A jogászság jövője a technológia fejlődésével szorosan összefonódik. A változások tempója a digitális átállással tovább gyorsult, és a jogászoknak egyre inkább szükségük van a technológiai jártasságra. A jövőben kulcsfontosságú szerepet játszanak majd azok a szakemberek, akik képesek hidat képezni a jog és a technológia világa között.
A jog és a jogászság jövőjével kapcsolatban számos cikk született már különböző szerzők tollából. Egy közös pont ezek mindegyikében fellehető: a technológia meghatározó szerepe, és az ennek folyományaként a küszöbön álló biztos változás – még ha annak kimenetelét különböző szerzők, illetve kutatások eltérően látják is. A ChatGPT köztudatba robbanásával és a generatív mesterséges intelligencia előretörésével a témával foglalkozó elemzések száma is megnőtt. A téma azonban egyáltalán nem újkeletű: Richard Susskind, az egyik leghíresebb és legkorábbi jogi futurológus már az 1980-as évek közepén a mesterséges intelligencia jogban játszott jövőbeli szerepéről írt könyvet. [2]
Jogászként a változás állandóságához, és az élethosszig tartó tanuláshoz hozzá vagyunk szokva, mondhatni a pályán eddig is általános elvárások voltak ezek, a gyors és hatékony alkalmazkodással karöltve. Az idősebb kollégák akár korábbi technológiai innovációkra is nosztalgiával emlékezhetnek, gondolok itt arra, amikor az ügyvédi irodákban, hivatalokban, cégeknél az írógépet egyszer csak felváltotta a számítógép, megjelent az internet, egyre inkább elterjedt az elektronikus ügyintézés, és sorolhatnánk tovább a mindennapi életre kiható technológiai fejlesztéseket. A változások sebessége tovább eszkalálódott a COVID-19 által levezényelt digitális átállással. A generatív mesterséges intelligencia előretörésével pedig soha nem látott fokozatra kapcsolt, és mindannyiunk számára testközelbe került a régóta emlegetett negyedik ipari forradalom.[3]
Minden fronton tovább erősödtek a szakmák, köztük a jogászság jövőjét taglaló diskurzusok. Egyre gyakrabban találkozhatunk a jogirodalomban azzal a nézettel, hogy a klasszikus jog, és a jogi szakmák halálának vagyunk tanúi[4] Valaminek a vége azonban szükségszerűen mindig valami másnak a kezdetét is jelenti. A fenti kijelentést finomítva így inkább a jog, és a jogi szakmák átalakulásáról lehet beszélni álláspontom szerint. Változik a jog, a szakmai skillekkel kapcsolatos elvárások, valamint a jog és a compliance szerepe is.
Ahogy a Wolters Kluwer kutatása[5] is rámutatott, az emberi tényezőnek és a humán munkaerőnek továbbra is kulcsszerep jut, viszont elvárt lesz a magas szintű technológiai jártasság. Az egyre inkább egyértelművé válik, hogy önmagában a mesterséges intelligencia nem fogja ellátni a komoly szaktudást igénylő munkákat, így a jogi munkákat sem. Komoly piaci igény fog viszont kialakulni olyan jogászokra, akik az új technológiai megoldásokat magas szinten tudják alkalmazni, ezáltal hatékonyabbá téve a munkát. Együttes elvárás lesz tehát, hogy holisztikusan átlássák az üzleti és technológiai oldalt is a jog kiváló ismerete mellett, és mesterei legyenek az új technológiák alkalmazásának is. Ez az a pont, ahol eljutunk a hídemberekhez.
Bridging the gap, avagy ki is az a hídember?
Felmerülhet a kérdés az olvasóban a fenti bevezető olvasása után, hogyan is jön ide a hídember. A hídember fogalma mögött kettős megfontolás áll: az alapvető fogalom az angolszász „bridging the gap” – azaz a szakadék áthidalása kifejezésből származik. Jelenleg ugyanis van egyfajta szakadék a piac által támasztott kereslet és kínálat között a technológiában magas szinten jártas jogászok iránt. Ezt felismerve – azóta immár több híres egyetem számára példaként szolgálva – az amerikai Stanford egyetem indított néhány évvel ezelőtt világelsőként duális képzést a jog és az IT területén.[6] A Stanford korabeli weboldalán használta a ’bridging the gap’ kifejezést, amely roppant találó, ezért nem pusztán lefordítottam, hanem magyarítottam.
A hídember kifejezés tehát azt az innovatív és – a nagy tizenkilencedik századi elődre, Széchenyire is visszautalva – reformer jogászt jelenti, aki digitális készségeit felfejleszti olyan szintre, hogy hidat tud képezni a technológiai és a jogi világ között. Saját tapasztalat alapján gondolom úgy, hogy a jogi háttérből kiindulva ennek megvalósítása egyszerűbb, mint fordítva: egyrészt a jogrendszer összetettsége, másrészt a jogi nyelv nem jogászok számára nehezebb érthetősége miatt. Másrészt pedig mi jogászok már megszoktuk, hogy állandóan új skilleket, képességeket kell elsajátítanunk. Emellett a jogászság esetében szintén szükséges kiváló kommunikációs készségek is kiemelt fontosságúak ezekben a munkakörökben.
Tehát a hídember hidat képez a tech és a jogi világ között, teszi ezt azon speciális tudásának köszönhetően, amelyre már most is a kínálatot jóval meghaladó piaci igény mutatkozik, nemzetközi színtér mellett a hazai jogi szolgáltatók körében is. A digitális skillek és a startup ökoszisztéma fejlesztése emellett az ország elsőrangú érdeke is, s ezen a ponton boldogan tudatosítottam a reformkor szellemi atyjára, gróf Széchenyi Istvánra való utalást.
Hídember alatt tehát a jog és tech világ között kapcsolatot képező, mindkét területen a szükséges szinten jártas szakembereket értem.
Milyen területeken van a hídemberként működő jogászokra szükség? Egyrészről van ennek egy szabályozási-compliance vonala, mely esetében nagy számban van – és még inkább lesz – olyan jogászokra szükség, akik mind a technológiai, mind a jogi oldalt átlátják, és közvetíteni tudnak a klasszikus jogi pályák és a tech szakma között. Másrészről – és ebben a cikkben erre helyezném a hangsúlyt – a LegalTech oldalán szükség lesz a technológiát és a jogot is mélyen értő, azt a gyakorlatban alkalmazni is tudó szakemberekre. Emellett minden jogásznak elsőrangú érdeke a digitális készségek fejlesztése a versenyképesség fenntartása és fejlesztése céljából – ez még akkor is szinte elkerülhetetlen, ha nem törekszik a szigorú értelemben vett hídemberek közé kerülni.
A teljesség igénye nélkül számos különböző terület felmerülhet:
A felsoroltak mindegyike megérhetne egy önálló cikket. Mivel személyes tapasztalatom elsősorban az adatok világából van, és ez mind szakmai („az adat az új arany”), mind szabályozási-jogalkalmazási szempontból is egy előtérben levő, viszonylag kiforrott területnek tekinthető, így elsősorban az adatok világára fogok fókuszálni.
Az adatok szabályozása és a szabályozás adatosítása
Az adatvédelem – annak ellenére, hogy nem jogász körökben renoméját jelentős mértékben a GDPR alkalmazandóvá válása alapozta meg – egyáltalán nem új jogterület, régóta alapjogi fontosságú. A különböző típusú adatok „új arannyá” válásával értékük megnőtt, így a potenciális jogsértés lehetősége, volumene és hatása is növekedett.
Világszinten elmondható, hogy minden nagyobb jogrendszer rendelkezik már adatvédelmi szabályozással.
Ahogy az adatok egyre fontosabbá váltak, úgy vált szükségessé egyre komplexebb szabályozásuk is. Elmondhatjuk: nincs digitalizáció és nincs mesterséges intelligencia adatok nélkül, a felhasznált adatok minősége és köre pedig meghatározza a termék tulajdonságait. Belőlük “tanul” ugyanis a mesterséges intelligencia, és a kimenetel olyan lesz, amilyen az adatok. Ahogy rossz minőségű alapanyagokból a legjobb szakács sem tud finom ételt készíteni, úgy a legjobb algoritmus sem fogja rossz minőségű adatokból a vágyott kimenetelt előállítani.[7] A veszély itt, hogy valamit viszont előállít, ami laikusok számára nem lesz feltétlen detektálhatóan hamis/korrumpált. Így születhet többek között fake news botrány[8], rasszista chatbot[9], és hasonló nem kívánatos lehetőségek[10] . Tekintettel már a technológia mai szerepére is társadalmunkban, elmondható, hogy a digitális termékek meghatározó befolyást gyakorolnak társadalmunkra, a gazdaságra, politikára és az emberi pszichére is. Nem maradhat tehát egy ilyen terület szabályozatlanul.
A szakmai etika jelentős szerepe a hihetetlen ütemű fejlődés mellet e téren kiemelt – emellett az EU világszinten élen jár a szabályozásban. Emiatt sok kritika is napvilágot látott, elsősorban azzal vádolva a jogalkotót, hogy ellehetetleníti az európai cégek versenyképességét. A szabályozás szükségességéről, avagy minőségéről folyatatott vitákba nem mennék bele, egyszerűen tényként kezelem a jogszabályok létét.
A digitális szektor szabályozásának komplexitását kiválóan szemlélteti Dr. Firniksz Judit ábrája, amely Pillanatkép a digitális piacok szabályozásáról c. könyvében található.
Kizárólag a szigorú értelemben vett, adatokra vonatkozó EU-s szabályok összegzésére az alábbi ábrát készítettem, amely magában is jelzi a szabályozás komplexitását:
A fenti áttekintés sem lehet teljeskörű azonban: olyan első látásra közvetlenül nem kapcsolódó területek is beleszólnak ugyanis az adatok szabályozásába, mint például a versenyjog: az Európai Bíróság tavaly előzetes döntéshozatali eljárásban erősítette meg a versenyhatóságok hatáskörét adatvédelmi kérdésekben, még olyan esetben is, ha párhuzamos eljárás folyik adatvédelmi hatóság előtt.[11]
Az adatok intenzív szabályozása mellett tanúi lehetünk a szabályozás adatosításának is. A szövegbányász legaltech megoldások, a due diligence algoritmusok, az ítéletekben mintázatokat kutató szoftverek mellett említésre méltó fejlemény az is, hogy az EU már évek óta használja az ELI rendszert[12], amely jobb kereshetőséget, transzparenciát, interoperabilitást, gép általi olvashatóságot (machine readability) tesz lehetővé, és jelentősen facilitálja a (nem csak legaltech) innovációt is. Az ELI tulajdonképpeni alapja az RDF programnyelv, metaadatok és egy olyan ontológiai modell, amely tekintettel arra, hogy szabályozásról van szó, jogászi logikával kell, hogy működjön.[13]
Mindemellett az adatelemzés a jogászok számára is kimeríthetetlen lehetőségek tárházát biztosítja a marketing vonatkozásoktól kezdve a generatív mesterséges intelligencia felhasználásán át a tudásmenedzsmentig . A közhiedelemmel ellentétben nem kell minden adatokkal kapcsolatos területhez matematikusnak vagy statisztikusnak lenni, így ha a jogászság matematika szeretetével kapcsolatos sztereotípiák egy adott személy esetében igaznak is bizonyulnának, ez nem jelenti, hogy az adatok területén nem teremne számára babér.
| Hirdetés
Az európai jogalkotás egyik kulcsterülete a gazdaság digitális transzformációjának kezelése. A technológiai környezet fejlődése a gazdasági környezetet is átformálta. Az ikerrendeletek, azaz a Digital Markets Act (DMA) és a Digital Services Act (DSA) elfogadásával nyilvánvalóvá vált, hogy a vállalati mindennapokban a digitális megfelelés ágazattól függetlenül megkerülhetetlen. Készüljön fel a várható kihívásokra Dr. Firniksz Judit most megjelent, „Pillanatkép a digitális piacok szabályozásáról” című könyvével! |
Mi a data governance?
A data governance – avagy számomra kissé idegenül hangzó magyar fordítása, az adatkormányzás – fogalmának meghatározása kapcsán szívesen hivatkoztam volna a vonatkozó EU-s rendeletet[14], azonban az a fogalmat nem definiálja. Különböző online források és saját tapasztalatok alapján úgy raknám össze a fogalmat, hogy az adatok kezelésének elvi, szabály szintű meghatározása azok teljes életciklusa során. Ide sorolhatók különösen
megvalósításhoz szükséges szabályok, folyamatok meghatározása és monitorozása. Álláspontom szerint maga a fogalom magában rejti annak magyarázatát, hogy miért gondolom, hogy a data governance területén hídemberekre van szükség. Emellett szintén a GDPR óta egyre elterjedtebb, és a nagyobb cégek “tudatában” már elvárásként jelentkezik a „compliance by design”, azaz annak követelménye, hogy a compliance megfontolások már a termék tervezése során kerüljenek beépítésre, és ne utólag próbáljunk tüzet oltani.
A sorozat következő cikkében a data governance területén a jogi hídemberek szerepét fogom kifejteni a „compliance by design” követelményének fókuszban tartásával.
A cikk a Wolters Kluwer Hungary termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.
[1] A cikk szerzője: Kutató, Versenyjogi Kutatóközpont. Data Privacy Manager & Compliance Analyst, Veeva Systems. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző álláspontját tükrözik, jelen és múltbeli tapasztalatain alapulnak, és nem feltétlenül egyeznek meg munkáltatója álláspontjával. A szerző 2011-ben szerzett jogi diplomát a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, majd ugyanott jogi PhD fokozatot 2020-ban. Jogi tanulmányokat folytatott Párizsban és Belgiumban, brit diplomát szerzett UX designból és közgazdaságtanból. Jogászként dolgozott elsősorban versenyjogi és adatvédelmi területen a GVH-nál, az Európai Bizottságnál, valamint nemzetközi ügyvédi irodáknál, közben folyamatosan képezte magát technológiai irányban. 2020-ban döntötte el, teljesen a technológia felé fordul. Az önképzést megkoronázta egy adatelemzés bootcamp-pel, számos tech startup munkáját segítette az elmúlt években szabadúszóként. Jelenleg egy nagyvállalat data governance csoportjában dolgozik, ahol egyaránt felel compliance kérdésekért, és dolgozik modern adatelemzési módszerekkel – ide értve script és programnyelveket is.
Köszönöm a cikk születéséhez nagy mértékben hozzájáruló beszélgetéseket, közös gondolkodást, és észrevételeket Dr. Firniksz Juditnak.
[2] Richard Susskind: Expert Systems in Law. Oxford University Press, 1987.
[3] Ld. bővebben: World Economic Forum: Fourth Industrial Revolution. Elérhető: https://www.weforum.org/focus/fourth-industrial-revolution/
[4] Ld. pl.: Dan Hunter: The Death of the Legal Profession and the Future of Law. UNSW Law Journal Volume 43(4) , pp. 1199-1225. Elérhető: https://www.unswlawjournal.unsw.edu.au/wp-content/uploads/2020/11/Hunter.pdf
[5] Embracing the future: Top findings from the 2023 Future Ready Lawyer survey. 2023. November 21. Elérhető: https://www.wolterskluwer.com/en/expert-insights/embracing-the-future-top-findings-from-the-2023-future-ready-lawyer-survey
[6] https://law.stanford.edu/stanford-program-in-law-science-technology/#slsnav-programs-and-centers
[7] Catherine D’Ignazio – Lauren F. Klein: Data feminism. MIT Press, October 3, 2023
[8] https://economictimes.indiatimes.com/tech/technology/microsofts-bing-chat-made-up-false-scandals-about-eu-elections-research/articleshow/106043937.cms?from=mdr
[9] https://spectrum.ieee.org/in-2016-microsofts-racist-chatbot-revealed-the-dangers-of-online-conversation
[10] Természetesen ezek más problémákból is eredhetnek, a „fekete dobozban” végbe menő folyamatokat sokszor az adott MI modell alkotója sem érti, ahogy a közelmúltban nagy nyilvánosságot kapó MI hallucinációk oka – és megoldása – sem egyértelmű. E cikk fókuszában az adatok állnak.
[11] C‑252/21. Sz. Ügy, Meta Platforms Inc. and Ors v Bundeskartellamt
[12] https://eur-lex.europa.eu/eli-register/about.html#:~:text=The%20European%20Legislation%20Identifier%20(ELI,exchanged%20and%20reused%20across%20borders.
[13] https://op.europa.eu/en/web/eu-vocabularies/eli
[14] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/868 rendelete (2022. május 30.) az európai adatkormányzásról és az (EU) 2018/1724 rendelet módosításáról (adatkormányzási rendelet), OJ L 152, 3.6.2022, p. 1–44
