Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A zálogjogosult a felszámolási eljárásban privilegizált kielégítésre a zálogtárgy értékesítése vagy a zálogjoggal terhelt követelés behajtása esetén jogosult. A bankszámlakövetelés bankkal szembeni érvényesítése (pénzfelvétel), és a számlán lévő követelés kifizetésére vonatkozó utasítás (fizetési megbízás) azonban nem követelésbehajtás, ezért a hitelező nem igényelheti, hogy a felszámoló a bankszámla pozitív egyenlegét részére fizesse ki.
Ami a tényállást illeti, a hitelező, továbbá az M. Bank Zrt., a H. A.-A. Leasing Zrt., és az R. Bank Zrt. az adós gazdálkodó szervezettel hitelkeret szerződést kötött 2008. szeptember hó 2-án 58 500 000 euró összegre, mely hitelkeret-szerződés biztosítékai voltak: vagyont terhelő zálogszerződés (II. pont), üzletrészeket terhelő zálogszerződések (III. pont), üzletrészre vonatkozó opciós szerződések (IV. pont), bankszámlát terhelő jelzálogszerződés (V. pont), biztosíték-engedményezési szerződés (VI. pont), szerződés tulajdonosi vállalásról (VII. pont).
A bankszámlákat terhelő zálogszerződés 2.1. pontja értelmében felek első ranghelyi bankszámlát terhelő jelzálogjogot alapítanak a zálogkötelezett minden olyan jogára, tulajdonjogára és érdekeltségére vonatkozóan, amely a jelenlegi vagy jövőbeni, a zálogkötelezett számára mindenkor vezetett bankszámlákban testesül meg, vagy azokkal kapcsolatos (biztosítéki számlák). A szerződés megkötésének napján fennálló állapot szerint biztosítéki számlák a 2. számú mellékletben szerepeltek. A bankszámlát terhelő jelzálogjog a magyar Polgári Törvénykönyv 267. § és soron következő cikkei szerinti bankszámlát terhelő jelzálogjogot testesíti meg.
A 2.5. szerint, ha csak a hitelkeret-szerződés másként nem rendelkezik, a zálogkötelezett jogosult arra, hogy rendelkezzenek a biztosítéki számlákon tartott összegek felett a hitelkeret-szerződésben foglaltaknak megfelelően mindaddig, amíg mulasztási esemény nem következik be.
A 2.1.b) pontban az egyetemleges zálogjogosultak felhatalmazták a biztosítéki ügynököt azzal, hogy járjon el a bankszámlát terhelő jelzálogjog zálogjogosultak nevében a szerződésben foglaltak és a hitelkeret-szerződésben foglaltak alapján, és megbízták a biztosítéki ügynökök, hogy tegyen meg a nevükben minden olyan intézkedést, illetve gyakoroljon a nevükben minden olyan jogot, hatáskört és döntési jogkört, amelyet a jelen szerződés vagy a hitelkeret-szerződés alapján kifejezetten a biztosítéki ügynökre delegálnak, vagy ami még ésszerű megoldás mellett a feladatával együtt jár.
A 4. számú melléklet szerint a biztosítéki ügynök jogosult arra, hogy minden olyan bank számára, amely a megterhelt bankszámlákat vezeti, értesítést küldjön, amelyben azt kéri ezektől a bankoktól, hogy kizárólag a biztosítéki ügynöktől fogadjanak el utasításokat ezekre a számlákra vonatkozóan, beleértve az ott tartott összegek átutalását és felvételét is.
Az 5. számú mellékletben foglaltak szerint a hitelkeret-szerződés szerinti mulasztási esemény esetén a zálogjogosultak mulasztási értesítés formanyomtatványával értesítik a bankot. A formanyomtatvány alapján értesítést követően jogosultak arra, hogy éljenek a bankszámlát terhelő jelzálogszerződésben biztosított jogukkal, a zálogjoggal terhelt bankszámla feletti rendelkezésre, jövőbeni ügyletre vonatkozó utasításra.
Az M. Bank Zrt., a C. Bank Zrt., a H. A.-A. Leasing Zrt. és az R. Bank Zrt. 2012. október 24-én a felszámolótól az adós gazdálkodó szervezetek bankszámláin meglévő, összesen 45 961 359 forint kifizetését kérték zálogjogukra hivatkozással. A felszámoló 2012. november hó 12-én közölte, hogy a bankokat a bankszámla-követelés felszámolást megelőző napi összege illeti meg, a felszámolás alatti pénzforgalomból nem tarthatnak igényt előnyös kielégítésre.
A C. Bank Zrt. 2012. november 23-án előterjesztett kifogásában kérte, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót a bankszámla-követelések vonatkozásában – függetlenül attól, hogy a bankszámla-követelés a felszámolási eljárás előtt, vagy azt követően keletkezett – az 1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 49/D. paragrafusában foglaltak szerinti eljárásra.
Az M. Bank Zrt., a H. A.-A. Leasing Zrt., az R. Bank Zrt. 2013. január 9-én kijelentették, hogy a 2012. november 9-én létrejött kinevezési nyilatkozat alapján a C. Bank Zrt.-t kinevezték általános ügynöknek, ezért a felszámolási eljárás során képviseletükre jogosult, egyúttal beavatkozási kérelmet is előterjesztettek. Az elsőfokú bíróság 9. sorszámú végzésével a beavatkozást megengedte.
Az elsőfokú bíróság végzése
Az elsőfokú bíróság végzésével a C. Bank Zrt. kifogása alapján a felszámolót az adós zálogjoggal terhelt bankszámláin kezelt összegeket illetően a Csődtv. 49/D. paragrafusában szabályozott eljárás lefolytatására kötelezte. Megállapította, hogy hitelezőt az adóssal kötött – a bankszámlákat terhelő – zálogszerződés alapján a felszámolás kezdő időpontja után az elzálogosított bankszámlákon megjelenő összegre, a bankszámlák mindenkori egyenlegein zálogjog illeti meg, ezért a felszámoló a Csődtv. 49/D. paragrafusában meghatározott költségek levonásával köteles a hitelezővel elszámolni.
A fellebbezés tartalma
A végzés ellen a felszámoló terjesztett elő fellebbezést, fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra, és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan a végzés megváltoztatását, a kifogás elutasítását kérte. Kifejtette, hogy a bankszámlán rendelkezésre álló és jóváírt pénzeszköz a Csődtv. 4. § (3) bekezdése alapján az adós vagyona. Utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság nem tisztázta, hogy az adós bankszámláin lévő pénzeszközre a zálogjog kiterjed-e. Álláspontja szerint, mivel a bankszámlán meglévő pénzeszközre értékesítési kötelezettség nem terheli, nincs helye a Csődtv. 49/D. § (1) bekezdése szerinti elszámolásnak, a hitelező legfeljebb a felszámolás kezdő időpontjában fennálló bankszámla-követelés tekintetében érvényesítheti zálogjogát, míg a felszámolás során a zálogtárgyak értékesítése esetén van kielégítési elsőbbsége.
A hitelező a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
A Pécsi Ítélőtábla megállapításai
A fellebbezés alapos.
Tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felszámoló az adós zálogjoggal terhelt bankszámláin kezelt összegeket illetően a Csődtv. 49/D. pragrafusában szabályozott eljárásra köteles.
A felek a hitelkeret-szerződés biztosítékaként bankszámlákat terhelő jelzálogjogot alapítottak. Megállapodásuk alapján a zálogjog tárgya – a jelen ügyben alkalmazandó 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) 267. paragrafusa alapján – az adóst megillető, a bankkal szemben a bankszámla-szerződés alapján fennálló bankszámla-követelés, melyre a felek szerződésükben a hitelező számára jogot alapítottak arra, hogy a bankszámla felett mulasztási eseményt követően rendelkezzen, utasítást adjon a bankszámlavezetőnek, beleértve a bankszámlán tartott összeg átutalását és felvételét is. E jog tartalmában a zálogjog bírósági végrehajtáson kívüli érvényesítésének jogát (1959-es Ptk. 257. §) biztosította a zálogjogosult hitelező számára.
A Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet 48. § (1) bekezdése szerint, ha a zálogkötelezettel szemben felszámolási eljárás vagy a zálogtárgyra is kiterjedő bírósági végrehajtás folyik, a jogosult az 1959-es Ptk. 257. paragrafusában foglalt megállapodás szerinti jogait – felszámolási eljárás esetében a felszámolást elrendelő végzés közzétételéről, bírósági végrehajtás esetében pedig a zálogtárgy lefoglalásától kezdve – nem gyakorolhatja, kielégítést a felszámolási eljárás, illetve a bírósági végrehajtás körében és annak szabályai szerint kaphat.
A zálogjogosult a felszámolási eljárásban privilegizált kielégítésre a zálogtárgy értékesítése vagy a zálogjoggal terhelt követelés behajtása esetén jogosult, mivel a Csődtv. 49/D. § (1) bekezdése értelmében a felszámoló a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból, illetve követelés behajtásból származó bevételből az (1) bekezdésben felsorolt költségek és felszámolói díj levonása után fennmaradó összeget köteles haladéktalanul a zálogjogosult kielégítésére fordítani. A hitelező tehát akkor tarthat a Csődtv. 49/D. § (1) bekezdése szerinti előnyös kielégítésre igényt, ha a felszámoló a zálogjoggal terhelt követelést behajtja (abban az esetben is, ha a kötelezett önként teljesít). A bankszámlán lévő követelés bankkal szembeni érvényesítése (pénzfelvétel), és a számlán lévő követelés kifizetésére vonatkozó utasítás (fizetési megbízás) azonban nem követelésbehajtás, ezért a hitelező a Csődtv. 49/D. § (1) bekezdése alapján nem igényelheti, hogy a felszámoló a bankszámla pozitív egyenlegét részére fizesse ki, és a felszámolás kezdő időpontját követően a bankszámlával összefüggésben az adóssal kötött szerződésben biztosított jogait a Ptké. idézett 48.§ (1) bekezdése értelmében nem gyakorolhatja.
|
Bírósági Döntések Tára |
|---|
|
A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni. |
Utal még a másodfokú bíróság arra, hogy bár az 1959-es Ptk. sem tiltotta bankszámla-követelésen zálogjog alapítását – bár erre vonatkozóan részletszabályt szemben az új Ptk.-val (2013. évi V. tv.), amely fizetési számlakövetelésen alapított kézi és jelzálogról is rendelkezik – nem tartalmazott, alapvetően azonban a bankszámla-követeléssel összefüggésben az óvadékot, mint szerződést biztosító mellékkötelezettséget nevesítette (1959-es Ptk. 270. §). A jelen ügyben azonban a bakszámla-követelés óvadékká nem vált, óvadék alapítása ugyanis az óvadék tárgyának átadása, illetve egyenértékű fedezet biztosítása hiányában nem történt meg [1959-es Ptk. 270. § (1)-(5) bek.].
A hitelezőt vagyont terhelő zálogjoga alapján a Csődtv. 49/D. § (2) bekezdése szerint illeti meg előnyös kielégítés, a zálogjoggal terhelt zálogtárgyak értékesítése során befolyt, és az értékesítés költségeivel csökkentett vételár 50 százalékának kifizetését kérheti, ilyen kérelem azonban a jelen eljárásban nem volt.
A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a többször módosított Csődtv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, a kifogást elutasította.
Az ismertetett döntés (Pécsi Ítélőtábla Fpkhf. IV. 30 306/2013/2.) a Bírósági Döntések Tára című folyóirat 2014/10. számában 166. szám alatt jelent meg.
