Eljárási kisokos: a digitális magatartások és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kapcsán lefolytatott eljárások alaptípusai
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Digitális megfelelés: A jövő elkezdődött című sorozatunk második részében hasznos információkat mutatunk be a kormányhivatalok és a GVH által megindított fogyasztóvédelmi hatósági és versenyfelügyeleti eljárások főbb jellemzőiről.
A digitális transzformáció már régóta nem pusztán technológiai kérdés, hanem olyan üzleti stratégia, amely teljesen átalakította és átalakítja a vállalatok közötti (B2B) és vállalkozások és fogyasztók közötti (B2C) tranzakciók jellegét és tartalmát.
Az európai jogalkotás egyik kulcsterülete a gazdaság digitális transzformációjának kezelése. A technológiai környezet fejlődése a gazdasági környezetet is átformálta. Az ikerrendeletek, azaz a Digital Markets Act és a Digital Services Act elfogadásával nyilvánvalóvá vált, hogy a vállalati mindennapokban a digitális megfelelés ágazattól függetlenül megkerülhetetlen.
A vállalkozások versenye új működési rend szerint zajlik, amely az online térben mozgó e-fogyasztók számára is újszerű keretrendszert jelent ügyleti döntéseik meghozatalához. E keretrendszer biztonságossá tétele döntően a jogalkotó és a vállalkozások feladata, míg a fogyasztók általi jobb megismerése a fogyasztói edukáció szükségességét is indokolttá teszi.
A cikksorozat első része Mit értünk digitális compliance alatt? alcímmel itt olvasható.
A digitális magatartások és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kapcsán lefolytatott eljárások alaptípusai
Cikksorozatunk második részében az offline és az online térben a fogyasztókkal szemben elkövetett egyes tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok miatt az általános hatáskörben eljáró fogyasztóvédelmi hatóságok, vagyis a kormányhivatalok és a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) által megindított fogyasztóvédelmi hatósági és versenyfelügyeleti eljárások főbb jellemzői közötti legfontosabb különbségeket mutatjuk be.
Az említett hatóságok által a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok jogi minősítésekor alkalmazott anyagi jogi normarendszer előírásai (értve ez alatt a generális és a speciális ágazati kommunikációs szabályok sokaságát) azonosak. A jogalkalmazónak azonban mindemellett figyelembe kell vennie, hogy a jogalkotó jelentős eltéréssel határozta meg a két hatóság eljárásának jogszabályi forgatókönyvét, mind pedig az általuk alkalmazható jogkövetkezményeket. Ezek pedig olyan lényeges eltérések, amelyekkel minden érintett vállalkozásnak érdemes jó előre tisztában lennie, és a lehetséges optimális végeredmény elérése érdekében – nem csak átvitt értelemben – számolnia kell velük már az eljárás megindulásának első percében.
MIKOR MELYIK HATÓSÁG JÁR EL?
Amennyiben nem ágazatspecifikus magatartásról van szó, úgy főszabály szerint a kormányhivatalok járnak el a tisztességtelennek minősülő kereskedelmi gyakorlatok tilalmának vizsgálata esetén. Az Fttv. hatásköri szabályai alapján a GVH akkor lép be a képbe, ha a vizsgálattal érintett kereskedelmi gyakorlat a gazdasági verseny érdemi befolyásolására alkalmas.
Azok az esetkörök, melyekről kiterjedtségük folytán a jogalkotó eleve feltételezte, hogy a versenyre érdemi kihatást tudnak gyakorolni és ezért további mérlegelés nélkül megalapozzák a GVH hatáskörét, a jogszabály megalkotásának idején tipikus helyzetet tükrözik. ĺgy szükségképpen nem jelennek meg bennük a platformgazdasággal előtérbe lépő gyakorlatok. Az Fttv. szerint ugyanis a gazdasági verseny érdemi érintettsége minden egyéb körülményre tekintet nélkül fennáll, ha (1) a kereskedelmi gyakorlat országos médiaszolgáltatást végző médiaszolgáltatón keresztül valósul meg, (2) a kereskedelmi gyakorlat országos terjesztésű időszakos lap vagy legalább három vármegyében terjesztett napilap útján valósul meg, (3) a fogyasztók közvetlen megkeresésének módszerével végzett kereskedelmi gyakorlat legalább három vármegye fogyasztói felé irányul, vagy (4) a termék eladásának helyén alkalmazott eladásösztönző kereskedelmi gyakorlat legalább három vármegyében megszervezésre kerül.
Példaként kiragadva a több vármegyére kiterjedő időszakos és regionális lapokat: ezek példányszáma az elmúlt másfél évtizedben jelentősen csökkent, viszont ezzel párhuzamosan előtérbe kerültek a széles körben igénybe vett szociális média platformokon, mint a Facebookon vagy videomegosztó-platformokon, mint a youtube-on megvalósuló kereskedelmi gyakorlatok. A tisztán csak a platformokon, digitális (térben megvalósuló) magatartások esetén továbbra is mérlegelésen alapul a hatáskör, az (az érintett piac sajátosságait is figyelembe véve) a gazdasági verseny érdemi érintettségének megállapításánál vizsgálni kell egyrészt az alkalmazott kereskedelmi gyakorlat kiterjedtségét, figyelemmel különösen a kommunikáció eszközének jellegére, a jogsértéssel érintett földrajzi terület nagyságára, hibrid modellek esetén a jogsértéssel érintett üzletek számára, a jogsértés időtartamára vagy a jogsértéssel érintett termék mennyiségére, másrészt vizsgálni kell a jogsértésért felelős vállalkozás méretét a nettó árbevétel alapján.
DIGITÁLIS MAGATARTÁSOK: KIHĺVÁSOK A JOGI MINŐSĺTÉS TERÉN
A GVH korábbi (booking.com, szállás.hu ügyekben lefolytatott) eljárásaiban a fogyasztókat sürgető üzenetek megítélésekor még nem merült fel, hogy azok esetleg ún. sötét mintaként kerüljenek értékelésre (sötét mintázatok alatt értve az olyan digitális üzeneteket és felhasználói felületeket, amelyek észrevétlenül késztetik a fogyasztókat nem kívánt döntések meghozatalára, akár vizuális hangsúlyokkal, akár a releváns információk elrejtésével, avagy pszichés nyomásgyakorlással, alapértelmezett beállításokkal). A fent említett ügyekben a kifogásolt üzenetek arra szolgáltak, hogy a potenciális vevő megtudhassa, hogy még éppen hányan nézték az adott szállást, illetve még hány szabad hely volt elérhető. Ugyanakkor a GVH álláspontja szerint ezek az üzenetek összhatásukban – szövegezésük és vizuális megjelenítésük révén – pszichés nyomásgyakorlásra is alkalmasak lehetnek, így megzavarhatják a fogyasztók döntéshozatali folyamatát azáltal, hogy azt közvetítik a fogyasztók számára, hogy az általuk keresett szolgáltatás korlátozottan elérhető.
Lényegét tekintve hasonló hatás kiváltására alkalmasak lehetnek a webshopok hamis visszaszámlálói vagy a fapados légitársaságok jegyrendelésre szolgáló applikációinak sürgető üzenetei, melyeket legújabban azonban már sötét mintaként minősít sajtóközleményeiben a GVH. A digitális átállással a szemünk láttára formálódik és telik meg új tartalommal a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok immár tizenöt éve jelen lévő, közismert definíciója[1] és szélesedik a célkeresztbe kerülő digitális magatartások köre: legújabban a digitális térben megvalósuló jogsértő kereskedelmi gyakorlatként kerülnek fókuszba a sötét minták, az influenszer-marketing, a zöldre-festés (azaz greenwashing).
Mindeközben a jogkövető vállalkozások már rég tudomásul vették, hogy a kormányhivatalok fogyasztóvédelmi hatóságai osztják a GVH azon álláspontját, miszerint a webshopok általános szerződési feltételei nem csupán abból a szempontból érdekesek, hogy tartalmaznak-e tisztességtelen szerződéses feltételt, de ugyanakkor kereskedelmi gyakorlatnak is minősíthetőek. Amennyiben tehát az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások általános szerződési feltételeinek egyes rendelkezései esetleg nem a mindenkor hatályos jogszabályokra utalnak, egymásnak ellentmondanak, vagy éppen – esetenként a Google fordítónak köszönhetően – érthetetlenek, akkor ezek a fogyasztók megtévesztésére alkalmas kereskedelmi gyakorlatként kerülhetnek a vizsgálat fókuszába és vonhatnak maguk után ennek megfelelő szankciókat. Az online térben történő vásárlás során ugyanilyen logika mentén hasonló eredményhez vezet az elektronikusan kiállított jótállási jegyek tartalmi megfelelésének hiánya. Azon próbarendelések keretében, amikor a kormányhivatalok online vásárolnak terméket, nem csak az általános szerződési feltételeket és a weboldal kötelező B2C tájékoztatásainak tartalmi megfelelőségét ellenőrzik, de vizsgálatuk akár a garanciadokumentáció tartalmi elemeire is kiterjedhet. Amennyiben ezek hiányosak, vagyis nem tartalmazzák az irányadó jogszabályok szerinti valamennyi adatot és fogyasztói tájékoztatást, mulasztásos fogyasztó-megtévesztés miatt bírságolhatnak, illetve adhatnak ki kötelezésről határozatot.
Ami a digitális térben megvalósításra kerülő kereskedelmi gyakorlatok jogi minősítését illeti, az Fttv. háromlépcsős alkalmazási logikája itt is változatlanul alkalmazandó mindkét hatóság számára. Valamely magatartás esetében első lépésként az vizsgálandó, hogy kimeríti-e a további mérlegelés nélkül jogsértőnek minősülő ún. feketelistás, azaz az Fttv. mellékletében tételesen meghatározott tényállások valamelyikét. Ezt követően az a kérdés tisztázandó, hogy aktívan vagy passzívan megtévesztő vagy agresszív magatartásnak tekinthető-e, végül pedig utolsó lépés a generálklauzula szintjén történő minősítés.
Az Fttv. feketelistája (a mögöttes ún. UCP irányelvnek megfelelően) igyekszik követni a gazdasági környezet digitalizációját. A legtipikusabb magatartások felsorolásának tavaly május 28. napjával hatályba lépő frissítése így például behozta a szponzorált rangsorolási eredmények megtévesztő alkalmazásának tilalmát, illetve a fogyasztói termékértékelések vállalkozások általi ellenőrzésére vonatkozó elvárást. Úgyszintén, a 45/2014 (II.26.) Kormányrendelet elvárásai szerint az online piacok szolgáltatóinak tájékoztatnia kell a fogyasztót, még mielőtt őt az ajánlata, vagy az online megkötött szerződés kötné, egyrészt arról, hogy a terméket kínáló fél kereskedőnek minősül-e (ideértve, hogy amennyiben nem, akkor tudjon róla a vásárló, hogy nem illetik meg a fogyasztói jogok), másrészt arról, hogy hogyan oszlanak meg a szerződéssel kapcsolatos kötelezettségek a terméket, szolgáltatást kínáló harmadik fél és az online piac szolgáltatója között. A fogyasztókat védeni hivatott szabályozás azonban mozgó célpontot követ, így esetenként komoly kreativitásra van szükség a jogalkalmazó hatóságok részéről egy-egy magatartás értékelésekor. Az Fttv. alkalmazásának második és harmadik lépcsőjében ugyanis a már másfél évtizede meglévő jogalapok szolgálhatnak holnap olyan, a digitális térben megvalósításra kerülő magatartások, kereskedelmi gyakorlatok minősítésére is, mely magatartásokat ma még nem is ismerünk, nemhogy a jogi előírások szintjén külön tényállást alkotott volna rájuk a jogalkotó.
JELENTŐSEBB ELJÁRÁSI ELTÉRÉSEK
Az Fttv. alapján tett első hatósági lépés – az adatbekérés – hasonló tartalmi logikát követ mindkét eljárásban. A GVH eljárásában azonban különbség van az ügyek között, hogy panasz és a bejelentés kezeléséről van-e szó. Bejelentés a GVH által közzétett űrlap megfelelő kitöltésével nyújtható be, panaszként pedig mindenféle formai kötöttség nélkül lehet jelezni a hatóság hatáskörébe tartozó jogsértést. Ugyanakkor, ha a GVH úgy dönt, hogy egy panasz kapcsán nem indít versenyfelügyeleti eljárást, akkor ez ellen a döntés ellen a panaszosnak nincs jogorvoslati lehetősége. Bejelentés esetén a bejelentésre vonatkozó elutasító végzés ellen a bejelentő a közléstől számított 8 napon belül jogorvoslatért fordulhat (a GVH-nál benyújtható kérelmében) a Fővárosi Törvényszékhez, kérve azt, hogy a bíróság kötelezze eljárásra a GVH-t. A kormányhivatalokhoz nincs mód űrlapon történő bejelentés megtételére.
A két hatósági eljárás között jelentős különbség van reputációs kockázat vonatkozásában is. A GVH által indított vizsgálat elrendelésének ténye nyilvánosságra hozható, a kormányhivatalok ezirányú eljárási cselekményéről nem értesülhetünk. A GVH sajtóközleményeinek jelentős sajtóvisszhangja van, és a reputációs sérelem bekövetkeztét nem orvosolja teljes mértékben, hogy ha már induláskor a GVH a vizsgálat elrendelésének tényét nyilvánosságra hozta, akkor utóbb a vizsgálat eredményéről is tájékoztatnia kell a nyilvánosságot. Hasonlóan nem tekinthetjük szerencsésnek a kormányhivatalok eljárásainak forgatókönyvében azt, hogy a jogsértő vállalkozás neve két évig közszemlére téve szerepel a Fogyasztói Portálon azzal, hogy bár zöld színnel jelzésre kerül, amennyiben időközben orvosolta a jogsértő magatartást, de nem kerül le az ominózus oldalról.
A versenyfelügyeleti eljárásban a döntéshozó testület, az eljáró versenytanács megküldi az eljárás alá vont vállalkozásnak az ügyre vonatkozó előzetes álláspontját. Erre az ügyfél az eljáró versenytanács által megállapított határidőn belül észrevételt tehet, és a GVH kötelezettségvállalás feltételeire vonatkozó közleményében foglalt feltételek esetén kötelezettségvállalás kialakítására is mód van. Hasonló eljárási jogintézmény hiányában a kormányhivatalok kártyáiba nem lehet belelátni, a határozat tartalmára nem tud az érintett vállalkozás érdemben hatást gyakorolni.
Végül nézzük a bírságok kiszabásának lépéseit és a kiszabható bírságmaximumokat. Dacára annak, hogy mindkét hatóság ún. diszkrecionális jogkörben hozhatja meg a bírsághatározatait, releváns különbség, hogy az említett tárgykörben az általa megindított versenyfelügyeleti eljárásokban a GVH – az esetek zömében konzekvensen – alkalmazza az ügytípusra vonatkozó bírságközleményét. E közlemény ismerete a vállalkozások számára is biztosított, így jó előre megismerhetik a bírságszámítás egyes lépéseit és szükség esetében „menet közben”, vagyis az eljárás alatt, még akár az előzetes álláspontot követően megtett egyes intézkedésekkel is, de érdemben befolyásolhatják a kiszabásra kerülő bírság összegét. Ezzel szemben a kormányhivatalok eljárására nincs a GVH bírságközleményéhez hasonlítható iránymutatás, amellyel a jogsértés gyanújával eljárás alá vont egyes vállalkozások megismerkedhetnének, továbbá nem kerül sor ún. előzetes álláspont kiadására sem, vagyis az eljárás alá vont vállalkozás számára nem lehet ismert, mekkora bírsággal tervezi őt a kormányhivatal megbüntetni.
Az eljárási mozgástér nagyobb a GVH eljárásában, ugyanakkor a bírságkitettség is jelentősebb, lévén a bírságplafon az érintett vállalkozás előző évi nettó árbevételének tíz százaléka, míg a kormányhivatalok eljárása esetén a bírság maximális mértéke az érintett vállalkozás nettó árbevételének 5%-ában került rögzítésre, azzal a további korláttal, miszerint a kkv-nak minősülő vállalkozásoknál 2 millió forintig, az annak nem minősülő vállalkozásoknál 500 millió forintig terjedhet. Fontos fejlemény azonban, hogy az ismétlődés mint a bírságmértéket befolyásoló súlyosító körülmény értékelése kapcsán a kormányhivatalok figyelembe veszik a közigazgatási szabályszabályszegések nyilvántartásában foglalt adatokat, ill. a vállalkozás által tett intézkedéseket, amelyek a fogyasztók által elszenvedett kár csökkentésére vagy megtérítésére irányulnak.
A kép teljességéhez hozzá tartozik, hogy míg a kormányhivatalok említett eljárásai többnyire lezárásra kerülnek az irányadó 60 napos eljárási határidőn belül, a GVH említett eljárásai gyakran akár évekig elhúzódnak és az egyes eljárások utóélete is eltérően alakul, mert a GVH a kötelezettségvállalások teljesítésének utóellenőrzésében meglehetősen szigorú, mely utóbbi körülmény az érintett vállalkozásra kiszabott bírság speciális és generális prevencióra való alkalmasságát is árnyalhatja.
A cikk szerzői:
Dr. Firniksz Judit, PPKE Versenyjogi Kutató Központ, kutató
Dr. Nagy Andrea Magdolna ügyvéd, Dr. Nagy Andrea Magdolna Ügyvédi Iroda
[1] Kereskedelmi gyakorlatnak minősül valamely vállalkozásnak, illetve az érintett vállalkozás érdekében vagy javára eljáró személynek a termék fogyasztók részére történő értékesítésével, szolgáltatásával vagy eladásösztönzésével közvetlen kapcsolatban álló magatartása, tevékenysége, mulasztása, reklámja, marketingtevékenysége vagy egyéb kereskedelmi kommunikációja.
