Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Cikksorozatunk utolsó részében a hivatásos állományúak („egyenruhások”) életpályáját vizsgáljuk. Az első kérdés: miben jelent ez mást, eltérő minőséget a civil közszolgálathoz képest?
A civil közszolgálat – a kormányzati szolgálati, közszolgálati jogviszony – jellemzője, hogy az „az állam, valamint az állam nevében foglalkoztatott kormánytisztviselő között a köz szolgálata és munkavégzés céljából létesített különleges jogviszony, amely alapján a munkavégzéssel szükségszerűen együtt járó kötelezettségeken és jogosultságokon túlmenően mindkét felet többletkötelezettségek terhelik és jogosultságok illetik meg” [közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény, Kttv. 36. § (1) bekezdés]. A szolgálati viszony ugyanakkor „az állam és a hivatásos állomány tagja között létrejött különleges közszolgálati jogviszony, amelyben mindkét felet a sajátos szolgálati körülményeknek megfelelő, e törvényben és más jogszabályokban meghatározott kötelezettségek terhelik és jogosultságok illetik meg. A hivatásos állomány tagja a szolgálati viszonyból fakadó kötelmeit – a fegyveres szerv rendeltetés szerinti feladatainak megvalósítása érdekében – önkéntes vállalás alapján, élethivatásként, szigorú függelmi rendben, életének és testi épségének kockáztatásával, egyes alapjogai korlátozásának elfogadásával teljesíti” [a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény, Hszt. 3. § (1)-(2) bekezdés]. Szigorúbbak, az alárendelt engedelmességét megkövetelők tehát az alá-fölérendeltségi viszonyok, a felettes utasítása parancsként jelenik meg, mindez tükröződik a rendfokozati rendszerben és a személyiségi jogok korlátozásában, a magánéletre is kiterjedő szabályozottságban.
Az összes fegyveres testületre vonatkozó személyügyi-munkaügyi szabályozást hagyományosan egy törvény szabályozta, s e hagyomány a rendszerváltást követően is megmaradt egy ideig. A jelenleg is hatályos Hszt. 1996. szeptember 1-jén lépett hatályba. A miniszteri indokolás szerint a jogalkotó abból kiindulva, hogy a hivatásos szolgálat – bármely fegyveres szervnél teljesítik is – tartalmát, ismérveit tekintve lényegében azonos, a hagyományt is követő, a valamennyi fegyveres szervre vonatkozó egységes szabályozást valósította meg. Ennek előnyeként említette, hogy így elmarad az azonos tartalmú rendelkezések több törvényben való párhuzamos megjelenítése, a szabályok jobban áttekinthetők és kezelhetők, egységes jogalkalmazási gyakorlat alakulhat ki, valamint így megakadályozható a fegyveres szervek közötti rivalizálás is. Már ekkor fontos szempont volt – ekkor még csak a fegyveres szervek egymás közötti viszonyában – az átjárhatóság feltételeinek megteremtése. A Hszt. eredetileg tehát a lehető legteljesebb körű, kódexszerű szabályozásra törekedett. Az általános közös szabályok mellett a törvény az egyes fegyveres és rendvédelmi szervekre eltérő tartalmú és terjedelmű különös részeket tartalmazott; a törvény szervi hatálya ekkor a fegyveres erőkre (Magyar Honvédség, Határőrség), a rendvédelmi szervekre (rendőrség, polgári védelem, vám- és pénzügyőrség, büntetés-végrehajtási szervezet, állami és hivatásos önkormányzati tűzoltóság), valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokra terjedt ki.
2002. január 1-jén lépett hatályba a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény [régi Hjt.], ettől az időponttól a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak szolgálati jogviszonyára külön jogszabály vonatkozott, a Hszt. hatálya alatt pedig a fegyveres szervek maradtak meg. A Honvédség kiválását az indokolta, hogy biztosítani kellett a magyar haderőnek a NATO-ba történő mind teljesebb integrálódását, ezzel összefüggésben a haderő alapvető átalakítását. Új feladatok jelentek meg, azaz elsősorban a nemzetközi akciókban való részvétel. A külön törvénybe foglalás másik oka annak felismerése volt, hogy a Hszt. egységes szabályozása nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: annak ellenére, hogy a Hszt. a különböző fegyveres szervek illetmény és juttatási rendszerének együtt mozgatását lehetővé tévő közös szabályokat tartalmazott, mindez (a régi Hjt. miniszteri indokolása szerint) „a gyakorlatban sem a besorolásoknál, sem a pótlékoknál, sem a ténylegesen elért jövedelmek szintjénél nem valósult meg”. Bevallott célja volt a Hjt-nek, hogy a katonák számára kiemelt illetményt biztosítson. A katonákat érintő következő lényeges változás 2005. január 1-jétől következett be, amikor hatályba lépett a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvény; e mögött a hadkötelezettség béke idején történő megszüntetése, az önkéntes haderőre történő áttérés (haderőreform) állt. 2013. július 1-jétől pedig hatályba lépett az új Hjt., azaz a honvédek jogállásáról szóló 2012. évi CCV. törvény, amelynek céljai „a Honvédség nemzeti intézményi jellegének megerősítése” és az ehhez szükséges humánstratégia bevezetése, a korábbiakhoz képest egyszerűbb és átláthatóbb szabályozás kialakítása, a bürokrácia csökkentése, a közpénzek takarékos felhasználása, a személyügyi folyamatok racionalizálása, valamint a törvényi szabályozást nem igénylő tárgykörök rendeleti szintre utalása voltak. A törvény kiterjed a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat hivatásos állományú tagjai, az önkéntes tartalékos katonák, a nyugállományú katonák, a honvéd tisztjelöltek és altiszt-jelöltek jogállására is.
Mindeközben a Hszt. jelenleg is hatályban van; a változás azonban közeledik. Mint korábbi cikkünkben említettük, 2011-ben került sor a Magyary Zoltán Közigazgatás-fejlesztési Program kiadására. A Program ”a személyzet fogalmát kiterjesztően értelmezi, beleérti mind a szűk értelemben vett közigazgatásban dolgozó kormánytisztviselőket, mind a katonákat és a rendőröket, vagyis a fegyveres, illetve más hivatásos szolgálati állomány tagjait is. Ezen túl a személyzet fogalmába beletartozik mindenki, aki bármilyen jogviszony keretében rendszeresen, személyesen foglalkoztatva munkát végez a közigazgatás számára. Ennek oka, hogy az erős állam elvét leginkább az szolgálja, ha a meghatározott közjogi alapokon álló említett életpályák (és az alapjaikat képező törvények) fejlesztése közös elvek és értékek mentén történik. Ennek képezheti alapját a több pontot is egymással érintkező életutak egységes kidolgozása. Így a teljes szervezetrendszerben ténylegesen megvalósíthatóvá válik” [Magyary Program 3.4.1 pont: „A közigazgatás személyi hatóköre”].
Az új közszolgálati életpálya bevezetéséről szóló 1846/2014. (XII. 30.) Korm. határozat alapján elkészült és a Kormány honlapján nyilvánosságra is került a Hszt. helyébe lépő, a rendvédelmi szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló új törvény tervezete. Az új törvény várhatóan 2015. július 1-jén lép hatályba, ha az Országgyűlés elfogadja. Hatálya a rendvédelmi szervekre terjed majd ki, vagyis a rendőrségi, a belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó és a terrorizmust elhárító szervre (rendőrség), a hivatásos katasztrófavédelmi szervre, a büntetés-végrehajtási szervezetre, az Országgyűlési Őrségre, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokra. A hivatásos szolgálati viszonyt az új Hszt. sem definiálja másképpen, mint a hatályos törvény. A szigorú függelmi rendben, az élet, egészség és testi épség veszélyeztetésével, személyiségi jogok (tartózkodás helyének szabad megválasztása, véleménynyilvánítási jog, egyesülési és gyülekezési jog, személyes adatok védelméhez való jog stb.) korlátozása mellett történő feladatellátást sajátosságai továbbra is megmaradnak. Az ehhez kapcsolódó életpálya elemei között az új törvény szabályozza a szolgálati jogviszony létesítésének speciális feltételeit (cselekvőképesség, minimális és maximális életkor, végzettség, fizikai alkalmasság, életvitel kifogástalansága, nemzetbiztonsági alkalmasság, büntetlen előélet), a szolgálati kötelezettségeket (e körben kiemelendő a vezényelhetőség, vagyis a hivatásos állomány tagjának meghatározott szolgálati feladat teljesítésére a rendvédelmi szerv bármely szervezeti egységéhez, bármely helységbe, akár külföldre való, beleegyezése nélküli munkavégzésre kötelezése), a jogviszony megszűnésének, megszüntethetőségének esetköre és feltételei, az összeférhetetlenség (a hozzátartozóval való együttalkalmazási tilalom, más kereső foglalkozás folytatásának engedélyhez kötése vagy bejelentése, gazdasági összeférhetetlenség), az éves teljesítményértékelés és minősítés.
Az új Hszt. előmeneteli és illetményrendszere szerint a szolgálati beosztások vezetői, tiszti vagy tiszthelyettesi besorolási osztályba tartoznak majd. A vezetői besorolási osztályban három alosztály (kiemelt vezetői, középvezetői vagy beosztott vezetői) és azon belül besorolási kategóriák léteznek; a tiszti és tiszthelyettesi besorolási osztályban pedig – szervtől függően – négy vagy öt, betűvel jelölt besorolási kategória létesül. A szolgálati beosztások beosztási kategóriáihoz egyértelműen hozzá vannak rendelve az egyes tiszti, tiszthelyettesi rendfokozatok és fizetési fokozatok. A hivatásos állomány pályakezdő tagja az „A” besorolási kategóriába tartozó szolgálati beosztásba, annak első fizetési fokozatába és rendfokozatába nevezhető ki. A tanulmányait kitűnő eredménnyel végző pályakezdő a kinevezésre jogosult döntése esetén az „A” besorolási kategória második fizetési fokozatába nevezhető ki. A további garantált előmenetel a következő feltételek teljesítésétől függ: előírt képzési és továbbképzési kötelezettség teljesítése, a jogszabályban meghatározott elvárt teljesítményszint, az egészségi, pszichikai és fizikai alkalmasság, az előírt várakozási idő (fokozatonként négy év) kitöltése, a magasabb szolgálati beosztás ellátásához szükséges gyakorlati tapasztalat, valamint készségek és kompetenciák, a pályázat útján betölthető szolgálat beosztás esetén pályázat benyújtása.
A munka törvénykönyve három nyelven |
|---|
|
Már előrendelhető az új Jogtár alatt (uj.jogtar.hu) „A munka törvénykönyve három nyelven” Jogtár-kiegészítés, mely a 2015. március 15-ével hatályos szöveget tartalmazza három nyelven, tükrös szerkezetben, kereshető és váltható nézetben. |
A hivatásos állomány tagja szolgálati viszonya alapján alapilletményből (beosztási illetményből), a pótlékokból és teljesítményjuttatásból álló illetményre jogosult. A beosztási illetmény a rendvédelmi illetményalap, valamint a hivatásos állomány tagjának besorolása alapján megállapított fizetési fokozathoz tartozó illetményszorzó szorzata. A fizethető pótlékok közé tartozik a szolgálati időpótlék, a (szolgálati beosztással járó többlet-igénybevétel és -terhelés, pl. a valós életveszély, fegyverrel való szolgálatteljesítés ellentételezését szolgáló) hivatásos pótlék, az idegennyelv-tudási pótlék, a nagyfrekvenciás és ionizáló sugárzásnak, mérgezésnek, valamint biológiai anyag feldolgozása közben fertőzés veszélyének kitett beosztásban szolgálatot teljesítők pótléka, a preferált településen szolgálatot teljesítők pótléka, az éjszakai pótlék, illetőleg a készenléti pótlék. A tervek szerint az új szabályozás révén a hivatásos rendvédelmi dolgozók – a katonákkal azonos módon – 5 év alatt 50 %-os bérfejlesztésben részesülnek majd.
A Magyary program által említett átjárhatóságot az új Hszt. szövegében az a rendelkezés jeleníti meg, amely kimondja: a rendvédelmi szervek hivatásos állományából tartalékállományba helyezetteket a közszolgálatban történő továbbfoglalkoztatásuk érdekében a kormányzati szolgálati jogviszonyban, köztisztviselői, közalkalmazotti, vagy igazságügyi alkalmazotti jogviszonyban foglalkoztató költségvetési szerveknél, valamint a Magyar Honvédségnél a megüresedő munkakörök betöltésénél előnyben kell részesíteni. A kapcsolódási pontot a Kttv. 41-41/B. §-aiban foglalt rendelkezések jelentik, amelyek rögzítik, hogy a tartalékállományba helyezett hivatásos szolgálati, illetve katonai szolgálati jogviszonyban állók a munkakör betöltéséhez előírt képesítési feltétel hiányában is (a tanulmányok egyidejű megkezdése mellett) és próbaidő kikötése nélkül is létesíthetnek kormányzati szolgálati jogviszonyt. Fordított irányú, a civil közszférából a hivatásos állományba való átmenetelt megkönnyítő szabályt az új Hszt. tervezetében nem találunk; ennek oka, hogy volt közszolgálati tisztviselők esetén sem lehet eltekinteni azoktól a többletkövetelményektől, amelyek a hivatásos szolgálati jogviszony létesítéséhez szükségesek. A Honvédség irányába való átmenet azonban egyszerűbb: a hivatásos állomány tagja beleegyezése esetén – a belügyminiszter és a honvédelemért felelős miniszter, vagy az országos parancsnok és a vezérkari főnök döntése alapján – a Magyar Honvédség állományába áthelyezhető.
Az átjárhatóság másik tényezője, hogy a szolgálati viszonyban, illetve a közszolgálati jogviszonyban eltöltött idő kölcsönösen beszámítható, erre mind a Kttv., mind az új Hszt. tervezete kitér. Szerepel továbbá a Hszt. tervezetében egy olyan szabály is, miszerint a Kttv. szerinti célfeladat végrehajtásában – a közszolgálati normákban foglalt feltételekkel és korlátozásokkal – a rendvédelmi szerv hivatásos állományának tagja is részt vehet; ekkor a célfeladat eredményes végrehajtásáért a kormánytisztviselőkkel azonos feltételek szerint jogosult céljuttatásra.
Költségvetési Expo
|
||||||||
|
||||||||
Végezetül indokolt említést tenni a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál dolgozó vám- és pénzügyőrökről is. A NAV 2011-ben jött létre az APEH és a Vám- és Pénzügyőrség jogutódjaként, vegyes munkajogi jogállású szervként, civil és hivatásos foglalkoztatottakkal. A Kttv. és a Hszt. együttes alkalmazása okozta nehézségekre, a kapun belüli munkaügyi feszültségekre válaszul a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény munkajogi szabályozása több törvénymódosítási lépcsőben kiterebélyesedett, a mögöttes két törvény rendelkezései közül egyre több kérdést ragadva saját szabályozási körébe, bizonyos kérdésekben – például a minősítési rendszert érintően – pedig külön szabályozást alkotva. Ez a helyzet az új Hszt. hatályba lépésével sem fog változni. Az új Hszt-ből ugyanis csak a Magyar Rendvédelmi Karra és a szakszervezetre vonatkozó fejezeteket kell majd a vám- és pénzügyőrökre alkalmazni, a Hszt. egyéb rendelkezéseit csak akkor, ha a NAV tv. így rendelkezik.
