A káronszerzés tilalma és esetei
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A kártérítési jog egyik alapelve a teljes kártérítés elve, azaz a károsultat olyan helyzetbe kell hozni, mintha károkozásra nem került volna sor. A teljes kártérítés elve ugyanakkor kizárja, hogy a károsult a károkozás folytán gazdagodjon, azaz ha a káreseményből rá nézve előnyök is származnak, azokat a fizetendő kártérítés összegéből le kell vonni. Ezt nevezzük a káronszerzés tilalmának. A bírói gyakorlat töretlenül alkalmazza ezt az elvet. A Munka Törvénykönyvében kifejezetten ugyan nem, de bizonyos rendelkezések útján ott is megjelenik.
A reparáció és a káronszerzés tilalma elvének megfelelően rendelkezik úgy a Munka Törvénykönyve, hogy munkáltatói károkozás esetén nem kell megtéríteni azoknak a juttatásoknak az értékét, amelyek rendeltetésük szerint csak munkavégzés esetén járnak. Ilyen például az étkezési hozzájárulás, de ugyanezen elv alapján utasította el a bíróság a mobiltelefon-használat és az utazási bérlet költségeinek kárként történő megtérítését, mivel azok csak munkavégzés esetén járnak. Nem kell megtéríteni a költségtérítés címén kapott összeget sem, például internethasználat.
A természetbeni juttatások értékét, valamint a dologi kár összegét a kártérítés megállapításakor érvényes fogyasztói ár alapján kell meghatározni.A dologi kár összegét az avulás figyelembevételével kell kiszámítani. Ha például a munkavállaló a munkáltató engedélyével beviszi a munkahelyére használt laptopját, és azt az arra kijelölt megőrzőben helyezi el, ahonnan ellopják, a munkáltató nem a laptop teljes újkori értékét, hanem a használatra figyelemmel csökkent értéket köteles megtéríteni. Kárként a javítási költséget kell figyelembe venni, ha a dologban okozott kár értékcsökkenés nélkül kijavítható. A munkavállalónak a legkedvezőbb javítási, illetve beszerzési mód mellett kell döntenie, ugyanakkor választhatja a gyorsabb javítási módot is, ha a várakozás rá nézve aránytalan érdeksérelemmel járna.
A Munka Törvénykönyve egyes, a kártérítés összegét csökkentő tételeket is meghatároz, mivel azokkal – levonás nélkül – a munkavállaló a káresemény folytán gazdagodna. A kár megállapítása során így figyelemmel kell lenni azokra az értékekre, amelyekhez a károsult éppen a károkozás folytán hozzájut (surrogatum), valamint azokra a megtakarításokra, amelyek a károkozás folytán bekövetkeznek (residuum).A törvény szerint ezért a kártérítés összegének kiszámításánál le kell vonni:
– A társadalombiztosítás vagy az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által nyújtott ellátást, mivel ez a kárért felelős személytől eltérő, harmadik személytől származó vagyoni előny, a károsodott dolog helyébe lépő érték.
-Amit a jogosult megkeresett, vagy az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna, mivel a munkavállalót kárenyhítési kötelezettség terheli.
-Amihez a munkavállaló (hozzátartozója) a megrongálódott dolog hasznosításával hozzájutott. Ha a megrongálódott dolog még rendelkezik piaci értékkel, és nem került hasznosításra, ezt a maradvány értéket is le kell vonni.
-Amihez a jogosult a károkozás folytán megtakarított kiadások eredményeként jutott hozzá.
A kártérítés alapjául szolgáló jövedelemnek (legyen az akár a jogosult által elért jövedelem, akár olyan jövedelem, amit a jogosult elérhetett volna) a társadalombiztosítási járulékokkal csökkentett összegét kell figyelembe venni.
A bírói gyakorlat szerint nem jelent káronszerzést az elhunyt házastárs után kapott özvegyi nyugdíj. Egy esetben szintén megállapította a bíróság, hogy jogellenes az elmaradt munkabérként járó kártérítés összegét csökkenteni káronszerzés jogcímén a károkozó által peren kívül, az elmaradt keresetre fizetett nyugdíjjárulékra irányuló kártérítés és szakszervezeti segély összegével. A létfenntartás célját szolgáló, meghatározott rendeltetésű követelés összege ugyanis nem csökkenthető költség jellegű szolgáltatás történte címén. Továbbá az önkéntes jellegükre s rendeltetésükre tekintettel nem vonhatók le a segélyek, akár a munkáltató, akár a szakszervezet folyósítja azokat.
A káronszerzés tilalma folytán azonban nem tartotta megalapozottnak a bíróság, hogy a munkavállaló a munkahelyi balesete alapján járó elmaradt jövedelme kiszámításánál az alapul szolgáló átlagkeresetként magasabb összeget jelölt meg, mint amit a baleset előtt általa nem vitatottan keresett a teljesítménye alapján.
