Akkor most hol tartsuk a szellemi termékünket?

Az Szja tv. 2025-től életbelépő módosításának következtében már nem kell leadózni a szellemi termékek gazdasági társaságokba történő apportálása esetén keletkező „virtuális” nyereséget. Miben rejlik a szabályváltozás jelentősége? Egyértelmű választ tudunk-e adni jövőre a több évtizedes kérdésre: a cég vagy a cégalapító magánszemély tulajdonában legyenek a vállalkozás által hasznosított szellemi termékek?

A dilemma

Startupok, technológiai cégek, szellemi termékeket hasznosító egyéb vállalkozások visszatérő dilemmája, hogy hol van jobb helye a szellemi alkotásoknak: a hasznosítást végző cég tulajdonában vagy a cégtulajdonos magánszemélynél? De a kérdés még többféleképpen is felmerülhet: indokolt-e szellemi alkotások létrejöttével járó fejlesztés céljából már a kezdetektől céget alapítani? Amennyiben pedig a magánszemély cégtulajdonosnál maradtak a szellemi alkotások, előnyösebb-e azokat utóbb a cégre ruházni, vagy felhasználási jogot célszerűbb a cégnek adni azokra.

Külső tőkebefektetés bevonásában érdekelt startupok, eladásra szánt egyéb cégek esetén a befektetők általában ragaszkodni fognak ahhoz, hogy a szellemi alkotások – mint minden egyéb stratégiai erőforrás – a céltársaság tulajdonában legyenek. Egy tőkebevonás vagy exit-helyzet ennél fogva tipikusan olyan alkalom, amikor nagy számban kerülnek tulajdonosoknál lévő szellemi alkotások a cégbe, jellemzően apportként, tőkeemeléssel.

Előtte

A szellemi alkotásokkal kapcsolatos jelenlegi hazai adózási gyakorlat nagyon sok bizonytalanságot mutat, és számos tévhittel övezett. Szerencsére az adóhatóságok sem látják át ezt a területet kellően, és így adóvizsgálatok célkeresztjébe sem kerültek az ilyen ügyletek.

A bizonytalanságok egyik forrása az, hogy az Szja tv. nem szabályozza speciálisan sem a szellemi termékek átruházásának az adózását, sem az apport útján történő vagyonátruházásokét. Ehelyett, a szellemi termékek apportjára vonatkozó adókötelezettségek az általános értelemben vett „jogok” – szintén általános, bármely jogcímen történő – átruházásáról rendelkező adószabályokból olvashatók ki. Az ilyen jövedelem pedig az szja rendszerében „egyéb jövedelemnek” minősül, ami azt jelenti, hogy a létesítő okiratban rögzített apportérték, valamint az apportált szellemi javak előállítása, megszerzése érdekében felmerült költségek közötti különbözetet 15% szja, valamint ezen túlmenően 13% (korlátlan!) szociális hozzájárulási adó is terheli.

A jelenlegi szabályozás alapján tehát nemcsak, hogy az apport időpontjában azonnal bekövetkezik az adókötelezettség, de azt még kifejezetten magas adó is terheli. Kockázatitőke-befektetések esetében ráadásul olyan helyzetben kellene ezt az adót megfizetni, amikor a szellemi termék helyébe lépő üzletrészek, részvények – az ilyen befektetésekre jellemző „statisztikai valószínűségek” alapján – nagy eséllyel fognak elértéktelenedni.

Megjegyezzük továbbá, hogy nemcsak a jogátruházás, hanem a felhasználási jog engedéséért kapott licenszbevételek is egyéb jövedelemként, a fent említett adóterhek mellett adóznak magánszemély jogtulajdonosok esetén, függetlenül attól, hogy a jogdíjakat saját tulajdonukban álló cégük vagy független személyek fizetik.

Utána

A szellemi termékek apportjának fenti problémáira tekintettel az új szabályozás megszünteti az azonnali adózást, és lényegében egy adóhalasztást vezet be. Mindez akként fog működni, hogy a szellemi termék ellenében szerzendő üzletrész adózási szempontból figyelembe vehető szerzési értéke a magánszemélynél nem a szellemi alkotások magas apportértékével, hanem a megszerzésük, előállításuk érdekében felmerült költségek alacsonyabb összegével fog megegyezni. Ily módon, a magánszemély akkor és akként fogja az apportálás során „elhalasztott” adót megfizetni, amikor a szellemi termékeinek helyébe lépő üzletrésze kerül értékesítésre, vagy tőkeleszállítás, végelszámolás útján bevonásra.

Példával szemléltetve a fentieket: egy feltaláló (magánszemély) összesen 10 millió Ft-ot költött el a tulajdonában lévő és szabadalmaztatás alatt álló találmányának fejlesztésére, valamint jogvédelmére. Egy kockázati tőkealap a szellemi alkotásokat 100 millió Ft-ra értékeli és a feltalálóval való megállapodás eredményeként ezen az értéken apportálásra kerülnek egy újonnan alapítandó társaságba. A feltalálónál keletkező 90 millió Ft nyereség tehát az új szabályok alapján immár mentesül az azt egyébként terhelő 13,5 millió Ft szja-, valamint 11,7 millió Ft szocho-teher alól. Később az üzletrésze értékesítésre kerül egy befektető számára 1 milliárd Ft-ért. Ebben az esetben a 15%-kal adózó árfolyamnyereségének számításakor az 1 milliárd Ft adóköteles eladási árral szemben nem az üzletrészért átadott szellemi termékek 100 millió Ft apportértékét, hanem csak a szellemi termékek létrejötte érdekében felmerült 10 millió Ft költséget tudja figyelembe venni, és így 900 millió Ft helyett 990 millió Ft lesz az adóalapja. Vagyis, az exitkor fogja a korábban elhalasztott 13,5 millió Ft szja-t megfizetni, a szocho alól pedig végleg mentesül.

Egyébiránt, egy fogalom is bekerült a szellemi termékekre vonatkozóan az Szja tv-be a fenti szabályváltozással összefüggésben. A meghatározás nagyon széles, magánban foglalja egyebek között a szoftvereket, szabadalmat, know-how-t, gyártási eljárásokat, végjegyeket is.

Akkor most már teljesen mindegy?

A szellemi alkotások strukturálása tekintetében fontos szempont lehet továbbra is, hogy az új adószabályozás nem érinti a magánszemélyek licenszügyleteinek adózását, azaz az ilyen jövedelmeket jövőre is fogja terhelni a 15% szja, valamint 13% szocho. Ha tehát a cég már a potenciális tulajdonszerzését megelőzően is felhasználja a szellemi termékeket, akkor a licenszdíj magas adóterhe önmagában is indokolhatja, hogy eleve a cégbe kerüljenek a szellemi termékek.

Szoftverek, szabadalmak és használati minták esetén van azonban egy további, társasági adózással kapcsolatos ok, amely miatt határozottan indokolt már eleve a cégben létrehozni az említett szellemi termékeket. Az ún. jogdíjkedvezmény szabályai szerint ugyanis az ezek hasznosításából származó nyereséget 9% helyett csupán 4,5% társasági adó terheli és mentes az iparűzési adó alól is. A szellemi termékek értékesítéséből származó nyereség pedig teljesen mentessé tehető mind a társasági adó, mind az iparűzési adó alól.

A fenti kedvezményrendszer például egy IT startup számára azt jelentheti, hogy szoftvereinek eladásakor milliárd forintonként 90 millió forint társaságiadó-megtakarítást érhet el. Ha pedig a cég maga kerül eladásra (és nem egy „asset deal” valósul meg), akkor pedig az adókedvezmény továbbvitelének lehetősége teszi vonzóbbá a céget a potenciális befektetők számára, ami értelemszerűen árnövelő tényezőként kerül figyelembevételre.

Fontos korlátozása azonban a fenti adókedvezménynek, hogy az kizárólag azokra a szellemi termékekre alkalmazható, amelyeket az adott vállalkozás saját maga fejlesztett ki, vagy – ha külső forrásból szerezte be – a megszerzés utáni fejlesztési költségek meghaladták a szellemi termék beszerzéskori piaci értékének 333%-át.

Példával szemléltetve egyrészt a szóban forgó adóalap-kedvezmény jelentőségét, másrészt annak a kérdésnek a fontosságát, hogy a cégben vagy az alapítónál induljon el a szellemi termékek fejlesztése: Egy IT startup alapítója a cégalapítás előtt kifejleszt egy szoftvert, amelynek létrehozásakor érdemi költségek nem merültek fel (csak saját munkáját fektette be). A startup alapításakor a szoftvert 500 millió Ft értéken apportálják a cégbe, majd azt (magát a szoftvert) két évvel később – további 100 millió Ft fejlesztési költség felmerülését követően – egy befektető 10 milliárd Ft-ért megvásárolja. Amennyiben ez a szoftver eleve a cégben jött volna létre, az ügylet teljes, 9,4 milliárd Ft-os nyeresége társaságiadó-mentes lenne, 846 millió Ft társaságiadó-megtakarítást eredményezve.

Tekintve azonban, hogy a szoftvert a cég átruházással – apport útján – szerezte és arra a szerzéskori (500 millió Ft) piaci érték mellett csak 100 millió Ft-ot költött, az említett adómegtakarítást csak korlátozottan (~21%-ban), 183 millió Ft erejéig tudja igénybe venni (az arányszám komplikált formulán alapuló levezetésétől eltekintünk). Továbbá, amennyiben a cég időközben esetleg a szoftver licenszbeadásából is realizált nyereséget, arra is csak az előző korlátoással alkalmazhatja a 4,5%-os tényleges adóterhet eredményező adóalap-csökkentést.

Ez a startup tehát csak azért esett el többszáz millió forint adómegtakarítástól, mert a szoftvere nem a cégben került a kezdetektől lefejlesztésre.

Vagyonvédelmi megfontolások

Gyakran elhangzik érvként, hogy a szellemi tulajdon magánszemélynél nagyobb biztonságban tudható arra az esetre, ha az azt hasznosító társaság esetleg fizetésképtelenné válna és felszámolás alá kerülne.

Ugyanakkor, ez a cél egy kétcéges működési modellel is elérhető. Ebben a struktúrában a szellemi termékek tulajdonjoga nem a magánszemély alapítóknál marad, és nem is az azokat hasznosító társasághoz kerül, hanem egy erre a célra létrehozott második társaságba. Így egyszerre érhető el a vagyonvédelem és biztosítható az adókedvezmények maximális kihasználhatósága.

Cégben a helye

Az új szabályozás bevezetése kétségtelenül üdvözlendő, hiszen jelentős könnyítést hoz a szellemi termékek apportjának adózásában. Nem csupán elhalasztja az adózást a jövedelem pénzben való realizálásáig, de meg is szabadítja azt a szocho-teher alól. Ugyanakkor, ha szoftverekről vagy szabadalmakról van szó – ideértve a szabadalmi oltalommal még nem rendelkező találmányokat is –, előnyösebb, ha a szellemi termékek vagyoni jogai eleve a cégben jönnek létre. Ez nemcsak a jogdíjkedvezmények maximális kihasználását teszi lehetővé, hanem a hosszú távú üzleti stratégia szempontjából is átláthatóbb és jogilag egyszerűbben kezelhető struktúrát eredményez.

A cikk szerzője Dr. Csővári István LL.M. ügyvéd, adószakértő, a Csővári Legal vezetője.

---