Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A cégek időszakos terhelési csúcsok esetén gyakran kényszerülnek arra, hogy megnövekedett erőforrás-igényüket valamilyen rugalmas foglalkoztatási forma alkalmazásával elégítsék ki. A lehetséges megoldások közül egyre gyakrabban veszik igénybe az iskolaszövetkezetek által közvetített diákmunkát, melynek szabályai 2016 szeptemberétől jelentősen módosultak. Hogyan érintik a változások a szövetkezeteket, a diákokat és az őket foglalkoztató cégeket?
A vállalkozások működési költségei közül a legnagyobb arányt a foglalkoztatással járó kiadások jelentik, ezért természetes, hogy a cégek tevékenységükhöz igazodóan a lehető legkreatívabb módon igyekeznek optimalizálni a foglalkoztatottak számát és bérköltségét. Bonyolítja a helyzetet az a körülmény is, hogy valamennyi cég életében előfordulnak olyan csúcsidőszakok (pl. szezonális munkák, projektek, kampányidőszakok, rendszerátállások, felújítás, költözés), amikor az időszakosan megnövekedett feladatteher túlmutat a rendelkezésre álló munkaerő-állomány teljesítőképességén. Ezekre a helyzetekre a foglakoztatásra vonatkozó hatályos jogi szabályozás számos megoldási lehetőséget biztosít, melyek közül a cégek minden körülményt mérlegelve választhatják ki számukra a legmegfelelőbbet. Szóba jöhet többek között részmunkaidős munkaviszony, vagy valamilyen atipikus foglalkoztatási forma, mint határozott idejű munkaviszony, egyszerűsített foglalkoztatás, bedolgozói jogviszony, munkaerő-kölcsönzés, iskolaszövetkezeten keresztül végzett diákmunka bevonása, de akár megbízási vagy vállalkozási jogviszonyban történő feladatellátás is. A számos variáció közül jelen cikkünkben az iskolaszövetkezetek (diákszövetkezetek) által nyújtott szolgáltatások előnyeit, esetleges hátrányait boncolgatjuk.
Az iskolaszövetkezetek által szervezett diákmunka egy speciális, háromoldalú jogviszony kialakítását feltételezi, melynek szereplői az iskolaszövetkezet, a diák, illetve a többlet erőforrás igényét a szövetkezet szolgáltatásainak igénybe vételével megoldani kívánó vállalkozás. Az iskolaszövetkezet fő tevékenysége, hogy a középfokú iskolával, kollégiummal, alapfokú művészeti iskolával tanulói jogviszonyban álló tanulók, illetve felsőoktatási intézménnyel hallgatói jogviszonyban álló hallgatók (a továbbiakban együtt: diákok) számára lehetőséget biztosítson munkavégzés folytatására, valamint elősegítése gyakorlati képzésüket. A szövetkezet és a diák között tartós jogviszony jön létre, melynek keretében a szövetkezet a diákot egyedi megállapodás alapján „kiközvetíti” a szövetkezet szolgáltatásait igénybe vevő céghez (a szolgáltatás fogadójához).
Míg a korábban hatályos szabályozás alapján a szövetkezet és tag között a Munka törvénykönyvében (Mt.) szabályozott speciális munkaviszonyt kellett létesíteni [2012. évi I tv. 223-226.§], addig 2016 őszétől a helyzet lényegesen megváltozott. Az iskolaszövetkezeti működés részletes szabályait tartalmazó szövetkezeti törvény [2006. évi X. tv.] 2016. szeptember 1. napjától hatályos módosítása hatályon kívül helyezte az Mt. hivatkozott előírásait és ezen időponttól a szolgáltatás fogadója részére történő munkavégzést a diák, mint az iskolaszövetkezet tagja személyes közreműködése részeként végzi. Erre vonatkozóan pedig a diák és a szövetkezet között ún. tagi megállapodás jön létre, melyre már nem a munkaviszony, hanem a szövetkezeti törvény speciális szabályait, illetve – amennyiben valamely kérdést az nem rendez – a Polgári törvénykönyv (Ptk.) megbízási szerződésre vonatkozó előírásait kell alkalmazni.
Mindennek természetesen a diákmunkát igénybe vevő vállalkozásra nincs jelentős kihatása, a szolgáltatás fogadójánál továbbra is előnyként jelentkezik, hogy nem kell bajlódnia a munkaerő-toborzással, a diákokkal történő szerződéskötéssel, az adóhatóság felé történő bejelentéssel, a bérszámfejtéssel, átutalással – ezen adminisztrációs feladatokat a szövetkezet végzi –, és nincsenek olyan járulékos terhek, melyek a saját munkavállalók foglalkoztatásánál felmerülnek: betegszabadság, felmondási idő, végkielégítés. Ha a megrendelő igényli, a szövetkezet a fentieken túl a munkaszervezésben, illetve a felügyelet, ellenőrzés ellátásban is támogatást nyújt.
A diákok iskolaszövetkezeten keresztül történő foglalkoztatása a bérköltségek szempontjából is előnyös megoldás lehet, hiszen a 15% személyi jövedelemadó megfizetésén túl – melyet a szövetkezet von le a diák díjazásából, a diák pedig következő év május 20-ig bevall –, a szövetkezettől kapott jövedelmet egyéni járulékfizetési kötelezettség nem terheli (hiszen nem minősül biztosítottnak az iskolaszövetkezet nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató tanuló, hallgató tagja), a szövetkezet pedig nem fizet a diák után sem szociális hozzájárulási adót, sem munkaadói járulékot [1997. évi LXXX. tv.(Tbj.) 5.§ (1) bek. f) pontja; 2011. évi CLVI. törvény 455. § (2) bek. b) pontja; 1991. évi IV. törvény (Flt.) 58.§ (5) bek. a) pontja]. Fontos továbbá, hogy az iskolaszövetkezet által nyújtott szolgáltatás az Áfa szempontjából fordított adózás alá esik [Áfa tv. 142.§. (1) bek. c) pont].
A szeptembertől hatályba lépett szabályok ugyanakkor alapvetően alakítják át a jelenleg működő, közel 100 iskolaszövetkezet, és a rajtuk keresztül munkát vállaló mintegy 130 000 diák jogviszonyának tartalmát. 2016. szeptember 1. napjától az iskolaszövetkezet szolgáltatását igénybe vevő vállalkozásnál történő munkavégzésre a diák, mint a szövetkezet tagja új munkaviszonyt már nem köthet, helyette a munkavégzés, mint személyes közreműködés tekintetében ún. tagi megállapodást kell velük kötni. Ebben rendelkezni szükséges többek között a diák által vállalt feladatok köréről, és a feladatokhoz kapcsolódóan neki járó díjazások legkisebb összegéről. A törvény hatályba lépését megelőzően kötött munkaszerződéseket 2017. január 1. napjáig kell tagi megállapodássá alakítani.
A tagi megállapodás megkötése mellett a feleknek a szolgáltatás fogadójánál történő munkavégzés megkezdése előtt külön megállapodásban kell rögzítenie
a szolgáltatás fogadójának személyét,
a teljesítendő konkrét feladatot,
a tag díjazásának összegét és az összeg kifizetésének időpontját,
a feladat teljesítésének helyét, valamint
a feladat teljesítésének tartamát.
Ezen megállapodásokra a szövetkezeti törvény és a Ptk. megbízási szabályai irányadók, az Mt-ből csak a szövetkezeti törvényben megjelölt rendelkezéseket kell alkalmazni. A hivatkozott szabályok az Mt.-ben foglaltakkal azonos módon írják elő a munkaközi szünet és a pihenő idő alkalmazását, így ha a szolgáltatás fogadójánál végzett feladatteljesítés tartama a napi 6 órát meghaladja, napi 20, ha a napi 9 órát meghaladja, további napi 25 perc munkaközi szünetet kell biztosítani a diáknak, illetőleg ha két egymást követő napon végzi feladatát a diák, a napi munka befejezése és a következő napi munka megkezdése között legalább 11 óra pihenőidőt kell számára biztosítani.
Új előírás ugyanakkor, hogy az iskolaszövetkezeten keresztül foglalkoztatott diákot is megilleti a rendes szabadság. Az Mt. korábban irányadó szabályai szerint a diák munkavégzési kötelezettséggel nem járó idő tartama nem lehetett kevesebb, mint az Mt. szerinti alap- és életkor alapján járó pótszabadság mértéke, azonban erre az időtartamra nem illeti meg díjazás. [Mt. 225. §] Ezzel szemben a szövetkezeti törvény alapján az Mt. szabadságra vonatkozó rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a diák számára minden, feladatteljesítéssel töltött 13 nap után 1 nap szabadság jár, illetve 18. életévét be nem töltött diák esetén a fiatal munkavállalókat megillető, évenkénti 5 munkanap pótszabadsággal is (arányosan) számolni kell. [2006. évi X. tv. 10/A. § (3) bek., 11. § (1) bek.] A pótszabadságok számát 260 naphoz kell arányosítani, mely azt jelenti, hogy a 18 év alatti diáknak 52 nap után 1 nap pótszabadság jár. A szabadságot nem kell azonnal kiadni, amint összegyűlt a 13 nap feladatteljesítéssel töltött nap, bármikor kiadható, de legkésőbb a tárgyév december 31. napjáig ki kell adni. A szabadságot pénzben megváltani csak a jogviszony megszűnése esetén lehet.
A szabadság kiadása során ki kell számítani azt, hogy a diák a tárgyévben a megállapítás időpontjáig mennyi napon vett részt a teljesítésben, és mennyi nap lett már korábban kiadva neki. Ezt követően ki kell számítani a szabadságként kiadásra kerülő napokra elszámolt órák számát, amely a jogosultsági napok átlagóraszáma, erre a beosztásra kell kiadni a szabadságot, és ezt az időtartamot kell szabadságként nyilvántartani. A szabadságra jutó díj a jogosultsági napokra fizetett átlagos órabér és a napi átlagóraszám szorzata. Ha pl. a diák júliusban 15 napot töltött feladatteljesítéssel, 90 óra időtartamban, amelyért cserébe bruttó 90 000,- Ft díjazást kapott, a fentiek alapján 15/13 = 1,15, azaz – a kerekítési szabály szerint – 1 nap szabadság jár a diáknak. 90 óra/15 nap = 6 óra/nap, tehát a szabadságot 6 óra időtartamra kell kiadni és nyilvántartani. 90 000 Ft/90 óra = 1000 Ft/óra, 1000 Ft/óra x 6 óra = 6000,- Ft. Tehát a diáknak bruttó 6000,- Ft-ot kell fizetni a szabadság egy napjára. A fizetett szabadság tehát a diákok számára lényeges előrelépés.
Fontos garancia, hogy a diák díjazásának a szövetkezeti törvény rendelkezései szerint is el kell érnie a minimálbér, illetőleg a garantált bérminimum összegét, ugyanakkor a munkabér védelmére vonatkozó szabályokat a szövetkezeti törvény nem rendeli alkalmazni, ahogyan a napi munkavégzési idő maximumára, a heti pihenőnapokra, vasárnapi, munkaszüneti napon történő munkavégzésre bérpótlékokra vonatkozó rendelkezéseket sem. Mindez a munkavállalókhoz képest a diákok számára – bár vélhetően a jogalkotó szándéka nem erre irányult – hátrányos helyzetet eredményezhet.
Annak érdekében, hogy a szövetkezet a diákok számára a jogszabályban előírt díjazást biztosítani tudja, további módosítás várható az iskolaszövetkezetek számára fizetendő minimális szolgáltatási díjról szóló 199/2015. (VII. 23.) Korm. rendelet tekintetében, mely szerint az iskolaszövetkezet számára fizetendő minimális szolgáltatási óradíj összege megegyezik a minimálbér 1,178-szeres összegével, s ez levonás, visszatérítés vagy kedvezmény útján sem csökkenthető. A tervezett módosítás elfogadása esetén a jogszabályi szorzó 1,274-szeresre emelkedik, mely alapján a minimális szolgáltatási óradíj összege minimálbér esetén 815,- Ft, garantált bérminimum esetén 946 Ft lesz.
A cikk szerzője Dr. Nagy Krisztina ügyvéd, munkajogi szakjogász, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar és a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központ oktatója. A Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központ az Adó Online szakmai partnere.
