Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban Mt.) az 56.§-ában szabályozza a munkavállaló vétkes kötelezettségszegése esetén alkalmazható jogkövetkezményeket. E jogkövetkezmény alkalmazásának célja a munkahelyi fegyelem fenntartása, semmiképp sem összekeverendő a kártérítési felelősséggel, ami a munkavállaló által okozott kár megtérítését célozza.
Az Mt. 56.§ (1) bekezdése szerint munkaviszonyból származó kötelezettség vétkes megszegése esetére kollektív szerződés vagy – ha a munkáltató vagy a munkavállaló nem áll kollektív szerződés hatálya alatt – munkaszerződés a kötelezettségszegés súlyával arányos hátrányos jogkövetkezményeket állapíthat meg.
Ilyen hátrányos jogkövetkezményként a munkaviszonnyal összefüggő, annak feltételeit határozott időre módosító hátrány állapítható meg, amely a munkavállaló személyiségi jogát és emberi méltóságát nem sérti. Ugyanezen 56. § (3) bekezdése szerint a vagyoni hátrányt megállapító jogkövetkezmény összességében nem haladhatja meg a munkavállaló – a jogkövetkezmény megállapításakor irányadó – egyhavi alapbére összegét.
Az Mt. úgy rendelkezik, hogy a hátrányos jogkövetkezmény alkalmazása során a 78. § (2) bekezdését megfelelően alkalmazni kell, vagyis hátrányos jogkövetkezmény az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított 15 napon belül, de legfeljebb az ok bekövetkezésétől számított egy éven belül állapítható meg.
Kiemeli az Mt. azt is, hogy hátrányos jogkövetkezmény megállapítását írásba kell foglalni és indokolni kell,valamint azt is, hogy nem állapítható meg olyan kötelezettségszegés miatt, amelyet a munkáltató a munkaviszony megszüntetésének indokaként is megjelöl, mivel ez a kétszeres értékelés tilalmába ütközne.
Fentiek alapján a hátrányos jogkövetkezmény alkalmazásának egyik feltétele, hogy a munkavállaló a munkaviszonyból eredő kötelezettségét szándékosan vagy gondatlanul megsértse.
Alkalmazásának másik feltétele, hogy kollektív szerződés ad felhatalmazást a hátrányos jogkövetkezmény alkalmazására, illetve ha a munkáltató nem áll kollektív szerződés hatálya alatt, akkor a munkáltató és a munkavállaló a munkaszerződésben megállapodtak e kérdésben. Amennyiben sem kollektív szerződés, sem pedig a munkaszerződés nem tartalmaz erre vonatozóan rendelkezést, akkor a munkáltató legfeljebb figyelmeztetésben részesítheti a munkavállalót.
Amennyiben van lehetősége a munkáltatónak hátrányos jogkövetkezmény alkalmazására, az alkalmazásra kerülő jogkövetkezmény kiválasztása a munkáltató mérlegelésébe tartozik, azonban ennek is vannak korlátai. Egyrészt az alkalmazott jogkövetkezmény csak a kollektív szerződésben vagy a munkaszerződésben meghatározott jogkövetkezmény lehet, másrészt nem sértheti a munkavállaló személyiségi jogait és emberi méltóságát, továbbá arányosnak kell lennie a kötelezettségszegés súlyával. Emellett, amennyiben vagyoni hátrányt kíván alkalmazni a munkáltató, az nem haladhatja meg a munkavállaló egyhavi alapbére összegét.
Abban az esetben, ha a munkavállaló vitatja a hátrányos jogkövetkezmény alkalmazását, keresettel megtámadhatja bíróság előtt, melyet a munkáltatónak a jogkövetkezményt elrendelő jognyilatkozata közlésétől számított harminc napon belül kell előterjeszteni.
A közszférában foglalkoztatottakra vonatkozó szabályozás:
Az előzőekben ismertetett jogkövetkezmények a versenyszférában foglalkoztatott munkavállalók vonatkozásában alkalmazhatóak, melyektől jelentősen eltér a közszférában alkalmazható jogkövetkezmények rendszere.
A közalkalmazottakra vonatkozó fegyelmi felelősség szabályait – melyek korábban a Közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 45.-53. §-aiban kerültek szabályozásra –az új Mt. hatálybalépésével (2012. július 1.) hatályon kívül helyezte a 2012. évi LXXXVI. törvény, ennek következtében a közalkalmazottakkal szemben a Munka Törvénykönyvében – mint a Kjt. mögöttes jogszabályában – foglaltak szerint állapíthatóak meg illetve alkalmazhatóak hátrányos jogkövetkezmények.
Lényeges eltérés a versenyszféra és a közszféra szabályanyaga között, hogy a közszolgálatban a fegyelmi felelősség részletes szabályozással bír a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvényben (továbbiakban Kttv.).
A Kttv. szabályozza mind a kormánytisztviselők mind a köztisztviselők fegyelmi felelősségét, mégpedig akként, hogy a Kttv. a kormánytisztviselőkre vonatkozó szabályozást részletezi a harmadik részében, majd a negyedik részében a köztisztviselőkre vonatkozó szabályozás visszautal harmadik részben foglaltakra, és alkalmazni rendeli azokat – kisebb eltérésekkel – a köztisztviselőkre is.
Így ezt a megoldást követve ismertetem a következőkben a kormánytisztviselőkre vonatkozó rendelkezéseket, melyeket alkalmazni kell a köztisztviselők vonatkozásában is, és jelzem, amennyiben a köztisztviselőkre vonatkozó szabályozás ettől eltér.
A Kttv. 155.§ (1) bekezdése tartalmazza a fegyelmi vétség fogalmát, mely alapján fegyelmi vétséget követ el kormánytisztviselő, ha kormányzati szolgálati jogviszonyból eredő kötelezettségét vétkesen megszegi. E rendelkezésből következik, hogy a fegyelmi vétség megállapításának két konjunktív feltétele van; a kötelezettségszegés, valamint a hozzá kapcsolódó vétkes tudati viszonyulás.
Az Mt.-vel ellentétben a Kttv. taxatíve felsorolja a fegyelmi vétséget elkövető kormánytisztviselővel szemben fegyelmi büntetésként alkalmazható hátrányokat, melyek a Kttv. 155.§ (2) bekezdése alapján a következők:
megrovás,
Míg az első öt büntetés kizárólag a foglalkoztatás feltételeit módosítja meghatározott időre a kormánytisztviselő hátrányára, addig az utolsó magát a jogviszonyt szünteti meg, melynek következménye a Kttv. 155.§ (5) bekezdése alapján az is, hogy – mindamellett, hogy a kormánytisztviselő köteles a hatályos fegyelmi büntetéséről a kormányzati szolgálati jogviszonya alatt számot adni – ha hivatalvesztés büntetés miatt szűnt meg a jogviszony, három évig nem alkalmazható a volt kormánytisztviselő államigazgatási szervnél.
A Kttv. 156.§ (1) bekezdése szerint eljárva fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja esetén a munkáltató jogkör gyakorlója köteles fegyelmi eljárás indítani, azonban nem lehet azt megindítani, ha a kötelezettségszegés óta három hónap, illetve a fegyelmi vétség elkövetése óta három év eltelt. Abban az esetben, ha a kötelezettségszegés miatt büntető – vagy szabálysértési eljárás indult, melyek a kormánytisztviselő felelősségének megállapítása nélkül zárultak, a három hónapos határidőt az eljárás befejezéséről szóló jogerős határozatnak az államigazgatási szervvel való közlésétől, míg a hároméves határidőt az eljárás jogerős befejezésétől kell számítani a Kttv. 156.§. (3) bekezdése alapján.
Kivételt képez a kötelezően megindítandó fegyelmi eljárás esetei alól az olyan fegyelmi vétség, mely esetében a tényállás megítélése egyszerű, a kormánytisztviselő a kötelezettségszegést elismeri és a munkáltató jogkör gyakorlója megrovást szab ki fegyelmi büntetésül.
Munkajogi Klub Online Extra |
|---|
|
+ GARANTÁLT MEGLEPETÉS – Egy könyv, amely választ ad számos munkajogi kérdésre
|
A fegyelmi eljárás során a kormánytisztviselő a Kttv. 157.§ (1) bekezdése alapján legfeljebb a fegyelmi határozat kihirdetéséig felfüggeszthető állásából a vizsgálóbiztos javaslatára, ha a jelenléte gátolná a tényállás felderítését, vagy a kötelezettségszegés súlya és jellege indokolja a munkahelytől való távoltartását. A felfüggesztés meg kell szüntetni, ha annak indoka már nem áll fenn.
A felfüggesztéshez a törvény vagyoni hátrányt is kapcsol, mivel a 157.§ (3) bekezdése szerint jár ugyan illetmény a felfüggesztés idejére, azonban annak 50%-át a felfüggesztés megszüntetéséig vissza kell tartani. Hivatalvesztést kimondó határozat meghozatala esetén pedig annak kézbesítésétől jogerőre emelkedéséig a teljes illetményt vissza kell tartani.
A fegyelmi határozat jogerőre emelkedését követően a visszatartott összeget ki kell fizetni a kormánytisztviselőnek, kivéve ha a hivatalvesztést kimondó határozat emelkedik jogerőre, mivel a 157.§ (4) bekezdés szerint ilyen esetben a visszatartott összeg nem kerül kifizetésre.
Ez alól kivételt képez a hivatalvesztés büntetést kiszabó határozat, mely végrehajtható. Végrehajthatóvá válik azonban a határozat, ha a kereset benyújtására nyitva álló határidő letelte vagy a kereset jogerős elbírálása előtt a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonyát megszünteti.
A Kormánytisztviselő fegyelmi határozattal kapcsolatos jogorvoslati lehetősége két lépésből áll. Elsőként a Kttv. 190.§-a alapján a kormánytisztviselő a fegyelmi ügyben hozott határozattal szemben, annak kézbesítésétől számított harminc napon belül közszolgálati panaszt nyújthat be a Kormánytisztviselői Döntőbizottsághoz. Ezt követően a Kormánytisztviselői Döntőbizottság döntésével szemben a kormánytisztviselő, illetve a munkáltató a döntés közlésétől számított harminc napon belül bírósághoz fordulhat. E határidők megtartottnak tekintendők a 190.§. (7) bekezdése alapján, ha a közszolgálati panaszt, illetve a keresetlevelet legkésőbb a határidő utolsó napján postára adták.
A kormánytisztviselő akkor fordulhat közvetlenül a bírósághoz keresetével, ha a Kormánytisztviselői Döntőbizottság a döntés meghozatalára nyitva álló hatvan napon belül – mely egy alkalommal hatvan nappal meghosszabbítható – nem bírálja el a közszolgálati panaszt. Ebben az esetben a határidő lejártától számított harminc napon belül fordulhat keresetével bírósághoz a kormánytisztviselő.
A köztisztviselőkre vonatkozó szabályozás fentiektől annyiban tér el, hogy a fegyelmi határozat ellen annak kézbesítésétől számított harminc napon belül a Kttv. 238.§-ban foglaltak szerint a köztisztviselő keresetet nyújthat be az illetékes közigazgatási és munkaügyi bírósághoz, döntőbizottsághoz fordulásra nincs lehetősége.
Abban az esetben, ha a kormánytisztviselő szolgálati jogviszonya megszűnik a fegyelmi büntetés végrehajtása előtt vagy végrehajtása közben, és a büntetés végrehajthatóságától számított három éven belül ismételten kormányzati szolgálati jogviszonyt létesít, a büntetést vagy annak hátralévő időtartamát annál az államigazgatási szervnél kell végrehajtani, amellyel utóbb kormányzati szolgálati jogviszonyt létesített.
A fegyelmi vétség egy külön esetkörét szabályozza a Kttv. 155/A.§-a.
A Kttv. 83/A. §. szerint a kormánytisztviselő köteles írásban tájékoztatni a munkáltatóját arról, ha vele szemben közvádra üldözendő bűntett megalapozott gyanúját közölték, a közlést követő tizenöt napon belül. A 155/A.§. (1) bekezdése szerint e tájékoztatási kötelezettsége megszegése is fegyelmi vétségnek minősül, amennyiben a kormánytisztviselő mulasztása miatt igazolással nem élt, és a munkáltató tudomására jut, hogy a kormánytisztviselő ellen büntetőeljárás indult és a megalapozott gyanú közlése is megtörtént. E fegyelmi vétség miatt indult fegyelmi eljárás ideje alatt a kormánytisztviselő kérheti szolgálati jogviszonyának azonnali hatályú felmentéssel történő megszüntetését, mely esetben azonban nem jár részére végkielégítés.
A büntetőeljárás idejére a kormánytisztviselőt állásából fel lehet függeszteni, mely időszak alatt az illetmény 50%-át szintén vissza kell tartani, mely utóbb akkor fizetendő ki, ha az eljárás eredményeképpen a kormánytisztviselő büntetőjogi felelősségének megállapítására nem kerül sor.
