A munkajogi jognyilatkozatok közlése

Szerző: Dr. Ember Alex
Dátum: 2013. augusztus 21.
Rovat:

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A munkajogban a jognyilatkozat megtétele kapcsán főszabály szerint nincs formakényszer, azaz alaki kötöttség nélkül, akár szóban, akár írásban meg lehet tenni azokat. Sőt, az új munka törvénykönyve (továbbiakban Mt.) még szélesebb kört biztosít a ráutaló magatartás érvényre jutásának azáltal, hogy segítségül hívja a Polgári Törvénykönyv megfelelő szabályait.


Általánosságban a jognyilatkozatokról

A munkajogban a jognyilatkozat megtétele kapcsán főszabály szerint nincs formakényszer, azaz alaki kötöttség nélkül, akár szóban, akár írásban meg lehet tenni azokat. Sőt, az új munka törvénykönyve (továbbiakban Mt.) még szélesebb kört biztosít a ráutaló magatartás érvényre jutásának azáltal, hogy segítségül hívja a Polgári Törvénykönyv megfelelő szabályait.

Ugyanakkor, két esetkör van amikor az adott jognyilatkozatot mégis írásba kell foglalni. Ennek leggyakoribb esete, amikor jogszabály vagy munkaviszonyra vonatkozó szabály írja elő a formakényszert, a másik amikor a munkavállaló kifejezetten kéri azt. A munkavállaló kérésére akkor is írásba kell foglalni a jognyilatkozatot, ha az egyébként nem lenne kötelező. Ha ezt a munkáltató nem teljesíti, akkor a munkavállaló adott esetben jogszerűen megtagadhatja annak a munkakörébe nem tartozó feladatának a végrehajtását melynek az írásba foglalását előzetesen kérte.  Ugyan a munkavállaló bármikor, bármilyen körülmények között élhet ezzel a jogával, de a joggyakorlás során figyelemmel kell lenni a rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvi követelményére, azaz a jogokat rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni.

A gyakorlatban lényegesen gyakoribb eset, amikor a jogszabály ír elő írásba foglalási kötelezettséget. Ilyenkor a normaszövegből derül ki, hogy formakényszer van az adott jognyilatkozat kapcsán, például az Mt. 44. §-a szerint: „A munkaszerződést írásba kell foglalni”.  Érdemes megemlíteni, hogy amennyiben egy megállapodást írásba kellett foglalni, akkor módosítani és megszűntetni is csak írásban lehet.

A kötelezően előírt formakényszer meg nem tartása esetén a jognyilatkozat jogszabályba ütközik, ezért semmis és ezáltal egyben érvénytelen is. Így a célzott joghatás nem következik be, kivéve ha a törvény eltérően rendelkezik vagy ráutaló magatartással  a jognyilatkozat teljesedésbe ment.

Adott esetben a jognyilatkozatot nem elég írásba foglalni, azt a másik féllel megfelelően közölni is kell. Ugyanis a jognyilatkozat a címzettel történő közléssel hatályosul.  A közlés a jognyilatkozat és annak érvényesülése szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír, ahhoz számos jogkövetkezmény kapcsolódik. Például a közlés napján kell megszűntetni a jogviszonyt egy azonnali hatályú felmondás esetén, vagy egy „rendes” felmondás esetén innen számítódik a felmondási idő, esetleg egy jognyilatkozat közlése megszakíthatja az elévülési határidőt.

A jognyilatkozat közlése

Főszabályként az írásbeli jognyilatkozat akkor tekinthető közöltnek, ha azt a címzettnek vagy az átvételre jogosult más személynek átadják, vagy az elektronikus dokumentum részükre hozzáférhetővé válik. Jelen esetben a kérdéskört egyoldalúan a közlés szempontjából vizsgáljuk, de természetesen a jognyilatkozatnak az arra jogosulttól kell származnia.

A közlésnek alapvetően három módozata van:

  • személyes átadás;
  • postai úton történő megküldés;
  • elektronikus úton való továbbítás.

Előrebocsátandó az a nagyon lényeges jogszabályi előírás, miszerint vita esetén a jognyilatkozatot tevőt terheli annak bizonyítása, hogy a közlés szabályszerűen megtörtént. Ezért a közlőnek kell különös körültekintéssel eljárnia és szem előtt tartania, hogy szükség esetén bizonyítani tudja az átvételt.

Közlés személyesen

Talán a leggyakoribb közlési mód, amikor személyesen adjuk át, illetve próbáljuk meg átadni a jognyilatkozatunkat. Ilyenkor rendszerint az érdekelt átveszi, de előfordul olyan, hogy megtagadja vagy megakadályozza az átvételt. Abban az esetben, ha a címzett vagy az átvételre jogosult más személy átveszi, közöltnek kell tekinteni. A későbbi viták elkerülése és a könnyebb bizonyíthatóság érdekében célszerű az átvevővel az átvétel tényét elismertetni, például úgy, hogy a nálunk maradó példányra ráíratjuk az átvevővel, hogy egy példányt átvett. Fontos, hogy az átvétel nem jelenti azt, hogy az átvevő a jognyilatkozat tartalmával egyetért, elfogadja, tudomásul veszi stb., így ilyen jellegű nyilatkozat megtételére ne próbáljuk meg rávenni az átvevőt, nehogy ez meghiúsítsa az átvételt.

Ha a címzett vagy az átvételre jogosult más személy az átvételt megtagadja vagy szándékosan megakadályozza, a közlés akkor is hatályos. A korábbi szabályozás szerint ilyenkor erről jegyzőkönyvet kellett felvenni. Az új szabályozás szerint ez már nem szükséges, de természetesen a megtagadás vagy megakadályozás tényét az átadónak kell bizonyítania. Ennek továbbra is az egyik legcélszerűbb módja a jegyzőkönyv, de természetesen más mód is megfelel (pl.: tanúk, videofelvétel stb.). Amennyiben jegyzőkönyvet veszünk fel, akkor abban rögzítsük az átadás megkísérlésének pontos időpontját, kik voltak jelen, milyen iratot kíséreltek meg átadni, a megtagadás körülményeit, történt-e kioktatás a megtagadás jogkövetkezményét illetően, egyéb lényeges körülményeket és lehetőség szerint írassuk alá a jelenlevőkkel.

Közlés postai úton

Lehetőség van a jognyilatkozat postai úton történő közlésére is. Ilyen esetben a postai szolgáltatásokról szóló jogszabály szerint tértivevényes különszolgáltatással kell feladni a küldeményt.  A tértivevény iránymutatást és visszaigazolást nyújt az átvétel vagy az át nem vétel időpontjára. A postai úton megkísérelt közlés esetén három esetkört kell megkülönböztetnünk. Az első és legegyszerűbb, ha a címzett vagy az átvételre jogosult a küldeményt ténylegesen átveszi. Ad kettő, abban az esetben, ha a címzett a küldemény átvételét megtagadta vagy a címzett által bejelentett elérhetőségi címen a kézbesítés a címzett ismeretlensége vagy elköltözése miatt maghiúsult, a kézbesítés megkísérlésének napján kézbesítettnek kell tekinteni.

A korábbi szabályozás szerint csak a megtagadás esetén kellett azonnali hatállyal kézbesítettnek tekinteni, ismeretlen címzett vagy elköltözés esetén a kézbesítési vélelem állott be. Az új szabályozás ezen változtat, ugyanis azért, mert valamelyik fél nem tesz eleget a tájékoztatási kötelezettségének, a másik fél ne szenvedjen hátrányt. a harmadik lehetőség a kézbesítési vélelem. A fent leírt eseteken túl az eredménytelen kézbesítési kísérlet, valamint az értesítés elhelyezésének napját követő ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni a küldeményt.  Bizonyos esetekben ez a kézbesítési vélelem megdönthető.

Az olyan jognyilatkozattal kapcsolatban, amely tekintetében e törvény alapján bírósági eljárásnak van helye, az előzőekben leírt kézbesítési vélelem megdöntése iránt az eljárás kezdeményezésével egyidejűleg, a kézbesítési vélelem beálltáról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon, de legkésőbb a vélelem beálltától számított hat hónapon belül terjeszthető elő kérelem a bíróságnál. A kézbesítési vélelem megdöntésére egyebekben a Polgári Perrendtartásról szóló törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A vélelem megdöntése esetén a bírósági eljárás kezdeményezésére előírt határidőt megtartottnak kell tekinteni.

Közlés elektronikus úton

Közöltnek kell tekinteni az elektronikusan továbbított dokumentumot, ha az a címzett részére hozzáférhetővé válik. Ezen rendelkezés jogszabályba történő beemelését annak egyre szélesebb körben való elterjedése és alkalmazása indokolta. Írásbelinek kell tekinteni a jognyilatkozatot, ha annak közlése a jognyilatkozatban foglalt információ változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének és a jognyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas elektronikus dokumentumban kerül sor. Ilyen lehet például az email vagy akár a fax is. Amennyiben kétséget kizáróan megállapítható, hogy kitől származik az elektronikus dokumentum, úgy abban az esetben nem kell elektronikus aláírással ellátni. Tekintettel arra, hogy itt is a küldőt (átadót) terheli a bizonyítási teher, nem célszerű a jelentősebb joghatást kiváltó dokumentumokat, mint például a munkaviszonyt megszüntetőt, ilyen formában közölni. Tekintettel arra, hogy az Mt. nem ad részletes szabályozást az elektronikus dokumentumok használatára vonatkozólag, és a bírói gyakorlat sem alakult ki e tekintetben, a munkajogban jártas szakemberek egyöntetű véleménye az, hogy számos kockázatot rejthet ennek alkalmazása.

A gyakorlatban a jognyilatok közlése sokszor problematikus és mivel gyakran jelentős joghatás fűződik hozzá ezért lényeges a gondos és körültekintő eljárás. Gyakori, hogy az átvevő tisztában van azzal, hogy a részére közölni kívánt nyilatkozat számára kedvezőtlen ezért nem akarja átvenni azt, megtagadja vagy megakadályozza az átvételt. Mind ilyen esetben mind pedig akkor is ha gördülékeny az átvétel, nem szabad megfeledkezni arról, hogy az átvétel tényének bizonyítása az átadót terheli!

Dr. Ember Alex
ügyvéd, munkaügyi szakjogász
egyetemi adjunktus, PhD

Kapcsolódó cikkek: