A külföldi pénz többé nem eltitkolható

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Fontos változás következett be a banktitok szabályozásában, ugyanis bekerült a hitelintézetek és pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII törvény (a továbbiakban: Hpt.) banktitok átadhatósági kivételei közé, hogy a NAV jogosult bizonyos adatszolgáltatások során is banktitokhoz jutni, ami a pénzügyi számlák átvilágítását szolgálja.

Idén január elsejétől ugyanis elindult a globális adóügyi információcsere második szakasza, melynek keretében a bankoknak 2017- től a számlákra vonatkozó adatokat továbbítania kell a nemzeti adóhivatalok felé, amelyre vonatkozóan az adatgyűjtést már 2016. január 1 napjával meg kellett kezdeni.

Ezáltal 2017 évtől a legtöbb külföldi céges vagy magántulajdonban lévő bankszámláról is tudomást fog szerezni az adóhivatal, amelynek az a nem titkolt célja, hogy megállítsa az esetleges adóelkerüléseket és adócsalásokat, valamint érvényesíteni tudja a végrehajtásokat.

Az adómegállapítási és behajtási jogsegélyt már eddig is szabályozta az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi közigazgatási együttműködés egyes szabályairól szóló 2013. évi XXXVII. törvény, amelyek elősegítették az Európai Unió tagállamainak hatáskörrel rendelkező hatóságai közötti információcserét és az esetleges behajtás iránti eljárásban is segítséget nyújtottak. Ettől az évtől azonban bekerült a törvénybe az ún. automatikus információcsere is, amely már egy rendszeres adatszolgáltatást valósít meg, ugyanis kimondja, hogy a más államban illetőséggel rendelkező személyekre vonatkozó bizonyos pénzügyi adatokat, előzetes megkeresés nélkül, előre meghatározott időszakonként rendszeresen közölni kell a személy illetősége szerinti állam hatáskörrel rendelkező hatóságával. Ez azt jelenti, hogy innentől fogva nem lehet egyetlen számlát sem megnyitni külföldi bankban úgy, hogy a NAV erről ne tudna.

II. Wolters Kluwer Jogi Konferencia
2016. május 11-12. között kerül megrendezés a II. Wolters Kluwer Jogi Konferencia, melynek fő témái között az új Ptk. gyakorlata, valamint az új polgári perrendtartás szerepel. Előjelentkezési akciónk keretében 2015. december 31-ig 149 990 Ft (+ áfa) helyett 128 990 Ft-ért (+ áfa) jelenkezhet. Részletes program és jelentkezés >>

Azonban mégis jelenthet kiskaput, ha nem azt az államot választjuk a számlanyitásra, aki részese ennek a globális megállapodásnak. Erre azonban kevés lehetőség kínálkozik, ugyanis az Európai Unió tagállamaival együtt a 2015. évi CXC törvénnyel kihirdetett többoldalú megállapodásban szereplő aláírókkal összesen 73 ország tartozik bele az együttműködésbe, így talán az Egyesült Arab Emirátusokon kívül nem is nagyon marad más lehetőség a titkos számlák nyitására.

Milyen számlaértéktől kell lejelenteni

Attól függően, hogy magánszemély, vagy céges tulajdonú számláról van szó, eltérő szabályok vonatkoznak az adatok lejelentésére.

Az alábbi számlákra vonatkozóan a pénzintézeteknek minden esetben átvilágítási és adatszolgáltatási kötelezettsége van:

amennyiben a számla tulajdonosa magánszemély, abban az esetben értékhatárra tekintet nélkül kötelező átvilágítani és jelenteni mind a meglévő, mind az új számlák adatait
amennyiben cég tulajdonában lévő számláról van szó, abban az esetben a meglévő számláknál az értékhatár 250 ezer dollár, új számlák esetében azonban az információ továbbítása automatikusan, értékhatárra tekintet nélkül történik

A céges számlák esetében fontos tudni azt is, hogy amennyiben a már meglévő számla értéke 2015. december 31- én nem haladja meg a 250 ezer dollárnak megfelelő (a tagállam nemzeti valutájában kifejezett) értéket, akkor nem szükséges az átvilágítás és az adatszolgáltatás sem. Azonban bármely későbbi adóév utolsó napján meghaladja azt, abban az esetben már jelentési kötelezettség terheli a pénzintézetet. A banknak lehetősége van arra is, hogy ezzel ellentétes döntést hozzon, azaz akár minden céges tulajdonban lévő, már meglévő számlát, vagy egy bizonyos részét is bevonhatja az adatszolgáltatási kötelezettség alá.

Az együttműködésről szóló törvény néhány számlát kivételként rögzít, azaz nem szükséges adatszolgáltatást nyújtani például a nyugdíjszámlákról, a kizárólag hagyatékhoz kapcsolódó számlákról, vagy bizonyos feltételek mellett az életbiztosítás és a betéti számla is.

A fentiek szerint, akik abból a célból nyitottak külföldi számlát és helyeztek el azon cégként több mint 250 ezer dollárt, vagy magánszemélyként akár egy forintot, hogy ezzel adófizetési kötelezettségüket kijátsszák, ettől az évtől kezdve a NAV minden adatukhoz hozzáférést kap és az eltitkolt pénzösszeg mindenképp a tudomására jut.

A NAV minden adatot megismerhet

A pénzintézet számára a törvény rögzíti, hogy milyen adatokat kell kötelezően megküldenie az adóhivatalnak. Eszerint azokról a számlákról, amelyekre a pénzintézetnek jelentési kötelezettsége van, a NAV valójában minden adatot megszerez.

Így tudomására jut a számla száma, a tulajdonosának neve, címe, az illetősége szerinti tagállama vagy más állama, adóazonosító száma (ha ilyennel rendelkezik), továbbá magánszemély esetében születési helye és ideje. Továbbá az adóhivatal megismeri a számla egyenlegét vagy értéke (Visszavásárlási értékkel rendelkező Biztosítási szerződés vagy Járadékbiztosítási Szerződés esetén, ideértve a készpénz-egyenértéket vagy Visszavásárlási értéket) az adóév végén. Amennyiben a számla 2015. december 31 után került lezárásra, akkor is továbbítani kell a NAV- nak az adatokat, ahogy a számla lezárását megelőző napon érvényes egyenlegét is.

Betéti számla esetében az adóévben a számlára befizetett vagy azon jóváírt kamat bruttó összege válik megismerhetővé a NAV számára, míg a letétkezelői számla esetében az alábbiakat kell a pénzintézetnek továbbítania:

a) a kamat és az osztalék bruttó összege, valamint a számlán tartott eszközökhöz kapcsolódóan keletkező, az adóévben a számlára (vagy a számlához kapcsolódóan) befizetett vagy azon jóváírt egyéb bevétel bruttó összege, valamint

b) a pénzügyi eszközök értékesítéséből vagy visszaváltásából származó, az adóévben a számlára befizetett vagy azon jóváírt bruttó bevétel, amely tekintetében a pénzügyi intézmény letétkezelőként, befektetési vállalkozásként, meghatalmazottként vagy egyéb módon a számlatulajdonos megbízottjaként működött közre;

A fentiek alapján valószínűsíthető, hogy rengeteg számláról szolgáltatnak majd adatot a pénzintézetek, azonban ez önmagában még nem jelenti azt, hogy a külföldi bankszámlával rendelkező számlatulajdonosok mindegyike adót csalt. Bár úgy tűnik, hogy a szigorodó szabályok véget vetnek az eltitkolt jövedelmeknek és a nagy adóelkerüléseknek, azonban majd csak a gyakorlat dönti el, hogy a NAV fel van- e készülve az adatszolgáltatások várhatóan hatalmas mennyiségére.

---