Fiatalok Kúrián innen és túl -2. rész


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Dr. Vaskuti András a büntető- és a sportbíró lélektanáról, az első fok és a Kúria közti átmenetről, a diákság szeretetéről és saját honlapjáról. Az interjú 2. része.


Mennyiben másabb a kúriai munkája a korábbinál?

Annyiban mindenképp, hogy a Fővárosi Bíróság tanácselnökeként én voltam a „csúcs”, az én szavam döntött. A Kúrián egy csapat tagja vagyok, egy a sok okos, felkészült kolléga közül. Nehéz volt az átállás, különösen, hogy alig volt fellebbviteli gyakorlatom. Hozzám hasonló bíró itt, a Kúrián kevés van, talán Varga Zoltánt említhetném, aki ugyancsak hosszú éveken át tárgyalt nagy ügyeket az FB-n, első fokon. Az FB-n is csapatban dolgozik az ember, de az öttagú tanácsban az elnök a „legokosabb”, végső soron ő hozza meg az ítéletet. A Kúrián viszont sok egyenrangú, nagyon felkészült ember töri a fejét egy-egy jogi probléma legjobb megoldásán. Emlékszem a tényleges életfogytiglani szabadságvesztéssel (TÉSZ) kapcsolatos idén nyár elejei jogegységi határozatunkra, aminek nagy sajtóvisszhangja volt. Résztvevőként nagy élmény volt hallgatni a kollégák és Kónya István elnökhelyettes érvelését, amely alapján végül megszületett a verdikt: Magyarországon a hatályos jogszabályok alapján továbbra is ki lehet szabni a TÉSZ-t, annak ellenére, hogy egyik fő passzusát korábban elmarasztalta a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága. A Kúria jogalkalmazó, ezért a strasbourgi ítélet alapján a jogalkotónak kell megtennie a szükséges módosításokat.

Ha már említette a nyilvánosságot, ön 2007-ben A média és a büntető igazságszolgáltatás bírói szemmel címmel publikált is e témakörben. Ön a bírák melyik típusába tartozik, amelyik szereti a sajtót, vagy amelyik ódzkodik tőle?

Mindenképp az előbbibe, és támogatom a sajtónyilvánosságot. Persze némiképp más volt ez a rendszerváltás előtt, ám a Fővárosi Bíróságon tárgyalt nagy ügyeimről a média már egyre nyitottabban és egyre többször számolt be. Fontosak a bírósági tudósítások, máskülönben hogyan is értesülne a közvélemény a döntéseinkről. Csak néhány példát hadd említsek: sokan emlékezhetnek még az oktogoni ámokfutóra, aki 2000 nyarán minden indok nélkül kezdett lövöldözni a tér melletti gyorsétteremben, majd az utcán is. Két embert megölt, kettőt pedig életveszélyesen megsebesített, amiért az általam vezetett bírói tanács 2003 februárjában életfogytig tartó szabadságvesztést szabott ki rá, és legkorábban 35 év múlva szabadulhatott volna feltételesen. Ez utóbbi lehetőség megvonásával ugyan, de az ítéletünket a Fővárosi Ítélőtábla is helyben hagyta. Nos, ezt a tárgyalást is hatalmas sajtóérdeklődés követte; emlékszem, a fotósok és a tudósítók alig fértek be a terembe, akárcsak a bolti sorozatgyilkos perén. Egy másik ügyem viszont a praxisomban is az egyik legmegdöbbentőbb volt: szinte az egész országot sokkolta, még a szakmai közvélemény kétkedését is kiváltotta annak a két fiatalkorú lánynak az ügye, akik pénzszerzési céllal 1997 novemberében leütöttek, majd halálra rugdostak egy fővárosi taxist. Ez volt az első esetem, amelyiknél dilemmánk volt a tárgyalás nyilvánosságát illetően. Lévén szó két fiatal, a 14. évét épphogy betöltött lányról, sokáig mindenki a „valódi”, a felnőtt férfi elkövetőt kereste. Szinte nem akadt, aki elhitte, hogy két tinédzserlány képes ilyen brutális rablógyilkosságra.

Új Közbeszerzési törvény – Új irányelvek

Az előadásokon szó lesz többek között az új bírálati szempontokról, a szerződésmódosításokról, a kizáró okokról, összeférhetetlenségről, az üzleti titokról, valamint az igazolásmódról is.

Időpont: 2015. november 3.

Részletes program és jelentkezés >>

Ön is kétkedett a bűnösségükben?

A legelején engem is izgatott, volt-e, lehetett-e férfi elkövető. Igen, volt bennem is kétkedés, de szerencsére ebben az ügyben a nyomozószervek megalapozott, jó munkát végeztek. Így mire a teljes nyomozati anyagot áttanulmányoztam, és nekiláttam a per tárgyalásának, már volt egy kialakult elképzelésem az ügy, a kihallgatások tervezéséről. Azt azonban nehéz volt tehát eldönteni, hogy nyilvános legyen-e a taxisgyilkos lányok tárgyalása. Végül összeülünk az ügyvédekkel és a szülőkkel, azt tudakolva: ha nyilvános lesz a tárgyalás, a lányok akkor is hajlandóak-e őszinte, feltáró vallomást tenni? Mivel igen volt a válaszuk, a per – a vádlottak kihallgatásának kivételével – sajtónyilvános lett. Kételyeink ellenére magunk is meglepődtünk, de a lányok mintha élvezték volna a „reflektorfényt”, ami nemhogy zavarta, inkább inspirálta őket. Egészen megnyíltak, és a tárgyalás során olyan részleteket is elmondtak, amilyeneket a rendőrségi nyomozáskor nem. Az is érdekes, hogy a Legfelsőbb Bíróságon folytatódott ügyben, zárt tárgyaláson végül két évvel többet kaptak a lányok, mint amit a mi tanácsunk ítélt nekik. Máig sem vagyok biztos abban, hogy mi, első fokon döntöttünk rosszul. Azóta persze sok minden változott, így fiatalkorúak ilyen jellegű büntetőügyeiben minden esetben zárt tárgyalást rendeltem el, elég régóta a nemzetközi norma is ugyanez. Beláttam, a nyilvánosságnál előrébb való a fiatalkorúak és az egész eljárás érdeke.

És hogyan kezeli a sajtótámadásokat?

Fotó: Rózsa Zsuzsanna

 

Egyetlen olyan eset volt, amit nehezen viseltem. Egy diákverekedés végén az osztálytársa által megtámadott fiú belehalt a sérüléseibe. Sajnos a fiataloknál gyakori a halált okozó testi sértés, a kamaszok nem mindig képesek felmérni, hogy egy-egy rúgásnak is lehetnek nagyon súlyos következményei. Ez egy tipikus vegyes bűnösségű cselekmény, azaz: maga a tett szándékos, de az eredmény gondatlan. Éppen ezért ezekben az esetekben – az általam vezetett tanács – mindig felfüggesztett szabadságvesztést szabott ki. Ez soha nem szokott különösebben port kavarni, ez esetben a „probléma” mindössze az volt, hogy a támadó egy cigányfiú volt. Az ítélet miatt szinte a fejünket követelte a sajtó egy markáns része. Micsoda dolog az, hogy a romák büntetlenül megölhetik a magyarokat?! Engem az egész történetben a reagálás elmaradása zavart. A bírósági vezetésnek ugyanis vissza kellett volna utasítania a nemtelen támadásokat, nem az én személyem miatt, hanem mert ezek a cikkek jogi tényállásokat ferdítettek indulati töltettel, s a bíróság intézményét sértették alaptalanul. Elég lett volna egy határozott válaszközlemény, de a kérésem ellenére sem az OBH akkori elnöke, sem egyetlen más szakmai szervezet nem tiltakozott nyilvánosan. Ez a hallgatás sajnos nem előzmény és példa nélküli a bírói hivatásrendet ért támadások legújabb kori történetében.

Valószínűleg kevés bíró működtet saját honlapot, mint ön. Jól sejtem, hogy ennek az elsődleges oka az egyetemi oktatói munkájához köthető?

Valóban. Az életem egyik felét ugyanis máig az oktatói létem teszi ki. Diákok és tanítás nélkül nem tudnék meglenni, számos tanítványom közül már többen is sokra vitték, amire büszke vagyok. Az egyetemi hallgatókkal való közös gondolkodás nekem is nagy segítség, hiszen ők más szemmel, kötetlenebbül, ezért friss megközelítéssel képesek nézni a dolgokat. Sokszor a kollégáim is csodálkozva fogadták, amikor a Fővárosi Bíróságon olykor tolongtak a hallgatók a szobám előtt. Egyszer valamelyikük felvetette, mekkora könnyebbséget jelentene, ha az általam írt egyetemi jegyzeteket az interneten is közzétenném. Mivel jó ötletnek tartottam, rájöttem, hogy ehhez fel tudom használni a saját internetes tárhelyemet, így az egyik unokatestvérem hathatós közreműködésével elindíthattam az oldalamat. A honlap tartalmát igyekszem folyamatosan bővíteni, így a jegyzeteken kívül sok más kapcsolódó anyagot is felteszek. Egyszer megkeresett egy fiatal joghallgató azzal, hogy megismerkedett a honlapommal, ez pedig arra inspirálta, hogy bíró legyen. Azt feleltem, protekcióra ne számítson, de szívesen látom az előadásaimon és a tárgyalásaimon is. A történet egészen odáig folytatódik, hogy az illető, Tóth Áron ma az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöki kabinetjének a vezetője. De ha már az internetről beszélünk, aktív szerepem volt a bíróságok számítástechnikai fejlesztésében, világhálóra kötésében. Akkoriban viszonylag sok úgynevezett skinhead-ügyet tárgyaltam a Fővárosi Bíróságon, Budapesten szinte egyedüli bíróként. Talán ennek az ismertségnek is volt köszönhető a már említett 1995-ös USA-beli meghívásom a Nevada-állambeli Renóba, ami a világ egyik legkisebb városa, ám ott működik az USA Bíróképző Központja. Egy alkalommal beütötték a nevem az internetes keresőbe, és a gép már akkoriban sorra adta ki a „Vaskuti”-találatokat. Ez lenyűgözött, ám idehaza akkoriban az internet szinte ismeretlen volt. Hazatérve szereztem egy számítógépet a bírósági szobámba és felvetettem az FB akkori oktatási felelősének, Péntek Lászlónak, hogy szerezni kellene valamilyen internetes modemet, megkönnyítendő a munkánkat. Ő fogékonynak bizonyult, így a Fővárosi Bíróságon szinte az elsők között indult meg az ilyen jellegű fejlesztés.

Pár mondatban ismertetné az oktatói munkáját?

Az ELTE büntetőjogi tanszékén 1998-tól megbízott előadóként oktatok, 2014-ben tanársegéddé neveztek ki. Tagja vagyok a jogi záróvizsga-bizottságnak, szakmai tanácsadóként pedig közreműködöm a Büntetőjogi TDK tevékenységében. 2003-tól 2009-ig alapító vezetője voltam az ELTE Bibó István Szakkollégium Büntetőjogi Tudományok Műhelyének, jelenleg a szakkollégiumban tutorként segítem a hallgatókat. A Mathias Corvinus Collegiumban 2011-től kurzusvezető vagyok, 2003–2008 között speciális kollégiumot vezettem a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, 2009–2010 között pedig megbízott oktatóként dolgoztam a Károli Gáspár Református Egyetem büntetőjogi tanszékén. 25 éve részt veszek a bírósági fogalmazók, végrehajtók, az igazságügyi szakértők és a hivatásos pártfogók képzésében, instruktorként közreműködök a bírósági joggyakorlaton lévő egyetemisták oktatásában. Egyébiránt magam is „visszaültem az iskolapadba”: készülök a PhD-fokozatomra. Az abszolutóriumot 2011 augusztusában szereztem meg, a doktori eljárás pedig idén szeptemberben indult el.

Azt még nem említette, miért lett épp bíró?

A családban mindössze az egyik nagybátyám volt jogvégzett, de egész életében a külkereskedelemben dolgozott. A bíráskodás már diákként megérintett, a sportversenyeken általában nekem jutott a versenybíró szerepe. Az egyik gimnáziumi tanárom javasolta a bírói pályát, amit néhány filmklasszikus is „megfejelt”, mint A vád tanúja, az Ítélet Nürnbergben és a Tizenkét dühös ember.

Irodája falán sportbírói diploma is lóg… Visszaköszön az ifjúság?

A zenén, a zenés színházon kívül a sport a másik imádott szabadidős foglalatosságom. Fiatal koromban atletizáltam, leginkább futószámokban indultam, a Magyar Olimpiai Akadémiát pedig még 1986-ban végeztem el, megismerendő az olimpiai mozgalom szellemiségét. Öt éve atlétikai versenybírói képesítést is szereztem, így rendszeresen bíráskodom hazai, és néha nemzetközi korosztályos versenyeken. Ez igazi kikapcsolódás, bár sokszor a teljes hétvégémet elviszi. Ám a sportban nincs „jogászkodás” és magyarázkodás, tisztán az eredmény számít. A másik hobbim a foci, diákként „kötelezőn” a Honvédnak szurkoltam, mivel egy osztálytársam apukája katona volt. Az egyetemen már Fradi-drukker voltam, később MTK-s, most pedig a Vasas a kedvencem. Még bérletem is van a Fáy utcai stadionba.


Kapcsolódó cikkek

2024. február 21.

Megjelenhet a mesterséges intelligencia által generált tartalom a jogi állásfoglalások között?

Formális szabályozás hiányában az ügyvédeknek és az eDiscovery (számítástechnikai kutatás peres eljárásokhoz szükséges digitális bizonyítékok esetén – a ford.) szakembereknek gondoskodniuk kell felkészültségükről, és hatékony stratégiákat kell kidolgozniuk a mesterséges intelligencia által generált tartalom azonosítására, érvényesítésére és a felülvizsgálati és eDiscovery folyamatba való integrálására.

2024. február 20.

Készül a jogszabály a platformviták alternatív vitarendezéséről

Az NMHH rendelettervezete az alternatív vitarendezési fórumra vonatkozó részletszabályokat tartalmazza, amelynek feladata a „platformviták”, azaz az online platformot üzemeltető szolgáltatók és a platformszolgáltatások igénybe vevői közötti jogviták bírósági eljáráson kívüli rendezése lesz.