Emberi lelkek mélyén táncolva


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Beszélgetés dr. Szladovnyik Krisztina ügyvéddel, társasági- és cégjogi szakjogász mediátorral. Ahogy fogalmaz, „olyan korban lettem ügyvéd, amely számtalan nehézség elé állítja a kollégákat is, azonban ezek hivatástudatomban mind inkább megerősítettek. Ehhez a felelős életpályához szükséges széleskörű szakmai és emberi tapasztalatot indulásként a köz-, majd a versenyszférában, elsősorban köztulajdonban lévő gazdasági társaságoknál jogtanácsosként később jogi vezetőként szereztem meg”. Hozzáteszi azt is, a mai világban az ügyvédi hivatás méltósága, tisztelete, megbecsülése miatt az embernek egyetlen rangja van: a jelleme.

Tudatos célkitűzés volt a pályaválasztás?

Teljes mértékben. Az Államigazgatási Főiskola elvégzése után, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karára már azzal a határozott szándékkal jelentkeztem, hogy az egyetem elvégzését követően ügyvéd lehessek. Köszönöm a sorsnak, hogy az első munkahelyem mellett elvégzett ELTE Állam- és Jogtudományi Kara már nem volt idegen terep. Ugyanis a főiskolai jogi elméleti tudással felvértezve felismertem azt, hogy a megszerzett tudást a munkás hétköznapjainkban hogyan hasznosíthatjuk és az sem mindegy, hogy azt milyen minőségben szerezzük meg. Emellett életem ajándéka, hogy egy Nógrád megyei kis közösségben nevelkedtem. A mai napig gyökereim cölöpként tartanak meg. Megerősítve abban a hitben, hogy a másik iránti őszinte odafigyelés, nyíltság, és nyitottság, a fanyar humor, és az önirónia belső fűszerezettsége nélkül, az életpályám elhivatottan nem működne.

Ügyvédként mi jelenti a nehézséget és a szépségét ennek a hivatásnak?

Olyan korban lettem ügyvéd, amely számtalan nehézség elé állítja a kollégákat is, azonban ezek hivatástudatomban mind inkább megerősítettek. Ehhez a felelős életpályához szükséges széleskörű szakmai és emberi tapasztalatot indulásként a köz-, majd a versenyszférában, elsősorban köztulajdonban lévő gazdasági társaságoknál jogtanácsosként később jogi vezetőként szereztem meg. Beszélhetnénk az irodánk eredményeiről, kiemelt megbízókról, szakmai elismerésekről, azonban itt mást hangsúlyoznék. A mai világban az ügyvédi hivatás méltósága, tisztelete, megbecsülése miatt, úgy gondolom, az embernek egyetlen rangja van: a jelleme. Ennek a hivatásnak a gyakorlása napi 10-12 órás folyamatos készenlétet igényel, sok időt lopunk el magunktól, a szeretteinktől, a hétvégékből. Ugyanis széleskörű és naprakész tudás szükséges ahhoz, hogy az emberi lelkek mélyén táncolva, teljes emberként álljunk helyt. Személyes sorsokat viszünk magunkkal, törekednünk kell a jogi problémák ügyfélközpontú, gyakorlatias megközelítésére és azok gyors és hatékony megoldására. Mindez mindennap nagyon komoly szellemi és lelki koncentrációt igényel. Meggyőződésem, hogy e követelmények miatt is ezt a pályát nagyfokú elkötelezettséggel és elhivatottsággal szabad csak folytatni. Úgy gondolom, hogy a szakma kiválasztja azokat a kollégákat is, akik így gondolják, hasonló eszközökkel dolgoznak és remélem, hogy a jövő útja is ez lesz.

Szladovnyik Krisztina (Forrás: Dr. P. Horváth Ügyvédi Iroda)

2014 óta mediátorként is tevékenykedik.

Célom mediátorként, hogy az alternatív vitarendezés eszközével élve a gazdasági szférából érkező megbízóinkat minél szakavatottabban hozzásegíthessem jogvitájuk peren kívüli költséghatékony, gyors, békésebb megoldásához. Más ügyekben gyakorta a párkapcsolatok felbomlását követően keresnek meg, és a dolgok mélyére ásva azon kapom magam, hogy célravezetőbb, ha mediátorként közvetítek, mert az előttem megnyíló párkapcsolat megmenthető.

Mit jelent családi vállalkozásban dolgozni ügyvéd-tanszékvezető férjjel?

Valóban, a dr. P. Horváth Ügyvédi Irodában a férjemmel, dr. Horváth Istvánnal együtt dolgozzunk, de önálló praxist kialakítva látjuk el jogi tanácsokkal az ügyfeleinket munkajogi, cég- és társasági jogi, valamint polgári jogi területen. Az iroda fő profilja a munkajog, de a saját generációm nem engedheti meg magának, hogy csak egy adott szakterületre specializálódjon. Emellett a Budapesti Ügyvédi Kamarában (BÜK) szervezzük a munkajogi továbbképzéseket. A szakma elismerése az is, hogy Istvánt az országos 12 ezer ügyvéd/ügyvédi iroda közül a Haszon magazin a „100 legjobb magyar ügyvéd” rangsorolása alapján az elsők közé választották be, illetve munkajogi területen az első négy ügyvédi iroda közt szerepel a Dr. P. Horváth Ügyvédi Iroda. Számomra István férjem nemcsak szakmai kihívást jelent, hanem szakmai és emberi példakép is egyben. István az identitásom és a személyiségem részévé vált.  Tisztelem szakemberként, mert a tömérdek tárgyi tudása mellett képes hajnali 5 órakor leülni a számítógép elé, hogy igazodva az utánunk jövő generációk követelményeihez, minél izgalmasabb egyetemi előadásokat tarthasson. Továbbá elhivatott abban, hogy megdolgozzon a tanszékéért, a hallgatóiért, őket megmozgató diákkörökért, hogy valódi szellemi munkajogi műhely alakuljon ki körülötte. S elkötelezett abban is, hogy a munkajogi szakmai közösség tagjait, tanszékvezetőként, a Magyar Munkajogi Társaság egyik titkáraként szakmai rendezvényeken, konferenciákon hozza össze. S ezek mellett képes késő estig ügyvédként is megküzdeni a megbízók érdekeiért is. Példa előttem emberileg is, mert ilyen egyenes, tiszta értékrendű társsal, amiről István lelke szól, ritkán találkozik az ember. Ő a szakmaiságát és emberi értékrendjét sohasem adta fel. Több olyan ügyem is volt, amelyben sajnos azt észleltem, hogy a házasság a családi vállalkozásaik miatt bomlott fel, mert egymás versenytársaivá váltak. Holott meg kell adni a szabadságot és a tiszteletet a másiknak, rá kell érezni arra, hogy mi jelent valódi segítséget és támogatást társunknak. Egy iroda tagjai vagyunk, de teljesen önálló praxist folytatunk, amely mellett persze nem maradhatnak el a vacsorai kibeszélések.  Szükségünk van az erős szövetségre, hogy megadjuk a szellemi szabadságot a másiknak, hogy belássuk, hogy miért vagyunk távol egymástól napi 10-12 órában. Szükségünk van egymást értő figyelemre, melyből megszülettek a közös publikációk, társszerzőként több szakkönyv együttesen jegyzése. S közben ösztönösen is azt kell éreznünk, hogy nem egymástól raboltuk el a több tucat hétvégét. Persze erősíti a tudatom, hogy „Alma Materem” az ELTE, ezért is felelősséget érzek a férjem által vezetett tanszék iránt, és szívemen viselem a közös iroda sorsát. Ebből eredően magam is építő ötletekkel, javaslatokkal próbálom segíteni, továbbvinni István munkáját is.

 

Az ügyvédi hivatáson túl, szükségünk van többletértékekre az életükben, az egyik ilyen a színház iránti szeretet.

Valóban, hivatásunk ajándéka, hogy az egyik fővárosi színház irodánk egyik megbízója. A teátrum azért jelent többletértéket számunkra, mert 5 évvel ezelőtt a létezése került veszélybe. A színházat ebben az állapotában átvevő új vezetéssel együttműködve, lehetőséget kaptunk arra, hogy a magunk eszközeivel, a szellemi és fizikális újjáépítésében részt vehessünk. Három évvel ezelőtt a színház gazdaságilag stabilizálódott, és elindulhatott a művészeti építkezés útján. Kevés olyan ügy van egy ügyvédi praxisban, amely valódi alkotófolyamattal jár. A teátrum szellemi építkezésének elősegítése a mai napig is különleges és elkötelezett alkotómunkát jelent. S mindez persze az előadások rendszeres látogatásával, valódi agymosó terápiával, belső töltekezéssel társul. Meggyőződésem, hogy a hivatásgyakorlás során elengedhetetlen a napi kisebb örömök felfedezése, a magunkra fordítható energiaforrások megtalálása, hogy elkerüljük a kiégési tüneteket. Naponta ki kell öblíteni magunkból a gondokat, konfliktusokat, hogy a következő napnak ügyvédként is tiszta fejjel és megújult lélekkel tudjunk nekilátni, hiszen emberi sorsokat hordozunk. Végezetül szakmai célom az, hogy kiváló ügyvéd legyek, és hogy elsődlegesen a szakmaiságom minősítsen. Meggyőződésem, csak addig tudom ezt a felelős hivatást folytatni, amíg magamban őszintén azt érzem, hogy a szakmámról ilyen szenvedéllyel, elkötelezettséggel, hittel, és erővel beszélek, ahogy kérdéseire válaszolva a mai nap is megtehettem.

Szladovnyik Krisztina
2000-ben az ELTE ÁJK-n diplomázott, előtte 1994-ben elvégezte az Államigazgatási Főiskolát. Ügyvédként főként munkajoggal, polgári joggal foglalkozik, emellett mediátor. 2006-ban közbeszerzési referensi oklevelet, 2010-ben társasági- és cégjogi szakjogász-diplomát szerzett. 2014-től mediátorként is tevékenykedik. Pályafutását a közszférában kezdte jogtanácsosként, majd a versenyszférában folytatta. Oktatóként is kivette a részét a Modern Üzleti Tudományok Főiskolán, a minisztériumi kis- és középvállalkozások képzését elősegítő pályázati programok keretében, valamint a Mediátor Akadémián. Rendszeresen publikál szaklapokban. Tagja a Magyar Munkajogi Társaságnak. Férje, dr. P. Horváth István szintén szakmabeli: ügyvéd, irodavezető, tanszékvezető habilitált egyetemi docens (ELTE ÁJK Munkajogi és Szociális jogi Tanszék). Szabadidejében rendszeresen sportol, szenvedélye a reggeli Római parti futás, a latin táncok és a katartikus élményt jelentő színházi és komolyzenei előadások befogadása.

Tudatos célkitűzés volt a pályaválasztás?

Teljes mértékben. Az Államigazgatási Főiskola elvégzése után, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karára már azzal a határozott szándékkal jelentkeztem, hogy az egyetem elvégzését követően ügyvéd lehessek. Köszönöm a sorsnak, hogy az első munkahelyem mellett elvégzett ELTE Állam- és Jogtudományi Kara már nem volt idegen terep. Ugyanis a főiskolai jogi elméleti tudással felvértezve felismertem azt, hogy a megszerzett tudást a munkás hétköznapjainkban hogyan hasznosíthatjuk és az sem mindegy, hogy azt milyen minőségben szerezzük meg. Emellett életem ajándéka, hogy egy Nógrád megyei kis közösségben nevelkedtem. A mai napig gyökereim cölöpként tartanak meg. Megerősítve abban a hitben, hogy a másik iránti őszinte odafigyelés, nyíltság, és nyitottság, a fanyar humor, és az önirónia belső fűszerezettsége nélkül, az életpályám elhivatottan nem működne.

Ügyvédként mi jelenti a nehézséget és a szépségét ennek a hivatásnak?

Olyan korban lettem ügyvéd, amely számtalan nehézség elé állítja a kollégákat is, azonban ezek hivatástudatomban mind inkább megerősítettek. Ehhez a felelős életpályához szükséges széleskörű szakmai és emberi tapasztalatot indulásként a köz-, majd a versenyszférában, elsősorban köztulajdonban lévő gazdasági társaságoknál jogtanácsosként később jogi vezetőként szereztem meg. Beszélhetnénk az irodánk eredményeiről, kiemelt megbízókról, szakmai elismerésekről, azonban itt mást hangsúlyoznék. A mai világban az ügyvédi hivatás méltósága, tisztelete, megbecsülése miatt, úgy gondolom, az embernek egyetlen rangja van: a jelleme. Ennek a hivatásnak a gyakorlása napi 10-12 órás folyamatos készenlétet igényel, sok időt lopunk el magunktól, a szeretteinktől, a hétvégékből. Ugyanis széleskörű és naprakész tudás szükséges ahhoz, hogy az emberi lelkek mélyén táncolva, teljes emberként álljunk helyt. Személyes sorsokat viszünk magunkkal, törekednünk kell a jogi problémák ügyfélközpontú, gyakorlatias megközelítésére és azok gyors és hatékony megoldására. Mindez mindennap nagyon komoly szellemi és lelki koncentrációt igényel. Meggyőződésem, hogy e követelmények miatt is ezt a pályát nagyfokú elkötelezettséggel és elhivatottsággal szabad csak folytatni. Úgy gondolom, hogy a szakma kiválasztja azokat a kollégákat is, akik így gondolják, hasonló eszközökkel dolgoznak és remélem, hogy a jövő útja is ez lesz.

Szladovnyik Krisztina (Forrás: Dr. P. Horváth Ügyvédi Iroda)

2014 óta mediátorként is tevékenykedik.

Célom mediátorként, hogy az alternatív vitarendezés eszközével élve a gazdasági szférából érkező megbízóinkat minél szakavatottabban hozzásegíthessem jogvitájuk peren kívüli költséghatékony, gyors, békésebb megoldásához. Más ügyekben gyakorta a párkapcsolatok felbomlását követően keresnek meg, és a dolgok mélyére ásva azon kapom magam, hogy célravezetőbb, ha mediátorként közvetítek, mert az előttem megnyíló párkapcsolat megmenthető.

Mit jelent családi vállalkozásban dolgozni ügyvéd-tanszékvezető férjjel?

Valóban, a dr. P. Horváth Ügyvédi Irodában a férjemmel, dr. Horváth Istvánnal együtt dolgozzunk, de önálló praxist kialakítva látjuk el jogi tanácsokkal az ügyfeleinket munkajogi, cég- és társasági jogi, valamint polgári jogi területen. Az iroda fő profilja a munkajog, de a saját generációm nem engedheti meg magának, hogy csak egy adott szakterületre specializálódjon. Emellett a Budapesti Ügyvédi Kamarában (BÜK) szervezzük a munkajogi továbbképzéseket. A szakma elismerése az is, hogy Istvánt az országos 12 ezer ügyvéd/ügyvédi iroda közül a Haszon magazin a „100 legjobb magyar ügyvéd” rangsorolása alapján az elsők közé választották be, illetve munkajogi területen az első négy ügyvédi iroda közt szerepel a Dr. P. Horváth Ügyvédi Iroda. Számomra István férjem nemcsak szakmai kihívást jelent, hanem szakmai és emberi példakép is egyben. István az identitásom és a személyiségem részévé vált.  Tisztelem szakemberként, mert a tömérdek tárgyi tudása mellett képes hajnali 5 órakor leülni a számítógép elé, hogy igazodva az utánunk jövő generációk követelményeihez, minél izgalmasabb egyetemi előadásokat tarthasson. Továbbá elhivatott abban, hogy megdolgozzon a tanszékéért, a hallgatóiért, őket megmozgató diákkörökért, hogy valódi szellemi munkajogi műhely alakuljon ki körülötte. S elkötelezett abban is, hogy a munkajogi szakmai közösség tagjait, tanszékvezetőként, a Magyar Munkajogi Társaság egyik titkáraként szakmai rendezvényeken, konferenciákon hozza össze. S ezek mellett képes késő estig ügyvédként is megküzdeni a megbízók érdekeiért is. Példa előttem emberileg is, mert ilyen egyenes, tiszta értékrendű társsal, amiről István lelke szól, ritkán találkozik az ember. Ő a szakmaiságát és emberi értékrendjét sohasem adta fel. Több olyan ügyem is volt, amelyben sajnos azt észleltem, hogy a házasság a családi vállalkozásaik miatt bomlott fel, mert egymás versenytársaivá váltak. Holott meg kell adni a szabadságot és a tiszteletet a másiknak, rá kell érezni arra, hogy mi jelent valódi segítséget és támogatást társunknak. Egy iroda tagjai vagyunk, de teljesen önálló praxist folytatunk, amely mellett persze nem maradhatnak el a vacsorai kibeszélések.  Szükségünk van az erős szövetségre, hogy megadjuk a szellemi szabadságot a másiknak, hogy belássuk, hogy miért vagyunk távol egymástól napi 10-12 órában. Szükségünk van egymást értő figyelemre, melyből megszülettek a közös publikációk, társszerzőként több szakkönyv együttesen jegyzése. S közben ösztönösen is azt kell éreznünk, hogy nem egymástól raboltuk el a több tucat hétvégét. Persze erősíti a tudatom, hogy „Alma Materem” az ELTE, ezért is felelősséget érzek a férjem által vezetett tanszék iránt, és szívemen viselem a közös iroda sorsát. Ebből eredően magam is építő ötletekkel, javaslatokkal próbálom segíteni, továbbvinni István munkáját is.

Az ügyvédi hivatáson túl, szükségünk van többletértékekre az életükben, az egyik ilyen a színház iránti szeretet.

Valóban, hivatásunk ajándéka, hogy az egyik fővárosi színház irodánk egyik megbízója. A teátrum azért jelent többletértéket számunkra, mert 5 évvel ezelőtt a létezése került veszélybe. A színházat ebben az állapotában átvevő új vezetéssel együttműködve, lehetőséget kaptunk arra, hogy a magunk eszközeivel, a szellemi és fizikális újjáépítésében részt vehessünk. Három évvel ezelőtt a színház gazdaságilag stabilizálódott, és elindulhatott a művészeti építkezés útján. Kevés olyan ügy van egy ügyvédi praxisban, amely valódi alkotófolyamattal jár. A teátrum szellemi építkezésének elősegítése a mai napig is különleges és elkötelezett alkotómunkát jelent. S mindez persze az előadások rendszeres látogatásával, valódi agymosó terápiával, belső töltekezéssel társul. Meggyőződésem, hogy a hivatásgyakorlás során elengedhetetlen a napi kisebb örömök felfedezése, a magunkra fordítható energiaforrások megtalálása, hogy elkerüljük a kiégési tüneteket. Naponta ki kell öblíteni magunkból a gondokat, konfliktusokat, hogy a következő napnak ügyvédként is tiszta fejjel és megújult lélekkel tudjunk nekilátni, hiszen emberi sorsokat hordozunk. Végezetül szakmai célom az, hogy kiváló ügyvéd legyek, és hogy elsődlegesen a szakmaiságom minősítsen. Meggyőződésem, csak addig tudom ezt a felelős hivatást folytatni, amíg magamban őszintén azt érzem, hogy a szakmámról ilyen szenvedéllyel, elkötelezettséggel, hittel, és erővel beszélek, ahogy kérdéseire válaszolva a mai nap is megtehettem.

Szladovnyik Krisztina
2000-ben az ELTE ÁJK-n diplomázott, előtte 1994-ben elvégezte az Államigazgatási Főiskolát. Ügyvédként főként munkajoggal, polgári joggal foglalkozik, emellett mediátor. 2006-ban közbeszerzési referensi oklevelet, 2010-ben társasági- és cégjogi szakjogász-diplomát szerzett. 2014-től mediátorként is tevékenykedik. Pályafutását a közszférában kezdte jogtanácsosként, majd a versenyszférában folytatta. Oktatóként is kivette a részét a Modern Üzleti Tudományok Főiskolán, a minisztériumi kis- és középvállalkozások képzését elősegítő pályázati programok keretében, valamint a Mediátor Akadémián. Rendszeresen publikál szaklapokban. Tagja a Magyar Munkajogi Társaságnak. Férje, dr. P. Horváth István szintén szakmabeli: ügyvéd, irodavezető, tanszékvezető habilitált egyetemi docens (ELTE ÁJK Munkajogi és Szociális jogi Tanszék). Szabadidejében rendszeresen sportol, szenvedélye a reggeli Római parti futás, a latin táncok és a katartikus élményt jelentő színházi és komolyzenei előadások befogadása.

Kapcsolódó cikkek

2023. február 6.

Kié az antik kanál? – lopott műkincsek törvényes visszaszolgáltatása

Amichai Elijahu, Izrael jobboldali örökségvédelmi minisztere megvizsgáltatja a lopott műkincsek palesztinoknak való visszaadásának törvényességét, miután az Egyesült Államok a Palesztin Hatósághoz juttatott el egy Ciszjordániából származó, illegálisan birtokolt 2700 éves elefántcsont kanalat – jelentette a The Times of Israel című angol nyelvű izraeli hírportál pénteken.