Különdíjat nyertünk a THEMIS-en

A bírósági munkámat megelőzően, és a mellett is, mintegy 17 éve tanítok különböző felsőoktatási intézményekben. A felsőoktatási munkának alapvető motivációja a fiatalabb generációval való szakmai törődés és a tudásátadás. Amikor az Országos Bírósági Hivatal (OBH) és dr. Osztovits András, az Európai Szaktanácsadói Hálózat koordinátora megkeresett, hogy elvállalnám-e a tutori feladatokat, alapvetően ez a belső igény motivált arra, hogy igent mondjak. 

Csapatunk az ún.”antitrust”, azaz versenyjogi kártérítési perek európai eljárási jogi problémáiról írta dolgozatát. Úgy gondolom, hogy maga az antitrust jogalkotás az európai civilisztikai jogharmonizációs jogalkotási törekvések és tudományos gondolkodás egyik divattémája. Nem is ez adta a dolgozat igazi kihívását, hanem az a körülmény, hogy a versenyjogi kártérítési perek szabályozási kérdései nagyobb részben anyagi jogi kérdések, ezzel szemben a Themis C versenyen kifejezetten eljárási kérdéseket körüljáró dolgozattal lehetett indulni. A feladat tehát az volt, hogy nagyon szigorúan eljárási problémákra kellett lehatárolni ezt az egyébként nagyon széles témakört. Ezt a feladatot – a zsűri elismerését is kiváltóan – jól sikerült elvégeznünk. Nagy segítségünkre volt ebben a munkában minden olyan szakember, akiknek a véleményét az OBH kikérte, és külön köszönettel tartozunk dr. Csöndes Mónika kúriai főtanácsadónak. 

[htmlbox karteritesi_jog]

Egy tudományos jellegű írásmű elkészítése, illetve a szóbeli prezentáció kialakítása eltérő munkamódszereket igényel. Arra a kérdésre, hogy melyik nehezebb, egyértelmű választ nehéz adni. Talán a dolgozat kialakítása elmélyültebb munkát kíván, többek között azért is, mert már az íráskor tekintettek kell lenni arra, hogy a későbbiekben szóbeli előadássá kell alakítani. 

A mentor szerepe ebben a versenyben sokrétű. A témaválasztás, annak megfelelő felosztása a versenyzők között, a dolgozat logikai és gondolati koherenciájának a megteremtése, a prezentáció elvi kereteinek kialakítása mind nagy odafigyelést igényel. Szerepe lehet a mentornak abban is, hogy a helyszínen a zsűri tagjainak ismeretét felmérve a szóba jöhető kérdések körében orientációt adjon. Fontosnak tartom azt is, hogy a tutor – személyiségétől is függően – a csapategységet, a nyugalmat, a lelkesedést nagyban meghatározhatja. Hogy ez nekem mennyire sikerült, azt nem ítélhetem meg, abban azonban biztos vagyok, hogy jó hangulatban, koncentráltan és felkészülten szerepeltek a magyar fogalmazók. Büszke vagyok rájuk. 

Határozottan állíthatom, hogy a csapatunk tagjaiként kiválasztott fogalmazók kiemelkedő tehetséggel és magabiztos helytállással szerepeltek. Arra egészen határozottan emlékszem, hogy az olasz, osztrák, német és lengyel csapat egy-egy tagjától úgy váltunk el, hogy elmondták: az első három helyezett között számoltak velünk. A háromnapos rendezvény szervezői azt is megkövetelték, hogy a szigorú értelemben vett versenyprogramon túl az „egyéb” programokon is részt vegyenek a csapatok. Azt gondolom, hogy ezeknek a rendezvényeknek is aktív tagjai voltunk, bár kétségtelen, hogy e téren könnyebb helyzete volt azoknak, akik nem a rendezvény zárásaként szerepeltek. 

A magyar csapat a harmadik versenynapon szerepelt. Ennek számos lélektani hátránya mellett annyi előnye mindenképpen volt, hogy az előadás pillanatában teljesen pontos képünk volt arról, hogy a zsűri és a versengő csapatok jelentős részének elismerését kivívtuk. Jól eső érzés volt a szereplést követő kávészünetben az elismerő szavakat fogadni, de számomra még jobb érzés volt a magyar csapattagok felszabadult büszkeségét látni.

(birosag.hu)