Negyedik alkalommal rendezte meg szeptember végén a Budapesti Ügyvédi Kamara Jogtanácsosi Tagozata a Jogtanácsosi Konferenciát, ahol a délutáni szakmai előadások és beszélgetések fókuszában a digitalizáció és annak hatása állt.
A délutáni szekciót dr. Réczei Géza, a BÜK Oktatási Bizottságának elnöke nyitotta meg előadásával, melyben a kötelező továbbképzésekkel kapcsolatos aktualitásokról számolt be. Kiemelte a jelenleg zajló közös tanulási folyamat jelentőségét mind a képzési rendszer működéséért felelős személyek, mind a résztvevők oldaláról. Egy jó struktúra kialakítása a cél, hangsúlyozta, emellett felhívta a figyelmet a felmerülő problémákra is. Ilyen például az, hogy egy oktatási rendszer megszervezésekor rengeteg élethelyzetet kell modellezni, továbbá olyan kritikus határvonalakat megszabni, ami elválasztja a képzést sikeresen teljesítőket a lemaradóktól.
Utóbbi kapcsán a BÜK Oktatási Bizottsága egy bizonyára minden érintett számára mentőövet jelentő, de mégsem könnyű menekülőutat vezetett be a kredithátralék esetén fizetendő díjak formájában. Mindenki érdeke, hogy az egyetem, a szakvizsga után se álljon le az önképzési rendszer, hiszen a jog folyamatosan változik, ahogyan a világ is és a rendszernek mindenkit látnia kell.
A konferencia délelőtti programjáról szóló összefoglaló itt érhető el.
Az AI Act gyakorlati alkalmazása és a jogalkotási folyamat kihívásai
A dr. Réczei Géza által említett „elektronikus pályák” gondolatiságát tovább mélyítve, az AI Act gyakorlati alkalmazásának kérdéseiről és a jogalkotási folyamat kihívásairól dr. Orbán Miklós, gunnercooke LLP, Chief Technology Officer; az OPL Ügyvédi Iroda alapítója tartott előadást.
Fontos leszögezni az AI Act kapcsán, hogy van számos pozitív és negatív hozadéka is. Kiemelendő például, hogy a jogalkotó törekedett egy olyan MI fogalom megalkotására, mely nem magát a mesterséges intelligenciát definiálja, hanem azt határozza meg, hogy az ilyen technológián alapuló rendszereknek milyen előírásoknak kell megfelelnie. Hatalmas előnye ennek a megoldásnak, hogy az idő múlásával sem fog feltétlenül hamar elavulni. Ez alapján egy Európai Unión kívüli személy, akinek teljesen más a jogérzéke, más jogrendszeri sajátosságokat ismer, azt kérdezné: de hát mi itt a probléma? Ezt igyekezett megválaszolni a terület szakértője, dr. Orbán Miklós.
A GDPR-rendelettel összevetve tisztán párhuzam vonható a két jogszabály között, hiszen egyik sem tekinthető késznek. Ennek egyrészt az az oka, hogy a jogalkotó (és így a felfogás is) ugyanaz mindkettő esetében. Másrészt fel kell nyitnia a szemét a jogásztársadalomnak és meg kell értenie, hogy a dichotómia napjainkban nem működik, hiszen semmi sem csak fekete és fehér. Az előadó egy szemléletes példával érzékeltette ezt: „a bíró az igazi feketedoboz”. A példához némi magyarázatképp szolgál, hogy az MI rendszerek kapcsán a tudomány folyamatosan igyekszik megoldást találni az ún. „feketedoboz-problémára”, mely a repülőgépeknél jól ismert eszköz után kapta a nevét. Ahogy nem tudjuk feltérképezni az MI rendszerek belső működését teljesen, úgy dr. Orbán Miklós példájával élve a bíró fejébe sem látunk bele. Annak ellenére, hogy nem szubjektív döntésen alapul egy határozat sem, az nagyban meghatározza egy-egy eljárás menetét, hogy a bíró maga milyen logika szerint tesz eleget anyagi és alaki pervezetési kötelezettségeinek.
Az előadó kitért arra is, hogy magának Európának milyen előnyei és hátrányai vannak a jogi és technológiai fejlesztések szempontjából. Ha belegondolunk sok más jogrendszerhez képest a kontinentális gondolkodásban a leghatékonyabb a jogvédelem, azonban ezért hatalmas árat kell megfizetnie mindenkinek. A bonyolult szabályozási struktúra nem teszi lehetővé a könnyű és gyors fejlesztéseket, melyek így akár technológiai lemaradáshoz vezethetnek más államokhoz képest.
Az MI-rendelettel kapcsolatban továbbá kiemelte (szabályozási negatívumként), hogy a jogalkotó által megközelítésként mindenképp megtartandó kockázatalapú besorolás a gyakorlatban az egymásnak ellentmondó kockázati szintek okán nem alkalmazható megfelelően. A hézag oka, hogy a jogalkotó a generatív AI köztudatban való megjelenése előtt kezdte el a szabályozás strukturális megalapozását, melynek korrekciójára (még) nem került sor.
Az EU AI Act elfogadásának hátteréről a jogi szabályozás részleteiről szóló írásainkat itt és itt találja.
Ezen a ponton érdemes kitérni a compliance és az MI-rendelet kapcsolatára. Az ezen a területen dolgozóknak annak ellenére, hogy szakmai tudásuk kiemelkedő, vélhetően meg fog gyűlni a bajuk egy olyan jogszabállyal, melyben ekkora ellentmondások fedezhetők fel. Ez az inkoherencia abban is megnyilvánul, hogy a gyakorlatban sokkal több elem bele fog tartozni a rendelet tárgyi hatályába, mint amennyire a jogalkotó eredetiekben gondolt. Ennek eredményeképp a compliance feladata az lesz, hogy tartsa a határvonalat felhasználói/alkalmazói és szolgáltatói minőség között.
„A jogalkotó elvárásai kezdettől fogva elrugaszkodottak.” Így fogalmazott dr. Orbán Miklós, aki előadásának végén előrevetítette, hogy a jogásztársadalomnak egy teljesen új és alapjaiban más gondolkodást kell kialakítania, elsajátítania, melyet a mesterséges intelligencia területe hív életre.
Digitális robbanás és compliance
A LegalTech és a digitális robbanással összefüggő compliance kérdéseket, problémaköröket dr. Firniksz Judit (Wolters Kluwer Hungary Kft.) mutatta be. Előadásának alapvetését az elmúlt években megjelent rengeteg uniós szabályozási instrumentum által generált “jogalkotási káosz” és a kapcsolódó következmények képezték. Kiemelte, hogy az elsősorban rendeleti és irányelvi síkon megvalósult jogalkotás a már kialakult jogterületek – például a fogyasztóvédelem – digitalizációval összefüggő szisztematikus felülvizsgálatára helyezték a hangsúlyt. Ez azt eredményezte, hogy napjainkra kialakult egy új szabályozási ökoszisztéma, mely a mesterséges intelligencia használatára és a megfelelő infrastruktúra kialakítására fókuszál.
A digitális robbanás azonban csak egy tényező, mely még nem kapcsolható össze önmagában a compliance területével. Van azonban egy fogalom, ami megteremti a “hidat”. Ez nem más mint a digitális vállalkozás. A piaci szereplőknek lehetőségük van arra, hogy önmagukat e kérdésben minősítsék. Természetesen a gyakorlat azt mutatja, hogy a vállalkozások esetén majdnem minden esetben igen a válasz a digitálisnak minősítésre. Hiszen minden vállalkozás ilyennek tekintendő, melyeknek működésében megjelent valamilyen technológiai eszköz. Ilyen lehet az üzleti modell modernizációja vagy az üzleti hatékonyság növelése. Azonban a technológiai megoldások alkalmazása jelentős költségnövelő tényezőket eredményez a belső szabályozásban.
A mesterséges intelligencia szabályozása révén gyakorlatilag tematizálni lehet a felmerülő kérdésköröket, ami egyfajta irányíthatóságot jelent. Az egyik legfontosabb annak felismerése, hogy az adott piaci szereplő rendelkezik-e adatvagyonnal és mi a felhasználás legmegfelelőbb módja. A válasz maga és annak helyessége befolyásolhatja a vállalati versenyképességet, a piacon maradást és az ott nyújtott teljesítmény alakulását.
Zárógondolatokképp a hallgatóság számára dr. Firniksz Judit a következőket mondta: “A jogon túl tehát ezen a ponton jut el a szakma a belső kommunikációhoz, azaz a jog, az IT és az üzlet párbeszédéhez. Hogyan kerülhető el egy bírság? Mekkora a mozgástér a compliance területén? Kell-e alkalmazni egy jogszabálytervezetet egy piacra kerülő AI eszköz esetén?” Sorvezetőként szolgáljon, hogy ilyen és ehhez hasonló kérdésekre nem csupán a jogászok, hanem a gazdasági szereplők is keresik a választ, méghozzá elég feszített ütemben.
Jövőbiztos jogi osztály
A konferencia harmadik panelbeszélgetése a „Jövőbiztos jogi osztály” címet kapta. A banki, az energia- és a biztosítási szektor képviselőit összekötő párbeszéd résztvevői voltak: dr. Ferencz Iván (Raiffeisen Bank Zrt.), dr. Szabados János (E.on Hungária Zrt.), dr. Stefanov Kinga vezető jogtanácsos (Alfa Vienna Biztosító Zrt.). A beszélgetést moderálta dr. Megyeri Andrea (Wolters Kluwer Hungary Kft.)
A jogtanácsosi munkára leginkább kiható két innováció, azaz a folyamatautomatizálás és a generatív mesterséges intelligencia kapcsán a résztvevők egyetértettek abban, hogy a hatékony munkavégzéshez mindkettőre szükség van. Dr. Ferencz Iván kiemelte, hogy a nagyvállalatokon belül előbb felmerül az igény az innovációra, melynek a folyamatautomatizálás nem célja, hanem eszköze, akárcsak a mesterséges intelligencia nyújtotta lehetőségek is.
Számos tanács adható korunk jogászai számára, hogy “jövőbiztos” működésük (szinte) garantált legyen. A teljesség igénye nélkül ilyen a folyamatos jelenlét és az emberiesség megőrzése bármilyen technológiai és ideológiai fejlődés mellett, a fiatalabb generációkkal közös tanulási folyamatok elősegítése, a megjelenő és már használatban levő technológiai megoldások összehangolása, valamint a megfelelő munkakörnyezet kialakítása. Mindemellett azonban nem hanyagolható el a kellő elővigyázatosság sem. A fejlesztések bevezetésekor gondosan fel kell mérni a rendszer fenntarthatóságát, az emberi oldalról pedig számolni kell a feledési tényezővel, illetve azzal, hogy “a jogásznak a tudása a munkaeszköze”, melyet óvni és nem kimeríteni kell.
Már kialakult “jó gyakorlatként” említette dr. Ferencz Iván egy kezdetleges használati esetlista összeállítását. Ennek indokoltsága abban rejlik, hogy az innovációk hatására már nem alkalmazható a megfontolt, esetről esetre történő tapasztalás folyamata.
Természetesen nem lehet elfelejteni, hogy mivel még úgymond gyerekcipőben járunk a mesterséges intelligencia világában, így számtalan kihívással is szembesülünk. A panelbeszélgetés résztvevői ilyen kihívásként azonosították többek között azt, hogy kezd elválni egymástól a minden újdonságra nyitott és a visszafogottabb szemléletet képviselő gondolkodás, melyre bár megoldást jelenthet egy jól szervezett oktatási struktúra, mégis a gyakorlatban egyre nagyobb hasadék van kialakulóban. Előfordulhat vajon, hogy “jogász jogászt fog lecserélni?”
(A cikk a Wolters Kluwer Hungary termékeire és szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz)
