A tagi kölcsön apportálása
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Nincs akadálya az elismert követelés apportálásának pusztán abból az okból, hogy a követelés jogosultjaként – apportőri minőségben – a társaság tagja szerepel. A tagi kölcsön a kívülálló kölcsönével egy tekintet alá esik.
Ami a tényállást illeti, az elsőfokú bíróság által nyilvántartott I. Korlátolt Felelősségű Társaság (társaság) egyedüli alapító tagja az S. Limited cég. A társaság jegyzett tőkéje 500 000 forint volt. Az alapító tag 1/2013. december 31. számú határozatával elhatározta a társaság törzstőkéjének 3 000 000 forintra történő felemelését, oly módon, hogy a tag által a társaságnak nyújtott 22 550 000 forint összegű, elismert tagi kölcsönből 2 500 000 forint összegű részt nem pénzbeli tagi hozzájárulásként a 2006. évi IV. törvény (Gt.) hatálya alatt működő társaságnak ad át, a Gt. 13. § (1)-(2) bekezdése és 114. § (1) és (3) bekezdése alapján. Az alapító okirat erre vonatkozó módosításait a tag 2/2013. számú határozattal 2013. december 31-én elfogadta, megállapította továbbá, hogy az általános szabályok szerinti létesítő okirat készül és a módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt létesítő okiratot is magára nézve kötelezőnek ismerte el.
Jogi képviselője útján 2014. január 30-án benyújtotta a társaság az elsőfokú bírósághoz a 11. sorszámú változásbejegyzési kérelmet, melyben a 2013. december 31-ei alapítói határozatokat, létesítő okiratot, a jogi képviselő meghatalmazását, illeték- és közzétételi díj befizetési igazolást, tagjegyzéket, ügyvezetői nyilatkozatokat a törzstőke szolgáltatásáról, valamint a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás rendelkezésre bocsátásáról és a külföldi cég cégkivonatát csatolta.
Az elsőfokú bíróság hiánypótlásra hívta fel a társaságot, ennek során arról tájékoztatta, hogy a tagi kölcsönből történő tőkeemelésnél igazolni kell, ki, mikor, milyen összegű tagi kölcsönt nyújtott a társaságnak, s ezt a tagi kölcsönt a társaság a nyilvántartásában miként jelenítette meg. Felhívta továbbá arra, hogy a tagi kölcsön keletkezését és összegét okirattal igazolja, valamint arra, közbenső mérleggel igazolja, hogy ezt a lejárt követelést a társaság mérlegében hol helyezte el, és azt hogyan akarja tőkeemelésre átfordítani, a társaság mérlegében ez hogyan realizálódik.
A társaság a hiánypótlási felhívásban foglaltakat vitatta, arra hivatkozva, hogy a bíróság által előírtak a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek nem felelnek meg, kérte a változások kérelem szerinti bejegyzését.
Az elsőfokú bíróság végzése
Az elsőfokú bíróság végzésével a Fővárosi Ítélőtábla 13. Cgf. 43 360/2008/2. és 10. Cgf. 43 291/2008/2. végzéseiben foglalt útmutatásra utalva továbbra is kérte az általa megjelölt hiánypótlás teljesítését, majd végzésével a társaság változásbejegyzési kérelmét elutasította.
Az elutasítás indokolásában kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy a társaság – noha a hiánypótlási felhívást 2014. február 5-én átvette – hiánypótlási kötelezettségének a 45 napos határidő alatt nem tett eleget.
A fellebbezés tartalma
A végzés ellen a társaság terjesztett elő fellebbezést, melyben a végzés hatályon kívül helyezését és a változásbejegyzési kérelemben foglaltak teljesítésének elrendelését kérte.
A tagi kölcsön megítélése „jogerős” szemmel
Arra hivatkozott, hogy a törzstőke felemelésének bejegyzéséhez szükséges valamennyi, a cégbíróságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) által előírt mellékletet csatolta a változásbejegyzési kérelemhez, ezen túlmenő okiratbenyújtási kötelezettsége a társaságnak nem lehetett, a változás bejegyzésének nem volt akadálya. Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság által megjelölt – tartalmában a társaság által nem ismert – jogorvoslati döntések nem gátolhatták a változásbejegyzési kérelem teljesítését.
A Fővárosi Ítélőtábla megállapításai
A fellebbezés megalapozott.
A Ctv. 50. § (1) bekezdése értelmében a változásbejegyzési eljárásban is alkalmazandó Ctv. 46. § (1) bekezdése szerint a cégbíróság a kérelem beérkezését követően megvizsgálja, hogy azok az adatok, amelyeknek a bejegyzését az adott cégformára vonatkozóan a Ctv. előírja (24-25. § és 27-29. §), illetve a létesítő okirat, valamint a bejegyzési kérelem alapjául szolgáló, az 1-2. számú mellékletben felsorolt, kötelezően, illetve szükség szerint csatolandó egyéb okiratok megfelelnek-e a jogszabályok rendelkezéseinek. A (3) bekezdés szerint, ha a bejegyzést kérő nem csatolta a 2. számú mellékletben, illetve a 45. § (3) bekezdése szerinti esetben az 1. számú mellékletben felsorolt, az adott kérelem tárgya szerint szükséges iratokat, illetve, ha a kérelem és/vagy mellékletei nem felelnek meg az (1) bekezdésben foglaltaknak, a cégbíróság elutasítás terhe mellett hiánypótlási felhívást ad ki. A (4) bekezdés azt is előírja, hogy hiánypótlásra felhívó végzés kiadására csak egy alkalommal van mód, és abban a kérelem valamennyi hiányosságát (hibáját) meg kell jelölni. A fenti jogszabályi rendelkezésekből egyértelműen az következik, hogy a cégbíróság a bejegyzési (változásbejegyzési) eljárásban kizárólag olyan okiratok csatolását rendelheti el, amelyek szerepelnek a Ctv. 1-2. számú mellékletében, és amelyek – értelemszerűen – a bejegyezni kért cég vagy változások jogi természetéhez logikailag kapcsolódnak.
A Ctv. 1. számú, valamint 2. sorszámú mellékletének a kft. törzstőke-változásával összefüggő II.1.d) pontja nem nevesít olyan mellékleteket és nem ír elő olyan kötelezettségeket, amelyekre az elsőfokú bíróság hiánypótlási felhívást bocsátott ki. A jelen tőkeemelésre vonatkozó, a Gt. 13. § (2) bekezdése kimondja, hogy nem pénzbeli hozzájárulás bármilyen vagyoni értékkel rendelkező dolog, szellemi alkotáshoz fűződő vagy egyéb vagyoni értékű jog lehet, ideértve az adós által elismert vagy jogerős bírósági határozaton alapuló követelést is. A törvény nem tesz különbséget a társaságnak kölcsönt nyújtó személy kilététől függően, azonos megítélés alá esik a kívülálló vagy a tagsági jogviszonyban álló kölcsönadó egyaránt. Ez a felfogás felel meg egyébként a társaságnak a tagjától elvált, önálló jogalanyiságának, és vélhetőleg erre figyelemmel nem nevesíti a Gt. a „tagi kölcsönt”, mint speciális kölcsönügyletet. [Megjegyzendő, hogy a Gt. szabályozásával egyező rendelkezéseket tartalmaz e téren a Ptk. 3:99. § (1) bekezdése is.]
|
Kluwer International
Külföldi jogi e-könyvek
Egy kattintásra Öntől!
|
 |
Az anyagi jogi rendelkezéseknek megfelelően tehát az elismert követelés a társaságba apportálható, azzal kapcsolatban a Ctv. 1-2. számú mellékletében feltüntetett és tételesen megjelölt okiratokon kívül más okirat benyújtását a cégbíróság jogszerűen nem kérheti, és ahhoz a kérelem teljesítését nem kötheti akkor sem, ha az apportőr a társaság tagja.
A Ctv.-ben a hatálybalépése óta a cégeljárásra (a cég- és változásbejegyzési eljárásra) megállapított rendkívül rövid eljárási határidők alkalmazásának alapfeltétele, hogy a jogszabály a kérelmekhez benyújtandó mellékleteket taxatíve meghatározza, biztosítsa ezzel azt, hogy az ügyben eljáró jogi képviselő kétséget kizáróan ismerje, hogy adott kérelemtípushoz milyen okiratokat kell mellékelnie, és ne kelljen tartania attól, hogy a cégbíróság ezen túlmenően más beadványok benyújtását is kéri majd.
A cégbíróságnak jogalkalmazóként kötelessége a hatályos törvényi rendelkezések betartása, ezért a cégeljárásban nem terjeszkedhet túl a kógens jogszabályi rendelkezéseken, a Ctv. 1-2. számú mellékletében megjelölt okiratok körét meghaladó mellékletek beadását az általános eljárásban nem írhatja elő, a jogszabályi vizsgálati körén túl nem terjeszkedhet, és ugyanez áll az egyszerűsített cégeljárásra és az ahhoz kapcsolódó 3. számú melléklet taxaciójára is.
Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság által hivatkozott jogorvoslati döntések egyáltalán nem támasztják alá az elsőfokú bíróság álláspontját, és nem honosítottak meg a Fővárosi Ítélőtábla által a jelen ügyben képviselttől eltérő joggyakorlatot. Mindkét döntés csupán azt taglalja, hogy a Gt. 13. § (1) bekezdése értelmében mód van arra, hogy tagi kölcsönből származó követelését nem pénzbeli hozzájárulásként a társaság rendelkezésére bocsássa a tag, továbbá, hogy ez a jogügylet nem ütközik a Gt. 118. § (1) bekezdésének beszámítási tilalmába. Az elsőfokú bíróság végzésében hivatkozott (de a jogi képviselő számára nem ismertetett) másodfokú határozatokra tett utalása iratellenes.
Helyesen hivatkozott a társaság fellebbezésében arra, hogy a jogszabályi előírásokban meghatározott okiratokat változásbejegyzési kérelméhez csatolta, azokra nézve az elsőfokú bíróság hiányosságot nem észlelt, az általa igényelt okiratok bekérésére viszont nem volt jogszabályi lehetősége.
|
Bírósági Döntések Tára
|
|
A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni.
További információ és megrendelés >>
|
A másodfokú bíróság erre nézve osztotta a társaság álláspontját. Az elsőfokú bíróság a hiánypótlást elrendelő végzésében a változás bejegyzésének olyan okirati hiányát jelölte meg, amelyet a Ctv. 1-2. számú melléklete nem tartalmaz, ezért a hiánypótlást elrendelő végzésben foglaltak elmulasztására figyelemmel hozott változásbejegyzési kérelmet elutasító végzése megalapozatlan.
A fentiekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Ctv. 32. § (1) bekezdése és a Pp. 259. paragrafusa értelmében alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és elrendelte a változások bejegyzését a cégbírósághoz 2014. január 30-án benyújtott kérelemben megegyező tartalommal, amelynek foganatosítására felhívta az elsőfokú bíróságot.
Az ismertetett döntés (Fővárosi Ítélőtábla 14. Cgf. 47 026/2014/4.) a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2014/11. számában 179. szám alatt jelent meg.
