Bizalomvesztés a közszférában

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A vezetője bizalmát elvesztette felmentési ok alkalmazása jogellenes, amennyiben a munkáltató fegyelmi eljárás megindítására alapot adó kötelezettségszegéssel indokolja a kormánytisztviselő felmentését – a Szombathelyi Törvényszék eseti döntése.

 Ami a tényállást illeti, a kormánytisztviselő alperes kormányzati szolgálati viszonyát a felperes vezetőjének bizalmát elvesztette felmentési okra hivatkozva felmentéssel megszüntette. Az indoklás szerint az alperes három határozatot tévesen kiadmányozott okiratot küldött ki, mivel úgy látta el „kiadmány hiteléül” pecséttel és a felügyelőség bélyegzőjével, valamint aláírásával, hogy az alperes által is tudottan az osztályvezető nyomtatott neve felett más aláírása szerepelt, és az alperesnek tudomása volt arról, hogy az osztályvezető betegszabadságon van.

Az alperes a Kormánytisztviselői Döntőbizottsághoz benyújtott panaszában felmentése jogellenességének megállapítását kérte.

A Döntőbizottság kimondta a kormányzati szolgálati jogviszony jogellenesen megszüntetését, ezért a felperest 2 983 200 forint kártérítés megfizetésére kötelezte.

Az elsőfokú eljárás

A felperes a döntőbizottsági határozat megváltoztatását, és az alperes panaszának elutasítását kérte a bíróságtól, a közigazgatási és munkaügyi bíróság azonban elutasította a keresetet.

Kiemelte, hogy a bizalomvesztés egy önálló felmentési jogcím, amelynek indoka kizárólag a kormánytisztviselő magatartásában, illetve munkavégzésében megnyilvánuló és bizonyítható tény lehet. A bizalomvesztés erkölcsi, etikai jellegű, a kölcsönös munkavégzésben megnyilvánuló bizalmi elvet juttat kifejezésre, amely ugyanakkor az érintettek közötti szubjektív érzésen túli körülmény, hiszen mindezt bizonyítani is kell. A bíróság szerint az ügyben a felperes a felmentést ténylegesen nem bizalomvesztéssel indokolta, hanem kötelezettségszegéssel, ez esetben pedig fegyelmi eljárást kellett volna indítani, amelynek következménye nem feltétlenül a kormányzati szolgálati jogviszony megszüntetése lett volna. Meglátása szerint a munkáltatói jogkör gyakorlója nem kérhetett számon az alperestől lojalitáshiányt. Az alperesnek nem a kiadmányozás volt a munkaköri feladata, de ahhoz kapcsolódott. Így nem lehet neki felróni közvetve azt a gyakorlatot, amely megfelelt a mindenki által követett kiadmányozási gyakorlatnak.

Bírósági Döntések Tára
A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni. További információ és megrendelés >>

A fellebbezés tartalma

A felperes álláspontja szerint a felmentés nem kötelezettségszegésen, hanem ténylegesen bizalomvesztésen alapult, mivel – meglátása szerint – az alperes munkavégzése nem felelt meg a vezető által meghatározott szakmai értékek iránti elkötelezettségnek, a vezetőkkel és munkatársakkal való együttműködési kötelezettségnek, és nem szakmai elhivatottsággal látta el feladatát. Figyelmen kívül hagyta továbbá az iratkezelésre vonatkozó szabályokat.

A Szombathelyi Törvényszék megállapításai

A bíróság kiemelte, hogy közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény (Kttv.) nem határozza meg, hogy mit kell érteni szakmai lojalitáson, annyit deklarál csupán, hogy követelmény a szakmai lojalitással történő feladatellátás. A bíróság ezért a kötelezettségek megszegése, mint fegyelmi vétség és a vezetői bizalom elvesztése, mint felmentési ok elhatárolásának fontosságát hangsúlyozta. A Kttv. szerint fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja esetén – ide nem értve a méltatlanság, illetve a bizalomvesztés miatti felmentést, valamint a hivatásetikai elvek megsértését – a munkáltatói jogkör gyakorlója köteles az eljárást megindítani [156. § (1) bekezdés]. Ezért a bíróság álláspontja szerint, amikor azon követelmény megsértésére kerül sor, hogy a kormánytisztviselőnek a feladatait a köz érdekében a jogszabályoknak, a hivatásetikai elveknek és a vezetői döntéseknek megfelelően, az általában elvárható szakértelemmel és gondossággal, pártatlanul és igazságosan, a kulturált ügyintézés szabályai szerint köteles ellátni [76. § (1) bekezdésének a) pont], akkor a munkáltatónak fegyelmi eljárást kell lefolytatnia, és nem a jogviszonyt megszüntetnie bizalomvesztés címén.

Munkajogi kérdés-válasz szolgáltatás
Használja kérdés-válasz szolgáltatásunkat és kérdezzen szakértőinktől, akik egyénre szabott segítséget nyújtanak az Ön számára 5 munkanapon belül. A kérdezési lehetőség mellett hozzáférést biztosítunk adatbázisunkhoz is, ahol több száz munkajogi kérdés-válasz közül böngészhet. Részletes információ >>

Kiemelte, hogy a bizalomvesztésnek a fegyelmi vétség elkövetésénél általában súlyosabb okon kell alapulnia, hiszen a jogkövetkezmény is súlyosabb. Alapját a vezető iránti szakmai lojalitással történő feladatellátás, a vezető által meghatározott szakmai értékek iránti elkötelezettség, a vezetőkkel és a munkatársakkal való alkotó együttműködés, a szakmai elhivatottsággal történő fegyelmezett és lényeglátó feladatvégzés megsértése képezheti [76. § (2) bekezdés].

A bizalmi viszony megrendülése, illetve megszűnése szubjektív értékítélet alapján nem, csak alapos és súlyos okok miatt, objektív tények alapján állapítható meg. A munkavégzés során esetlegesen elkövetett kisebb hibák a munka minőségével kapcsolatosak, önmagukban a bizalmi viszonnyal nem állnak összefüggésben, hangsúlyozta a bíróság. Felhívta továbbá a figyelmet arra is, hogy nem általában kell vizsgálni, hogy az adott magatartás bizalomvesztésre alapot adhat-e, hanem mindig konkrét esetben. Mindezek alapján a bizalomvesztésre történő hivatkozáshoz nem elegendő valamilyen kormánytisztviselői kötelezettségszegés igazolása, szükséges a kölcsönös munkavégzésben megnyilvánuló bizalmi elvben bekövetkezett „törésre” történő utalás, és annak bizonyítása. Ez utóbbit nem találta a bíróság megvalósultnak.

Megerősítve az elsőfokú bíróság érvelését, a Törvényszék is arra a következtetésre, hogy a bizalom megrendüléséhez vizsgálni kell a felperesnél kialakult kiadmányozási gyakorlatot, mivel a felmentésben az alperes terhére az azzal összefüggő ellenőrzési és jelzési kötelezettség elmulasztását rótták fel. Bár a kiadmányozás rendjét szabályzatban rögzítették, a kialakult általános gyakorlat ettől eltérő volt, ezért a felperes külön figyelmeztetés nélkül nem alkalmazhatott volna ilyen súlyos jogkövetkezményt. Mindezek alapján jóváhagyta az elsőfokú döntést.

 

Az ismertetett döntés (Szombathelyi Törvényszék 7. Mf. 20.220/2015.) a Kúriai Döntések 2016/3. számában M.7. szám alatt jelent meg.

---