A munkahelyi lopás súlyos jogsértés
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munkahelyi lopás bizonyítása során – a következetes bírói gyakorlat szerint – el kell választani a vétkes munkavállaló büntetőjogi és munkajogi felelősségét. Míg a büntetőeljárás tárgya a büntetőjogi felelősség, addig egy rendkívüli felmondás jogszerűségével kapcsolatos per annak tisztázására irányul, hogy a munkavállaló a munkaviszonnyal kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegte-e, és emiatt milyen szankcióval kell sújtani. Így elképzelhető, hogy a munkavállalóval szemben hozott munkáltatói intézkedés akkor is jogszerű, ha a büntetőbíróság, vagy szabálysértési hatóság nem állapította meg a munkavállaló terhére a lopás elkövetését.
A munkahelyen elkövetett lopás sértettje tipikusan a munkáltató, de lehet egy másik munkavállaló, vagy a munkahelyen tartózkodó egyéb személy is (pl. a munkáltató ügyfele, partnere). A lopás természetesen mindhárom esetben kirívóan súlyos kötelezettségszegés, amely egy sor munkajogi szabály megszegését jelenti. Így sérti a munkáltató jogos gazdasági érdekét, vagy a munkatársakkal való együttműködés kötelezettségét, a munkakörnek megfelelő bizalom tanúsítását. A cselekmény folyományaként előzetes letartóztatásba kerülő munkavállaló nyilván nem tud eleget tenni rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének sem. A súlyos vétségre tekintettel lopás esetén a munkáltató ritkán éri be az azonnali hatályú felmondásnál enyhébb jogkövetkezménnyel. Mindazonáltal mód van a lopással okozott károk megtérítésének követelésére is. Ez nem csak az eltulajdonított dolog visszaszolgáltatását jelenti. Például, egy ellopott kéziszerszám vagy alkatrész okozhatja egyes munkák késedelmes befejezését, vagy vezethet üzemzavarhoz, akár személyi sérüléshez is.
Bármilyen szankció alkalmazása mellett is döntsön a munkáltató, fontos, hogy a bizonyítási teher rajta van. Azaz vita esetén neki kell igazolnia, hogy a munkavállaló valóban elkövette a kötelezettségszegést megvalósító magatartást, és az megalapozta az intézkedését (pl. az súlyosan gondatlan volt, azzal kárt okozott és milyen mértékben stb.). A lopásra alapozott rendkívüli felmondásnál (illetve más jogkövetkezménynél) ezért érdemes előre végiggondolni, hogy a munkáltató ezt tudja-e hitelt érdemlően bizonyítani. Tettenérés és/vagy az elkövető beismerése esetén is célszerű haladéktalanul írásos jegyzőkönyvet felvenni az esetről, amelyet két tanú is aláír.
A bizonyítás körében azonban nem feltétel a rendőrség, más bűnügyi szerv, vagy a szabálysértési hatóság bevonása. A következetes bírói gyakorlat szerint ugyanis a munkavállaló büntetőjogi és munkajogi felelősségét el kell választani. Míg a büntetőeljárás tárgya a büntetőjogi felelősség, addig egy rendkívüli felmondás jogszerűségével kapcsolatos per annak tisztázására irányul, hogy a munkavállaló a munkaviszonnyal kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegte-e, és emiatt milyen szankcióval kell sújtani. Így elképzelhető, hogy a munkavállalóval szemben hozott munkáltatói intézkedés akkor is jogszerű, ha a büntetőbíróság, vagy szabálysértési hatóság nem állapította meg a munkavállaló terhére a lopás elkövetését. Ennek oka egyszerűen az, hogy a munkáltató nem a bűncselekmény (illetve szabálysértés) elkövetésére alapozta a munkaviszony megszüntetését, hanem valamely – ezzel összefüggésben elkövetett – munkaviszonyból eredő kötelezettség megszegésére. Például, a bizalomvesztés akkor is fennáll, ha a lopás miatt indult eljárást végül a bizonyítottság hiánya, elévülés, vagy éppen a lopás tárgyának csekély értéke miatt szüntetik meg, és szabálysértési eljárás sem indul.
Adatlopás és adatmegsemmisítés. Elképzelhető, hogy a munkavállalóval szemben hozott munkáltatói intézkedés akkor is jogszerű, ha a büntetőbíróság, vagy szabálysértési hatóság nem állapította meg a munkavállaló terhére a lopás elkövetését
A munkáltató tehát a hatósági szervek bevonása előtt, illetve anélkül is megalapozottan élhet szankcióval lopás gyanúja esetén. Ehhez azonban a bírói gyakorlat szerint alapos gyanú szükséges, melynek tényállását a munkáltató rövid időn belül nem tisztázhatta. Egy konkrét esetben a bizonyítékok értékelése kapcsán a Kúria az alábbi elvi iránymutatásokat adta: az okszerűség, a logika, valamint az életszerűség követelménye alkalmazásával vonható le megalapozott következtetés arról, hogy a munkavállaló a rendkívüli felmondás okaként megjelölt cselekményt elkövette-e. Amennyiben a munkaköri kötelezettségszegés megállapítható, további vizsgálandó kérdés, hogy ennek súlya – figyelemmel a munkáltató tevékenységére és a munkavállaló munkakörére is – megalapozza-e a rendkívüli felmondást (BH2004. 251).
A gyakorlatból egyébként az is kitűnik, hogy nem önmagában az ellopott dolog értékének van jelentősége. Például, egy konkrét esetben a munkavállalónál egy telefonelőlapot találtak, amely – noha a lopás nem volt egyértelműen bizonyítható – csak jogellenesen kerülhetett ki a munkáltató üzeméből. A Kúria szerint a dolog értékére tekintet nélkül rendkívüli felmondást alapozhat meg, ha a munkavállalónál a munkáltató által gyártott termék egy részét úgy foglalják le, hogy a birtoklás szabályellenesnek minősül (BH2005. 329). Ugyanakkor olykor kétséges, hogy a lopás súlyos gondatlanságból történik-e.
Különösen ez a helyzet a munkáltatónál képződő hulladékok, melléktermékek esetén. Ha a munkavállaló nem volt tájékoztatva arról, hogy ezeket sem szabad elvinni a munkahelyről, akkor a fahulladék, csomagolóanyag stb. elvételéért nincs helye rendkívüli felmondásnak.
Végül, annak is lehet munkajogi következménye, ha a munkavállaló a munkaviszonyon kívül követ el lopást. A munkavállaló ugyanis munkaidején kívül sem tanúsíthat olyan magatartást, amely – különösen a munkavállaló munkakörének jellege, a munkáltató szervezetében elfoglalt helye alapján – közvetlenül és ténylegesen alkalmas munkáltatója jó hírnevének, jogos gazdasági érdekének vagy a munkaviszony céljának veszélyeztetésére. Egy tolvaj társadalmi megítélése ugyan rendkívül elmarasztaló, ám a munkáltató intézkedéséhez közvetlen és tényleges kihatás kell a munkaviszonyra. Ilyen eset különösen, ha a munkáltató azonosítható a tényállásban (pl. mert a munkavállaló munkaruhában vagy a céges autóval követte el a cselekményt).
