Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Jelen tanulmány célja az apporttárgyak értékelésének bemutatása az egyes gazdasági társaságok vonatkozásában, a részvénytársaságok esetében az értékelést végző szakértőkkel kapcsolatban jelentkező ellentmondások ismertetése, valamint az apporttárgy felülértékeléséért való felelősség kifejtése.
1. Bevezetés
A gazdasági társaságok vagyona pénzbeli vagyoni hozzájárulásból, illetve nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásból, azaz apportból tevődik össze, melyek arányát a polgári törvénykönyv csak a részvénytársaságokra vonatkozó speciális rendelkezések között határozza meg – emlékeztet a szerző, Lehoczki Zóra Zsófia[1] –, ahol előírja, hogy alapításkor a pénzbeli hozzájárulás összege nem lehet kevesebb az alaptőke 30%-ánál[2], a többi társasági forma esetén nincs ilyen megkötés, így azok kizárólag nem pénzbeli vagyoni hozzájárulások rendelkezésre bocsátásával is alapíthatóak[3]. A tagok szempontjából az általuk teljesített vagyoni hozzájárulások lényege abban áll, hogy annak köszönhetően társasági részesedéshez jutnak, azaz tagsági jogokat és kötelezettségeket szereznek, így részesednek a gazdasági társaság által elért nyereségből, valamint a működésbe is beleszólást nyernek, mivel a legfőbb szerv munkájában is részt vehetnek és ott szavazati joggal rendelkeznek[4].
Nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként vagyoni értékű jog[5], dolog tulajdonjoga[6], illetve adós által elismert vagy jogerős bírósági határozaton alapuló követelés kerülhet átruházásra[7], a know-how apportálhatósága a jelenlegi szabályozás tükrében egyelőre tisztázatlan[8]. Az apportnak pénzben kifejezhető értékkel kell rendelkeznie és forgalomképesnek, azaz szabadon átruházhatónak kell lennie, hiszen a társasági vagyon csak úgy tudja sokrétű funkcióját megfelelően ellátni, amennyiben elszakad a rendelkezésre bocsátó tag személyétől[9]. Fontos, hogy a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás megjelölt értéke valós forgalmi értéket mutasson, hiszen a felülértékelés jelentős mértékben károsítja mind a gazdasági társaság által végzett üzletszerű tevékenység sikerét és hatékonyságát, mind pedig a hitelezői érdekeket jelentős mértékben csorbítja és visszaéléseket eredményezhet[10].
Jelen tanulmány célja az apporttárgyak értékelésének bemutatása az egyes gazdasági társaságok vonatkozásában, a részvénytársaságok esetében az értékelést végző szakértőkkel kapcsolatban jelentkező ellentmondások ismertetése, valamint az apporttárgy felülértékeléséért való felelősség kifejtése.
2. Az apport értékelésének szabályai az egyes társasági formák vonatkozásában
Kulcsfontosságú kérdés az apport értékének a meghatározása, hiszen csak az egzakt és pontos érték alkalmas arra, hogy kifejezze a gazdasági társaság vagyonának pontos mennyiségét és összetételét, ezáltal a jegyzett tőke sikeresen betöltse szerteágazó funkcióját és a társaság képes legyen tevékenységének megfelelő végzésére és így a kitűzött cél elérésére is. Az értékelés a társasági formától függően eltérően történik, a közkereseti társaság és a betéti társaság esetén a törvény nem tartalmaz irányadó rendelkezéseket az érték megállapítása vonatkozásában, így azt az apportőr határozza meg és a többi tag fogadja el azzal, hogy aláírják a társasági szerződést[11].
Korlátolt felelősségű társaság esetén a nem pénzbeli hozzájárulás értékét szintén a tagok állapítják meg és fogadják el[12], azonban a bejegyzési kérelem kötelező melléklete az ügyvezetői nyilatkozat az apport rendelkezésre bocsátásáról, illetve a tagok értékelésre vonatkozó nyilatkozata[13]. Az érték megállapításához könyvvizsgáló vagy szakértő is igénybe vehető, ebben az esetben az általa készített véleményt is csatolni kell a cégiratokhoz[14]. A polgári törvénykönyv nem ír elő kötelező minimális értéket az apport esetén, azonban amennyiben a tag törzsbetétjét teljes egészében nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás formájában szolgáltatja, annak minimális értéke nem lehet alacsonyabb a tagi törzsbetét minimális mértékénél[15], azaz százezer forintnál[16].
Részvénytársaság esetén az alapszabályhoz mellékelni kell a könyvvizsgáló vagy a szakértő jelentését, „amely tartalmazza a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás leírását, értékét, értékelését, az alkalmazott értékelési módszer ismertetését és azt, hogy az értékelést érintő új befolyásoló körülmény nem merült fel”[17]. Amennyiben a szakértő azt állapítja meg, hogy az apport alulértékelt, az nem jár társasági jogi jogkövetkezménnyel, azonban felülértékelés megállapítása esetén Vezekényi Ursula véleménye szerint a részvénytársaság vagy a tőkeemelés nem jegyezhető be a cégjegyzékbe, mivel az ellentétes lenne a hitelezők érdekeivel[18]. A jelentés elkészítése mellőzhető, ha az apportőr a „szolgáltatás időpontjához képest három hónapnál nem régebbi, könyvvizsgáló által ellenőrzött beszámolóval rendelkezik”, amely tartalmazza a vagyontárgy értékét, vagy az apport olyan vagyontárgy, amelynek a tőzsdén jegyzett ára van[19], ez a rendelkezés nem csak az értékpapírtőzsdén jegyzett értékpapírokra, hanem például az árutőzsdén jegyzett árukra is vonatkozik[20]. Részvénytársaság bejegyzése esetén is kötelező melléklet az alapítók nyilatkozata az apport rendelkezésre bocsátásáról[21]. A fentiek alapján megállapítható, hogy könyvvizsgáló vagy szakértő igénybevétele az apport értékének meghatározásánál csak a részvénytársaságok esetén kötelező, azonban a többi gazdasági társasági forma esetén is lehetőség van az igénybevételére[22].
A gazdasági társaságok vagyona pénzbeli vagyoni hozzájárulásból, illetve nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásból, azaz apportból tevődik össze, melyek arányát a polgári törvénykönyv csak a részvénytársaságokra vonatkozó speciális rendelkezések között határozza meg
3. A szakértőkkel kapcsolatos bizonytalanságok
3.1. A szakértővel és a szakértői jelentéssel szemben támasztott követelmények
Papp Tekla mutat rá arra a problémára, hogy „a könyvvizsgáló szakképesítése nem az apportok piaci értékének a meghatározására terjed ki”[23], valamint nem fejti ki a polgári törvénykönyv, hogy pontosan mit ért „az adott vagyontárgy értékeléséhez szükséges szakértelemmel rendelkező szakértő alatt”[24]. Ráadásul a szakértő ilyen jellegű megjelölése csak a részvénytársaságra irányadó szabályok között található meg, ott sem egyöntetűen, hiszen többek közt az alapszabály lehetséges tartalmi elemei között[25], illetve az apport értékeléséről szóló jelentés közzététele kapcsán[26] a törvény csak a szakértő kifejezést használja, illetve a Cégtörvény a korlátolt felelősségű társaság bejegyzéséhez csatolandó mellékletek felsorolása között is csak a szakértő terminust alkalmazza[27]. Megjegyzendő, hogy a korábban hatályos gazdasági társaságokról szóló törvény szintén csak szakértőt említett[28], ebből a szempontból az új szabályozás megpróbálta meghatározni, hogy milyen szakértő végezheti az apport értékelését, azonban véleményem szerint még így is meglehetősen tág és nehezen értelmezhető, hogy mit takar az adott vagyontárgy értékeléséhez szükséges szakértelem.
Egyes vélemények szerint azonban a könyvvizsgáló és a szakértő jelentése valójában nem tekinthető értékelésnek, csak azt állapítja meg, hogy az apporttárgy alapítók által meghatározott értéke egyensúlyban van-e az apport ellenében adandó részvények számával és névértékével[29]. Meglátásom szerint azonban a törvény vonatkozó szakaszának megfogalmazásából az következik[30], hogy a szakértő tényleges értékelést végez, hiszen jelentése tartalmazza az apport leírását, értékét, az értékelés módszerét, az egyensúlyi helyzet megállapításáról szóló nyilatkozata csak egy részét képezi az elkészítendő jelentésnek.
3.2. A második társasági jogi irányelv szakértőkre vonatkozó rendelkezései
Az Európai Unió Tanácsának második társasági jogi irányelve[31] a nyilvánosan működő részvénytársaságok vonatkozásában követelményeket fogalmaz meg a szakértők személyével és az értékelés módszereivel szemben[32]. Az irányelv rendelkezései alapján a bejegyzést megelőzően egy vagy több, közigazgatási vagy igazságügyi hatóság által kinevezett vagy elismert független szakértő jelentést készít minden apporttárgyról[33]. A jelentésnek tartalmaznia kell a nem pénzbeli hozzájárulás tárgyának, illetve az értékelési módszereknek a leírását, illetve azt a megállapítást, hogy a kapott érték megfelel-e az ellenértékként kibocsátandó részvények számának és névértékének, vagy a számviteli nyilvántartási értéknek és a kibocsátási ár feletti ártöbbletnek[34].
Az irányelv azonban csak a nyilvánosan működő részvénytársaságokra vonatkozó szabályokat tartalmaz, ráadásul a hatálya nem terjed ki Magyarországra[35]. Véleményem szerint azonban kiemelendő, hogy a szakértőkkel szemben követelményként állítja a függetlenséget, azt, hogy az adott állam közigazgatási vagy igazságügyi hatósága által kinevezett vagy elismert természetes vagy jogi személy, illetve társaság lehet, továbbá lehetőségként megjelöli több szakértő alkalmazását is[36]. Fontosnak tartom a jellemzők kihangsúlyozását, mivel a hatályos magyar szabályozás egyiket sem állítja követelményként a szakértőkkel szemben, holott meggyőződésem szerint fontos lenne részletesen meghatározni, hogy ki végezheti az apport értékelését, mivel a cégbíróság a bejegyzési eljárás során a megjelölt érték helytállóságát és az értékelés módszerének jogszerűségét nem vizsgálhatja[37].
Cégvezetők ABC-je 2016 |
|---|
|
Kiadványunkat az újonnan alakuló, s az évek óta jól működő vállalkozások menedzsmentjei egyaránt haszonnal forgathatják. A tartalomból: Megrendelés >> |
3.3. Javaslat a probléma megoldására: szakértői nyilvántartás
A probléma megoldása és a lehetséges visszaélések elkerülése érdekében ajánlatos lenne egy olyan nyilvántartás létrehozása és vezetése, amely az apport tárgyi körei alapján történő felosztás szerint tartalmazza az értékelés elvégzésére felkérhető szakértőket, akik alkalmasságát előzetesen megvizsgálták és az illetékes közigazgatási, igazságügyi szerv által jóváhagyottan végzik feladatukat. Ezen szakértők a jelentéseikben foglaltak valóságtartalmáért felelősséggel tartoznának, az értékelés elvégzésére kizárólag a névjegyzékben szereplő személyek vagy szervezetek lennének jogosultak. Garanciális szabályként amennyiben a gazdasági társaság tagjai a meghatározott értékkel nem értenének egyet, az illetékes cégbíróság a névjegyzékből kirendelhetne egy másik, azonos szakterületre, tárgyi körre specializálódott szakértőt újabb szakvélemény elkészítésére.
Lehoczki Zóra Zsófia teljes cikkét elolvashatja a Polgári Jog folyóirat 2016/10. számában.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző a Nemzeti Közszolgálati Egyetem – Államtudományi és Közigazgatási Kar – Civilisztikai Intézetének doktorandusz hallgatója. KÖFOP-2.1.2-VEKOP-15. A jó kormányzást megalapozó közszolgálat-fejlesztés Jelen tanulmány a 2016/96/NKE-ÁKK kódszámú, „Corporate governance magyar sajátosságai, különös tekintettel a köztulajdonban lévő gazdasági társaságokra” című projekt keretei között íródott. [2] 2013. évi V. törvény 3:212. § (3) bek. [3] Auer Ádám – Bakos Kitti – Buzási Barnabás – Farkas Csaba – Nótári Tamás – Papp Tekla: Társasági jog. Lectum Kiadó, Szeged, 2011, 75-76. o. (a továbbiakban: Társasági jog) [4] Török Tamás: Vagyoni hozzájárulás a társasági jogban. In: Gazdaság és Jog, 2000. június 6. szám, 3. o. [5] A téma bővebb kifejtéséről ld.: Lehoczki Zóra Zsófia: A vagyoni értékű jogok apportálhatósága és az egységes szabályozás hiányának problematikája. In: Debreceni Jogi Műhely, 2015/3-4. szám. [6] 2013. évi V. törvény 3:10. § (2) bek. [7] 2013. évi V. törvény 3:99. § (1) bek. [8] A téma bővebb kifejtéséről ld.: Lehoczki Zóra Zsófia: A know-how apportálhatóságával kapcsolatban felmerült kérdések az elmúlt évek bírói gyakorlatának és az új polgári törvénykönyv szabályozásának a tükrében. In: Céghírnök, 2016/5. szám. [9] Társasági jog i.m. 77. o. [10] Sárközy Tamás: A magyar társasági jog Európában. 2001, HVG-ORAC Kiadó Kft., 155. o. [11] Társasági jog i.m. 82. o. [12] Társasági jog i.m. 82. o. [13] 2006. évi V. törvény 1. számú melléklet II. 1. bb) [14] 2006. évi V. törvény 2. számú melléklet II. 1. b) [15] Osztovits András (szerk.): A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja. I. kötet, Opten Informatikai Kft., Budapest, 2014, 603. o. (a továbbiakban: Opten kommentár) [16] 2013. évi V. törvény 3:161. § (1) bek. [17] 2013. évi V. törvény 3:251. § (1) bek. [18] Opten kommentár i.m. 795. o. [19] 2013. évi V. törvény 3:251. § (2) bek. [20] Opten kommentár i.m. 795. o. [21] 2006. évi V. törvény 1. számú melléklet II. 2. cb) [22] Társasági jog i.m. 82. o. [23] Társasági jog i.m. 82. o. [24] 2013. évi V. törvény 3:251. § (1) bek. [25] 2013. évi V. törvény 3:250. § (2) bek. a) pont [26] 2013. évi V. törvény 3:296. § (5) bek. [27] 2006. évi V. törvény 2. számú melléklet II. 1. b) [28] 2006. évi IV. törvény 209. § (1) bek. [29] Boóc Ádám – Gadó Gábor – Gál Judit – Komáromi Gábor – Pázmándi Kinga – Sándor Tamás – Sárközy Tamás – Török Gábor – Zsohár András: A jogi személy. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2013, 274. o. [30] 2013. évi V. törvény 3:251. § (1) bek. [31] A Tanács Második Irányelve (1976. december 13.) a biztosítékok egyenértékűvé tétele céljából a nyilvánosan működő részvénytársaságok alapításának, valamint ezek tőkéje fenntartásának és módosításának tekintetében a tagállamok által a társasági tagok és harmadik felek érdekei védelmében a Szerződés 58. cikkének (2) bekezdése szerinti társaságoknak előírt biztosítékok összehangolásáról (77/91/EGK). In: Teleki Zsuzsa: Európai Jogi Füzetek – Társasági jog, cégjog. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2003, 22-46. o. (a továbbiakban: második társasági jogi irányelv) [32] Második társasági jogi irányelv 10. cikk (1)-(2) bek. [33] Második társasági jogi irányelv 10. cikk (1) bek. [34] Második társasági jogi irányelv 10. cikk (2) bek. [35] Második társasági jogi irányelv 1. cikk (1) bek. [36] Második társasági jogi irányelv 10. cikk (1) bek. [37] BDT2006. 161.