Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Most induló cikksorozatunkban a közszférában létező, jogszabály által meghatározott feltételek között létező életpályákat tekintjük át. A négyrészes sorozat első részében a pedagógusokkal foglalkozunk, a következőkben pedig a köztisztviselői, bírói-ügyészi, rendvédelmi életpálya modellek lesznek terítéken.
A gyakran használt életpálya kifejezésen kiszámítható, előre tervezhető karrierképet értünk, olyan, normákon (jogszabályon vagy munkáltatói szabályzaton) alapuló feltételrendszert, amely egyértelműen tartalmazza az előrelépési lehetőségeket, az azokhoz teljesítendő feltételeket, a munkavállaló és a munkáltató ezzel kapcsolatos jogait és kötelezettségeit. Az életpálya alapja az azt létrehozó által kialakított értékrendszer, amely egy jelentős gazdasági vagy közfeladat ideális ellátását tűzi ki célul s ehhez rendeli a szükséges erkölcsi, szakmai elvárásokat. Másfelől az életpálya modell a puszta munkavállalási lehetőségen túl többet nyújt az azt választó munkavállalók számára is. Ezért az életpálya rendszer másik fontos eleme a foglalkoztatottak motiválása, a szakmai, erkölcsi és anyagi előrelépés, elismerés kiszámítható rendszerének meghatározásával, előmeneteli rendszer felállításával, az életpályát vonzóvá tévő előnyök felajánlásával.
A pedagógus életpálya modell bevezetésének első lépéseként készült Vitairat leszögezte: „A magyar oktatási rendszer eredményessége szempontjából kulcsfontosságú, hogy a pedagógushivatást a legrátermettebb, legtehetségesebb emberek válasszák, a már gyakorló eredményes pedagógusok pedig pályán maradjanak”. A Vitairat rögzítette az életpályamodellel szemben támasztott alapvető elvárásokat: „Az életpálya-modell a pálya egészére ösztönzően hat; szavatolja a pedagógusi munka magas minőségét, a foglalkoztatási biztonságot, a megfelelő életszínvonalat, a szakmai fejlődést, lehetőséget teremt továbbá az alkalmatlanok kiszűrésére is”.
A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvénnyel [Nkt.] 2013. szeptember 1-jétől léptették hatályba a pedagógus életpálya jogszabályi alapjait. Az életpálya modell kiterjed nem csupán a közalkalmazott pedagógusokra, hanem a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény [Mt.] hatálya alatt működő nevelési-oktatási intézmények dolgozóira is.
Az életpálya modell egyik elemeként a törvény rögzítette a pedagógusokkal szembeni elvárásokat [Nkt. 62. §]. A pedagógus alapvető feladata a rábízott gyermekek, tanulók nevelése, oktatása, az ismeretek tárgyilagosan, sokoldalúan és változatos módszerekkel való közvetítése, a teljesítmény értékelése, a szakmai életútra történő felkészítés, a gyermek személyiségének fejlődése, tehetségének kibontakoztatása, erkölcsi fejlődése, testi-lelki egészségének fejlesztése és megóvása érdekében minden elvárható megtétele, a szülő tájékoztatása. Az alapvető feladat teljesítéséhez számos további kötelezettség is kapcsolódik, így előírja a törvény, hogy a pedagógus folyamatosan képezze magát, vegyen részt a számára előírt pedagógus-továbbképzéseken, határidőre szerezze meg a kötelező minősítéseket, teljesítse pedagógiai és adminisztratív feladatait, pontosan és aktívan vegyen részt a nevelőtestület értekezletein, a fogadóórákon, az iskolai ünnepségeken, rendezvényeken, és őrizze meg a hivatali titkot. A törvény továbbá általános magatartási követelményeket is meghatároz: a pedagógusnak gyermekek, a tanulók és a szülők, valamint a munkatársak emberi méltóságát és jogait maradéktalanul tiszteletben kell tartania, hivatásához méltó magatartást kell tanúsítania, együtt kell működnie munkatársaival és más intézményekkel.
Az életpálya modell másik eleme a motivációt és megbecsülést biztosító előmeneteli rendszer. A közalkalmazott pedagógusok kiváltak a Kjt. szerinti általános közalkalmazotti előmenetelből, és az addigi, egyfelől a munkakörhöz szükséges iskolai végzettség és szakképzettség szintjére, másfelől a közalkalmazotti jogviszonyban töltött időre építő, fizetési osztályokat és fokozatokat tartalmazó rendszer helyett egy speciális, négyfokozatú (pedagógus I. és II., mesterpedagógus, kutatótanár) besorolási rendszerre kellett áttérniük. Ebben a rendszerben a szakmai előmenetel és az illetmény-előmenetel egymással párhuzamosan fut; a szakmai előmenetelnek vannak kötelező és választható fokozatai, az illetmény-előmenetelben azonban – az adott fokozaton belül – garantált az előrelépés. Különleges jogállásuk van a gyakornokoknak, akiknek pályájuk kezdetén egy próbaidőhöz hasonló kétéves időszakon kell átmenniük, amely alatt nincs előmenetel.
Az előmeneteli rendszer lelkét a szakmai követelmények adják, amelyek az életpálya különböző szakaszaiban többfélék, s amelyek megjelenési formáit az Nkt. 64. § (4) bekezdés sorolja fel: a legmagasabb, a munkakör ellátásához törvényben előírt iskolai végzettség, szakképesítés; a nevelő, oktató munkához közvetlenül kapcsolódó doktori cím, tudományos fokozat, akadémiai tagság; szakmai gyakorlat; publikációs tevékenység, illetve a minősítés.
Pedagógusként azt kezdhet el dolgozni, aki az adott pedagógus munkakör betöltéséhez az Nkt-ban előírt végzettséggel és szakképzettséggel – pl. az adott munkakörtől függően óvodapedagógusi, szakos tanári, szakoktatói, illetve szakirányú felsőfokú végzettség mellett öt éves szakmai gyakorlattal, vagy művészi végzettséggel stb. – rendelkezik. A besorolásnál mindenki gyakornoknak minősül – korábban ledolgozott évei számától függetlenül –, akinek nincs két évnyi szakmai gyakorlata, vagyis olyan munkatevékenységgel töltött ideje, amelyet a pedagógusok előmeneteli rendszeréről és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény köznevelési intézményekben történő végrehajtásáról szóló 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 13. §-a elismer. E körbe tartoznak a pedagógus-munkakörben, pedagógiai szakértő, pedagógiai előadó munkakörben, óraadóként, pedagógus-képzést folytató felsőoktatási intézményben folytatott oktatói tevékenységgel, köznevelés országos irányításával összefüggő munkakörben, különféle munkavégzésre irányuló jogviszonyok keretében (munkaviszony, közalkalmazotti illetve közszolgálati jogviszony, megbízási jogviszony) eltöltött idők.
A gyakornokokat mentorok segítik, egyfelől a köznevelési intézményi szervezetbe történő beilleszkedésben, másfelől a pedagógiai-módszertani feladatok gyakorlati megvalósításában. A mentor legalább félévente írásban értékeli a gyakornok tevékenységét [326/2013. Korm r. 3. § (1) bekezdés].
A minősítés a gyakornok fokozatból a pedagógus I., illetve onnan a pedagógus II. fokozatba lépéshez kötelező; a további minősítéseket, amelyek a Mesterpedagógus és Kutatótanár fokozatba kerüléshez szükségesek, a pedagógusok mérlegelésüktől függően maguk kezdeményezhetik. A kötelező megmérettetések teljesítésétől nem csupán az előresorolhatóság, de a pályán való megmaradás is függ. A minősítésben nem kell részt venniük azoknak, akiknek a nyugdíjazásukig már csak tíz év, vagy annál kevesebb van hátra. 2013 és 2018 között minden pedagógus első minősítésére sor kerül.
| HR & Munkajog |
|---|
|
|
A minősítési eljárásban a három tagú minősítő bizottság egyfelől áttekinti a pedagógus portfólióját, amely tartalmazza szakmai önéletrajzát, pedagógiai, szakmai, egyéb tevékenységének, az őt foglalkoztató intézménynek ismertetését, szakmai életútja értékelését. A portfólióvédés alkalmával az értékelt pedagógus bemutatja önértékelését, továbbá számot ad a munkaköréhez kapcsolódó pedagógiai, szakmai felkészültségéről, valamint a pedagógust foglalkoztató intézmény pedagógiai programjával összefüggő kérdésekről. Másfelől a bizottság meglátogatja a pedagógus legalább két tanóráját (foglalkozását), és értékeli tevékenységét. Harmadrészt a minősítés során tekintettel vannak a tanfelügyelői óralátogatások eredményeire, és az intézményi önértékelésnek az adott pedagógusra vonatkozó megállapításaira is. Ha az értékelt gyakornok legalább 60 %-os eredményt ért el, Pedagógus I. fokozatba léphet, ellenkező esetben a minősítést egyszer megismételheti; másodszori sikertelensége esetén közalkalmazotti jogviszonya, munkaviszonya törvény erejénél fogva megszűnik [326/2013. Korm r. 2. §, Nkt. 64. § (8) bekezdés].
A következő megmérettetés a Pedagógus II. fokozatba lépéshez kötelező, ezen legkorábban hat év elteltével lehet, de kilenc év elteltével kötelező részt venni. Ennek sikertelensége is a jogviszony megszűnésével jár. A Mesterpedagógus vagy Kutatótanár fokozat elérése és az ehhez szükséges minősítésben való részvétel már nem kötelező; sikertelensége esetén csak annyi a jogkövetkezmény, hogy a pedagógus megmarad eredeti fokozatában. (Átmeneti intézkedésként a jogszabály megelőlegezte a hosszabb ideje a pályán lévő pedagógusoknak a Pedagógus II. fokozatba kerülését; nekik utólag kell sikeres minősítéssel igazolniuk a jogosultságukat.)
Az illetményrendszer nem csak az oktatási intézményekben dolgozókra, hanem a pedagógiai szakszolgálati intézményekben, illetve a pedagógiai-szakmai szolgáltató intézményekben pedagógus munkakörben foglalkoztatottakra is kiterjed. Az illetményrendszer egyik pillére az előbb ismertetett szakmai előmenetel, a másik a jogviszonyban töltött idő.
Hasonlóan a közalkalmazottakhoz, háromévenként az év első napján emelkedik a szorzó. A fizetési kategóriában történő előrelépésre jogosító időként nem csupán a szakmai gyakorlatot, hanem minden olyan időt el kell ismerni, amely a közalkalmazotti besorolásnak is alapján képezi; tehát az 1992. július 1. előtti valamennyi munkaviszony idejét, azt követően pedig azon munkaviszonyok idejét, amelyek alatt az érintett már pedagógus-végzettséggel rendelkezett; továbbá a közszféra foglalkoztatásra irányuló jogviszonyainak idejét [Nkt. 64. § (5) bekezdés, közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 97/A. §]. Az illetménytáblát az Nkt. 7. melléklete tartalmazza; az ott meghatározott szorzókkal az illetményalapot kell felszorozni. Megjegyzendő, hogy amíg a közalkalmazotti illetményfokozatok száma nem növekedett a nyugdíjkorhatár emelésével párhuzamosan, addig a pedagógus illetményrendszer már erre is tekintettel van: több fizetési kategóriát tartalmaz, így az életpálya végén is van soros előrelépés. Az illetményalapot a 326/2013. Korm r. 38. §-a eredetileg a minimálbérhez kötötte.
| Kommentár a munka törvénykönyvéhez |
|---|
|
|
Az illetményrendszer bevezetésére több évre elnyújtva kerül sor, amelynek jogalkotási technikája, hogy az illetményalap is emelkedik, mégpedig oly módon, hogy a minimálbért emelkedő mértékű szorzókkal kell megszorozni az illetményalap kiszámításához. A szorzók minden év szeptember 1-jén emelkednek. Az új illetményrendszerre történő átállás első lépése a 2013. szeptember 1-jei általános illetményrendezés volt.
Ezt követte 2014. január 1-jén a minimálbér-emelés hatása, majd 2014. szeptember 1-jén az illetményalap-szorzó emelése. 2015. január 1-jétől az esedékes minimálbér-emelés azonban már nem eredményezte a pedagógusi illetmények automatikus emelését, mivel ekkortól az illetményalap a minimálbér helyett az ún. „vetítési alap” és az illetményalap-szorzó szorzata lett. A vetítési alap pedig 2015-ben is a 2014. évi minimálbérrel egyezik meg. 2015. január 1-jén tehát nem mindenkinek, csak azoknak emelkedett az illetménye, akik erre a három évenkénti soros előmenetel keretében váltak jogosulttá. A fokozatos emelés a 2016/2017-es tanévben ér véget.
Fontos megjegyezni, hogy az új illetményrendszer bevezetésével megszűnt a pedagógusok kötelező óraszáma, amely magasabb illetményfizetésnek volt korábban alapja. Az új, magasabb illetmények a munkaidő ledolgozásáért járnak. Ebből a szempontból indifferens, hogy a tanulókkal, gyermekekkel való közvetlen foglalkozás idejéről, az ezen túlmenő, de a munkahelyen eltöltendő, egyéb feladatokkal töltendő időről (kötött munkaidő), vagy pedig a munkaidőnek az intézményen kívül ledolgozható, a pedagógus által szabadon beosztható részéről van szó [Nkt. 62. § (5)-(6) bekezdés].
Az illetmény, mint kiemelten fontos életpálya-előny mellett az Nkt. 63. § (1) bekezdése több, a pedagógust megillető jogot is felsorol. Ezek közül néhányat kiemelünk: a pedagógust megilleti az a jog, hogy személyét, mint a pedagógusközösség tagját megbecsüljék, emberi méltóságát és személyiségi jogait tiszteletben tartsák, nevelői, oktatói tevékenységét értékeljék és elismerjék; munkája során a pedagógiai program keretei között tanszabadság illesse meg, munkáját saját világnézete és értékrendje szerint végezze; a nevelőtestület tagjaként részt vegyen a nevelési-oktatási intézmény életében, pl. pedagógiai programjának megalkotásában; szakmai ismereteit szervezett továbbképzésben való részvétel útján (is) gyarapítsa, szakmai egyesületek tagjaként működhessen; könyvtárakat, muzeális intézményeket és színházakat kedvezménnyel látogathasson; az oktatási jogok biztosához forduljon.
Az életpálya modell bevezetése szorosan összefüggött a közoktatás szervezeti átalakításával is. 2013. január 1-jével – a köznevelési feladatot ellátó egyes önkormányzati fenntartású intézmények állami fenntartásba vételéről szóló 2012. évi CLXXXVIII. törvény (Áftv.) értelmében – az addig önkormányzati fenntartású közoktatási intézmények a Klebelsberg Intézményfenntartó Központba (KLIK) történő beolvadással állami fenntartásba kerültek át. Az oktatási intézmények a KLIK intézményegységeként működtek tovább; ez munkajogi szempontból jogutódlást jelentett. A KLIK egyfelől fenntartói, másfelől munkáltatói jogokat is gyakorol. A közoktatási intézmények KLIK-be való beolvadása és a közfeladat-ellátás átadás – a fizikai munkakörök kivételével – nem érintette az intézmény foglalkoztatásában állók közalkalmazotti jogviszonyát, valamint magasabb vezetői, vezetői megbízását. Problémát jelentett, hogy a jogutódlásnál fogva a jogok-kötelezettségek változatlanul szálltak át a KLIK-re, s így a KLIK köteles volt mindazokat a juttatásokat biztosítani, mint a korábbi munkáltatók (közoktatási intézmények), ugyanakkor az egyenlő értékű munkáért egyenlő bér elve [Mt. 12. §] alapján felmerült a korábban heterogén módon és mértékben meghatározott, esetenként kollektív szerződésben, vagy a kinevezésben rögzített, így csak a felek közös megegyezésével módosítható illetményen túli juttatások egységesítésének igénye is.
Az új életpálya-modell bevezetése nem volt zökkenőmentes; bár az új illetményrendszer sokak számára tényleges emelést jelentett, volt néhány olyan, kiemelt illetménnyel bíró pedagógus (elsősorban vezetők), akik elvesztették korábbi előnyeiket. Nem volt könnyű a kötelező órák megszüntetésének elfogadása, illetve az azzal való megbarátkozás sem, hogy régóta a pályán lévő pedagógusoknak is meg kell mérettetniük magukat, portfóliót kell készíteniük. Az életpályával összefüggő változások a szervezeti átalakítás, az új Nemzeti Alaptanterv, a tanfelügyelet, a kötelező testnevelés és erkölcsi nevelés bevezetése tényezőihez adódtak hozzá – elmondható tehát, hogy a legfőbb erény, amire a magyar pedagógusoknak mostanában szükségük van, a rugalmasság, a folyamatos változások kezelésének képessége.
