG22
[5] Magyarországon kihirdette a 2007. évi XCII. törvény.
[6] Firniksz, J., Nagy, A. M., & Velegi, D. (2023). Tabuk és tévhitek helyett egyenlő esélyek: akadálymentesség a digitális világban. Jogászvilág.
[7] Velegi Dorottya, Firniksz Judit, Dömötörfy Borbála Tünde, Nagymihály Levente: A webdizájn és a fogyasztói eligazodás az új akadálymentességi szabályok fényében. Verseny és Szabályozás, Budapest, 2024.
[8] https://www.w3.org/TR/coga-usable
[9] https://www.wcag.com/blog/digital-accessibility-and-neurodiversity/
[10] https://dceg.cancer.gov/about/diversity-inclusion/inclusivity-minute/2022/neurodiversity
[11] https://www.forbes.com/councils/forbestechcouncil/2024/04/25/neurodivergence-in-the-21st-century-how-technology-supports-childrens-potential
A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.
