Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A hitelintézeti törvény úgy szabályozta a banktitok körébe tartozó adatokat, hogy az minél szélesebb körben lefedje a bankok, pénzügyi szolgáltatók által kezelt adatokat.
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (Hpt.) szabályozza a banktitok fogalmát. A banktitok nem csupán az ügyfél számlaegyenlegére terjed ki, hanem ennél sokkal szélesebb körben fed le adatokat, hiszen a bankok – többek közt a pénzmosás megelőzéséről szóló szabályok okán – sok adatot és információt kérnek be ügyfeleiktől, ráadásul számos banki szolgáltatás és banki művelet során az eljáráshoz szükségesek olyan adatok, melyek nem csupán személyes adatoknak, hanem különleges adatnak minősülnek, például egészségügyi állapotra vonatkozó adatok. A Hpt. ennek megfelelően úgy szabályozta a banktitok körébe tartozó adatokat, hogy az minél szélesebb körben lefedje a bankok, pénzügyi szolgáltatók által kezelt adatokat. Ennek értelmében banktitoknak minősül minden olyan, „az egyes ügyfelekről a pénzügyi intézmény rendelkezésére álló tény, információ, megoldás vagy adat, amely ügyfél személyére, adataira, vagyoni helyzetére, üzleti tevékenységére, gazdálkodására, tulajdonosi, üzleti kapcsolataira, valamint a pénzügyi intézmény által vezetett számlájának egyenlegére, forgalmára, továbbá a pénzügyi intézménnyel kötött szerződéseire vonatkozik”.
A banktitok azonban nem csupán a kifejezetten számlavezető, vagy hitelt felvevő ügyfelekre terjed ki, hanem banktitok szempontjából ügyfélnek minősül minden személy, aki valamilyen szolgáltatást vesz igénybe, vagy egyáltalán kapcsolatba lép a bankkal, de végül nem veszi igénybe a szolgáltatást, tehát klasszikus értelemben nem válik ügyfelévé, hiszen részére szolgáltatást nem nyújt a bank.
A banktitok tehát egy széles körű adathalmazra alkalmazott magas szintű titoktartási kötelezettség, ami komoly védelmet biztosít a bank ügyfelei számára. A banktitok azonban pont a bank ügyfeleinek és hozzátartozóinak bizonyos esetekben azt eredményezi, hogy számukra fontos adat megismerése céljából kezdeményezett megkeresés során azzal találják szemben magukat, nem tudnak információhoz jutni. Erre a későbbiekben még kitérek.
Többek között van három jellemző esete, amikor a bankok harmadik személy részére banktitok körébe tartozó adat kiadhatnak:
Az első esetkörbe tartozik, amikor a pénzügyi intézmény ügyfele, annak törvényes képviselője a rá vonatkozó kiszolgáltatható banktitok-kört pontosan megjelölve kéri. Ezt a kérelmet a pénzügyi szolgáltató közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglaltan fogadja el. Ez az esetkör a kézenfekvő kategória, hiszen az ügyfél jogosult rendelkezni az őt érintő, banktitok körébe tartozó adatról.
Van egy olyan esetkör, amikor a pénzügyi intézménynek áll érdekében, hogy harmadik személynek adatot adjon ki, ez az eset, amikor az ügyfelével szemben fennálló követelése eladásához vagy lejárt követelése érvényesítéséhez szükséges a banktitok alóli feloldás. Ez a kategória is érthető, hiszen a bank az adósaival szemben fennálló lejárt követeléseit nem minden esetben maga érvényesíti, hanem bizonyos esetekben a követelést értékesíti, harmadik személyre engedményezi, vagy egyszerűen harmadik személyt von be a követelés érvényesítéséhez.
A Hpt. úgy rendelkezik, hogy a törvény is adhat felmentést a banktitok alól. Ennek vannak a klasszikus esetei, mint az adóhivatali megkeresés, felügyeleti megkeresés, hatósági megkeresések.
Fogyasztóvédelmi ügyekben a legismertebb eset a törvényi kivételek közül a téves utalással összefüggő adatszolgáltatás. Téves utalásnál ugyanis a bank ügyfele egy olyan fizetési megbízást ad le a szolgáltatónak, aminél a kedvezményezett adatainál hibásan adja meg a bankszámlaszámot. Utalásnál egy hibás bankszámlaszám gyakran azzal a következménnyel jár, hogy a megjelölt számlaszám nem köthető semmilyen létező bankszámlához és ilyen esetekben az összeg visszakerül az ügyfél számlájára. Ekkor csak az utalással és visszautalással összefüggő költségek jelentkeznek. Amennyiben az ügyfél egy olyan elírt számlaszámot ad meg, amelyik létező számlaszám, akkor az összeg a tévesen megadott számlán jóváírásra kerül. Az ilyen esetek akkor derülnek ki, amikor a banki ügyfél szembesül azzal, hogy az általa kezdeményezett utalást nem kapta meg a címzett.
Ezekben az esetekben a pénzügyi szolgáltatók úgynevezett charge back szolgáltatással díj felszámítása mellett meg tudják kísérelni az összeg visszahívását. Van azonban olyan eset, amikor az ügyfelek ezt nem kérik és inkább „banktitkot” kérnek kiadni, hogy a hibás utalással kapcsolatosan saját kezükbe vegyék az ügyintézést. Ezen a ponton kapcsolódik be a banktitok fogalma, hiszen kézenfekvő lenne, ha a bank a jogosult védelmében megtagadná a bankszámlához tartozó név és lakcím kiadását. Ez a lépés azonban saját ügyfelével szemben lenne méltánytalan, hiszen az összeg utalása nem állt szándékában. Erre az esetre ad a Hpt. feloldást a titok alól, és rögzíti, hogy a banktitok alól kivétel a pénzforgalmi számlatulajdonos nevére, pénzforgalmi számlájának számára vonatkozó adatszolgáltatás, továbbá téves utalás esetén a teljesített átutalási megbízás megbízója, illetve a megbízó számlavezetője javára történő adatátadás, a megbízás szerint kedvezményezett, nem pénzforgalmi számlatulajdonos nevére, címére vonatkozóan.
A banktitok alóli kivétel tehát a fenti esetben a törvény alapján feloldásra került. Ennek gyakorlati alkalmazása úgy történik, hogy a számlatulajdonos a számlavezető bankját értesíti a téves utalásról és jogszabályi hivatkozással kéri az adatok kiadását. A számlavezető bank az adatokkal nem rendelkezik, tehát ő nem tudja kiadni, hanem meg kell keresnie a téves utalással érintett szolgáltatót, és a fent hivatkozott okból kell adatszolgáltatást kérnie.
Mi történik akkor, ha a pénzügyi szolgáltatók a törvényi kivétel ellenére sem szolgáltatnak ki téves utalásnál sem banktitok körébe tartozó adatokat? Ebben az esetben fogyasztói ügyekben a számlatulajdonosok a Pénzügyi Békéltető Testülethez fordulhatnak, ahol az eljárás keretében a pénzügyi szolgáltatók a jogszabályi feltételek fennállása esetén kiadják a kért adatot. Amennyiben mégis olyan körülmény merül fel, ami miatt nem tudnak az ügyfelük részére adatot szolgáltatni, úgy a Pénzügyi Békéltető Testület részére tudnak banktitkot kiadni és a Testület tud közvetíteni a felek között a hibás utalás rendezése kapcsán.
A cikk szerzője dr. Molnár Gergő partner ügyvéd. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.
