Jogértelmezés egy nemzetközi kereskedelmi, adásvételi ügylet során bekövetkezett káresemény kapcsán

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

E dolgozat a Lakatos, Köves és Társai Ügyvédi Iroda, az Új Jogtár és az Ars Boni jogi folyóirat által kiírt 2014. évi cikkírópályázat keretében született, és 14. helyezést ért el.

A szóban forgó nemzetközi kereskedelmi, adásvételi ügyletet egy magyar és egy holland székhelyű vállalat bonyolította le egymást között. A holland fél vállalta, hogy a magyar fél által megrendelt terméket a szerződésben kikötött határidőre, megfelelő mennyiségben és minőségben a magyar fél rendelkezésére bocsátja. A szerződésben a felek megállapodtak a szállítási feltételekről is, mely során az Incoterms 2010 szokvány EXW paritásának alkalmazását kötötték ki. A holland fél az áru szállíthatóságáról e-mailben küldött üzenetet a magyar félnek. A magyar fél ekkor értesítette a szállítmányozóját, hogy megrendelheti a megfelelő méretű és teherbírású fuvareszközt a hollandiai cég telephelyére, hogy a fuvareszköz a rakományt a magyar fél részére eljuttassa.

Ekkor következett be a káresemény – árurakodás közben a rakodóeszköz villája a fuvareszköz külső felületét megsértette, és a festéket több helyen „eltávolította” a kamionról –, mely során mind a holland, mind a magyar fél elzárkózott a felelősség vállalásától. Vajon mi alapján lehet eldönteni, kinek van felelőssége a káresemény kapcsán? Lehet, hogy számunkra azonnal kitűnik, hogy ez egy egyszerű közlekedési baleset, és így a károkozó fél a felelős, de nézzük meg, miért keletkezett nézeteltérés a felek között?

Először ismertetem, hogy mit jelent az Incoterms 2010 szokvány EXW paritása, mert ez alapján kezdtek a felek „egymásnak esni”. „Incoterms® azoknak a három betűből álló kereskedelmi klauzuláknak a magyarázatai, melyeket üzletfelek használnak az árukra vonatkozó adásvételi szerződésekben. Az Incoterms-klauzulák elsődlegesen az áruk eladótól a vevőig történő elszállításának legfontosabb feladatait, költségeit és kockázatait írják le.” Forrás: http://www.icc.co.hu/kiadvanyaink/incoterms_2010 EXW: Üzemből (megnevezett helység) Az eladó számára a legkevesebb kötelezettség vállalásával jár.

Eladó kötelezettségei:
– Akkor teljesít, amikor a vevő részére bocsátja az árut a saját telephelyén.
– Nem köteles felrakodni a vevő által biztosított járműre, és nem feladata az exportra történő vámoltatás, de a vevő kérésére, költségére, kockázatára gondoskodni köteles a szállító eszközbe berakodásról, illetve segítséget kell adnia az áru exportálásához szükséges okmányok megszerzéséhez.
– Értesíti a vevőt, mikor és hol adja át az árut.
– Szállításra alkalmas, megfelelő csomagolással, jelzésekkel látja el az árut.
– Fizeti az ellenőrzési költségeket, amelyek az áru rendelkezésre bocsátásához szükségesek (például mérlegelés).
Vevő kötelezettségei:
– Visel minden költséget és kockázatot, mely az eladó telephelyétől a rendeltetés helyére jutással kapcsolatosak.
– Köteles gondoskodni az exportáláshoz és importáláshoz szükséges minden engedélyről, és eleget tenni minden vámkezelési formaságnak.
– Ha jogosult az átvétel helyét, és idejét meghatározni, értesítenie kell az eladót. Ha elmulasztja, akkor az ebből adódó többletköltséget meg kell fizetnie.
– Át kell vennie az árut, ha nem, akkor szintén ki kell fizetnie az ebből adódó összes többletköltséget.

Ez alapján a holland fél egyértelműen kijelentette, hogy ő nem tartozik kárfelelősséggel, hiszen a vevő kockázata a rakodás, és a fuvarozó forduljon a magyar félhez a kárrendezés ügyében. Igen ám, de itt nem az áruban történt kár, hanem a fuvareszközben. A károkozó pedig a rakodógép vezetője/kezelője volt, valószínűleg gondatlanságból, figyelmetlenségből kifolyólag. Vagyis itt nem kontraktuális felelősségről (szerződésszegésért való felelősség, csak szerződéshez kapcsolódhat, érdekhelyzet van a felek között, az esetleges szerződésszegés nem váratlanul következik be), hanem deliktuális felelősségről (szerződésen kívül okozott kárért való felelősség, a károkozás, mint jogi tény keletkezteti, előre meghatározott érdekhelyzet nem áll fenn, a szerződésszegés váratlanul következik be) van szó.

Mivel itt a felek különböző állampolgárságúak, ezért a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet 32-34. §. szerint kellene eljárnunk: „Szerződésen kívüli kötelmi jogviszonyok 32. § A 33-34. §-ok rendelkezéseit az olyan szerződésen kívüli kötelmi jogviszonyokra kell alkalmazni, amelyekre az Európai Parlament és a Tanács a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló 864/2007/EK rendeletének hatálya nem terjed ki. 33. § (1) A szerződésen kívül okozott kárért fennálló felelősségre a károkozó tevékenység vagy mulasztás helyén és idején irányadó jogot kell alkalmazni. (2) Ha ez a károsultra kedvezőbb, annak az államnak a jogát kell irányadónak tekinteni, amelynek területén a kár bekövetkezett. (3) Ha a károkozó és a károsult lakóhelye ugyanabban az államban van, ennek az államnak a jogát kell alkalmazni. (4) Ha a károkozó tevékenység vagy mulasztás helyének joga szerint a felelősség feltétele a vétkesség, a vétőképesség fennállását akár a károkozó személyes joga, akár a jogsértés helyének joga szerint meg lehet állapítani. 34. § (1) Arra nézve, hogy a károkozó magatartás közlekedési vagy más biztonsági szabály megsértésével valósult-e meg, a károkozó magatartás helyének joga irányadó. (2) Ha a károkozó tevékenység vagy mulasztás helye lajstromozott vízi vagy légi jármű, a károkozásra és annak következményeire – állami felségterületen kívül – annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek lobogója vagy más felségjelvénye alatt a jármű a jogsértés idején közlekedett.”

De valóban megvalósul a nemzetközi kollíziós tényállás jelen esetünkben? A nemzetközi kollíziós tényállás szerint, „ha a lényeges nemzetközi elemet tartalmazó jogviszony alapján jogvita alakul ki, vagy valamely jogi eljárást kell lefolytatni, az így kialakuló tényállást nemzetközi kollíziós tényállásnak nevezzük.” Forrás: [Burián László – Czigler Dezső Tamás – Kecskés László – Vörös Imre: Európai és magyar nemzetközi kollíziós magánjog, KRIM Bt. Budapest, 2010. (30. oldal)] Vagyis megállapítható, hogy megvalósul a nemzetközi kollíziós tényállás, hiszen lényeges nemzetközi elemet tartalmaz a jogviszony, ugyanis több állam jogrendszerével áll kapcsolatban.

Mivel Hollandia és Magyarország is az Európai Unió tagjai, ezért figyelembe kell vennünk az Európai Parlament és a Tanács 864/2007/EK rendeletét (2007. július 11.) a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról („Róma II.”) [Hivatalos Lap L 199., 2007.7.31.] is. Az EU-hoz való csatlakozással Magyarországon is közvetlenül hatályosak és alkalmazandóak a rendeletek. „Ennek alapja pedig a magyar jogrendben a 2004. évi XXX. törvénnyel kihirdetett csatlakozási szerződés. Ez a szerződés egy nemzetközi jogi szerződés, mely rendelkezik az európai jog kötelező átvételéről és alkalmazásáról. Az elsődleges jogforrások és rendeletek közvetlenül hatályosak és alkalmazandóak, ami azt jelenti, hogy alkalmazásuk: a közösségi jog elsőbbségének elve révén – megelőzi a tagállamok jogszabályainak, így a Kódexnek az alkalmazását is.” Forrás: [Burián László – Czigler Dezső Tamás – Kecskés László – Vörös Imre: Európai és magyar nemzetközi kollíziós magánjog, KRIM Bt. Budapest, 2010. (50. oldal alapján)] Az Európai Unió jogharmonizációjának köszönhetően a tagállamok elfogadták a „864/2007/EK A szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jog – a »Róma II.« rendeletet. Ez a rendelet a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra az egyes nemzeti jogszabályok ütközése esetén alkalmazandó jogot (kollíziós szabályokat) határozza meg anélkül, hogy egyúttal harmonizálná a tagállamok anyagi jogi szabályait. A rendelet 2009. január 11-étől alkalmazandó az Európai Unió (EU) összes tagállamában, Dánia kivételével. Hatálya kiterjed valamennyi polgári és kereskedelmi ügyre, kivéve néhány területet, mint például a családi kapcsolatok és az állami felelősség kérdéseit.

E szabályok szerint tehát egy bizonyos szerződésen kívüli kötelmi viszonyra ugyanazon tagállam joga irányadó, függetlenül attól, hogy a rá vonatkozó keresetet melyik tagállamban nyújtják be. Általános szabályként ilyen esetekben az alkalmazandó jog:
– annak az országnak a joga, amelyben a kár bekövetkezik; vagy, ennek hiányában,
– ha a károkozó és a kárt elszenvedő személy szokásos tartózkodási helye a kár bekövetkezésének időpontjában ugyanabban az országban található, akkor ennek az országnak a joga; vagy, ennek hiányában,
– ha az ügy nyilvánvalóan szorosabban kapcsolódik egy, a fentiektől eltérő egyéb országhoz, akkor ennek az országnak a joga.
– Végezetül pedig a rendelet lehetővé teszi, hogy a felek közös megegyezéssel válasszák meg a közöttük fennálló kötelmi viszonyra irányadó jogot.” Forrás: http://europa.eu/legislation_summaries/justice_freedom_security/judicial_cooperation_in_civil_matters/l16027_hu.htm. Fenti esetben tehát a holland jogot kellene alkalmazni a károkozóval szemben. Tehát a kárfelelősség a holland károkozót terheli. Neki kell a kárt teljes mértékben megtérítenie. A teljesség kedvéért még egy fontos Egyezményről is szót kell ejtenünk, ha közlekedési balesetről van szó, hiszen „a szerződésen kívüli kötelmi viszonyok jelentős részét a közlekedési balesetek teszik ki. A 864/2007/EK rendelet 28. cikke szabályozza a meglévő nemzetközi egyezményekkel való kapcsolatot.

Ezen cikk (1) bekezdése kimondja, hogy e rendelet nem érinti az olyan nemzetközi egyezmények alkalmazását, amelyekben e rendelet elfogadásának időpontjában egy vagy több tagállam részes, és amelyek a szerződésen kívüli kötelmek vonatkozásában kollíziós szabályokat állapítanak meg. A (2) bekezdésben arról található rendelkezés, hogy kizárólag két vagy több tagállam közötti nemzetközi egyezmény tekintetében élvez elsőbbséget ez a rendelet.” Ennek kapcsán a közlekedési balesetre alkalmazandó jogról szóló 1971. május 4-ei Hágai Egyezménynek van jelentősége. Ezen nemzetközi szerződésnek nemcsak tagállamok a részesei, hanem más államok is, így a Róma II. rendelet 28. cikk (1) bekezdése értelmében elsőbbséget élvez ez az egyezmény a rendelettel szemben. Azonban nem mindegyik tagállam részese ezen egyezménynek, így az egyik tagállamban a Hágai Egyezményt kell alkalmazni, míg a másikban, amelyik nem részese ennek az egyezmények, a Róma II. rendeletet. Ez pedig tág teret ad a forum shoppingra.

A tagállamok közül Ausztria, Belgium, Csehország, Franciaország, Hollandia, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Spanyolország, Szlovákia és Szlovénia ratifikálta ezt az egyezményt. Látható ezen felsorolásból, hogy Magyarország nem tagja ennek a Hágai Egyezménynek, így hazánkban a Róma II. rendeletet kell alkalmazni. Ami a Róma II. rendelet főszabályát illeti, a kár bekövetkezésének a helye szerinti jog (lex loci damni) az alkalmazandó. Ez a szabály e rendelet 4. cikk (1) bekezdésében található, miszerint, ha e rendelet másképp nem rendelkezik, a jogellenes károkozásból eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyra azon ország jogát kell alkalmazni, amelyben a kár bekövetkezik, függetlenül attól, hogy mely országban következett be a kárt okozó esemény, valamint függetlenül attól, hogy ezen esemény közvetett következményei mely országban vagy országokban következnek be. A közlekedési balesetek során a károkozás helye és a kár bekövetkezése gyakorlatilag egybeesik.

A Róma II. rendelet szerint a közvetlenül bekövetkezett kár számít kárnak kollíziós jogi értelemben, tehát e szempontból szűkebb a kárfogalom. A főszabály alól két kivétel található a rendeletben, ami a közlekedési baleseteket illeti. Az egyik a közös szokásos tartózkodási hely szabálya, ami szerint, ha a károkozásért felelősnek tekintett személy és a kárt elszenvedő személy szokásos tartózkodási helye a kár bekövetkezésének időpontjában ugyanabban az országban található, a jogellenes károkozásra ezen ország jogát kell alkalmazni. A másik kivétel a nyilvánvalóan szorosabb kapcsolat elve. Ezen elv értelmében amennyiben az eset valamennyi körülménye alapján egyértelmű, hogy a jogellenes károkozás nyilvánvalóan szorosabban kapcsolódik egy, a rendelet 4. cikk (1) vagy (2) bekezdésben említettektől eltérő országhoz, akkor e másik ország jogát kell alkalmazni. A Róma II. rendelet alapján a kárt elszenvedő személy követelését közvetlenül érvényesítheti a kártérítésért felelős személy biztosítója ellen, amennyiben a szerződésen kívüli kötelmi viszonyra alkalmazandó jog vagy a biztosítási szerződésre alkalmazandó jog így rendelkezik. A gépjármű-biztosítási irányelvek alapján van lehetőség közvetlen keresetindításra is a biztosító ellen.

A Hágai Egyezmény szabályozása igen bonyolult. Az egyezmény 3. cikkében található főszabály szerint az alkalmazandó jog annak az államnak a joga, ahol a baleset bekövetkezett. Ezen főszabály alól azonban számos kivétel található. Így például, ha két azonos államban regisztrált jármű ütközött egymásnak, akkor az alkalmazandó jog a járművek regisztrációjának a helye szerinti jog. Ezen egyezményben a gépjárművek regisztrációjának a helye a döntő, míg a rendelet alkalmazásában a balesetben részesek azonos tagállamban lévő szokásos tartózkodási helyének van jelentősége. A főszabály vonatkozásában a Római II. rendelet és a Hágai Egyezmény elvileg jelentősen eltérő szabályt tartalmaz, azonban gyakorlatilag nincs különbség a két főszabály között. Egy közlekedési baleseti ügyben felvetődhet az a kérdés, hogy melyik ország bíróságai előtt pereljen a károsult, ha peren kívül nem sikerült elintézni a kártérítési ügyet. Lehet az alperes biztosítótársaság székhelye szerinti országban perelni, vagyis a példa szerint Magyarországon, lehet a baleset helye szerinti országban, vagyis a példa alapján Hollandiában, s végül lehetőség van arra, hogy a károsult a saját lakóhelye szerinti országban pereljen, vagyis a példa szerint Magyarországon. Szükséges a felelősségbiztosító pontos neve. Ez általában a cég honlapjáról letölthető. Elengedhetetlen külföldi cégkivonat beszerzése. Ehhez nagy valószínűséggel külföldi ügyvéd segítségét kell igénybe venni, ami külön költséggel jár. Nehézséget jelent továbbá a külföldi jog szabályainak a meghatározása. Ehhez megint külföldi kolléga közreműködését kell kérni, ami további költséget jelent. Ezt követően a beszerzett jogszabályi rendelkezések hiteles fordítását kell elkészíttetni az OFFI-nél, ami szintén nem kis költséget von maga után. A Róma II. rendelet 17. cikke tartalmazza, hogy a felelősnek tekintett személy magatartásának megítélése során – tényszerűen és megfelelő mértékben – figyelembe kell venni a felelősségre okot adó cselekmény helyén és időpontjában hatályban lévő biztonsági és magatartási szabályokat.” Forrás: http://www.biztositas.hu/Hirek-Informaciok/Biztositasi-szemle/2009-januar/Biztositasi-Jogi-Szakosztaly-ulese.html

A tanulmány szerzője: Sipos Béla

*
1. http://www.icc.co.hu/kiadvanyaink/incoterms_2010 (lásd: fent)
2. Burián László – Czigler Dezső Tamás – Kecskés László – Vörös Imre: Európai és magyar nemzetközi kollíziós magánjog, KRIM Bt. Budapest, 2010. (30., és 50. oldal alapján)
3. http://europa.eu/legislation_summaries/justice_freedom_security/judicial_cooperation_in_civil_matters/l16027_hu.htm
4. http://www.biztositas.hu/Hirek-Informaciok/Biztositasi-szemle/2009-januar/Biztositasi-Jogi-Szakosztaly-ulese.html

Az írás az Ars Boni jogi folyóiratban jelent meg, az ars boni az Ügyvédvilág.hu szakmai partnere.

---