Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Sorozatunkban az MNB Pénzügyi Békéltető Testülete által az alternatív vitarendezés tárgykörében, tudományos kutatás támogatására kiírt, 2018-as pályázatán díjazott tanulmányokat közöljük – szerkesztett formában. Ezúttal a szerző a fogyasztóvédelemben megfigyelhető egységesítési törekvéseket veszi górcső alá, különös tekintettel az online vitarendezésre és a sharing economy jelenségre.
Vizsgálódásunk egy korábbi kutatás(1) tavalyi eredményeire épít, melynek következtében a B2C (business-to-consumer) és a P2P/C2C (peer-to-peer, consumer-to-consumer) viszonyokból eredő vitarendezési lehetőségeket vizsgáljuk. A dolgozat a B2C viszonyokban általánosan az online vitarendezési tendenciákra koncentrál, míg a P2P kapcsolatok esetén a sharing economy jelenségre helyezi a hangsúlyt. A kutatás célja az Európai Unió egységesítésre irányuló törekvéseinek eredményeinek vizsgálata az előbb említett viszonyokra tekintettel. A dolgozat konzekvensen összehasonlítja a magyarországi tendenciákat az európai mutatókkal és annak megfelelően vonja le a következtetéseket.
A világgazdaság digitalizálódása viharos gyorsaságú. A korábban önálló ágazatként kezelt infokommunikációs technológiák mára már a modern, innovatív gazdasági rendszerek alapját képezik. Az internet és a digitális technológiák a gazdaság és a társadalom valamennyi szektorába mélyen beágyazódtak. Átalakítják életünket és munkamódszereinket: a magánéletben, az üzleti világban, hazai és nemzetközi szinten egyaránt.
Mindez hatalmas lehetőség az innováció, a növekedés és a munkahelyteremtés számára, azonban eddig nem ismert szabályozási kérdések felmerülését is magával hozza. Ezek nagy kihívást jelentenek mind a jogalkotás, mind a közigazgatási szervek szintjén, amelyeknek hatékony megoldása csakis összehangolt uniós fellépés esetén lehet sikeres, hiszen a tagállami szint csak korlátozott mértékben teszi lehetővé, hogy szembenézzenek az új kihívásokkal. Az Európai Bizottság ezért tette kiemelt prioritássá a digitális egységes piac létrehozását.(2)
Az EUMSZ 26. cikkének (2) bekezdése értelmében a belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása. A digitális egységes piacon biztosított az Európai Unió e négy alapszabasága(3), az egyének és vállalkozások akadálymentesen, a fogyasztó- és adatvédelmi szabályok betartása és tisztességes versenyfeltételek mellett végezhetik internetes tevékenységeiket. Az egységes piac lefedi a digitális marketinget, az e-kereskedelmet, a szerzői jogok modernizálását, fogyasztóvédelmi együttműködéseket és a telekommunikációt is. A digitális gazdaság új piacokat tár fel, rugalmasan működő, jobb minőségű szolgáltatást és nagyobb választékot biztosít kedvezőbb árak mellett, valamint új munkalehetőségeket kínál.
Az egységesítés gazdasági haszonnal is jár. A Bizottság elemzése alapján 415 milliárd euróval növelné az európai GDP-t, illetve az uniós fogyasztók évi 11,7 milliárd eurót takaríthatnának meg azzal, ha online vásárlásaik alkalmával az uniós termékek és szolgáltatások teljes választéka a rendelkezésükre állna.(4)
Az unió belső piacának digitális dimenziója egyre fontosabbá válik úgy a fogyasztók, mint a kereskedők számára. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy a fogyasztók online vásárlásokat bonyolítanak le, és egyre több kereskedő kínálja termékeit az interneten. 2015-ban az uniós fogyasztók 61%-a vásárolt szívesen online saját tagállambeli kereskedőtől, másik tagállamból azonban csak 38%.(5) A hazai és külföldi kereskedők felé irányuló bizalombéli különbség egyértelmű. A nyelvi akadályok, a nagy távolság vagy az eltérő jogszabályi környezet miatt nehezebbnek vélik egy esetleges reklamáció érvényre juttatását.(6)
A közösségi fogyasztóvédelmi politika feladata, hogy a piaci globalizáció és az új kommunikációs és információ-feldolgozási technológiák megjelenése okozta új kihívásokra megfelelő válaszokat adjon. Ide tartozik a közösségi megosztáson alapuló platformok szabályozásának kérdése, melyekben az online tranzakciók nem vállalkozás és fogyasztó között jönnek létre, hanem magánszemélyek között az internetes platform által biztosított rendszeren keresztül.
A fogyasztóvédelmet a piacgazdaság szereplői közötti egyenlőtlen erőviszonyok felismerése hívta életre, célja, hogy a piaci versenyt segítse azáltal, hogy a fogyasztóknak biztonságot és védelmet garantálva bátorítja fogyasztásukat.(8)
John F. Kennedy amerikai elnök volt az, aki a fogyasztói jogok védelmét első alkalommal megfogalmazta. 1962-ben hirdette ki a négy alapvető fogyasztói jogot – a biztonsághoz, az információhoz, a választáshoz és a képviselethez való jog – összefoglaló történelmi nyilatkozatát. Ennek a nyilatkozatnak meghatározó szerepe volt a fogyasztóvédelem fejlődésében nemzetközi szinten.
1975. április 14-én az Európai Unió elfogadta a Fogyasztói Jogok Közös Piaci Magna Chartáját, melyben további alapjogok lettek rögzítve, úgy mint az egészség és biztonság védelméhez, a fogyasztók gazdasági érdekeinek védelméhez, a kárigény érvényesítéséhez, az információhoz és az oktatáshoz, illetve a képviselethez való jog.(9)
Nagy jelentőséggel bír az ENSZ Közgyűlésének egyik, 1985-ös határozata, amely elfogadta az Fogyasztóvédelmi Irányelveket, és a Kennedy elnök által megfogalmazott alapelveket tovább bővítette. Az alapjogok száma így nyolcra nőtt(10):
– az alapvető szükségletek kielégítéséhez való jog;
– a veszélyes termékek és eljárások ellen való tiltakozás joga;
– a megfontolt választáshoz szükséges tények ismeretének joga;
– a különféle termékek és szolgáltatások közötti választás joga;
– a kormány irányelveinek meghatározásába és a végrehajtásba való beleszólás joga;
– a jogos panaszok tisztességes rendezéséhez való jog;
– a tájékozott és tudatos fogyasztóvá váláshoz szükséges ismeretek és tudás elsajátításához való jog;
– az egészséges és elviselhető környezetben való élethez való jog.
A fogyasztóvédelem fejlődése folyamatos és kiemelt jelentőségű, hiszen az életünk szinte minden területén találkozunk vele – a mindennapi vásárlásoktól kezdve a telekommunikáción át a környezetvédelmi szabályozásokig. Annak érdekében, hogy a fogyasztók ne érezzék magukat kiszolgáltatott helyzetben a nagy vállalkozásokkal szemben, mind a mai napig hazai, európai uniós, valamint nemzetközi szinten is kiemelt figyelemet szentelnek a fogyasztóvédelem jogterületének. Az Európai Unió szakpolitikai tevékenységének minden területén igyekszik előtérbe helyezni a fogyasztói érdekeket. Magyarországon a fogyasztóvédelmi politika kialakítása az innovációért és techonológiáért felelős miniszter feladat- és hatáskörébe tartozik.(11)
Ahhoz, hogy a szabályozás megfelelően működhessen facilitáló és védelmi funkciót egyidejűleg kell kielégítenie: ösztönöznie kell a szereplőket a gazdasági életben való részvételre, és az erőfölényben lévő fél visszaéléseinek gátat kell vetnie.(12) Így érhető el a kívánt egyensúly a piaci individualizmus és a fogyasztói jólét között.(13)
Magyarország Alaptörvényében eme elveknek megfelelő deklaráció szerepel: Magyarország biztosítja a tisztességes verseny feltételeit, fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben és védi a fogyasztók jogait.(14) A fogyasztóvédelem esetében az uniós alapszabadságok jobb érvényesíthetősége céljából egységes jogra van szükség, így a magyar jogba át kell ültetni az uniós fogyasztóvédelmi szabályozásokat. Ez eleinte minimum harmonizációt, majd a 2011/83/EU irányelv hatálybalépésétől kezdve maximum harmonizációt jelentett, vagyis a tagállam szabályozásai semmilyen irányban nem térhetnek el az uniós fogyasztóvédelmi jogtól.
Az EU fogyasztóvédelmi jogszabályai garantálják a fogyasztók tisztességes bánásmódhoz való jogát, függetlenül attól, hogy az árukat/szolgáltatásokat az interneten vásárolták-e vagy sem, sőt a hagyományos papíralapú szerződésekhez képest az elektronikus szerződések esetében a fogyasztók többletvédelmet is élveznek.
Az unió belső piacának digitális dimenziója egyre fontosabbá válik a fogyasztók és a kereskedők számára. A változó fogyasztói szokásokat és a tapasztalatokat figyelembe véve született meg az Európai Parlament és a Tanács 2013/524/EU rendelete a fogyasztói jogviták online rendezéséről.
Az online vitarendezés (OVR) online technológiával támogatott alternatív vitarendezési eljárást jelent. Az alternatív vitarendezés egy gyűjtőfogalom, mely alatt a hagyományos bírósági eljáráson kívül a felek egyezségre juthatnak jogvitájuk kapcsán, többnyire egy harmadik, semleges személy segítségének igénybevételével. Az OVR-szervezetek lehetővé teszik a fogyasztók és a vállalkozások számára, hogy online úton rendezzék vitáikat. Ez különösen az online vásárláskor felmerült viták megoldásában nyújthat segítséget.
Az eljárás ideális esetben a felek közti egyezséggel zárul. Az, hogy az eljárás eredménye kötelező-e a panaszosra vagy a kereskedőre nézve, mindig attól függ, hogy milyen típusú vitarendezési testület foglalkozott az üggyel. Ha valamelyik fél nem fogadja el az eljárás eredményét, szintén attól függően, hogy milyen típusú testület járt el, fellebbezhet az eredmény ellen, bíróság elé viheti ezt, de az is előfordulhat, hogy nem tud jogorvoslattal élni. Ha az eredmény végrehajtását nem sikerül elérni, akkor a vállalkozás alávetése esetén kötelezést tartalmazó határozattal, mely szintén kötelező erejű, ennek hiányában pedig ajánlással lehet élni. Ha a vállalkozás nem teljesíti az ajánlásban foglaltakat, a békéltető testület 60 nap elteltével nyilvánosságra hozza az adatait, az ügy leírását (a fogyasztó adatai nélkül) és az ajánlást.
Az OVR-rendelet egy egységes, uniós szintű online platformot hozott létre az interneten vásárlók és a kereskedők számára, amelyen keresztül rendezhetik a vásárlás kapcsán felmerült vitáikat. A felület legnagyobb előnyét az adja, hogy a fogyasztó végig saját anyanyelvén bonyolíthatja le a folyamatot, a nyelvi akadályok így nem szabnak gátat a tudatos vásárlói lét belső piacon való kiteljesítésének. A rendelkezésre álló adatok szerint viszont nem használják ki teljes körűen a felhasználók az ezen a téren nyújtott lehetőségeket.
2. ábra – Az OVR platformon benyújtott panaszok száma, összehasonlítva az európai uniós adatokat a magyarországiakkal
A platformon 2016 februárja óta, vagyis nagyjából 2,5 év alatt összesen 88 527 panasz lett ilyen módon benyújtva.(15) Míg az első adatfelvétel és a platform indulása között eltelt 20 hónap alatt 43 962 panaszt érkezett a felületen, addig az ezt követő 12 hónap produkált 44 565 új esetet. Magyarországot tekintve ezek a számok 995 és 2123 bejelentés.
Ezekből a számokból levonható az a következtetés, hogy az OVR-platform igénybevétele folyamatosan növekvő mértéket mutat, és ez a növekedési mérték hazánkban az uniós átlagot meghaladó (EU-s szinten +101%, hazánkban +113%). Azonban belátható az is, hogy az EU-n belüli online vásárlások volumenéhez, illetve ahhoz képest, hogy mennyien tapasztalnak problémákat ezek alkalmával, a 2,5 év alatt bejelentett 88 527 esetből a platform továbbra is csekély ismertségére, vagy az iránta való érdeklődés alacsony szintjére lehet következtetni. Mivel sajnálatos módon nem állnak rendelkezésre olyan adatok, melyek a sikeres, egyezséggel záruló esetekről számolnának be, a hatékonyságról nincsenek a köz számára elérhető statisztikák. A diagramon szereplő számok tehát leginkább arról adnak tájékoztatást, hogy mennyire ismert a felület, és arra is következtetést enged, hogy mennyire felhasználóbarát, illetve, hogy mekkora igény mutatkozik eme alternatív vitarendezési módszer iránt.
A 3. ábra azt szemlélteti, hogy az OVR platformon leggyakrabban bejelentett panaszok mely területekről származnak, illetve, hogy az összes bejelentésnek hány százalékát tették ki a két adatfelvétel alkalmával. A három legnépszerűbb terület változatlan maradt, azonban arányaikban módosulás tapasztalható. 2017 októberében a ruházati cikkekkel kapcsolatos bejelentések nagyságrendileg meghaladták az egyéb okból tett bejelentéseket (11,7%), ezeket követték a légitársaságok felé irányuló panaszok (10,1%), illetve harmadik helyen az információs és kommunikációs technológiai termékekkel kapcsolatok panaszok (8%) álltak. Egyértelmű növekedés mutatkozik a légitársaságokkal kapcsolatos panaszok számát tekintve
Arányuk 3%-kal növekedett, míg a ruházati cikkek területén jelentős változás nem tapasztalható, az online vásárolt IKT termékek panaszosainak aránya valamivel csökkent. A többi vizsgált ágazatban (elektronikai termékek, lakberendezési cikkek, szabadidős termékek, mobiltelefon-szolgáltatás, járművek és egyéb személyszállító eszközök alkatrészei és tartozékai, szállodák és más üdülési szálláshelyek, nagyméretű háztartási készülékek) érvényesített panaszok aránya 2,3–4,8% közötti, ezekre azonban a kutatás jelenleg nem koncentrálódik.
A légitársaságokkal kapcsolatos panaszok arányának növekedése kiemelendő – amiatt is, mert olyan ágazatról beszélünk, ahol a szolgáltatás nyújtója valamilyen vállalkozás, és jelenleg nem áll rendelkezésre C2C/P2P alternatíva. A panaszok számának növekedéséből egyrészt következtethetünk arra, hogy nőtt a légitársaságok utasforgalma(16), illetve, hogy a fogyasztók tudatosabbak jogaikat illetően. Ezt felismerve több cég is fő profiljaként foglalkozik repülőjáratokkal kapcsolatos panaszok intézésével, hozzávetőlegesen 15-20% közötti jutalékért. A Google egy repülőgép késése miatti kártérítésre való keresés első három találataként erre a profilra építő cégek fizetett hirdetéseit jeleníti meg, míg az uniós polgárok jogairól szóló oldal csak a kilencedik találat.(17)
A 261/2004/EK rendelet alapján a visszautasított beszállás, a járatok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak kártérítés nyújtandó, melynek összegét e rendelet meghatározza, az utazás legfőbb sajátosságainak figyelembevételével. További panaszokkal kapcsolatosan, hasonlóan az előző rendelethez, a légi fuvarozók balesetek esetén fennálló felelősségéről szóló 889/2002/EK tanácsi rendelet(18) is meghatároz bizonyos sérelmek – így például a poggyász késése, sérülése – esetén érvényesíthető összegeket. Illetve iránymutatásul szolgál az igényérvényesítések esetén a 1008/2008/EK rendelet (19) a közösségben a légi járatok működtetésére vonatkozó közös szabályokról.
Az érvényesített panaszok 13,1%-a irányul légitársaságok által nyújtott szolgáltatással szemben, tehát összesen 11 597 esetben járt el ezekben az ügyekben AVR-testület. Azt tekintve, hogy a megítélendő összeg 250-600 euró közötti lehet, középértékkel számolva panaszonként 85 euró pénzbeli ellentételezés illeti meg a fogyasztót, vagyis 2,5 év alatt – nem eltúlzott becslés, hogy nagyságrendileg – 1 000 000 euró maradhatott a platform közvetítő szerepének köszönhetően az európai fogyasztóknál.
Az Európai Unió mindenkori célkitűzései közé tartozik az egységes piachoz való egyenlő hozzáférés biztosítása, hogy az összes uniós polgár, vállalat és állami szerv bizalommal használhassa az online szolgáltatásokat. Ez az egységes piac lefedi az e-kereskedelmet és fogyasztóvédelmi együttműködéseket is. A külföldi vásárlások kapcsán felmerülő esetleges problémák nehezebb megoldásáról való félelemre (is) válaszul született meg az Online Vitarendezési Platform.
4. és 5. ábra a panaszok címzettjeiről az Európai Unióban
Uniós szinten az mutatkozik. hogy egyre inkább kihasználják a fogyasztók a platform által nyújtott ama lehetőséget, hogy anyanyelvükön intézhessék vitás kérdéseiket külföldi kereskedőkkel szemben. Míg 2017 októberében nagyjából a panaszok harmada szólt más nemzetiségű kereskedőkhöz, addig egy évvel később ez az arány 5%-kal növekedett, és lassan közelít a fele-fele megoszláshoz. Ebből arra következtethetünk tehát, hogy a felület által biztosított fordítási lehetőségek ösztönzőleg hatnak a platform igénybevételére.
Ha figyelembe vesszük a korábbi Eurobarometer-felmérések eredményeit, melyek a fogyasztók a hazai kereskedők felé egyértelmű preferenciájáról számoltak be, két következtetésre juthatunk. Egyrészt arra, hogy a vásárlók egyre kevésbé tartanak attól, hogy külföldi rendeléseket adjanak le. Ezen eredményeket egy friss kutatás is alátámasztja, mely szerint 2018-ban már a vásárlók negyede kétségek nélkül mer külföldi kereskedőktől vásárolni a belső piacon.(20) A tanulmány eme arány növekedését 2020-ra 30%-ra becsüli, mely becslés összhangban áll az Európai Unió által megfogalmazott célokkal is. Bár a rendelkezésre álló adatokból arra vonatkozó következtetéseket nem vonhatunk le, hogy a vitarendezés egyszerűsítése gyakorol-e hatást e tendenciára, az értékek közötti korreláció az adatok alapján nem kétséges. Ahogyan növekszik a külföldi vásárlások száma, úgy növekszik a külföldi kereskedőkkel szemben érvényesített igények száma és aránya is. Vagyis az ilyen vásárlások alkalmával egyre kevésbé visszatartó erő a felek közti távolság, és esetlegesen a közös nyelv hiánya. A fogyasztók külföldi vállalkozásokkal szembeni követeléseiket sem hagyják veszni, hanem egyre nagyobb számban érvényesítik azokat a Bizottság által működtetett felületen is.
Így eljutunk a második következtetésünkhöz, mely szerint a felület megfelel a határokon átívelő viták megoldására. A külföldi kereskedőkkel szembeni panaszok érvényesítésének aránya és abszolút értéke is növekedett, vagyis egyre több felhasználó találta ezt a felületet alkalmasnak arra, hogy az ilyen típusú jogvitáit rendezze.
A platform létrehozásának céljai között megfogalmazták azt, növelendő a vásárlók bizalma azért, hogy a belső piacon rejlő lehetőségeiket felismerve előnyösebb vásárlásokat tudjanak lebonyolítani. Az előző részben levont következtetések alapján pedig, még ha az nem is megállapítható, milyen hatással bír erre az online vitarendezési platform, az kétségtelen, hogy a Bizottság egy olyan eszközt nyújtott a fogyasztóknak, amely megfelelő a célkitűzések elérésének támogatására.
Meglátásom szerint a továbbiakban érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni a fogyasztók tájékoztatására. Ennek csatornája nemcsak azon kereskedők honlapja lehet, akik számára kötelező jól látható helyen feltüntetniük a platform elérhetőségét. Nagyobb nyilvánosság érhető el a közösségi oldalakon. A Facebookon, Instagramon elhelyezett hirdetések azokat a felhasználókat érhetnék el, akik aktívak az online felületeken. Ezek a személyek kétségtelenül találkoznak kereskedők interneten elérhető kínálatával. A platform ismerete hozzájárulhatna ahhoz, hogy ne tartsanak más tagállamokból online rendelésektől. Az OVR-platform tudatosan történő terjesztését és a fogyasztói tudatba való beépítését is alátámasztja az az indok, mely szerint az ügyeknek alig több mint egyharmadában van szó olyan panaszról, ahol a kereskedő székhelye és a fogyasztó tartózkodási helye nem esik egybe. Border vásárlásaikból eredő vitáik megoldására még nem keresik fel tudatosan az EU erre a célra kialakított OVR-felületét. A platform tehát – bár mindenki számára elérhető és könnyen kezelhető – általános jelleggel még nem épült be a fogyasztók tudatába. Ennek a tudatosságnak a megvalósítása mind EU-s és tagállami szinten is kötelesség kell, hogy legyen a jövőre nézve, különösen az egységes belső piac és az egységes fogyasztóvédelem teljes körű megvalósítása érdekében. Ennek egyik megoldása a tájékoztatási kötelezettség szigorítása, illetve a keresőoptimalizálás.
6. és 7. ábra a panaszok címzettjeiről Magyarországon
Magyarországon 2017 októberéig összesen 995 panaszt nyújtottak be, ezek címzettje 527 esetben belföldi, 468 esetben pedig külföldi kereskedő volt. Egy évvel később, 2018 októberi adatok szerint 2123 panaszból 1209 szól hazai és 914 külföldi kereskedőkkel szemben. Megállapítható tehát, hogy a hazai tendencia az uniós átlaggal ellentétes irányú: a külföldi kereskedőkkel szembeni igényérvényesítések aránya csökkent a hazaiakkal szembenihez képest, ennek ellenére leszögezhető, hogy a magyar fogyasztók is élnek cross-border igényérvényesítéssel. A 2017-es adatokat az összeurópai átlaggal összehasonlítva az látható, hogy jelentősen nagyobb volt a határokon átívelő vásárlások kapcsán felmerülő, a platformon keresztül érvényesített panaszok aránya (10%-os különbség). A magyar minta a 2018-as adatfelvétel idején már nagyjából megegyezik az uniós átlaggal, a különbség egy százalékpontra csökkent abból kifolyólag, hogy a kettő változása egyenlő mértékű, viszont ellentétes irányú. A különbséget magyarázhatja a külföldön munkát vállaló magyarok nagyobb számú igényérvényesítése a 2017-es adatfelvétel idején, vagyis elképzelhető, hogy valamilyen tagállamban élő, ama tagállam kereskedőjével online tranzakciót lefolytató, magyar lakcímmel rendelkező személyek aránya csökkent. Ezeket akár pszeudo határokon átívelő vásárlásoknak is címkézhetjük, mert bár a felek állama különböző, nem egymástól különböző országokban élnek, kereskednek. Egy másik lehetséges magyarázatként szolgálhat a légitársaságokkal kapcsolatos panaszok növekedése. A repülővel való utazás egyre népszerűbb, melyben kiemelt szerepet játszanak a diszkont légitársaságok, melyek megfizethető áron kínálnak jegyet. A repülőgéppel való utazás a többnapos külföldi utazásokra jellemző forma. A KSH adatai szerint az ilyen utazások egyre gyakoribbak a magyar lakosság körében.(21) A fapados légitársaságokkal, ezen belül is a Wizz Airrel kiemelten nagy számban.(22) A Wizz magyar székhelyű korlátolt felelősségű társaság, melynek járatkéséseiről és a túlfoglalásokból eredő botrányairól 2018 nyarán is sokat hallhattunk a magyar közmédiában.(23) Nem földtől elrugaszkodott gondolat ezek alapján, hogy a magyar fogyasztók belföldi kereskedővel való panaszok arányának növekedésében jelentős szerepet játszhat az, hogy a Wizz Airrel való vitákból többet az OVR-felületen érvényesítettek. Ezt a magyarázatot támaszthatja alá az a tény is, hogy a magyar fogyasztók által (2123) és a magyar kereskedők irányába (5938) érvényesített panaszok száma közötti különbség aránya a legnagyobb EU-s szinten: az utóbbi az előbbinek 2,8-szerese.
Összefoglalóan tehát megállapítható, hogy az Európai Unió nagy lépést tett az alternatív vitarendezési kultúra fogyasztó és szolgáltató közötti vitás helyzetek esetében való meghonosítására. Az igényérvényesítések száma továbbra is növekvő tendenciát mutat, és ez a növekedés egyre gyorsabb mértékű. Le kell szögezni azonban, hogy mind az Európai Unióval, mind a tagállamokkal szemben támaszható elvárás továbbra is az, hogy a felületet megfelelően promotálja az igényérvényesítésre jogosultak felé, ezzel elősegítve a fogyasztói tudatosságot és az egységes belső piac megvalósulását.
A cikk második részét csütörtökön (február 14-én) közöljük.
Lábjegyzetek:
(1) Stekler K. Alternatív vitarendezés aXXI.században–különös tekintettel azEurópai Unió OnlineVita-rendezési platformjára.Bibó Jogi és Politikatudományi Szemle
(2) EU Commission.(2015). A Digital Single Market Strategy for Europe. Communication COM, 192, 3-4.
(3) Kende T.–Szűcs T.(szerk.):Bevezetés az Európai Unió politikáiba.Complex Kiadó. Budapest,2009.
(4) A Digital Single Market Strategy for Europe-Analysisand Evidence.[SWD (2015) 100]
(5) A Digital Single Market Strategy for Europe-Analysisand Evidence.[SWD (2015) 100]
(6) Az Ecommerce Fundation 2016-os felmérése szerint a magyarok az EU-átlagtól kisebb mértékben választanak külföldi weboldalakat online vásárlásaik esetén: míg az EU-átlagot tekintve 16%, addig a magyarok esetében az összes interneten történt vásárlás mindössze 11%-a történik nem hazai féllel
(7) A B2C (business to consumer) elektronikus kereskedelmi környezetben a vállalatok adják el online a termékeiket, szolgáltatásaikat a fogyasztók számára
(8) Laurence P. Feldman, Consumer protection: Problems and prospects.(St. Paul, Minnesota: West Publishing Company, 1976)
(9) Bencsik A. (2012) A fogyasztói jogok tartalmának és érvényesülésének közjogi keretei Magyarországon. Doktori értekezés, Pécs
(10) Tamás J. és mtsai.(2008) Globális környezeti problémák és társadalmi hatásuk II., Debreceni Egyetem, Debrecen
(11) Lásd 94/2018. (V.22.)a Kormány tagjainak feladat-és hatásköréről szóló Kormányrendelet 116.§ In: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1800094.KOR Utolsó letöltés: 2018. 11. 10
(12) Pablo Cortés, Online dispute resolution for consumers in the European Union (New York: Routledge, 2011), 11
(13) Adams, John Norman, Roger Brownsword. Understanding contract law. (Hebden Bridge: Sweet & Maxwell, 2007)
(14) Alaptörvény M) cikk (2)bekezdés
(15) Az adatok forrása: https://ec.europa.eu/consumers/odr/mai/index.cfm?event=main.statistics.show
(16) KSH-adatok a Liszt Ferenc Repülőtér utasforgalmáról In:http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_evkozi/e_odmj001.html Utolsó letöltés: 2018. 11. 10.
(17) Megjegyzendő, hogy az OVR-platform a keresőmotor által felkínált első négy oldal találata között nem szerepel
(18) Lásd In:https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32002R0889&from=HU Utolsó letöltés: 2018. 11. 07.
(19) In:https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32008R1008&from=HU Utolsó letöltés: 2018. 11. 07.
(20) Ding, F., Huo, J., & Campos, J. K. (2017). The development of cross-bordere-commerce
(21) 2015-2017 között 6382, 7091, illetve 7539 ezer többnapos külföldi utazásról számolt be a KSH. http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_evkozi/e_ogt008b.html,http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_evkozi/e_ogt008c.html
(22) A Wizz Air légitársasággal volt a legtöbb magyar utazónak tapasztalata az alábbi oldal szerint: http://www.travelo.hu/utrakesz/20180216-magyarok-uj-kedvenc-legitarsasaga-el-al-israel-airlines-2017.html. Ezen az is vonzóvá teheti a magyar utasok számára a társaságot, hogy magyar személyi állománnyal rendelkezik
(23) Többek között lásd: https://index.hu/gazdasag/2018/08/06/a_wizz_air_gepei_kestek_a_legtob-bet_az_angliabol_repulo_legitarsasagok_kozul/
Szerzők: Szepesi Szonja, Stekler Klára, Berkó Attila
