A sofőr felelőssége a menetíró használatában


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Európai Bíróságnak a menetíró készülék használatára vonatkozó szabályok és a tagállam arányos szankció megállapítására irányuló kötelezettsége kapcsán az Urbán-ügyben kelt ítélete óta a közúti szállításban érdekeltek figyelme fokozottan irányul az Európai Bíróság (a továbbiakban: EuB) „utazó” munkavállalókkal kapcsolatos gyakorlata iránt. Ezúttal az e tárgykörben kelt legfrissebb ítéletet ismertetjük.


A tényállás 

Az Eurospeed Bulgáriában bejegyzett szállítási vállalkozás. Járművezetőként foglalkoztatta a bolgár állampolgárságú Ivaylo Todorov Dishevet, Deyan Todorov Dishevet és Stoyan Dimovot.

A Nemzeti Adó‑ és Vámhivatal Csongrád Megyei Vám‑ és Pénzügyőri Igazgatóságának (a továbbiakban: NAV CSMVPI) járőrei a magyar–román határnál ellenőrizték a Cseh Köztársaságban nyilvántartásba vett és a nevezett bolgár sofőrök vezetette, a Cseh Köztársaság–Bulgária viszonylatban közlekedő tehergépjárműveket.

Ivaylo Todorov Dishev és Diyan Todorov Dishev ezen ellenőrzés alkalmával nem tudott olyan menetíró korongot vagy kézi feljegyzést bemutatni, amelyen a megelőző huszonnyolc nap során végezett tevékenységeik fel voltak tüntetve,  Stoyan Dimovot nem tudott olyan érvényes dokumentumot bemutatni, amely igazolta volna, hogy milyen tevékenységet végzett 2013. április 12‑ét megelőzően, amely napon járművezetőként az Eurospeed alkalmazásába került.

Erre tekintettel a NAV CSMVPI megállapította, hogy a járművezetők megsértették a módosított 3821/85 rendelet 15. cikkének (7) bekezdését, valamint az 561/2006 rendelet 9. cikkének (2) bekezdését, és velük szemben fejenként 400 000 HUF (hozzávetőleg 1280 euró) közigazgatási bírságot szabott ki. A bírságösszeget  a NAV Regionális Vám‑ és Pénzügyőri Főigazgatósága helybenhagyta.

E határozatokkal szemben az érintett járművezetők kereseteikben ara hivatkoztak, hogy az adóhatóságnak a bírságokat az Eurospeeddel és nem a járművezetőkkel szemben kellett volna kiszabnia. A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet ellen fellebbezésnek, felülvizsgálatnak nincs helye.

Az Eurospeed, amely az alkalmazottaival szemben kiszabott bírságot megfizette, keresetet indított a Gyulai Törvényszék előtt, a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság által az uniós jog megsértéséből eredő károk megtérítéseként 1 248 000 HUF (kb. 3992 euró) megfizetése iránt, amely a kiszabott bírság és a fellebbezési illeték késedelmi kamatokkal növelt összegének felelt meg.

Keresetében különösen arra hivatkozott, hogy az alkalmazottai által benyújtott kereset elutasításával a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság megsértette az 561/2006 rendelet 10. cikkének (3) bekezdését, amennyiben a bírságokat nem az alkalmazottaival, hanem vele szemben kellett volna kiszabni. Kifogásának alátámasztására az Eurospeed több nemzeti határozatra hivatkozott, amelyekből kitűnt, hogy ilyen helyzetben a bírságot nem a járművezetővel, hanem az őt alkalmazó szállítási vállalkozással szemben alkalmazták. Nézete szerint a járművezető bírságolására csak olyan esetben kerülhet sor, amikor a szállítási vállalkozás a felelősségét kimentette.

Próbálja ki a HR Jogtárat!

Két hétig ingyenesen kipróbálhatja az új HR Jogtár Plusz adatbázist

A regisztrált ügyfelek az adatbázis teljes tartalmához hozzáférést kapnak az exportálás és nyomtatás lehetőségének igénybevétele nélkül.

Regisztráció, részletek >>

A Szegedi Törvényszék, a kereset elutasítását kérte, mivel a Kúria ítélkezési gyakorlatában a gépjárművezetővel szemben is jogszerűen szabható ki bírság. Véleménye szerint nem történt kellően kirívó és nyilvánvaló jogszabálysértés.

A Gyulai Törvényszék megállapította, hogy amennyiben az 561/2006 rendelet 10. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az akadályát képezi annak, hogy az e rendeletből eredő kötelezettségekkel kapcsolatos jogsértések visszaszorítására előírt tagállami szankciók kizárólag vagy másokkal együtt a járművezetőt sújthassák, a vonatkozó nemzeti szabályozás az uniós joggal összeegyeztethetetlennek tekinthető. E jog megsértéséért való állami kárfelelősség esetlegesen megállapítható.

Erre tekintettel felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjesztett az EuB elé.

Az EuB álláspontja

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az uniós jog megsértésével a magánszemélyeknek okozott károkért fennálló tagállami felelősség elvének, valamint a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, a 3821/85/EGK, a 2135/98/EK tanácsi rendelet és az 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmezésére irányult, konkrétan arra, hogy ez utóbbi rendelet 10. cikk (3) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a járművezetőt alkalmazó szállítási vállalkozás mellett vagy helyett a járművezető felelősségét állapítja meg azon jogsértésekért, amelyeket ez utóbbi maga követett el. 

Az Eurospeed és a kérdést előterjesztő bíróság értelmezése szerint a rendelettel ellentétes, ha az általuk elkövetett jogsértések szankcionálásaként a járművezetőkkel szemben szankciókat alkalmaznak.

Az EuB ezt az értelmezést nem fogadta el.

Emlékeztetett arra, hogy az 561/2006/EK a rendelet szerint az illetékes hatóságok számára, a tagállamok lehetővé teszik, hogy azok szankciókkal sújtsanak egy vállalkozást és/vagy a járművezetőt a rendelet saját területükön észlelt olyan megszegéséért, amely miatt korábban nem szabtak ki szankciót.

A rendelet szövegéből egyértelműen kitűnik, hogy mind a szállítási vállalkozásokat, mind pedig a járművezetőket meghatározott kötelezettségek terhelik, amelyek megsértéséért felelősséggel tartoznak. 

Mivel a rendelet a fentiekben kifejezetten előírja hogy annak lehetővé tétele, hogy a tagállamok illetékes hatóságai szankciókkal sújtsanak valamely vállalkozást és/vagy járművezetőt az ugyanezen rendelet megszegéséért, még „abban az esetben is fennáll, ha e jogsértést egy másik tagállam vagy egy harmadik ország területén követték el”, abból a contrario az következik, hogy a tagállamok mindenképpen jogosultak arra, hogy a területükön elkövetett jogsértésekért vagy a vállalkozással, vagy a járművezetővel, vagy mindkettővel szemben szankciót alkalmazzanak. Az a körülmény, hogy e rendelkezés a szankció lehetőségét kiterjeszti a rendeletnek az érintett tagállam területén kívüli megsértésére, nem értelmezhető úgy, mint amely a szankcionálható jogsértések körét azon jogsértésekre korlátozná, amelyeket valamely másik tagállam területén követtek el.

Munkajogi kiskönyvtár csomag

Rendelje meg a Munkajogi kiskönyvtár sorozat 8-11. köteteit csomagban akciósan 8100 Ft + áfa áron!

Külföldiek magyarországi foglalkoztatása

Személyes adatok kezelése a munkaviszonyban

A munkaviszony létesítése

Bérszámfejtés a gyakorlatban
 

Az EuB ezen értelmezését az 561/2006 rendelet (27) preambulum bekezdése erősíti meg, amely szerint a világos és eredményes végrehajtás érdekében ajánlatos egységes rendelkezéseket biztosítani a fuvarozó vállalkozások és a járművezetők felelősségére vonatkozóan az e rendelettel kapcsolatos jogsértések terén, mivel ez a felelősség tagállamoktól függően büntetőjogi, polgári jogi vagy közigazgatási szankciókat vonhat maga után. Ebből egyértelműen kitűnik, hogy a tagállamok jogosultak arra, hogy a rendelettel kapcsolatos jogsértésekért a járművezetőket terhelő felelősségi rendszert írjanak elő, továbbá hogy az alkalmazandó szankciók jellegét illetően mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek.

 Az irányelv, területi hatályára a (7) preambulum bekezdése utal, a közúti szállítással kapcsolatos területi hatály kérdéséről a 2. cikk rendelkezik.

A rendelet a (31) preambulum bekezdésében foglaltak szerint- különösen a járművezetőkre azon kötelezettségek tekintetében vonatkozik, amelyeket ennek alapján tiszteletben kell tartaniuk. A tagállamok a rendelettel kapcsolatos jogsértésekért való szankciókra vonatkozó szabályok megállapítására kötelesek, oly módon, hogy e szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak, visszatartó erejűeknek és megkülönböztetéstől menteseknek kell lenniük. Mivel a rendelet nem zárja ki a járművezetők felelősségét, ebből következik, hogy a tagállamok olyan rendelkezéseket írhatnak elő, amelyek lehetővé teszik, hogy a járművezetőkkel szemben kizárólagosan vagy másokkal együtt állapítsanak meg szankciókat.

A 3821/85 rendelet 15. cikke olyan további kötelezettségeket állapít meg, amelyek csak a járművezetőket terhelik, és amelyeket e járművezetőknek felelősségük megállapítása terhe mellett tiszteletben kell tartaniuk. 

Az EuB ítéletében foglaltak szerint a rendelet különös szabálya a vállalkozások felelőssége vonatkozásában, nem értelmezhető elszigetelten, hanem azt az a rendelet 10. cikkének további rendelkezéseivel összefüggésben kell értelmezni. E rendelkezések e vállalkozások számára a járművezetők fizetésére és munkaszervezésére vonatkozóan kötelezettségeket írnak elő. Bár az a tagállamok jogosultak arra, hogy a szállítási vállalkozásokat teljes mértékben felelősnek tartsák a járművezetőik által elkövetett jogsértésekért, sem ebből, sem e rendelet egyetlen másik rendelkezéséből nem következik, hogy a tagállamok kötelesek lennének arra, hogy az ilyen jogsértésekért való teljes felelősséget e vállalkozásoknak tudják be. Így a 10. cikk (3) bekezdéséből nem vezethető le, hogy a rendelettel ellentétes, ha valamely tagállam lehetővé teszi az illetékes hatóságainak, hogy az ugyanezen rendelettel kapcsolatos jogsértéseket elkövető járművezetőkkel szemben szankciókat alkalmazzanak. 

Az EuB megjegyezte továbbá, hogy a rendelet általánosságban a közúti biztonság javítására is irányul. Mindkét célja – a munkakörülmények és a közúti biztonság javítása – abban a kötelezettségben fejeződik ki, hogy a közúti szállításra használt járműveket főszabály szerint olyan hitelesített menetíró készülékkel kell felszerelni, amely lehetővé teszi a járművezetők vezetési és pihenőidejére vonatkozó szabályok betartásának ellenőrzését. A rendelet olyan értelmezése, amely szerint azzal ellentétes annak lehetővé tétele, hogy a járművezetőkkel szemben szankciókat szabjanak ki a rendelet alapján őket terhelő kötelezettségek megsértésének szankcionálásaként, különösen a közúti biztonság általánosságban való javítására irányuló cél megvalósításának akadályát képezi.

Az 561/2006 rendelet (17) preambulum bekezdését illetően az EuB megállapította, hogy nem vitathatóan a rendelet különösen a közúti ágazatban dolgozók munkakörülményeinek javítására irányul, azonban semmi nem utal arra, hogy az uniós jogalkotó a járművezetőket az általuk elkövetett jogsértésekért való teljes felelősségük alól mentesíteni kívánta, különösen amennyiben e jogsértések kizárólag a feladataik ellátásához kapcsolódnak.

Ítélkezési gyakorlatában az EuB az Urbán, a Lundberg és az A. Karuse‑ítéletben már közvetve elismerte a tagállamok számára nyitva álló azon lehetőséget, hogy a járművezetőkkel szemben ilyen szankciót alkalmazzanak 

Az EuB ítéletében foglaltak szerint, az 561/2006 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a járművezetőt alkalmazó szállítási vállalkozás mellett vagy helyett a járművezető felelősségét állapítja meg a rendelettel kapcsolatos azon jogsértésekért, amelyeket ez utóbbi maga követett el.

A tényállás 

Az Eurospeed Bulgáriában bejegyzett szállítási vállalkozás. Járművezetőként foglalkoztatta a bolgár állampolgárságú Ivaylo Todorov Dishevet, Deyan Todorov Dishevet és Stoyan Dimovot.

A Nemzeti Adó‑ és Vámhivatal Csongrád Megyei Vám‑ és Pénzügyőri Igazgatóságának (a továbbiakban: NAV CSMVPI) járőrei a magyar–román határnál ellenőrizték a Cseh Köztársaságban nyilvántartásba vett és a nevezett bolgár sofőrök vezetette, a Cseh Köztársaság–Bulgária viszonylatban közlekedő tehergépjárműveket.

Ivaylo Todorov Dishev és Diyan Todorov Dishev ezen ellenőrzés alkalmával nem tudott olyan menetíró korongot vagy kézi feljegyzést bemutatni, amelyen a megelőző huszonnyolc nap során végezett tevékenységeik fel voltak tüntetve,  Stoyan Dimovot nem tudott olyan érvényes dokumentumot bemutatni, amely igazolta volna, hogy milyen tevékenységet végzett 2013. április 12‑ét megelőzően, amely napon járművezetőként az Eurospeed alkalmazásába került.

Erre tekintettel a NAV CSMVPI megállapította, hogy a járművezetők megsértették a módosított 3821/85 rendelet 15. cikkének (7) bekezdését, valamint az 561/2006 rendelet 9. cikkének (2) bekezdését, és velük szemben fejenként 400 000 HUF (hozzávetőleg 1280 euró) közigazgatási bírságot szabott ki. A bírságösszeget  a NAV Regionális Vám‑ és Pénzügyőri Főigazgatósága helybenhagyta.

E határozatokkal szemben az érintett járművezetők kereseteikben ara hivatkoztak, hogy az adóhatóságnak a bírságokat az Eurospeeddel és nem a járművezetőkkel szemben kellett volna kiszabnia. A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet ellen fellebbezésnek, felülvizsgálatnak nincs helye.

Az Eurospeed, amely az alkalmazottaival szemben kiszabott bírságot megfizette, keresetet indított a Gyulai Törvényszék előtt, a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság által az uniós jog megsértéséből eredő károk megtérítéseként 1 248 000 HUF (kb. 3992 euró) megfizetése iránt, amely a kiszabott bírság és a fellebbezési illeték késedelmi kamatokkal növelt összegének felelt meg.

Keresetében különösen arra hivatkozott, hogy az alkalmazottai által benyújtott kereset elutasításával a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság megsértette az 561/2006 rendelet 10. cikkének (3) bekezdését, amennyiben a bírságokat nem az alkalmazottaival, hanem vele szemben kellett volna kiszabni. Kifogásának alátámasztására az Eurospeed több nemzeti határozatra hivatkozott, amelyekből kitűnt, hogy ilyen helyzetben a bírságot nem a járművezetővel, hanem az őt alkalmazó szállítási vállalkozással szemben alkalmazták. Nézete szerint a járművezető bírságolására csak olyan esetben kerülhet sor, amikor a szállítási vállalkozás a felelősségét kimentette.

Változásfigyeltetés

Ne maradjon le!

Használja Változásfigyeltetés szolgáltatásunkat az Önt érdeklő jogszabályok, jogterületek és tárgyszavak figyeltetésére!

Megrendelés >>

A Szegedi Törvényszék, a kereset elutasítását kérte, mivel a Kúria ítélkezési gyakorlatában a gépjárművezetővel szemben is jogszerűen szabható ki bírság. Véleménye szerint nem történt kellően kirívó és nyilvánvaló jogszabálysértés.

A Gyulai Törvényszék megállapította, hogy amennyiben az 561/2006 rendelet 10. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az akadályát képezi annak, hogy az e rendeletből eredő kötelezettségekkel kapcsolatos jogsértések visszaszorítására előírt tagállami szankciók kizárólag vagy másokkal együtt a járművezetőt sújthassák, a vonatkozó nemzeti szabályozás az uniós joggal összeegyeztethetetlennek tekinthető. E jog megsértéséért való állami kárfelelősség esetlegesen megállapítható.

Erre tekintettel felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjesztett az EuB elé.

Az EuB álláspontja

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az uniós jog megsértésével a magánszemélyeknek okozott károkért fennálló tagállami felelősség elvének, valamint a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, a 3821/85/EGK, a 2135/98/EK tanácsi rendelet és az 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmezésére irányult, konkrétan arra, hogy ez utóbbi rendelet 10. cikk (3) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a járművezetőt alkalmazó szállítási vállalkozás mellett vagy helyett a járművezető felelősségét állapítja meg azon jogsértésekért, amelyeket ez utóbbi maga követett el. 

Az Eurospeed és a kérdést előterjesztő bíróság értelmezése szerint a rendelettel ellentétes, ha az általuk elkövetett jogsértések szankcionálásaként a járművezetőkkel szemben szankciókat alkalmaznak.

Az EuB ezt az értelmezést nem fogadta el.

Emlékeztetett arra, hogy az 561/2006/EK a rendelet szerint az illetékes hatóságok számára, a tagállamok lehetővé teszik, hogy azok szankciókkal sújtsanak egy vállalkozást és/vagy a járművezetőt a rendelet saját területükön észlelt olyan megszegéséért, amely miatt korábban nem szabtak ki szankciót.

A rendelet szövegéből egyértelműen kitűnik, hogy mind a szállítási vállalkozásokat, mind pedig a járművezetőket meghatározott kötelezettségek terhelik, amelyek megsértéséért felelősséggel tartoznak. 

Mivel a rendelet a fentiekben kifejezetten előírja hogy annak lehetővé tétele, hogy a tagállamok illetékes hatóságai szankciókkal sújtsanak valamely vállalkozást és/vagy járművezetőt az ugyanezen rendelet megszegéséért, még „abban az esetben is fennáll, ha e jogsértést egy másik tagállam vagy egy harmadik ország területén követték el”, abból a contrario az következik, hogy a tagállamok mindenképpen jogosultak arra, hogy a területükön elkövetett jogsértésekért vagy a vállalkozással, vagy a járművezetővel, vagy mindkettővel szemben szankciót alkalmazzanak. Az a körülmény, hogy e rendelkezés a szankció lehetőségét kiterjeszti a rendeletnek az érintett tagállam területén kívüli megsértésére, nem értelmezhető úgy, mint amely a szankcionálható jogsértések körét azon jogsértésekre korlátozná, amelyeket valamely másik tagállam területén követtek el.

Polgári Jog: havonta megjelenő online folyóirat

Az új folyóirat célja, hogy tudományos igénnyel, de a gyakorlat számára is hasznosítható módon, a gyakorlatban felmerülő problémákra fókuszálva mutassa be a Polgári Törvénykönyvet.
Főszerkesztő: dr. Vékás Lajos

További részletek, megjelenés >>

Az EuB ezen értelmezését az 561/2006 rendelet (27) preambulum bekezdése erősíti meg, amely szerint a világos és eredményes végrehajtás érdekében ajánlatos egységes rendelkezéseket biztosítani a fuvarozó vállalkozások és a járművezetők felelősségére vonatkozóan az e rendelettel kapcsolatos jogsértések terén, mivel ez a felelősség tagállamoktól függően büntetőjogi, polgári jogi vagy közigazgatási szankciókat vonhat maga után. Ebből egyértelműen kitűnik, hogy a tagállamok jogosultak arra, hogy a rendelettel kapcsolatos jogsértésekért a járművezetőket terhelő felelősségi rendszert írjanak elő, továbbá hogy az alkalmazandó szankciók jellegét illetően mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek.

 Az irányelv, területi hatályára a (7) preambulum bekezdése utal, a közúti szállítással kapcsolatos területi hatály kérdéséről a 2. cikk rendelkezik.

A rendelet a (31) preambulum bekezdésében foglaltak szerint- különösen a járművezetőkre azon kötelezettségek tekintetében vonatkozik, amelyeket ennek alapján tiszteletben kell tartaniuk. A tagállamok a rendelettel kapcsolatos jogsértésekért való szankciókra vonatkozó szabályok megállapítására kötelesek, oly módon, hogy e szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak, visszatartó erejűeknek és megkülönböztetéstől menteseknek kell lenniük. Mivel a rendelet nem zárja ki a járművezetők felelősségét, ebből következik, hogy a tagállamok olyan rendelkezéseket írhatnak elő, amelyek lehetővé teszik, hogy a járművezetőkkel szemben kizárólagosan vagy másokkal együtt állapítsanak meg szankciókat.

A 3821/85 rendelet 15. cikke olyan további kötelezettségeket állapít meg, amelyek csak a járművezetőket terhelik, és amelyeket e járművezetőknek felelősségük megállapítása terhe mellett tiszteletben kell tartaniuk. 

Az EuB ítéletében foglaltak szerint a rendelet különös szabálya a vállalkozások felelőssége vonatkozásában, nem értelmezhető elszigetelten, hanem azt az a rendelet 10. cikkének további rendelkezéseivel összefüggésben kell értelmezni. E rendelkezések e vállalkozások számára a járművezetők fizetésére és munkaszervezésére vonatkozóan kötelezettségeket írnak elő. Bár az a tagállamok jogosultak arra, hogy a szállítási vállalkozásokat teljes mértékben felelősnek tartsák a járművezetőik által elkövetett jogsértésekért, sem ebből, sem e rendelet egyetlen másik rendelkezéséből nem következik, hogy a tagállamok kötelesek lennének arra, hogy az ilyen jogsértésekért való teljes felelősséget e vállalkozásoknak tudják be. Így a 10. cikk (3) bekezdéséből nem vezethető le, hogy a rendelettel ellentétes, ha valamely tagállam lehetővé teszi az illetékes hatóságainak, hogy az ugyanezen rendelettel kapcsolatos jogsértéseket elkövető járművezetőkkel szemben szankciókat alkalmazzanak. 

Az EuB megjegyezte továbbá, hogy a rendelet általánosságban a közúti biztonság javítására is irányul. Mindkét célja – a munkakörülmények és a közúti biztonság javítása – abban a kötelezettségben fejeződik ki, hogy a közúti szállításra használt járműveket főszabály szerint olyan hitelesített menetíró készülékkel kell felszerelni, amely lehetővé teszi a járművezetők vezetési és pihenőidejére vonatkozó szabályok betartásának ellenőrzését. A rendelet olyan értelmezése, amely szerint azzal ellentétes annak lehetővé tétele, hogy a járművezetőkkel szemben szankciókat szabjanak ki a rendelet alapján őket terhelő kötelezettségek megsértésének szankcionálásaként, különösen a közúti biztonság általánosságban való javítására irányuló cél megvalósításának akadályát képezi.

Az 561/2006 rendelet (17) preambulum bekezdését illetően az EuB megállapította, hogy nem vitathatóan a rendelet különösen a közúti ágazatban dolgozók munkakörülményeinek javítására irányul, azonban semmi nem utal arra, hogy az uniós jogalkotó a járművezetőket az általuk elkövetett jogsértésekért való teljes felelősségük alól mentesíteni kívánta, különösen amennyiben e jogsértések kizárólag a feladataik ellátásához kapcsolódnak.

Ítélkezési gyakorlatában az EuB az Urbán, a Lundberg és az A. Karuse‑ítéletben már közvetve elismerte a tagállamok számára nyitva álló azon lehetőséget, hogy a járművezetőkkel szemben ilyen szankciót alkalmazzanak 

Az EuB ítéletében foglaltak szerint, az 561/2006 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a járművezetőt alkalmazó szállítási vállalkozás mellett vagy helyett a járművezető felelősségét állapítja meg a rendelettel kapcsolatos azon jogsértésekért, amelyeket ez utóbbi maga követett el.


Kapcsolódó cikkek

2024. május 27.

EUB-ítélet a gyanúsítottak jogaira vonatkozó tájékoztatásról

A gyanúsítottaknak vagy a megvádolt személyeknek a büntetőeljárás során biztosítandó, az eljárási jogaikra vonatkozó tájékoztatási kötelezettség értelmezésével kapcsolatos nemzeti és uniós szabályozás összevetését tette meg az EU Bírósága.

2024. május 22.

A releváns piac-meghatározás jelentősége az EU versenyjogának állami támogatási jogában

A releváns piac kifejezése a lehető legmindennapibb fordulat a versenyjogban, azonban leginkább az antitröszt területén taglalják, az állami támogatások joga vonatkozásában a legtöbb szakirodalom és gyakorló jogász adós és néma marad. Lássuk, hogyan szomszédosak egymással a versenyjog alterületei a releváns piac határai mentén, s hogyan válik a releváns piac meghatározása perdöntővé a versenyjog kevésbé ismert területén is.