Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munkavállaló a jogellenes munkaviszony megszüntetése esetén járó jogkövetkezmények iránt pert indíthat, ha a munkaszerződésben az érvénytelenül kikötött határozott időtartam elteltére hivatkozással nem foglalkoztatják tovább – a Kúria eseti döntése.
Ami a tényállást illeti, a felperes szociális gondozóként és ápolóként dolgozott az alperesnél, határozott időtartamban. Ennek leteltét követően munkaszerződésében ismételten határozott időtartamú jogviszonyt állapítottak meg 2012. január 23. és 2013. szeptember közötti időtartamra. Ezen időszak elteltét követően az alperes nem kívánta a felperest továbbfoglalkoztatni, ezért a határozott időtartam elteltével a felperes munkaviszonyát megszűntnek tekintette, és ennek megfelelően elszámolt vele.
A felperes kerestében munkaviszonya jogellenes megszüntetésével kapcsolatban elmaradt jövedelem címén keletkezett kártérítés megfizetésére kérte kötelezni a felperest
Az első- és másodfokú eljárás
A közigazgatási és munkaügyi bíróság 669 740 forint kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest. Álláspontja szerint a határozott időtartamú munkaviszony azonos felek közötti ismételt létesítésére a munkáltató jogos érdekének fennállása nélkül került sor, így a munkavállaló felmondási idő és végkielégítés megfizetésére vonatkozó jogos érdekének csorbítására irányult. A munka törvényköve (a továbbiakban: Mt.) szerint [192. § (4) bekezdés] ugyanis a határozott idejű munkaviszony meghosszabbítása vagy a határozott idejű munkaviszony megszűnését követő hat hónapon belüli ismételt létesítése csak a munkáltatói jogos érdek fennállása esetén lehetséges. Mindezek alapján határozott időtartamra vonatkozó kikötés érvénytelen, így a felperes munkaszerződése határozatlan időre szól. Mivel a felek között nem volt közös megegyezés a munkaviszony megszüntetésére, így a munkáltató a jogviszonyt csak felmondási idő biztosítása mellett szüntethette volna meg.
[multibox]A fellebbezés során eljárt törvényszék az elsőfokú döntést részben megváltoztatta. Megállapította, hogy a felek között 2013. szeptember 23-án határozatlan időtartamú munkaviszony állt fenn, ezért a munkáltatót foglalkoztatási és bérfizetési kötelezettség terhelte a munkavállalóval szemben [Mt. 42. § (2) bekezdés]. Mivel a felek nem éltek a felmondás jogával és a munkaviszony megszüntetésére közös megegyezéssel sem került sor, ezért a felperes munkaviszonya fennmaradt. Ezért úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság tévesen alkalmazta a munkaviszony jogellenes megszüntetéséhez fűződő szabályokat a kártérítésre kötelezés során. A bíróság szerint, mivel az alperes foglalkoztatási kötelezettségének nem tett eleget, így a felperes nem tudott munkát végezni és munkabért keresni, ezért a felperest olyan helyzetbe kell hoznia az alperesnek, mintha jogszerűen foglalkoztatta volna és részére munkabért fizetett volna.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
A felperes a jogerős ítélet marasztalási jogcím elmaradt munkabérről kártérítésre történő megváltoztatását kérte. Hivatkozott arra, hogy az alperes olyan feladatra kötött vele többször, határozott időtartamra munkaszerződést, amely a munkáltatónál folyamatosan fennállt. Meglátása szerint erre azért került sor, hogy a munkaviszony megszüntetése esetén mentesüljön a munkáltató a felmondási idő megfizetése alól. Mivel a felperesi munkaviszony nem jöhetett létre határozott időre vagy nem volt ekként fenntartható, ezért a munkaviszony megszüntetése a határozott idő elteltére hivatkozva jogellenes munkáltatói intézkedésnek minősül és a munkáltató kártérítés megfizetésére köteles [Mt. 82. §]. Mindezek alapján a törvényszék jogellenesen alkalmazta az érvénytelenség jogkövetkezményeit, így jogellenes az elmaradt munkabér címén történő marasztalás.
A Kúria megállapításai
A felülvizsgálat során nem volt vitatott, hogy a munkaviszony határozatlan időtartamú volt. A Kúria a bírósághoz hasonlóan megállapította, hogy a munkaviszonyt csak közös megegyezéssel lehetett volna jogszerűen megszüntetni. Ezért azzal, hogy az alperes a fennálló munkaviszonyt a jogellenes kikötésben foglalt határozott időtartam elteltével megszűntnek tekintette, és ennek megfelelően elszámolt a felperessel, jogellenesen járt el. Mivel a megszűnt munkaviszony miatt a munkaviszony tartalmát jelentő szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra, vagyis munkavégzésre és munkabér fizetésre a felek részéről nem került sor, ezért tévesnek tartotta a Kúria a törvényszék azon megállapítását, hogy a munkaviszony az utoljára kikötött időtartam eltelte után is fennmaradt. Különösen mivel a munkáltató kifejezte azon szándékát, hogy a felperest nem kívánja tovább foglalkoztatni. Így csak a jogellenes megszüntetésnek lehet helye, ami alapján a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben okozott kár megtérítésével kapcsolatos rendelkezések alkalmazhatóak.
Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletmarasztalási jogcímre vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte, és e tekintetben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Az ismertetett döntés (Kúria Mfv. I. 10.386/2015.) a Kúriai Döntések 2016/10. számában 286. szám alatt jelent meg.
A kép forrása: http://cdn.tinybuddha.com/wp-content/uploads/2015/12/Being-Fired.png
