Útkeresés a bizonytalanságban: szabályozási homokozók a vállalati mindennapokban

A cikksorozat második része gyakorlati módon és a szabályozási homokozók példáján keresztül arra keresi a választ, mit jelenthetnek ezek a vállalati mindennapokban.

Előző elméleti jellegű cikkünkben utaltunk arra, hogy visszatérően jelentkezik a kritika, hogy a szabályozás nem tud lépést tartani a technológiai változásokkal. A technológiai innováció mindig is „futóvadnak” bizonyult: olyan célpontról van szó, amely nehezen fogható be a célkeresztbe a rendelkezésre álló külső és belső szabályozási eszközökkel. A vállalati mindennapokban erősen érzékelhetőek azok a bizonytalanságok, amelyek az új technológiák komplexitásából adódnak. Amint arra a korábbiakban utaltunk, ha az innovációs folyamat komplex és részben vagy egészben elavult szabályozási keretek közé kerül vagy még hiányzik a rájuk vonatkozó szabályozás, akkor az ebből adódó jogbizonytalanság egyrészt lelassíthatja (rosszabb esetben megakadályozhatja) az innováció fejlesztését és bevezetését, másrészt alááshatja a befektetők és a fogyasztók bizalmát. Jelen cikkünkben igyekszünk az elméleti bevezetőt lefordítani a gyakorlat nyelvére és a szabályozási homokozók példáján arra keressük a választ, mit jelenthetnek a szabályozási homokozók a vállalati mindennapokban.

Külső szabályozási környezet – szakpolitikák – jogi szabályozás

A jogi szabályozás és annak gyors változása a vállalkozások számára a külső működési környezetből, a vállalatok külső szabályozási dimenziójából származó egyik legjelentősebb kockázatforrás. Sokszor evidenciaként hivatkozunk a szabályozás, illetve jogi szabályozás fogalmaira, első lépésben azonban érdemes megvizsgálnunk, mit is értünk ezen fogalmak alatt.

A hazai jogi köznyelv a szabályozás fogalmát a legtágabb értelemben a gazdaság és társadalom működésébe történő uniós és nemzeti kormányzati beavatkozásként használja, amely magában foglalja mind a piacra vonatkozó szabályok létrehozását, mind pedig azok érvényesítését. A szabályozás főszabály szerint valamilyen konkrét szakpolitikai cél vagy szélesebb célrendszer megvalósítására irányul. A szakpolitikák (policies) egyes konkrét társadalmi-gazdasági problémára fókuszálnak, így átfogó jelleggel magukban foglalják az adott kérdéskörrel kapcsolatos kormányzati célokat, értékeket és a megvalósításukhoz kapcsolódó eszközöket is.

A szakpolitikák elkülönülő cél- és eszközrendszerei ugyanakkor egymáshoz sok szálon kapcsolódnak, így például egymással közvetlen összefüggésben álló rendszereknek tekinthető a gazdasági szabályozás (pl. versenypolitika, természetes monopóliumok szabályozása, ágazati iparpolitikák), a szociális szabályozás (pl. egészségügyi, fogyasztóvédelmi biztonsági előírások), és a közigazgatási szabályozás (pl. engedélyezési szabályok). Látható, hogy a szakpolitikák céljai és a kapcsolódó szabályozási intervenciók nagy távlatokat fognak át, akár uniós, akár tagállami szintű megközelítésből indulnak ki. A szabályozási cél megvalósítására szolgáló konkrét normák azonban természetesen a piaci szereplőket a mindennapi működés szintjén érintik. A szabályozás ezen dimenzióját, az egyének és a vállalkozások privát autonómiájába közvetlenül, jogi eszközökkel történő beavatkozást, a piaci szereplők magatartásának kötelező, esetenként szankciókat megfogalmazó és államilag kikényszeríthető jogi szabályok révén történő irányítását a jogi szabályozás fogalma írja le.

Változás- és bizonytalanságkezelési mechanizmusok

Ahhoz, hogy értékelni lehessen, hogy milyen teljesítményt nyújt a jog a technológiával folytatott soha véget nem érő versenyben, egy pillantást kell vetnünk azon intézményi mechanizmusok rendszerére, amelyek szerepet játszanak a technológiai változások következtében felmerülő jogi dilemmák azonosításában és kezelésében. Számos olyan intézményi mechanizmus van ugyanis, amelynek részben vagy egészben célja és feladata annak mérlegelése, hogy a jogi szabályozást hol és mennyiben szükséges megváltoztatni annak érdekében, hogy képes legyen a szabályozott életviszonyok változásából adódó bizonytalanságot kezelni, azaz naprakésszé, sőt „jövőállóvá” válni.

Korábbi cikkünkben már utaltunk arra, hogy a változás- és bizonytalanságkezelési mechanizmusok alakítói közé tartoznak jogalkotó mellett a technológiaértékelés módszertanát kidolgozó és tanúsítást végző szervezetek, az általános politikai szervek, a szakpolitikákat alakító szervek, a hatósági és bírósági szervezetrendszer, a tudományos szervezetek, a (jogi, tudományos és műszaki) szakmai testületek, az ad hoc szervek, a nemzetközi szervek (kiemelve az OECD-t), de ide sorolhatók a legkülönfélébb egyéb szervek, mint például az agytrösztök, lobbicsoportok is.

Végül, de nem utolsósorban pedig nem feledkezhetünk meg arról, hogy a vállalkozások, a piaci szereplők maguk is fontos szerepet töltenek be a változások és a bizonytalanságok kezelése terén. Őket is érinti az a gyakran érzékelhető probléma, amely sokszor felmerül a külső és belső szabályozás „naprakészen tartásáért” felelős szervezeteknél, nevezetesen az, hogy elkülönült szakmai silókban működnek, egy összetett probléma egy sajátos szeletével foglalkoznak, holott a jobb eredmények általában az interdiszciplináris együttműködésből származnak. Különösen fontos az interdiszciplinaritás szükségessége a jog és technológia határterületén, hiszen a megfelelő szabályok megalkotásához mind a technológiát, mind annak felhasználását és az ebből következő társadalmi-gazdasági következményeket jól kell érteni.

Belső szabályozás

A compliance a legszélesebb értelemben véve olyan vállalati magatartásforma, amely egyrészt a különböző külső normáknak, másrészt a belső, a vállalat saját maga által – a stakeholderek, így tulajdonosai, munkavállalói, szerződéses partnerei számára – felállított (részben szintén külső normákon, részben pedig a vállalati kultúrát meghatározó erkölcsi-etikai alapokon nyugvó) normáknak történő megfelelést biztosítja. A megfelelés érdekében létrehozott szabályok összessége alkotja a vállalati szabályozás belső dimenzóját.

A belső szabályozás terén is ismert probléma az is, hogy sokszor egy adott kérdést illetően egyszeri, nagy horderejű szabályozás bevezetésére vagy egyszeri átfogó reformra kerül sor, szemben a folyamatos nyomon követéssel és kiigazítással, vagy akár ahelyett. Ha az új technológiák ellentmondásosak vagy gazdaságilag kívánatosak, az intézményi, így a vállalatok által is adott válaszok viszonylag gyorsak lehetnek, és ilyenkor kisebb annak a veszélye is, hogy a technológia tényleges kockázatait felszínre hozó korai figyelmeztető mechanizmusok elmaradnak. A tényleges kockázatok vizsgálatának fontos vállalati lehetőségei a kísérleti szabályozási eszközök alkalmazása. Mind gyakrabban találkozunk a szabályozási homokozók fogalmával, amely felhívja a figyelmet arra, hogy bár a kísérleti alapú jogi szabályozási eszközök egyre fontosabb szerepet tölthetnek be a vállalati működés külső és belső szabályozási környezetének alakításában.

Kísérleti szabályozási eszközök – szabályozási tanulás

A külső és belső szabályozás eszközeinél egyaránt gyakran elfelejtkezünk arról, hogy ezek nem feltétlenül korlátozódnak a „kötelezés és ellenőrzés” (command-and-control) megközelítésű, előíró jellegű normákra. A kísérleti szabályozási eszközök körébe sorolhatók mindazok az eszközök, melyek valamilyen tekintetben (részleges) eltérést engednek a hatályos külső vagy belső szabályozás normáihoz képest annak érdekében, hogy új vagy más jellegű szabályok működését valós viszonyok között lehessen tesztelni (és ott pedig ahol még nincsen kialakult szabályozási keret, amelytől eltérést lehetne biztosítani, ott a szabályozási tanulás számára inputot biztosítanak).

A szabályozási tanulás lehetővé teszi a külső és belső szabályozók számára, hogy jobban megismerjék és megértsék a kockázatokat és lehetőségeket, valamint a meglévő szabályok esetleges módosításának vagy új értelmezésének szükségességét az új technológiai fejlesztések hatékony kezelése és az innováció lehetővé tétele érdekében. A szabályozási tanulás célja kétirányú lehet:

• felülről lefelé irányuló folyamatról (top-down mechanism) van szó, amikor a szabályozó az új vagy felülvizsgált szabályozási instrumentumokra vonatkozó javaslatokhoz szükséges bizonyítékok összegyűjtését igyekszik megvalósítani, vagy
• alulról felfelé irányuló folyamat (bottom-up mechanism) jön létre olyan esetekben, amikor az innovációs tevékenység elemzése révén születik olyan új ismeret, amely az innováció szintjéről induló szabályozási kezdeményezést alapoz meg.

Hirdetés

Hogyan tudja csökkenti a jogi megfelelés hiányából fakadó kockázatokat? Próbálja ki ingyenesen Complist szoftverünket, győződjön meg az előnyeiről Ön is!

• Megtapasztalhatja hogyan csökkentheti az adminisztrációra fordított időt, mérsékelheti a megfelelés hiányából adódó kockázatokat.
• Megtudhatja hogyan segíti a szoftver a szervezeten belüli gördülékeny információáramlást.
• Megismerheti a riportkészítés során nyújtott előnyeit.

A Complistot már több mint 350 felhasználó veszi igénybe, csatlakozzon Ön is elégedett ügyfeleink táborához! Regisztráljon az ingyenes próba lehetőségre! >>

Miért aktuális itt és most a vállalati szabályozási homokozók kérdése?

A külső szabályozás kapcsán utaltunk már arra, hogy az egyik legnagyobb kihívás, hogy lépést kell tartani az innovációval és értékelni kell annak hatásait, hogy ezáltal elkerülhető legyen az alul- és a túlszabályozás. Ez a belső vállalati szabályozási dimenzióban sincsen másképp. A vállalati versenyképesség múlhat azon, hogy egy új technológia kapcsán milyen vállalati szabályozási környezet jön létre. E helyzetben összetett döntésről van szó a belső szabályok kialakítása során is: szükséges-e a szabályozás és mikor; milyen típusú szabályozási beavatkozást alkalmazzanak; milyen érdekelteket vonjanak be a szabályozás előkészítési folyamatába; és milyen időtávra szóljon a szabályozási beavatkozás.

A tanulási folyamatokat indokolt lehet vállalati szinten is a valós felhasználási környezethez illeszkedő ún. kísérleti terekben (experimentation spaces) elhelyezni, melyeknek leggyakoribb formája a szabályozási homokozó, azaz kontrollált szabályozási tesztkörnyezet, melynek célja a szabályozások tesztelése piaci feltételek között a jogbiztonság növelése érdekében.

Külső és belső szabályozási homokozók

A mesterséges intelligencia területén jól illusztrálható a szabályozási homokozók szerepe és azok különböző dimenziói.

Az MI Rendelet által bevezetett külső szabályozási homokozó olyan kontrollált szabályozói tesztkörnyezet, amely az illetékes hatóság által létrehozott ellenőrzött keretrendszerként működik. Célja, hogy a mesterséges intelligencia rendszerek szolgáltatói vagy leendő szolgáltatói szabályozói felügyelet mellett, korlátozott ideig egy tesztkörnyezetre vonatkozó tervet követve innovatív mesterséges intelligencia rendszert fejlesszenek ki, tanítsanak be, validáljanak és teszteljenek akár valós körülmények között.

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy hatóságaik létrehoznak legalább egy MI szabályozói tesztkörnyezetet nemzeti szinten annak érdekében, hogy megkönnyítsék az innovatív MI-rendszerek szigorú szabályozási felügyelet melletti fejlesztését és tesztelését e rendszerek forgalomba hozatala vagy más módon történő üzembe helyezése előtt. Az MI szabályozói tesztkörnyezeteket fizikai, digitális vagy hibrid formában is létre lehetne hozni, és azok fogadhatnak fizikai és digitális termékeket egyaránt. Jelenleg a szabályozási homokozók részletfeltételei még nem ismertek, e cikk megírásának időpontjában annyi tudható, hogy egy új hatóság (Hungarian AI Office), a nemzetgazdasági miniszter felügyelete alatt álló külön szervezet „one-stop-shop” üzemmódban felel majd az AI Act hazai felügyeletéért. Ennek a feladata lesz a kötelezően létrehozandó nemzeti regulatory sandbox működtetése is. Az NMHH, MNB, GVH, NAIH, SZTFH és a DMÜ részvételével létrejövő Magyar Mesterséges Intelligencia Tanács (Hungarian AI Board) fogja az AI Act végrehajtásával összefüggő hazai iránymutatásokat és állásfoglalásokat kiadni. Az ősz folyamán pedig feltétlenül érdemes lesz továbbra is figyelni a hazai fejleményeket, mivel 2024. november 30-ig várható az AI Act hazai végrehajtásával kapcsolatos jogszabályokról és a kapcsolódó intézkedésekről szóló előterjesztés elkészítése. (A fentiek vonatkozásában hozott 1301/2024. (IX. 30.) Korm.határozat a Magyar Közlöny 2024. szeptember 30-án megjelent 98. számában olvasható.)

A külső szabályozási tesztkörnyezet mellett a vállalati belső szabályozási tesztkörnyezetek is fontos szerepet tölthetnek be a digitális vállalkozások adaptációs folyamatában, a vállalati MI-érettség növelésében. Az MI-alkalmazásokat érintő vállalati belső szabályozás kialakítása számára jelentős nehézséget jelent, hogy jelentős szabályozási bizonytalansággal kell megküzdeni: az MI-Rendelet ugyan már hatályba lépett, azonban az értelmezéséhez és alkalmazásához szükséges részletszabályokat tartalmazó másodlagos normák (felhatalmazáson alapuló jogi aktusok, végrehajtási aktusok, iránymutatások, sablonok, referenciaértékek, közösségi szabványok) még csak most vannak születőben. További kockázatnövelő tényező, hogy még nincsen kialakult gyakorlat arra, hogy a vállalkozások a releváns kockázati faktorokat beazonosítsák.

Vállalati homokozók alatt azokat a kísérleti szabályozási megoldásokat értjük, amelyek a vállalati valós működésben a belső szabályrendszertől való átmeneti eltérést engednek meg kontrollált feltételek mellett, tapasztalatszerzési céllal. Olyan belső kontrollált szabályozási tesztkörnyezetről van szó, melynek célja a belső szabályozások tesztelése valós működési körülmények között a kockázatok csökkentése érdekében.

Példaként hozhatóak fel a nagy nyelvi modellek vállalati környezetben történő alkalmazásának dilemmái, hiszen ezek jelentős mértékben növelhetik a vállalati hatékonyságot, ugyanakkor az ún. shadow AI problémája az adatszivárgás gazdasági következményein túlmenően adatvédelmi és szellemi tulajdonjogi jogsértésekre vezethet.

A cikk a szerző Pro Bono Publico – Magyar Közigazgatás folyóiratban megjelenés alatt álló tanulmányának átdolgozott részlete.

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.