A felhő és a felhőszolgáltatások
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A felhő és a felhőszolgáltatások fogalma már a hétköznapi nyelvünkben is ismert, jóllehet még mindig sokan nem tudják, hogy pontosan miről is van szó akkor, amikor ezeket a szavakat hallják. Miután a szolgáltatások jó része már felhőben található, ezért érdemes kicsit jobban megismerkedni ezzel a témával.
A mindenkori számítástechnika-–informatika szívesen alkalmaz olyan kifejezéseket, amelyek – hasonlóan más szakterületek zsargonjához – mást jelentenek, mint a köznapi életben. A felhő komputing – nagyon találóan – azt a számítási rendszert jelenti, ami nincsen elérhető közelségben, valahol messze található, valahogy úgy, mint a felhő. Az analógia azonban itt véget ér, mert a felhők folyamatosan változnak, sőt el is tűnnek, ami a felhőszolgáltatásokra kevéssé jellemző.
A felhő alapvető tulajdonsága, hogy segítségével informatikai szolgáltatásokat tudok igénybe venni anélkül, hogy az ezekhez szükséges infrastruktúrát (hardvert és szoftvert) megvenném, és üzemeltetném. Másik jellemzője, hogy sok a felhasználója, akik a felhőben található szolgáltatásokat közösen használják. A felhő egyik előnye azonban éppen ebből a sok felhasználóból adódik, mivel így olcsó a szolgáltatás. Ez természetes, hiszen a szolgáltató beruházásai sok felhasználóra oszlanak szét, ily módon az egyedi költségek alacsonyak maradhatnak.
További jellemző, hogy a felhőszolgáltatás tulajdonságaiból fakadóan egy tetszőleges szolgáltatást új példányban, akár 10 perc alatt el lehet indítani. Ez új minőséget jelent az informatikában, ahol a hagyományos ügymenet szerint először költségvetési tervet kell készíteni az új informatikai infrastruktúra beszerzésére, a feladat megoldására szolgáló program tervezésére, elkészítésére. Ezek általában hónapokat vettek igénybe, és akkor még mindig nem volt biztos, hogy a kiadások eredményre vezetnek-e.
A szolgáltatók olyan sok feladatra adnak megoldást, hogy a felhőben csaknem tetszőleges informatikai szolgáltatást meg tudunk rendelni. Az igényeket az üzleti felhasználók határozzák meg. Mivel a felhőszolgáltatások mindenki számára elérhetők, ez lehetővé teszi, hogy ők maguk válasszák ki a szolgáltatást. Ez a másik nagy különbség a hagyományos informatikával szemben, ahol a megvalósítás először az igények felmérésével kezdődik, majd az igényekhez méretezik a beszerzendő eszközök mennyiségét stb. A felhasználói igények azonban általában a használattal jönnek meg, amihez a programtervezés és megvalósítás előnyösen alkalmazkodott agilis módszereivel. E metódus szerint a termék rövid periódusok ismétlődésével valósul meg, az elkészült rendszer funkcionalitását a periódusok között a felhasználók bevonásával tesztelik le. Így az elkészült termékből ritkán marad ki funkció, a fejlesztés azonban elhúzódhat. Lehetséges, hogy jó terméket kapunk, viszont nagyon sokat kell várnunk rá. Léteznek olyan esetek, ahol az ilyen hosszas fejlesztés konkrét veszteséget okoz. A felhőszolgáltatás megtalálásával az egész folyamat eltűnik, mindössze egy szolgáltatás-megrendeléssé válik.
A felhőszolgáltatások általában havi elszámolással történnek, de találunk órákban elszámoltakat is. Ez azt jelenti, hogy az előzőekben említett néhány perces – akár néhány órás – várakozás után a megrendelt szolgáltatás kipróbálható. És ha az nem vált be, akkor legfeljebb egy havi költséget buktunk a próbán. Ha ugyanez a hagyományos módszer szerint zajlott volna, akkor leírhatnánk veszteségként a teljes beruházási és fejlesztési költséget. (Ehhez még hozzátehetjük, hogy világszerte alacsony az informatikai beruházási projektek sikeressége, ez 30 százalék körül jár – ami elég elszomorító érték.)
Az előzőekben vázolt egyszerűség és sikeresség hozza létre a „shadow IT-t”, amely súlyos problémákat okozhat, különösen nagyobb méretű cégeknél. Egy másik cikk keretében foglalkozom majd ezzel a bizonyos „árnyék IT”-vel, ami feloldja az üzleti oldal gyorsasága és az informatikai szervezet tehetetlenségének ellentmondását.
Felhőtípusok
A felhőszolgáltatások három fő csoportba sorolhatók, annak függvényében, hogy a teljes infrastruktúra üzemeltetése miképpen oszlik meg a szolgáltató és a megrendelő között, vagyis melyik részéért felelős a szolgáltató, és mely – maradék – részéért a megrendelő. Ez az alább ismertetett megoldásoknál egyre nagyobb hányadban hárul a megrendelőre, a legnagyobb mértékben akkor, amikor magát az infrastruktúrát béreljük, és a legkevésbé akkor, amikor csak a programot, az applikációt vásároljuk meg.
A korábban, példaként említett megoldást, mint szolgáltatást vásároltuk meg a felhőből, ezt a típust SaaS-nek (Software as a Service) hívják. Ebben a megoldásban a szolgáltató felelőssége a teljes rendszer üzemeltetése, a szolgáltatás rendelkezésre állásának biztosításával. Ez vált a leggyakrabban használt felhőtípussá, mivel a szolgáltatásokat a szolgáltató megtervezi és kifejleszti, létrehozza, majd felkínálja felhasználásra. (Ezzel a módszerrel már néhány nap alatt létrehozható olyan szolgáltatás, amelyet a világon bárhonnan felhasználhatunk anélkül, hogy valamit installálnunk kellene a saját infrastruktúránk keretén belül). Ezt a szolgáltatástípust a legegyszerűbb megvásárolni, mert ha a felhasználó megtalálja, egy adott időtartam alatt akár ingyenesen is használhatja azt. Ha megtetszik neki, akkor egy bankkártyával előfizethet rá.
A következő típus, amikor a szolgáltatást az „operációs rendszertől” kezdjük. Ezt PaaS-nak (Platform as a Service) hívják. Itt a kiválasztott platformra (operációs rendszerre) a használható szolgáltatást nekünk kell kifejlesztetnünk, de ez az előzőekben említett tervezési problémával jár együtt. A szolgáltató itt csak a rendszer futtatásához szükséges infrastruktúráért felelős, a szoftvermegoldás a mi felelősségünk. Ez a szolgáltatási módszer a legkevésbé elterjedt, és manapság csökken a jelentősége.
A harmadik és egyben utolsó típus a teljes rendszer, a szervertől kezdve a mi felelősségünk, ezt IaaS-nak (Infrastructure as a Service) hívják. Az infrastruktúra általában nem fizikai gépet, hanem egy virtuális gépet jelent. Itt a teljes hálózatot nekünk kell felépítenünk, az operációs rendszertől az adatbáziskezelőn keresztül a teljes szolgáltatás megépítéséig.
Szolgáltatási szint
A felhőszolgáltatások paraméterei nem feltétlenül állandóak, a terhelés függvényében változhatnak. Ezek a paraméterek automatizálhatók, azaz nagyobb terhelés esetén a gép több processzort, több memóriát, több applikációt használhat. A terhelés csökkenésekor a rendszer visszaáll az eredeti állapotra. Ezzel a módszerrel költséget lehet megtakarítani, mivel nem kell a maximális terhelésre méretezett, nagyon erős rendszert bérelni, hanem elég azt csak a nagyobb terhelés esetére megvásárolni. Ha például egy havi pénzügyi zárásra gondolunk, az egy nagyvállalat esetében sem tart három napnál tovább. Vagyis, a 30 napból elegendő erre a három napra a nagy teljesítményű gép, a maradék 27 napra sokkal kisebb, olcsóbb is elég a napi teendőkre. A hagyományos informatikai rendszerekben mindenképpen a legnagyobb terhelésre kellene méretezni a rendszerünket, ami azt jelenti, hogy az idő 90 százalékában túlméretezett rendszerünk lenne.
[htmlbox jogtar_kepzes]
A rendszer képes arra, hogy meghibásodás esetén a szolgáltatást egy másik rendszeren tovább folytassa. Ez olyan tulajdonság, amelynek megvalósítása helyi szinten a beruházási költségek megtöbbszöröződését jelenti. Felhőben ez csupán egy beállítási lehetőség.
Legközelebb az ismert szolgáltatókat mutatom be, különös tekintettel arra, hogy a felhőszolgáltatások mennyiben segítik a csoportok közös munkavégzését.
