Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munkáltató sok esetben érezheti úgy, hogy nincs megfelelő eszköz a kezében ahhoz, hogy kötelezettségszegő, kifogásolható magatartású munkavállalóját megfegyelmezze. A munka törvénykönyve azonban biztosít a fegyelmezésre néhány lehetőséget, így érdemes ezeket számba venni.
A legegyszerűbb fegyelmezési eszköz a szóbeli figyelmeztetés, amikor is a munkavállaló felettese szóban hívja fel a munkavállaló figyelmét kötelezettségszegésére, felszólítja a helyes magatartás tanúsítására, figyelmezteti az újbóli hibázás lehetséges következményeire. Tekintettel azonban arra, hogy ez esetben a figyelmeztetés szóban történik, a későbbiekben – például egy felmondás esetén – arra nehezebben hivatkozik vissza a munkáltató, az legfeljebb tanúk bevonásával lehetséges.
Sokkal hatékonyabb eszköz lehet a munkáltató kezében az írásbeli figyelmeztetés, amely a szóbeli figyelmeztetésnek megfelelő tartalommal, ám bizonyíthatóan rója meg a munkavállalót. A korábban kiadott írásbeli figyelmeztetések a későbbi felmondás indokolásában is felhívhatóak bizonyítékként a munkavállaló helytelen magatartásának alátámasztására, természetesen azonban csak ésszerű időn belül. Nem lehet például egy évekkel ezelőtti kötelezettségszegésre, és az amiatt kiadott írásbeli figyelmeztetésre hivatkozni a felmondásban. Az írásbeli figyelmeztetésnek ugyanakkor – a visszatartó erején kívül – nincs konkrét hátrányos következménye. Kiadásakor mégis figyelni kell arra, hogy tartalmazza a jogorvoslati kioktatást a munkavállaló részére.
Amennyiben a munkáltató a figyelmeztetéseken túl, valós hátrányt okozó fegyelmi büntetést kíván alkalmazni, arra csak két esetben van lehetősége. Az egyik eset, ha a munkáltató kollektív szerződés hatálya alatt áll, és a kollektív szerződés rendelkezik arról, hogy a munkáltató a munkavállaló vétkes kötelezettségszegése esetén milyen hátrányos jogkövetkezményeket alkalmazhat. A másik lehetőség, hogyha a munkáltató nem áll kollektív szerződés hatálya alatt, a munkavállalóval a munkaszerződésben fegyelmi megállapodást köthet, amelynektartalma többek között szintén az alkalmazható hátrányos jogkövetkezményekre terjed ki.
Amennyiben a munkáltató vagy a kollektív szerződésben vagy a munkaszerződésben, de rendelkezik fegyelmi megállapodással, sokkal szélesebb körben élhet fegyelmi intézkedésekkel. Ilyen esetben ugyanis, a valós hátránnyal nem járó figyelmeztetéseken túl tényleges hátrányos jogkövetkezményeket is alkalmazhat. Fontos, hogy a hátrányos jogkövetkezmény csak a munkavállaló vétkes, azaz szándékos vagy gondatlan kötelezettségszegése esetén alkalmazható.
A hátrányos jogkövetkezmények lehetséges fajtáit a munka törvénykönyve nem szabja meg, csupán annyit ír elő, hogy azoknak a munkaviszonnyal kell összefüggniük. Hátrányos jogkövetkezményként képzelhető el ez alapján a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás, vagy valamilyen formájú vagyoni hátrány. A büntetés azonban minden esetben csak határozott időre szólhat, a fegyelmi büntetés tehát nem eredményezhet végeredményben egy végleges, egyoldalú munkaszerződés-módosítást.
A vagyoni hátrányok általában a legcélravezetőbbek, a legnagyobb visszatartó erővel rendelkeznek. Vagyoni hátrányként állapítható meg például a munkabér egyszeri, meghatározott összeggel történő csökkentése, vagy meghatározott időtartamra szóló alapbér-csökkentés. A vagyoni hátrányok esetében azonban az Mt. további korlátokat állít fel: annak összege összesen, tehát több hónapra szóló csökkentés esetében a több hónap kieséseit összeszámítva, nem haladhatja meg a munkavállaló alapbérének egyhavi összegét. Az alapbér összegét a hátrányos jogkövetkezmény kiszabásának időpontjában hatályos alapbér összegével kell figyelembe venni.
Akármilyen jellegű büntetést választ is a munkáltató, annak meg kell felelnie az arányosság követelményének: a hátrányos jogkövetkezménynek a kötelezettségszegés súlyával arányosnak kell lennie. Így például, egynapi igazolatlan távollét miatt összességében egyhavi alapbércsökkentéssel járó büntetés kiszabása nem arányos, az egynapos igazolatlan távollétet az egy napra járó munkabérnek megfelelő összeggel való csökkentéssel lehet arányosan büntetni.
Minden esetben betartandó követelmény a hátrányos jogkövetkezmény megállapításánál, hogy az a munkavállaló személyiségi jogait, emberi méltóságát nem sértheti. Nincs tehát lehetőség olyan büntetés kiszabására például, hogy a munkáltató minden héten felolvassa a késve érkezők nevét a hangosbemondóban. Semmilyen megszégyenítő, megalázó büntetésnek nincs helye a munkahelyi fegyelmezés eszköztárában.
A fegyelmi megállapodásnak megfelelő hátrányos jogkövetkezmény megállapítása során ugyanakkor különös figyelmet kell fordítani a formaságokra: a fegyelmi büntetésről szóló intézkedést, határozatot írásba kell foglalni és megfelelően indokolni kell. A határozat része a munkavállaló jogorvoslati kioktatása is, amelynek tartalmaznia kell többek között, hogy a munkavállaló a közléstől számított harminc napon belül fordulhat bírósághoz a fegyelmi határozattal szemben. Mindez tehát végeredményben egy fegyelmi eljárás lefolytatását követeli meg.
Amennyiben a munkáltató a fentieknek megfelelő fegyelmi intézkedéssel kíván élni, akkor egyidejűleg nem alkalmazhatja a kötelezettségszegés legsúlyosabb szankcióját, a munkaviszony-megszüntetést. Dönteni kell tehát, hogy a munkáltató a továbbiakban kíván-e együtt dolgozni a munkavállalóval, illetve a kötelezettségszegés van-e annyira súlyos, hogy az a munkaviszony megszüntetését is jogszerűvé tenné.
A fegyelmi megállapodás megkötése mindenképpen célszerű tehát, hiszen ez biztosíthatja a munkáltató részére, hogy a munkavégzéshez megfelelő magatartást munkavállalóitól kikényszerítse. Ennek hiányában a munkáltató csupán a két véglet eszközeivel: a figyelmeztetéssel vagy a munkaviszony-megszüntetéssel élhet.
