Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Beszélgetés dr. Hágelmayer Istvánné munkajogásszal, az ELTE Munkajogi Tanszékének volt vezetőjével, akinek 81. születésnapja alkalmából a munkajogi szakma 30 kiválósága egy kivételes ajándékkal lepte meg: egy könyvet adtak ki munkajogi tanulmányaikból. A 448 oldalas könyv egy tisztelgés a volt tanáruk felé.
Dr. Hágelmayer Istvánné 1958-ban diplomázott az ELTE ÁJK-n. Az egyetem Munkajogi Tanszékén kezdte el pályafutását, megjárva a szamárlétrát, mint egyetemi tanársegéd, adjunktus, docens. Hosszú évekig a Munkajogi Tanszék vezetője volt.1992-től az Országos Munka és Üzemegészségügyi Intézet jogtanácsosa, 1997-től a PRÍMAGÁZ Rt. szakmai tanácsadója. Oktatói és kutatói munkája eredményeként 1979-ben kandidátusi fokozatot szerzett a kollektív szerződés alapkérdéseiről készült tanulmányával. Részt vett a kodifikációt előkészítő munkában. Számos szakmai publikáció szerzője, többek között a munkajogi szabályozás rendszere, a munkaviszony létesítése, módosítása és megszüntetése, a nők munkajogi védelme, valamint a gazdasági társaságok munkajogi kérdései tárgykörében. Több kézikönyv és tankönyv társszerzője. 1976-1997 között a TMB Állam- és Jogtudományi Szakbizottságának tagja. 1978-1992 között az MTA Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya Munkatudományi Bizottságának tagja. Továbbá tagja a Magyar Jogász Egylet Tudományos Bizottságának és a Jogi Szakvizsga-bizottságnak. 20 évig volt a Dévény Alapítvány kuratóriumi elnöke. A 47 év ledolgozott munkaidő az ELTE Munkajogi Tanszékén – melyből 17 év tanszékvezetőség –, valamint 16 évi oktatói munka Győrben és Debrecenben számos szakmai elismerést hozott számára, úgymint Kiváló dolgozó (1978), Mester Tanár Díj (1998), Fáy András-díj (2001), Lippay-díj (2005), a Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett (2012).
Dr. Hágelmayer Istvánnét 81. születésnapja alkalmából a munkajogi szakma 30 kiválósága egy kivételes ajándékkal lepte meg, egy könyvet adtak ki munkajogi tanulmányaikból. A 448 oldalas könyv egy tisztelgés a volt tanáruk felé, de ez a riportból hamarosan kiderül. Előszóként a szerkesztő, dr. Horváth István, az ELTE Munkajogi Tanszéke vezetőjének köszöntőszavait idézném: „Kedves Iduka! Isten éltessen születésnapodon! Az ünnepi kötet az ajándékunk, harmincegy szerzőé. Az ajándékhoz pedig illendő pársoros üdvözletet írni. Miután a kötet tanulmányainak ihletője születésnapi köszöntésed, így e könyv számos írója – mielőtt belefogott a munkajogi részletekbe – Hozzád intézi első sorait.
Neked köszönhetem, hogy e kötet különös előszavát írom. Mert diákként nem az a joghallgató voltam, aki már gyerekkorában eldöntötte, ha felnő, munkajogot oktató lesz az egyetemen. Neked köszönhetem e jogág felfedezését! És azt is, ahhoz, hogy jogász legyek, nem kellett elhagynom az alma matert. Mert Te hívtál első munkahelyemre, az ELTE Munkajogi Tanszékére. És a tanszéken nem csak „a jogot” tanulhattam meg Tőled, hogy miként oktassunk, kutassunk és fogalmazzunk publikációkat. Megtanultam azt is, amit sehol nem tanítanak: hogyan lehet a szeretetre és az egymás iránti felelősségre építeni egy szakmai közösséget. Egy olyan Tanszéket, ahová öröm volt bejárni, amely sokszor egy közös kávézás végére többet adott tudományos kurzusok bölcsességénél. Örök élményként élnek bennem a tanévet záró zebegényi utazások. Hívtál minket – a szakzsargonnal élve – a kihelyezett tanszéki értekezletre, melynek börzsönyi faházatokban adtál otthont. Felvonulhattunk a hegyre, és kivonulhattunk egy napra a hétköznapi menetrendből. És a Tanszékvezetőnk mindig kiváló házigazdaként terített meg, hogy a csodálatos kilátású teraszon oktatóként másként foglalkozhassunk a munkajoggal és minden mással, ami kibeszélendőként csak ránk tartozott. Idő kellett, mire felismertem a Benned lakó páratlan adottságot: a közösségteremtés és – megtartás kiváló képességét! A munkajogászok „családja”az előtted tisztelgő kötetbe csomagolt tanulmányaiban hozta el ajándékát. Mert mi mást is, mint tudásunk legjavát adhatjuk Neked köszönetként! Sokan abban a szerencsés helyzetben, hogy együtt dolgozhattak Veled, az ifjabb generáció pedig a neved, a szakirodalmi ismertséged okán. És e kötet apropóján, Iduka, megint csak köszönettel tartozom! Mert újra tanulhattam, a születésnapod alkalmából készülő könyv szerkesztése – kiemelve a jogászi futószalagmunkából – huszonkilenc kiváló tanulmányon vezetett át. És hálás lesz a legújabb tudás megszerzésének forrásáért a mi munkajogász közösségünk is. Újfent megmozgattad a szakmánkat. Köszöntésünkkel köszönjük, hogy együtt lehettünk – egy kötetben, lelkesen. Valamennyien az újraterített zebegényi asztalnál…”
Meglepődött, amikor felhívták, hogy egy kisebb ünnepséget rendeznének a tanszéken az ön tiszteletére?
Nagyon, meg sem tudtam percekig szólalni, annyira meghatódtam. Persze elleneztem eleinte, hogy minek ez az ünneplés, jó lesz egy szerény pohárköszöntő is a tanári gárdával, de látva az egyetem aulájában a sok-sok diákot, tanárt, pályatársat, nagyon felemelő dolog és boldogító érzés volt, hogy máig ilyen tisztelettel gondolnak rám az egykori diákjaim. Egy évig készült a könyv és elképesztő, hogy mindannyian titokban tartották.
A származása az oka, hogy a munkajog érdekelte a legjobban?
Salgótarjánban születtem, fizikai munkások voltak a szüleim, ettől van egy kötődésem. Nagy szeretetben nőttünk fel, hárman voltunk lánytestvérek és nem gondoltam arra, hogy egyetem, de abban az időben a munkás származásúakat hívták az egyetemre, tanársegédek járták az iskolákat és az osztályfőnököm azt mondta, menjek és jelentkezzek. Édesapám támogatott, fölvettek, lelkesen végeztem a tanulmányokat, bekapcsolódtam a tudományos diákkörbe és elég gyorsan beleszerettem a munkajogba. Az egyetem végeztével dr. Weltner Andor professzor meghívott a tanszékre gyakornoknak. Nagyon meglepődtem, mert egy vidékről származónak van egy kisebbségi érzése, nem tudtam, meg fogok-e felelni. Az oktatás mellett belekóstoltam a tudományos munkába, csodálatos időszaka volt az életemnek, a TDK-n is számos hallgatóm volt.
Dr. Hágelmayer Istvánné: „Nyugdíjas éveimben eltávolodtam a jogtól és a munkajogtól azért, mert annyit változott hátrányára a Munka Törvénykönyve és társtörvényei, a sztrájktörvényről nem is szólva, hogy már nem szívesen követem, egyszerűen keserűséget okozott a számomra”
A Tudományos Diákkörbe (TDK) azok csatlakoztak, akiket a munkajog jobban érdekelt vagy személyes kötődésük volt az oktatóval?
Igen. Zebegényben van egy kertes faházunk, és évente az utolsó tanszéki értekezletet a diákkörösökkel ott ültük meg. Megható, hogy többen hivatkoznak rá a mai napig is, hogy olyan összetartó erő volt együtt lenni. Kirándultunk is szerte az országban a diákjaimmal és ezek a történetek, emlékek, mindenkiben megmaradtak. Akit lehet, segíteni kell, ha hallgat rám és kéri a segítségemet. Kivételesen örültem annak, ha a diákjaim belekezdtek tudományos munkákba. A saját évfolyamtársaimmal minden év április utolsó péntekén, 13 órakor találkozunk a Thököly Étteremben. A 120 főből mára csak ötvenen maradtunk, és 20-30 fő mindig eljön a találkozóra. A hajdani egyetemi évfolyam mára már baráti közösséggé alakult.
A könyv borítóterve Szőnyi István Zebegény című festményének illusztrációjával készült. Pár írást a könyvből kiemeltem. Kérem, ne sértődjenek meg azok „a volt diákok”, akiket kihagytam. Csupán a hosszú terjedelem miatt van ez.
„Megtisztelő, hogy az írásom megjelenhet ebben a kötetben. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Kara azért jelenti számomra az „alma mater”-t, mert olyan kitűnő, lelkes és szeretettel teli tanárok oktattak és neveltek ott minket, mint Dr. Hágelmayer Istvánné. Az ő vezetői tisztségének köszönhettük a ’80-as évek Munkajogi Tanszékét, ahol a tanáraink okosan bizakodó és kétkedő leckét adtak nekünk a jogról és az életről egyaránt. Ezeknek az óráknak köszönhetem, hogy magam is elkötelezett híve lettem a munkajognak. Dr. Hágelmayer Istvánné támogatására és tanácsaira bíróként és a munkaügyi bíróság elnökeként is számíthattam. Az Ő indíttatására olvastam újra felnőtt fejjel Gárdonyi regényét, amelyből megértettem, hogy az egymás iránti tisztelet minden nehézségen átsegíthet minket, s hogy „a szeretet a mindent arannyá változtató csodaláng”. Dr. Handó Tünde
„Ajánlás: Sok szeretettel ajánlom e tanulmányt az Ünnepeltnek, akinek szakmai és emberi támogatása példaértékűvé vált számomra, és kijelölte azt az utat, amelyet követve szeretném ezt az örökséget továbbadni a jövő generációi számára. Ida ígéretet tett nekem, amely szerint addig vállalja a győri oktatásban a részvételt, amíg én a PhD-fokozatot megszerzem. Ígéretének megtartásától az sem tántorította el, hogy gyermekeim érkezése miatt ez a vállalás időről időre meghosszabbodott. A búcsú azonban nem lett végleges, mivel Ida vállalta, hogy legkisebb gyermekem keresztanyja lesz, így a generációk közötti köldökzsinór nem szakadt el.” Dr. Göndör Éva
„A 16-os buszon lettem munkajogász. Pontosabban ennek az esélyét kaptam meg ott 1983-ban, amikor mindketten hazafelé buszozva, Idától kaptam egy ajánlatot, legyek a tanszék tudományos ösztöndíjas gyakornoka. Kaphat-e egy végzés előtt álló ötödéves hallgató többet, mint a Lehetőséget? A hála egy életre szól, köszönöm!” Dr. Pál Lajos
„ Az atipikus munkaviszonyokról szóló doktori értekezés témavezetőjeként Hágelmayer Istvánné a dolgozat nyilvános vitáján arról beszélt, hogy a jelölt által teljesítendő előpublikációs tevékenység szerényebb volumene részben az ő felelőssége, mivel nem volt a jelölttel kellően erélyes, nem követelte meg tőle, hogy tegye közzé kutatásának eredményeit már a nyilvános vitát megelőzően is. Ezek a szavak összefoglalták azt, ahogyan a Tanárnő a tanítványaihoz, kollégáihoz viszonyult: szelíden, önzetlenül, szeretettel és gondoskodással egyengette sokak pályáját.” Dr. Bankó Zoltán
„Hágelmayer Istvánnéval magunk is – mint bizonyára oly sokan még – először a művein keresztül találkoztunk. A kollektív szerződések alapkérdéseiről írt monográfiáját vagy az 1992-es a Munka Törvénykönyve szerinti fegyelmi felelősség „mesebeli szabályozásáról” írt tanulmányára már évek óta alapműként hivatkoztunk, mikor 2006 környékén az ELTE Munkajogi Tanszékén kollégák lettünk. Öröm volt személyesen is megismerni a precíz, szabatos tudományos munkák mögötti kedves, közvetlen szerzőt, akinek aktivitását elnézve aligha gondoltuk volna, hogy azokban az években már nyugdíjas volt.” Dr. Gyulavári Tamás–Dr. Kártyás Gábor
„Ha Idukára gondolok, akkor a következő sorok jutnak eszembe: ’A folyók és a tengerek azért nyerik el száz és száz hegyi patak hódolatát, mert mélyebben fekszenek, mint emezek, tehát uralkodni tudnak a hegyi patakok felett. Így a bölcs is, aki az emberek fölött akar állni, alájuk helyezi magát; ha előttük akar járni, mögéjük áll. Ilyen módon, bár felettük van a helye, nem érzik a súlyát, és bár előbbre való náluk, létét nem érzik sérelemnek.’ (Lao-ce). Ismeretségünk egy fiatalkori pályázatom bírálatával kezdődött, amiben határozottan és a tudomány alázatára tanítva fejtette ki álláspontját a munkámról. A mai napig emlékszem a szavaira, amelyekkel segített rátalálni a tudományos munka folytatásának helyes ösvényére. Kívánom, hogy még sok fiatal részesülhessen ebben a megtisztelő gondoskodásban.” Dr. Hajdú József
„Idával először 1984-ben találkoztam személyesen. Akkor és a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon voltam még bíró, Ida pedig egy, a Munkajogi Tanszék által vezetett kutatás kapcsán készített interjúkat a munkaügyi bírákkal. Beszélgetésünk lényegese tovább tartott, mint amennyi időt az interjú kérdéseinek a megválaszolása igényelt, aminek az indoka az volt, hogy Idát személyesen érdekelte a bíráskodás és a munkaügyi viták minden apró részlete is. A beszélgetés végén hívott meg a tanszékre, amikor kiderült, hogy én is komolyan érdeklődöm a munkajog tudományos igényű művelése iránt. Ida egész pályafutása alatt azért küzdött, hogy a megteremtse a munkajog tudományos kutatásának a lehetőségét, műhelyét, s ezt a tudományos igényt erősítette a tanszék munkatársaiban éppúgy, mint a hallgatókban. Ida szenvedélyes elkötelezettsége a munkajog tudományának fejlesztése mellett számomra az egész szakmai pályámat meghatározó követendő példa lett, s még most is hiányzik az a meggyőző erő és hit, az a minden írását, előadását, szakmai beszélgetéseit átható igényesség, felkészültség, amellyel a tanszéki munkát, s a munkajog tudományát szerette és művelte.” Dr. Czuglerné dr. Ivány Judit
Nyugdíjas éveiben mennyire foglalkoztatta a munkajog? Követi a változásokat?
Nyugdíjasként eltávolodtam a jogtól és a munkajogtól azért, mert annyit változott hátrányára a Munka Törvénykönyve és társtörvényei, a sztrájktörvényről nem is szólva, hogy már nem szívesen követem, egyszerűen keserűséget okozott számomra. A szépirodalom, ami most foglalkoztat. A középiskolában Lonkai Ilonka osztályfőnököm nagyon megszerettette velünk a szépirodalmat, rengeteg verset kellett megtanulni. Évekkel később az egyik osztálytalálkozón megkértem, hogy írja össze azokat a szépirodalmi alapműveket, amiket az élet során el kell olvasni. Másfél oldalt összeírt nekem, de amikor ránéztem, nem volt köztük magyar irodalom és rákérdezve azt válaszolta, hogy „Ida, a magyaroktól mindent el kell olvasni!”. Most tudom, hogy milyen nagy kincs a magyar irodalom. Jelenleg a családom és az olvasás szerzi a legnagyobb örömet. Sajnos özvegy vagyok, férjem, dr. Hágelmayer István már nincs közöttünk. Ő közgazdász, egyetemi oktató volt, főként pénzelmélettel foglalkozott, évekig a Pénzügykutató Intézet igazgatói posztját töltötte be. A szakmai hozzáértése, becsületessége révén a rendszerváltás után az Országgyűlés egyhangúlag megszavazta kinevezését az újjáalakult Állami Számvevőszék (ÁSZ) elnökévé. Számos jegyzete, könyve jelent meg. Emlékére a számvevőszék évente 3 főnek adományozza a Hágelmayer István-díjat, akik az ÁSZ érdekében végzett kiemelkedő tevékenységükkel hozzájárultak a közpénzek hatékonyabb felhasználásához. Két lányom és 3 nagy fiúunokám van. Az idősebb lányom, Hágai Katalin balettművész, a Magyar Állami Operaház örökös tagja, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas táncművész. Vera lányom Testnevelési Főiskolát végzett, a vállalkozó férje mellett dolgozik, a torna csak hobby maradt számára, de az megvan napi 2 órában rendszeresen. Az unokák is nagy örömet jelentenek. Büszke vagyok rájuk. A baráti körömmel rendszeresen operába és a Budapesti Fesztiválzenekar előadásaira járunk.
A munka törvénykönyve három nyelven |
|---|
|
Már előrendelhető az új Jogtár alatt (uj.jogtar.hu) „A munka törvénykönyve három nyelven” Jogtár-kiegészítés, mely a 2015. március 15-ével hatályos szöveget tartalmazza három nyelven, tükrös szerkezetben, kereshető és váltható nézetben. |
Volt hallgatóival állandó e-mail-kapcsolatban áll. Sokszor éjszaka 3 óráig is fent van, olvasom a leveleket, válaszol rájuk. Kikérik most is a szakmai tanácsát?
Igen, beszélünk szakmai kérdésekről és magánéletiről is. Számomra az emberi kapcsolatok jelentik a legnagyobb örömet.
„Valahányszor az Idára gondolok, a gondoskodás jut eszembe. Jogi tanulmányaim kezdetétől máig kísér Ida önzetlen segítsége, így az egyetemen demonstrátorként a tudományos diákkörök munkája során, pályakezdőként, hiszen munkahelyemet is Idának köszönhetem, aztán pedig praktizáló ügyvédként, amikor Hozzá fordulok egy jogeset megvitatása céljából. Máig emlékezetemben van, milyen megtiszteltetésként éltem meg, amikor az egyetem elvégzésekor javasolta, hogy tegeződjünk. Azóta is ajándék számomra, ha telefonon beszélgetünk, vagy meglátogat, mindig kollegaként kezel, noha jómagam sohasem fogom tudni feledni, hogy a munkajogban Ő indított el, és mindig előttem lesz, ahogy harmadéves egyetemistaként hallgatom előadásait.” Dr. Rácz Réka
„Idával ismertségünk évtizedes. Joghallgatóként tanárom, PhD-hallgatóként konzulensem, ifjú oktatóként mentorom és szakmai vezetőm volt. Csodálatos személyisége azonnal magával ragadja beszélgetőpartnerét, életereje, kisugárzása, valódi és örök optimizmusa mindnyájunkat arra ösztökél, hogy örüljünk a szép időnek, az esőnek, a szélnek, a tavasz, a nyár, az ősz vagy akár a tél közeledtének is. Kedves Ida! Mindig mosolygok, ha Rád gondolok, amit – annyi minden mellett – szívből köszönök Neked!” Dr. Ferencz Jácint
