Életpályák hazánkban – bírák és ügyészek


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ahogyan azt cikksorozatunkban korábban láthattuk, az életpálya-modellek szorosan összefonódnak az adott közfeladat ellátása szervezeti kereteinek meghatározásával, átalakulásával. A pedagógusok életpályája az iskolafenntartói szerep állam általi átvállalásával, a közszolgálatban dolgozók jogállása a kormányhivatali rendszer bevezetésével párhuzamosan lépett érvénybe, illetve módosult. Nem történt ez másként az igazságszolgáltatás és az ügyészség területén sem, ahol a 2011-ben végrehajtott igazságügyi reform szolgáltatott „apropót” a jogállási törvények újraalkotására. A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény [Bjt.] és a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény [Üjt.] egyaránt 2012. január 1-jén lépett hatályba.


Módosítás helyett új törvények alkotását a szükséges változtatások nagyobb terjedelme, és az új munka törvénykönyve (2012. évi I. törvény, Mt.) hatálybalépése is indokolta. Mindkét törvénynek mögöttes szabálya ugyanis az Mt., az olyan általános munkajogi szabályok tekintetében, amelyek nem függnek szorosan össze az életpályával (pl. a munkajogi érvénytelenség, a szabadság kiadása stb.).

A bírák és az ügyészek egyaránt szolgálati jogviszonyban állnak, amely elnevezésből kitűnik a foglalkoztatási jogviszony közjog általi erőteljes meghatározottsága, amely a felek magánautonómiáját háttérbe szorítja. A közjogi jelleget tükrözi az is, hogy az Alaptörvény előírása szerint, a hatalmi ágak szétválasztása és a bírói függetlenség elvére visszavezethetően, a Bjt. és az Üjt. legtöbb rendelkezése sarkalatosnak tekintendő, olyannak tehát, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Mindez tükröződik abban is, hogy a kinevezés joga a köztársasági elnököt illeti meg valamennyi bíró, továbbá a legfőbb ügyész és helyettese tekintetében [Bjt. 3. § (2) bekezdés, Üjt. 14. § (1) bekezdés].

Az életpálya egyik pillére a bírákkal, ügyészekkel szemben támasztott elvárások, a másik a számukra garantált előmeneteli és illetményrendszer, valamint a kötött felmentési rendszer. Az első pillérhez tartoznak a kinevezés törvényben meghatározott feltételei, a bírák és ügyészek törvényben meghatározott kötelezettségei, az összeférhetetlenségi és vagyonnyilatkozat-tételi szabályok, a bírói, ügyészi teljesítmény értékelése, valamint a jogsértő magatartások esetén alkalmazandó fegyelmi jogkövetkezmények.

Kluwer International
Nemzetközi jogi e-könyvek

 

Egy kattintásra Öntől!

 

Bíróvá, ügyésszé csak magyar állampolgár, teljesen cselekvőképes, jogi végzettséggel és szakvizsgával rendelkező, legalább egy éves, meghatározott helyen eltöltött gyakorlattal rendelkező, pályaalkalmassági vizsgálat eredménye alapján a hivatás gyakorlására alkalmas személy nevezhető csak ki [Bjt. 4., 6. §, Üjt. 11-12. §]. Bírák esetében továbbá a betöltött harmincadik életév is előírás, az Alaptörvény 26. cikk (2) bekezdése alapján. A jogviszony létesítésének további feltétele a vagyonnyilatkozat és a nemzetbiztonsági ellenőrzésen való megfelelés. A bírák és az ügyészek esküt tesznek; a legfelsőbb bíró és a legfőbb ügyész, valamint helyetteseik az esküt az Országgyűlés előtt teszik le. A Bjt. nagy részletességgel, az Üjt. tömörebben szabályozza a kinevezés feltételéül szolgáló pályázati eljárás lefolytatását [Bjt. 7-21. §, Üjt. 19-20. §].

A Bjt. a bírák számára a puszta munkavégzési kötelezettségen túlmenő, a bírói hivatáshoz kapcsolódóan teljesítendő kötelezettségeket sorol fel, melyek közé tartozik például, hogy a bíró igazságszolgáltatási feladatainak teljesítését nem tagadhatja meg, a rábízott ügyekben folyamatosan, lelkiismeretesen köteles eljárni, köteles az ügyféllel szemben tisztességes és pártatlan magatartást tanúsítani, döntése befolyásolására irányuló minden kísérletet köteles elhárítani, a rábízott ügyet köteles ésszerű határidőn belül elbírálni, a minősített adatot megőrizni, továbbá a tisztségéhez méltó, kifogástalan magatartást tanúsítani és tartózkodni minden olyan megnyilvánulástól, amely a bírósági eljárásba vetett bizalmat vagy a bíróság tekintélyét csorbítaná [Bjt. 36-37. §]. Az Üjt. ilyen kötelezettség-katalógust nem tartalmaz, azonban a törvényben különböző helyeken szabályozást nyertek az ügyészi részkötelezettségek. Az Üjt. 53. § (1) bekezdése például kimondja, hogy az ügyész köteles a legfőbb ügyész, illetve a felettes ügyész utasításának eleget tenni; a fegyelmi vétségekre vonatkozó 82. § (1) bekezdés b) pontjából pedig levonható az a következtetés, hogy az ügyész köteles tartózkodni attól, hogy életmódjával, illetve magatartásával hivatása tekintélyét sértse vagy veszélyeztesse stb.

A munkavégzés – az ítélkezési, illetőleg a nyomozási, vádképviseleti, törvényességi felügyeleti feladatok – megfelelő színvonalú ellátása érdekében a bírók, ügyészek munkáját rendszeres időközönként felül kell bírálni. A Bjt. indokolása szerint erre a bíróságok leterheltségének, illetve az egyes bírók munkaterhének vizsgálata és operatív eszközökkel történő befolyásolása érdekében is alapvető szükség van. A bírák munkáját először a kinevezést követő harmadik évben, majd nyolcévenként, illetve, ha szükséges, soron kívül, a jogerősen befejezett ügyek alapján értékelik, vizsgálva a bíró jogszabály-alkalmazási és tárgyalásvezetési gyakorlatát.

A bíróság elnöke a vizsgálati anyag és a beszerzett iratok, vélemények alapján összességében értékeli a bíró munkáját. Az értékelés eredményeként a bíró kiváló (magasabb bírói beosztásra alkalmas), kiválóan alkalmas, alkalmas, illetve alkalmatlan értékelést kaphat; ez utóbbi esetén a bíróság elnöke az értékelés közlésével egyidejűleg felszólítja a bírót, hogy 30 napon belül mondjon le bírói tisztségéről, ennek hiányában alkalmatlansági eljárást kell lefolytatni. Jogorvoslatnak a szolgálati bíróság előtt van helye [Bjt. 65-84. §]. Ügyészek esetén az Üjt. minősítési eljárás lefolytatását írja elő az ügyész megmérettetésére. Ennek során értékelik az ügyész munkáját, különös tekintettel az anyagi jogi, az eljárásjogi és az ügyviteli szabályok betartására. A minősítés feltétele a véglegesítésnek, egyébként pedig gyakorisága, lehetséges kimenetele, jogkövetkezményei megegyeznek a bírákra vonatkozó értékelésnél ismertetettekkel [Üjt. 17. §, 50-52. §].

A munkavégzés színvonalát garantálja az is, hogy mind a bírókat, mind az ügyészeket terheli a továbbképzési kötelezettség.

A Bjt. 39-42. és az Üjt. 44-48. §-a tartalmazza azokat a magatartásokat, pozíciókat, amelyek a bírói, ügyészi hivatással összeférhetetlenek. Ide tartozik a politikai összeférhetetlenség: bírák nem lehetnek tagjai pártnak, és politikai tevékenységet nem folytathatnak. Ez ügyészek esetén nem tiltott. A közjogi összeférhetetlenség keretében a bíró, ügyész nem lehet országgyűlési, európai parlamenti vagy önkormányzati képviselő, nemzetiségi szószóló, polgármester, vagy állami vezető – azaz nem láthat el más hatalmi ágba tartozó tisztséget. A bíró nem lehet választottbíróság tagja sem. A munkavégzéssel kapcsolatos összeférhetetlenség keretében ki van zárva minden olyan kereső tevékenység, amely nem tudományos, oktatói, edzői, versenybírói, játékvezetői, művészi, szerzői jogi védelemben részesülő, lektori és szerkesztői, valamint műszaki alkotó munka keretébe vagy nevelőszülőként való ténykedés keretébe tartozik. Ám a taxatív felsorolás mellett egy elvi szabályt is megfogalmaz mindkét törvény: az előbb felsoroltak is tiltottak abban az esetben, ha veszélyeztetik a bíró, ügyész függetlenségét, pártatlanságát, sőt ha akár ennek látszatát is keltik, vagy ha akadályozzák hivatali kötelezettségei teljesítését. Éppen ezért, ha a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony végzésének ideje érinti a bíró, ügyész munkaidejét, akkor ennek ellátását engedélyeztetnie kell, egyébként pedig bejelentési kötelezettség terheli. Az összeférhetetlenség lehet gazdasági természetű is: a bíró, ügyész nem lehet gazdasági társaság, kooperációs társaság, szövetkezet vezető tisztségviselője vagy személyes közreműködésre kötelezett tagja, felügyelő bizottságának tagja, korlátlanul felelős tagja, valamint egyéni cég tagja; bíró továbbá gazdasági-vállalkozási tevékenységet is végző civil szervezet vezető tisztségviselője sem lehet. Sajátos esete az összeférhetetlenségnek a rokoni kapcsolaton alapuló együttalkalmazási tilalom: a bíróság elnöke, kollégiumvezetője, csoportvezetője és ezek helyettesei hozzátartozói ugyanazon bíróságon, kollégiumban vagy csoportban bíróként nem működhetnek, az ügyészségi alkalmazott nem kerülhet hozzátartozójával irányítási (felügyeleti), ellenőrzési vagy elszámolási kapcsolatba – ez alól kivételesen felmentést adhat a kinevezési jogkör gyakorlója.

A fegyelmi eljárás [Bjt. 101-130. §, Üjt. 81-99. §] fegyelmi vétség elkövetése esetén indítandó. Ide tartozik, ha a bíró, ügyész a szolgálati viszonyával kapcsolatos, illetve hivatali kötelezettségeit vétkesen megszegi, vagy pedig z életmódjával, magatartásával a bírói, ügyészi hivatás tekintélyét sérti vagy veszélyezteti. A katonai ügyész a hivatásos tiszthez méltatlan magatartással elkövetett fegyelemsértésért is felel [Bjt. 105. §, Üjt. 82. § (1) bekezdés]. A fegyelmi vétséget elkövető bíróval, ügyésszel szemben kiszabható fegyelmi büntetések a feddés, a megrovás, az egy vagy több fizetési fokozattal való visszavetés, a vezetői tisztségből való felmentés; ügyészek esetén az alacsonyabb munkakörbe helyezés, illetve a legfőbb ügyész által adományozott elismerés, cím visszavonása, végezetül bírák esetén a bírói tisztségből való felmentés indítványozása, ügyészek esetén a hivatalvesztés lehetnek [Bjt. 124. § (1) bekezdés, Bjt. 84. § (1) bekezdés]. Az eljárás eltérő a két törvényben, amelyben tükröződik a két szervezet feladatainak eltérő jellege s az ebből eredő eltérő szervezeti kultúra: míg az ügyészek esetén a közszolgálati tisztviselőkre vonatkozó szabályozáshoz hasonlóan, a szervezetben érvényesülő alá-fölérendeltségi kapcsolatokat tükrözve a fegyelmi jogkör gyakorlója a vezetői pozícióban lévő ügyész, addig bírák esetén az ítélkezési tevékenység hatása abban is érvényesül, hogy fegyelmi ügyekben az első- és másodfokú szolgálati bíróság jár el [Bjt. 101. §, Üjt. 85. §].

Richard Susskind: Az ügyvédség vége?

Richard Susskind: Az ügyvédség vége? c. könyve magyar nyelven a Wolters Kluwer Kft. kiadásában jelent meg.

A kötet most jelentős, 84%-os kedvezménnyel vásárolható meg mindössze nettó 1000 Ft-ért.

További információ és megrendelés >>

Az életpálya másik, „motivációs pillére” a foglalkoztatás és az előmenetel biztonsága. A bírák és ügyészek illetményrendszere azonos elveken épül fel. A Bjt. 35. § (4) bekezdése és az Üjt. 58.§ (1) bekezdése elvi éllel rögzíti, hogy a bírót, ügyészt hivatása méltóságának és felelőssége súlyának megfelelő – az igazságszolgáltatásban, a törvényesség biztosításában betöltött szerepéhez méltó – javadalmazás illeti meg. A bíró és az ügyész illetményre, egyéb javadalmazásra, kedvezményre és költségtérítésre jogosult [Bjt. 167. §, Üjt. 59. § (1) bekezdés]. Az illetmény részei az alapilletmény és a pótlékok. Az illetményt a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott azonos összegű bírói, ügyészi illetményalap és a törvények mellékletében található szorzószámok szorzata alapján kell megállapítani. (Az illetményalap a Magyarország 2015. évi központi költségvetéséről szóló 2014. évi C. törvény 63. § (1)-(2) bekezdése alapján 2015-ben 391.600 Ft, a legmagasabb szorzószám pedig 1,75.) A fizetési fokozatokban három évenként van előrelépés. A jogosító időbe mindkét életpálya esetén beszámít mind a bíróként, mind az ügyészként eltöltött idő. A kiváló minősítésekkel az életpálya során kétszer lehet soron kívül előrelépni.

A két életpálya  alapján járó díjazás a pótlék-jogcímek tekintetében is azonos, bár a mértékek között előfordulhat kisebb eltérés. Mind a bíráknak, mind az ügyészeknek jár a bírói, ügyészi szervezetben elfoglalt helyüktől függően 10-60 %-os beosztási pótlék; meghatározott idő letöltése és kiváló minősítés esetén adható címekhez (pl. címzetes táblabíró, címzetes legfőbb ügyészségi ügyész stb.) kapcsolódó 20-70 %-os címpótlék; 15 és 80 % között mozgó vezetői pótlék; határozott időre, illetve a feladat ellátásának idejére megállapított 5-40 %-os kiegészítő pótlék; angol, francia vagy német nyelv, illetve a munka során ténylegesen használt egyéb nyelv ismeretéért járó nyelvpótlék; továbbá a munkakör ellátásánál vagy a bíróság, ügyészség feladatainak teljesítése során közvetlenül hasznosítható ismereteket nyújtó további felsőfokú szakképesítésért, PhD vagy tudományos fokozatért adható 10-30 %-os képzettségi pótlék [Bjt. 173-182. §, Üjt. 64-67. §]. A pótlékok alapja az illetményalappal egyezik meg. Jár továbbá kiküldetési, kirendelési, ügyeleti, készenléti díj is. A bíró, ügyész 25, 30, 35, illetve 40 év szolgálati idő után jubileumi jutalomra jogosult [Bjt. 184. §, Üjt. 165. §], emellett eseti jutalomban is részesíthető.

Külön szabályozás vonatkozik  a Kúria, az Országos Bírósági Hivatal elnöke, elnökhelyettese, valamint a legfőbb ügyész és helyettese illetményére; az ügyészségi vezetők illetményének megállapítására az Üjt. a Kúria elnökére vonatkozó szabályokat rendeli alkalmazni [Bjt. 150. §, 156-164. §, Üjt. 58-59. §].

Az illetményen felül illetik meg a bírákat, ügyészeket az egyéb javadalmazások, kedvezmények és költségtérítések, így a személyi jövedelemadó-mentes cafetéria juttatás, a cafetéria-rendszeren kívül egyéb juttatások (pl. önkéntes kiegészítő pénztártagsági támogatás, költözési, szociális, családalapítási segély, illetményelőleg, képzési támogatások, helyi bérlet stb.), lakhatási támogatás, lakásépítéshez állami készfizető kezesség vállalása  [Bjt 183-194. §, Üjt. 71-74 §.].

Az állásból való elmozdíthatatlanság, illetve szabályokhoz kötött jogviszony-megszüntetés nem csupán a bíró, ügyész motivációs eszköze, de a független bírói, ügyészi feladatellátás garanciája is. Az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdése ezzel összefüggésben rögzíti, hogy a bírákat tisztségükből csak sarkalatos törvényben meghatározott okból és eljárás keretében lehet elmozdítani. A jogviszony megszűnik a szokásos esetekben (pl. a bíró, ügyész halálával, az öregségi nyugdíjkorhatár betöltésével stb.), megszüntethető közös megegyezéssel stb. A felmentés az a kiemelt megszüntetési jogcím, amelyet a két törvény garanciális szempontból igen részletesen szabályoz.

A két törvény szabályozása [Bjt. 90. §, Üjt. 36. §] eltér egymástól annyiban, hogy míg az ügyészek esetében a felmentési okok megegyeznek azokkal, amelyeket a közalkalmazottakra, közszolgálati tisztviselőkre vonatkozó törvényekben találunk (pl. megszűnt az ügyészség azon tevékenysége, melynek keretében az érintettet foglalkoztatták, átszervezés, létszámcsökkentés miatt munkaköre feleslegessé vált, egészségügyi vagy szakmai tartós alkalmatlansága áll fenn, vagy az ügyész nyugdíjba vonulása miatt maga kérelmezi felmentését), addig a bírák esetében a bíró kezdeményezésére vagy a törvény erejénél fogva történő megszűnési esetekben is formális tisztség alóli felmentést kell kiadni. Így a bírót fel kell menteni akkor is, ha bírói tisztségéről ő mondott le, vagy szolgálati jogviszonyát ő maga szüntette meg jogellenesen. Nem ipso iure megszűnési ok, hanem felmentési jogcím például, ha a bíró betölti az Alaptörvényben hivatkozott nyugdíjkorhatárt, vagy ha összeférhetetlen tisztségre választják meg vagy nevezik ki; érvénytelenség megállapítása helyett is felmentésre kerül sor például akkor, ha a pályázat eredményével szembeni jogorvoslati eljárás során megállapítást nyert, hogy a bíró kinevezésének törvényi feltételei nem állnak fenn. Mindennek az az oka, hogy a felmentés jogát alkotmányosan a köztársasági elnök gyakorolja, többről van tehát szó, mint puszta munkáltatói intézkedésről, kizárólag közjogi aktus vezethet a bíró szolgálati jogviszonya megszüntetéséhez.

 


Kapcsolódó cikkek

2024. június 21.

Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot gyanít a GVH egy kisgyermekes szülőket célzó cégnél

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) versenyfelügyeleti eljárást indított a szlovákiai EC Global SVK s.r.o. vállalkozással szemben tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának feltételezett megsértése miatt; a GVH gyanúja szerint a cég a weboldalán reklámozott, jellemzően kisgyermekes szülőknek ajánlott termékek esetében megtéveszti a fogyasztókat az egészségre és gyógyhatásra vonatkozó állításokkal.

2024. június 21.

Figyelem, napokon belül lejár a NIS2 regisztráció határideje

Már csak pár napja maradt belépni a nyilvántartásba azoknak a hazai vállalatoknak, amelyekre kiterjed a NIS2, vagyis a felülvizsgált uniós kibervédelmi irányelv – hívja fel a figyelmet az EY. Résen kell lenniük a konszolidált beszámolót készítő társaságok tagvállalatainak is, hiszen elég cégcsoport szinten elérni a meghatározott minimum bevételt és létszámot, hogy rájuk is vonatkozzanak a kötelezettségek. Az óvatlan szervezetek számára a mulasztás súlyos bírsággal, sőt a vezető eltiltásával is járhat.