A Törvény kapujában


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ezúttal is neves szakértőkkel és izgalmas témákkal várja a résztvevőket a Wolters Kluwer Visegrádon megrendezendő XIII. Magyar Munkajogi Konferenciája október 11–13. között. Számos, a mindennapi és a jogi közérdeklődést egyaránt átölelő téma megvitatására lesz lehetőség, kezdve például a rugalmasság és a munkavállalói jogállásvédelem új megközelítésétől a munkaügyi perek rendkívüli jogorvoslatain át a munkáltatói utasítás és annak korlátaiig bezárólag. Ebből az alkalomból interjúsorozatot indítunk, hogy néhány felkért előadó – saját szemszögéből – előzetesen is bepillantást adjon e témákba. Elsőként dr. Lőrincz György ügyvédet kértük fel a bemutatkozásra.


Ön a XIII. Magyar Munkajogi Konferencia három előadásában vesz részt, közülük az első – a munkáltató kártérítési felelősségét elemző (így a mentesülés és kármegosztás problematikáját, a munkahelyre bevitt dolgokért és a munkavállaló egészségkárosodásáért való felelősséget firtató) – szemináriumnak jóllehet „csak” a moderátora, de érdemes felsorolni az előadók nevét, melyek önmagukban is fémjelzik a várható érdeklődést. Hallható lesz dr. Tánczos Rita, a Kúria bírája, dr. Krátky Ákos, a Budapest környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság bírája és dr. Ikanov Gábor ügyvéd, az Ikanov Ügyvédi Irodától. Ugyanakkor másnap, október 11-én aktív előadója lesz az Érvek, ellenérvek – Pódiumvita munkaügyi bírósági ítéletekről című szakmai diskurzusnak, melynek moderátora dr. Berke Gyula, Pécsi Tudományegyetem docense lesz, és ön mellett felszólal dr. Cséffán József, a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság elnöke és dr. Kenderes György, a Miskolci Egyetem docense. Mennyi tudható arról, milyen irányba tervezi az előadását?

Az állandó moderátorral és jogesetelemzőkkel tartott pódiumvita hosszú évek óta az egyik legnépszerűbb eseménye a visegrádi konferenciának. Több órás, esetenként parázs vitákkal tarkított programról van szó, amit jelez, hogy sok évre visszatekintve a legtöbben ezen szoktak részt venni. Konkrét jogeseteket elemzünk. Nagyjából tíz-tizenkét ilyet előzetesen kiosztanak konferencián résztevők között, majd ők választják ki, hogy a felkínáltak közül melyik esetről beszéljünk Ezek olyan, általában a valóságból vett ügyek, melyekben többnyire eltérő ítélet született első-, másod-, illetve harmadfokon. Egy-egy ilyen eset jó alapot biztosít a szakmai vitára. Az idei fő téma – mint az a korábbi évekre is jellemző volt –, szerintem a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos esetek feldolgozása lesz.

Manapság sokat hallani jogászi, ügyvédi és bírósági körökben is az e-mailben való munkáltatói felmondás vitatott megítéléséről. Például az ilyen típusú kérdésekre kell gondolni a téma feldolgozásakor?

Feltételezésem szerint nem, mivel a gyakorlatban igen ritka, hogy a munkaadó elektronikus dokumentum formájában közölje a felmondást, emiatt vállalva egy esetleges és kétséges kimenetelű munkaügyi pert. Ennek pedig az az oka, hogy az ilyen módon közölt felmondásnak nagy a kockázata, tudniillik nehéz egyértelműen igazolni, bizonyítani azt, hogy a címzett, azaz a munkavállaló megkapta-e, s ha igen, mikor a kérdéses elektronikus levelet. Ezért a munkaadók döntő többsége továbbra is a személyes vagy a postai kézbesítést választja. Ami pedig az elektronikus úton közölt felmondás jogszerűségét, pontosabban alakiságát illeti, két álláspont ütközik e tekintetben. Az egyik szerint hiteles e-aláírás is szükséges az ilyen levélhez, a másik szerint – és magam is ezt osztom – ez a követelmény nem vezethető le az idén július elsejétől életbe lépett, az elektronikus ügyintézésről és a bizalmi szolgáltatásokról szóló 2016. évi CCCXXII. számú törvényből. Persze más eset a cégek belső kommunikációja, hiszen ma már igen elterjedt és elfogadott például a belső utasítások, tájékoztatások e-mailben történő továbbítása, de ismétlem, az ennél komolyabb joghatású esetekben, mint a felmondás, ez még meglehetősen ritka.

Ezek szerint az „e-felmondás” kevésbé lesz a konferencia slágertémája. Milyen más, izgalmas témákat tartogat a hallgatóságnak?

A konferencia témájából eredően természetesen a Munka Törvénykönyve (Mt.)számos rendelkezését megvitatjuk, elemezzük. Az „új” Mt. – noha már több mint négy éve hatályba lépett – rendelkezéseinek magyarázata kiemelt szerepet kap Visegrádon, de az idő múltával egyre inkább a törvény értelmezésére irányuló joggyakorlatra esik a hangsúly. Bizonyára szó lesz továbbá a különböző munkajogi vagy a munkajogot szorosan érintő (például a személyiségi jogok érvényesülése a munkaviszonyban) gyakorlati alkalmazásáról is. Feltehetőleg felmerülnek az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos ügyek is, hiszen egyre gyakoribb, hogy a munkavállaló ilyen alapon támadja volt munkaadóját felmondását, vagy egyéb sérelmes intézkedését.

A felmondáson kívül milyen ügyekben sérelmez a munkavállaló diszkriminációt?

Ilyen például az azonos munkáért azonos bérezés közismert elvének kérdése. A Kúria – egységes mederbe terelendő az ellentmondásos bírói gyakorlatot – úgy döntött: ez az elv nem azt jelenti, hogy mindentől függetlenül kell a munkabéreket összehasonlítani, hanem csak valamilyen konkrét védett tulajdonság – például nembeli, életkori – megsértésén alapuló megkülönböztetés lehet az alapja a diszkrimináció megállapításának.

Dr. Lőrincz György

Ha már szóba került az új Mt., a törvénnyel mennyire pontos iránymutatást sikerült teremtenie a jogalkotónak és mennyire kell a törvény szövegét kibontania az ítélkezési gyakorlatnak?

Egyetlen kódex sem „életképes” a szabályokat értelmező bírói gyakorlat nélkül. Leegyszerűsítve ennek oka szerintem az, hogy míg a kodifikátor típus-élethelyzetekre ír törvényi megoldást, addig a bíróságok elé nem feltétlenül ilyen tényállások kerülnek. Megítélésem szerint a jelenlegi bírói gyakorlatban abból adódik a legtöbb vitás kérdés, hogy az új Munka Törvénykönyve a korábbihoz képest eltérő elvi alapokra helyezte a munkaviszony megszüntetésének jogkövetkezményeit, ebből pedig szükségképpen fakadtak jogértelmezési kérdések. A Kúria 2016. június 6-án közzétett, joggyakorlat-elemző csoportja által alkotott véleménye – e tekintetben – számos vitatott kérdésre ad választ.

És jó válaszokat?

Szerintem jó és egzakt iránymutatást ad a vélemény, s ezt nem azért állítom, mert magam is részt vettem e csoport munkájában. Egy másik vitatott kérdéskör a munkaadó kártérítési felelőssége. Az új Munka Törvénykönyve itt is eltér a korábbi szabályozástól. A törvény ugyanis a munkaadói felelősség megállapítását kizárólag az ellenőrzési körön belüli káreseményekre teszi lehetővé, de az már most látszik, hogy a bírói gyakorlat folyamatosan tágítja az „ellenőrzési kör” fogalmát.

Ezzel el is érkeztünk a harmadik, a kívülálló számára legizgalmasabbnak ígérkező, A Törvény kapujában címet viselő kétórás, záró előadáshoz, mely beharangozója szerint „elmélkedés, időnként álmélkodás az újabb bírói gyakorlatról”.

Immár évek óta én zárom a konferenciát a szerintem a gyakorlat számára fontos jogesetek ismertetésével. A címet egyébként Franz Kafkától kölcsönöztem, aki ebben a művében – megint csak leegyszerűsítve – a polgár és a törvény viszonyát mutatja be, s az általa leírt – vírtigli kafkai látomáson alapuló – helyzet alapot ad azon elmélkedni, hogy a Törvény mennyiben védi a polgárt. Így több olyan jogesetet is ismertetek, melyekben az a kérdés, hogy mennyiben áll nyitva a bíróság bizonyos jogviták befogadására, érdemi eldöntésére. Csak egy példát említek: kötelezheti-e a bíróság a szakszervezet kérelmére a munkáltatót konzultációra, ha ezt korában elmulasztotta? Ezen túlmenően az előadás – mint a korábbi években is – amolyan „csalamádéjellegű” lesz, azaz ezúttal is friss jogeseteket igyekszem bemutatni számos egyéb témát érintően is. A legtöbb eset a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos, de felmerülnek a munkaidővel, a prémiummal, a sérelemdíjjal és a munkáltató kártérítési felelősségével, az előzőekben már említett vitás kérdést érintő ügyek is. Természetesen nem az a tisztem, hogy minősítsem, kritizáljam ezeket a döntéseket, de azt remélem, senkit nem sért, ha azokhoz esetenként kritikus megjegyzést fűzök, tehát néha álmélkodok egy-egy eset bírói megoldásán.

Változások a cafeteria rendszerben

2017-re alapvetően megváltoznak a béren kívüli juttatások szabályai. A képzésen résztvevők nem csak az új szabályokat, az új juttatásokat ismerhetik meg, hanem a gyakorlati megvalósításban is segítséget nyújtanak az előadók.

További részletek >>

A résztvevőktől van-e gyakorlati visszajelzése arról, hogy jól választott és tálalt egy-egy jogesetet?

Igen, az előadások utáni személyes kérdésekből ugyanis látszik, mi az, ami leginkább megfogta a hallgatókat.

Ön hosszú évtizedek óta munkajogász. Bejárta a jogi pálya szinte minden szintjét és formáját. Adna ebből is egy kis ízelítőt?

Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karát 1973-ban végeztem el, majd rá két évre, 1975-ben tettem le a bírói-ügyészi szakvizsgát. Szép emlékeket őrzök a bírói pályámról, az első munkahelyem 1975–1978 között a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon volt, majd 1979 és 1982 között a Pest Megyei Munkaügyi Bíróság elnöke voltam. Szakmailag a leghasznosabbnak Igazságügyi Minisztérium Törvényelőkészítő Főosztályán 1982–1985 között eltöltött három év bizonyult. A minisztériumból 1985 és 1988 között visszatértem a Pest Megyei Bíróságra, tanácselnökként, ezután pedig egy évig, 1989–1990 között az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal (ÁBMH) Munkajogi Főosztályát vezettem. A pályám talán legfontosabb állomása volt, amikor a rendszerváltozás után, 1990 és 1991 között a Munkaügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára lettem, ahol több fontos törvény (különösen a foglalkoztatási törvény, továbbá a korábbi Mt.) előkészítésévben vettem részt. Sokaknak talán riasztó ez a meglehetősen gyakori állásváltozás, ezért hozzáteszem, hogy sosem magam kezdeményeztem a munkahelyváltást. Az államtitkári pozícióban elértem a közigazgatás csúcsára, ezért amikor 1991-ben lemondtam, úgy ítéltem meg, nincs visszatérés az állami vagy a bírósági hierarchiába. Kézenfekvő volt tehát, hogy saját praxist indítok, amit az is motivált, hogy kifejezetten vágytam a (csaknem) teljesen független pályára. Így 1991-től – és jelenleg is – a Lőrincz Ügyvédi Iroda vezetője vagyok. Mivel több komoly cég és személy is megtisztelt bizalmával, szakmailag korántsem érzem alacsonyabb rendűnek az ügyvédi munkát a korábbi tevékenységemhez képest, aminek persze fontos eleme a munkajogi kodifikációban való részvételem. Ügyvédként elsősorban munkajogi tanácsadással, (ma már egyre kevésbé) munkaügyi perek vitelével foglalkozom. A munkajog tárgykörében több kézikönyv, szakcikk szerzője, illetve társszerzője vagyok. Emellett tagja vagyok a jogi szakvizsga bizottságnak is. 2014-ben megkaptam a Munkajog a harmadik évezredben alapítvány Pro iure laboris kitüntetését.

Végül megtudhatunk esetleg valamit a hobbijáról?

Kedvenc időtöltésem az olvasás és az utazás. Kedvelem a sportot is – manapság már inkább csak nézni.

Ön a XIII. Magyar Munkajogi Konferencia három előadásában vesz részt, közülük az első – a munkáltató kártérítési felelősségét elemző (így a mentesülés és kármegosztás problematikáját, a munkahelyre bevitt dolgokért és a munkavállaló egészségkárosodásáért való felelősséget firtató) – szemináriumnak jóllehet „csak” a moderátora, de érdemes felsorolni az előadók nevét, melyek önmagukban is fémjelzik a várható érdeklődést. Hallható lesz dr. Tánczos Rita, a Kúria bírája, dr. Krátky Ákos, a Budapest környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság bírája és dr. Ikanov Gábor ügyvéd, az Ikanov Ügyvédi Irodától. Ugyanakkor másnap, október 11-én aktív előadója lesz az Érvek, ellenérvek – Pódiumvita munkaügyi bírósági ítéletekről című szakmai diskurzusnak, melynek moderátora dr. Berke Gyula, Pécsi Tudományegyetem docense lesz, és ön mellett felszólal dr. Cséffán József, a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság elnöke és dr. Kenderes György, a Miskolci Egyetem docense. Mennyi tudható arról, milyen irányba tervezi az előadását?

Az állandó moderátorral és jogesetelemzőkkel tartott pódiumvita hosszú évek óta az egyik legnépszerűbb eseménye a visegrádi konferenciának. Több órás, esetenként parázs vitákkal tarkított programról van szó, amit jelez, hogy sok évre visszatekintve a legtöbben ezen szoktak részt venni. Konkrét jogeseteket elemzünk. Nagyjából tíz-tizenkét ilyet előzetesen kiosztanak konferencián résztevők között, majd ők választják ki, hogy a felkínáltak közül melyik esetről beszéljünk Ezek olyan, általában a valóságból vett ügyek, melyekben többnyire eltérő ítélet született első-, másod-, illetve harmadfokon. Egy-egy ilyen eset jó alapot biztosít a szakmai vitára. Az idei fő téma – mint az a korábbi évekre is jellemző volt –, szerintem a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos esetek feldolgozása lesz.

Manapság sokat hallani jogászi, ügyvédi és bírósági körökben is az e-mailben való munkáltatói felmondás vitatott megítéléséről. Például az ilyen típusú kérdésekre kell gondolni a téma feldolgozásakor?

Feltételezésem szerint nem, mivel a gyakorlatban igen ritka, hogy a munkaadó elektronikus dokumentum formájában közölje a felmondást, emiatt vállalva egy esetleges és kétséges kimenetelű munkaügyi pert. Ennek pedig az az oka, hogy az ilyen módon közölt felmondásnak nagy a kockázata, tudniillik nehéz egyértelműen igazolni, bizonyítani azt, hogy a címzett, azaz a munkavállaló megkapta-e, s ha igen, mikor a kérdéses elektronikus levelet. Ezért a munkaadók döntő többsége továbbra is a személyes vagy a postai kézbesítést választja. Ami pedig az elektronikus úton közölt felmondás jogszerűségét, pontosabban alakiságát illeti, két álláspont ütközik e tekintetben. Az egyik szerint hiteles e-aláírás is szükséges az ilyen levélhez, a másik szerint – és magam is ezt osztom – ez a követelmény nem vezethető le az idén július elsejétől életbe lépett, az elektronikus ügyintézésről és a bizalmi szolgáltatásokról szóló 2016. évi CCCXXII. számú törvényből. Persze más eset a cégek belső kommunikációja, hiszen ma már igen elterjedt és elfogadott például a belső utasítások, tájékoztatások e-mailben történő továbbítása, de ismétlem, az ennél komolyabb joghatású esetekben, mint a felmondás, ez még meglehetősen ritka.

Ezek szerint az „e-felmondás” kevésbé lesz a konferencia slágertémája. Milyen más, izgalmas témákat tartogat a hallgatóságnak?

A konferencia témájából eredően természetesen a Munka Törvénykönyve (Mt.)számos rendelkezését megvitatjuk, elemezzük. Az „új” Mt. – noha már több mint négy éve hatályba lépett – rendelkezéseinek magyarázata kiemelt szerepet kap Visegrádon, de az idő múltával egyre inkább a törvény értelmezésére irányuló joggyakorlatra esik a hangsúly. Bizonyára szó lesz továbbá a különböző munkajogi vagy a munkajogot szorosan érintő (például a személyiségi jogok érvényesülése a munkaviszonyban) gyakorlati alkalmazásáról is. Feltehetőleg felmerülnek az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos ügyek is, hiszen egyre gyakoribb, hogy a munkavállaló ilyen alapon támadja volt munkaadóját felmondását, vagy egyéb sérelmes intézkedését.

A felmondáson kívül milyen ügyekben sérelmez a munkavállaló diszkriminációt?

Ilyen például az azonos munkáért azonos bérezés közismert elvének kérdése. A Kúria – egységes mederbe terelendő az ellentmondásos bírói gyakorlatot – úgy döntött: ez az elv nem azt jelenti, hogy mindentől függetlenül kell a munkabéreket összehasonlítani, hanem csak valamilyen konkrét védett tulajdonság – például nembeli, életkori – megsértésén alapuló megkülönböztetés lehet az alapja a diszkrimináció megállapításának.

Dr. Lőrincz György

Ha már szóba került az új Mt., a törvénnyel mennyire pontos iránymutatást sikerült teremtenie a jogalkotónak és mennyire kell a törvény szövegét kibontania az ítélkezési gyakorlatnak?

Egyetlen kódex sem „életképes” a szabályokat értelmező bírói gyakorlat nélkül. Leegyszerűsítve ennek oka szerintem az, hogy míg a kodifikátor típus-élethelyzetekre ír törvényi megoldást, addig a bíróságok elé nem feltétlenül ilyen tényállások kerülnek. Megítélésem szerint a jelenlegi bírói gyakorlatban abból adódik a legtöbb vitás kérdés, hogy az új Munka Törvénykönyve a korábbihoz képest eltérő elvi alapokra helyezte a munkaviszony megszüntetésének jogkövetkezményeit, ebből pedig szükségképpen fakadtak jogértelmezési kérdések. A Kúria 2016. június 6-án közzétett, joggyakorlat-elemző csoportja által alkotott véleménye – e tekintetben – számos vitatott kérdésre ad választ.

És jó válaszokat?

Szerintem jó és egzakt iránymutatást ad a vélemény, s ezt nem azért állítom, mert magam is részt vettem e csoport munkájában. Egy másik vitatott kérdéskör a munkaadó kártérítési felelőssége. Az új Munka Törvénykönyve itt is eltér a korábbi szabályozástól. A törvény ugyanis a munkaadói felelősség megállapítását kizárólag az ellenőrzési körön belüli káreseményekre teszi lehetővé, de az már most látszik, hogy a bírói gyakorlat folyamatosan tágítja az „ellenőrzési kör” fogalmát.

Ezzel el is érkeztünk a harmadik, a kívülálló számára legizgalmasabbnak ígérkező, A Törvény kapujában címet viselő kétórás, záró előadáshoz, mely beharangozója szerint „elmélkedés, időnként álmélkodás az újabb bírói gyakorlatról”.

Immár évek óta én zárom a konferenciát a szerintem a gyakorlat számára fontos jogesetek ismertetésével. A címet egyébként Franz Kafkától kölcsönöztem, aki ebben a művében – megint csak leegyszerűsítve – a polgár és a törvény viszonyát mutatja be, s az általa leírt – vírtigli kafkai látomáson alapuló – helyzet alapot ad azon elmélkedni, hogy a Törvény mennyiben védi a polgárt. Így több olyan jogesetet is ismertetek, melyekben az a kérdés, hogy mennyiben áll nyitva a bíróság bizonyos jogviták befogadására, érdemi eldöntésére. Csak egy példát említek: kötelezheti-e a bíróság a szakszervezet kérelmére a munkáltatót konzultációra, ha ezt korában elmulasztotta? Ezen túlmenően az előadás – mint a korábbi években is – amolyan „csalamádéjellegű” lesz, azaz ezúttal is friss jogeseteket igyekszem bemutatni számos egyéb témát érintően is. A legtöbb eset a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos, de felmerülnek a munkaidővel, a prémiummal, a sérelemdíjjal és a munkáltató kártérítési felelősségével, az előzőekben már említett vitás kérdést érintő ügyek is. Természetesen nem az a tisztem, hogy minősítsem, kritizáljam ezeket a döntéseket, de azt remélem, senkit nem sért, ha azokhoz esetenként kritikus megjegyzést fűzök, tehát néha álmélkodok egy-egy eset bírói megoldásán.

Változások a cafeteria rendszerben

2017-re alapvetően megváltoznak a béren kívüli juttatások szabályai. A képzésen résztvevők nem csak az új szabályokat, az új juttatásokat ismerhetik meg, hanem a gyakorlati megvalósításban is segítséget nyújtanak az előadók.

További részletek >>

A résztvevőktől van-e gyakorlati visszajelzése arról, hogy jól választott és tálalt egy-egy jogesetet?

Igen, az előadások utáni személyes kérdésekből ugyanis látszik, mi az, ami leginkább megfogta a hallgatókat.

Ön hosszú évtizedek óta munkajogász. Bejárta a jogi pálya szinte minden szintjét és formáját. Adna ebből is egy kis ízelítőt?

Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karát 1973-ban végeztem el, majd rá két évre, 1975-ben tettem le a bírói-ügyészi szakvizsgát. Szép emlékeket őrzök a bírói pályámról, az első munkahelyem 1975–1978 között a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon volt, majd 1979 és 1982 között a Pest Megyei Munkaügyi Bíróság elnöke voltam. Szakmailag a leghasznosabbnak Igazságügyi Minisztérium Törvényelőkészítő Főosztályán 1982–1985 között eltöltött három év bizonyult. A minisztériumból 1985 és 1988 között visszatértem a Pest Megyei Bíróságra, tanácselnökként, ezután pedig egy évig, 1989–1990 között az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal (ÁBMH) Munkajogi Főosztályát vezettem. A pályám talán legfontosabb állomása volt, amikor a rendszerváltozás után, 1990 és 1991 között a Munkaügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára lettem, ahol több fontos törvény (különösen a foglalkoztatási törvény, továbbá a korábbi Mt.) előkészítésévben vettem részt. Sokaknak talán riasztó ez a meglehetősen gyakori állásváltozás, ezért hozzáteszem, hogy sosem magam kezdeményeztem a munkahelyváltást. Az államtitkári pozícióban elértem a közigazgatás csúcsára, ezért amikor 1991-ben lemondtam, úgy ítéltem meg, nincs visszatérés az állami vagy a bírósági hierarchiába. Kézenfekvő volt tehát, hogy saját praxist indítok, amit az is motivált, hogy kifejezetten vágytam a (csaknem) teljesen független pályára. Így 1991-től – és jelenleg is – a Lőrincz Ügyvédi Iroda vezetője vagyok. Mivel több komoly cég és személy is megtisztelt bizalmával, szakmailag korántsem érzem alacsonyabb rendűnek az ügyvédi munkát a korábbi tevékenységemhez képest, aminek persze fontos eleme a munkajogi kodifikációban való részvételem. Ügyvédként elsősorban munkajogi tanácsadással, (ma már egyre kevésbé) munkaügyi perek vitelével foglalkozom. A munkajog tárgykörében több kézikönyv, szakcikk szerzője, illetve társszerzője vagyok. Emellett tagja vagyok a jogi szakvizsga bizottságnak is. 2014-ben megkaptam a Munkajog a harmadik évezredben alapítvány Pro iure laboris kitüntetését.

Végül megtudhatunk esetleg valamit a hobbijáról?

Kedvenc időtöltésem az olvasás és az utazás. Kedvelem a sportot is – manapság már inkább csak nézni.


Kapcsolódó cikkek

2024. július 12.

Aki közterületi ingatlanon fakivágási engedéllyel vagy anélkül fát vág ki a kompenzációs intézkedés alanya lehet

A közterületi ingatlanon engedéllyel, vagy engedély nélkül végzett fakivágás esetén a pótlás mellett vagy helyett kompenzációs intézkedésként a károsult környezeti elem becsült költségével egyenértékű pénzbeli megváltás is előírható. Az a személy, aki közterületi ingatlanon fakivágási engedéllyel vagy fakivágási engedély nélkül fát vág ki a kompenzációs intézkedés alanya lehet – a Kúria eseti döntése.

2024. július 8.

Jogszabályfigyelő 2024 – 27. hét

Alábbi cikkünkben a 2024/71–72. számú Magyar Közlönyökben megjelent szakmai újdonságok és a Parlament honlapján megjelent közlemények közül válogattunk.