Hogyan bocsátható el a szakszervezeti tisztségviselő?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A szakszervezet tisztségviselője felmondásához szükséges egyetértő nyilatkozat pótlására a bíróság részéről akkor kerülhet sor, ha annak megtagadása nyomós közérdeket, a munkáltató különös méltánylást érdemlő érdekét sérti, feltéve, hogy az érdeksérelem másképpen nem hárítható el – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, az ügy felperese a munkáltató, alperese pedig a felperesnél működő szakszervezet. Az ügyben H. R. munkavállaló a felperesnél oktató munkakörben dolgozott, korábban szakszervezeti bizottsági titkári feladatokat is ellátott, a kérdéses időpontban M. Szakszervezet szakszervezeti biztosságának tisztségviselője, valamint tagja az alperes szakszervezeti szövetség elnökségének (M. Szakszervezet legfelsőbb szerve). A felperes létszámleépítéssel kívánta H. R. munkaviszonyát megszüntetni. Meglátása szerint az újonnan felvételre kerülő munkavállalók létszámának csökkenése miatt kevesebb az oktatási feladat, ezért az oktató munkakörben foglalkoztatott két fő helyett egy fő is el tudja azt végezni a munkát. H. R. jelenleg átirányítással más munkakörben dolgozik, ennek lejártát követő időszaktól azonban elzárkózott a munkaszerződése módosításától, melyben a jelenlegi munkabérét ajánlották fel a részére munkaköre kiegészítése mellett. Mindezek miatt a felperes az alperes hozzájárulását kérte H. R. munkaviszonyának felmondásához. Az alperes ezt megtagadta, meglátása szerint a munkáltató valós célja H. R. eltávolítása, és ezzel a szakszervezet ellehetetlenítése. A munkáltató indokait nem tartotta valósnak, álláspontja szerint sérti az egyenlő bánásmódot.

A kereset tartalma

A felperes az alperes egyetértő nyilatkozatának pótlását kérte a bíróságtól. Hivatkozott a keresetben a munkavállalói létszám stagnálására, a feladat egy fővel történő elláthatóságára, valamint kiemelte, hogy a két oktató közül H. R. a kisebb tapasztalattal rendelkező. Mivel H. R. a munkáltatói döntést megelőző két évben nem végzett olyan szakszervezeti tevékenységet, amelynek hiánya a szakszervezet munkáját oly mértékben elnehezítené, hogy aránytalanul nagy terhet jelentene, ezért álláspontja szerint az alperes jogszerűtlenül tagadta meg a hozzájárulást.

Bérmozaik 2016
Ha eljön, megkapja dr. Kovács Szabolcs: Bérszámfejtés a gyakorlatban című könyvét is. Témáink közül: Személyi jövedelemadó | Az atipikus foglalkoztatás közterhei Egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai | Munkabér 2016 További részletek >>

Az alperes már a per folyamatban léte alatt azzal érvelt, hogy mivel a jelenlegi szakszervezeti titkár visszament dolgozni, helyette a szakszervezeti érdek-képviseleti munkát a munkaidő-kedvezmény terhére H. R. látja el, és nincs más tisztségviselő, aki e munkát elvállalná.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság eljárása

A bíróság pótolta az alperes hozzájáruló nyilatkozatát. Meglátása szerint az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy az egyetértés megtagadásának indoka valós, és rendeltetésszerű joggyakorlásnak minősült, ezt azonban a bíróság sikertelennek ítélte. Mivel az M. Szakszervezetnek 430 tagja van, a szakszervezeti bizottság pedig csak 14 főből áll, ezért feltételezte, hogy az alapszervezet rendelkezik H. R.-en kívül is megfelelő szakszervezeti tevékenységet ellátni képes munkavállalóval.

A törvényszék eljárása

A törvényszék megváltoztatta az elsőfokú ítéletet és az alperesi egyetértő nyilatkozat pótlására irányuló kérelmet elutasította. A törvényszék a mérlegelés szempontjaként kiemelte, hogy a szakszervezet oldaláról azt kell vizsgálni, hogy a tervezett munkáltatói intézkedés végrehajtása jelentősen elnehezítené-e a szakszervezet működését, vagy az a tisztségviselőnek a szakszervezeti érdekvédelemmel kapcsolatos tevékenysége miatti hátrányos megkülönböztetését eredményezné-e. A munkáltató oldaláról pedig azt, hogy a tervezett intézkedés elmaradása rá nézve aránytalan, súlyos hátránnyal járna-e. Kiemelte továbbá, hogy a szakszervezet egyetértéssel kapcsolatos joga nem korlátlan, hiszen a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét érvényesíteni kell. A bíróság mérlegelése alapján nem volt levonható alapos következtetés arra nézve, hogy a tervezett létszámleépítés intézkedés elmaradása a munkáltatóra nézve aránytalan, súlyos hátránnyal járna, figyelemmel arra, hogy az időközben bekövetkezett változások hatására ekkor már teljes munkaidejében szakszervezeti munkát végzett, oktatói munkakörben nem dolgozott. Ezen felül a bíróság a szakszervezeti érdekvédelmi tevékenység elnehezülését is megállapíthatónak tartotta.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes kifogásolta, hogy a törvényszék a jognyilatkozat pótlásának megtagadását követően beállt körülményt vett figyelembe döntése során, hiszen az érintett munkavállaló részéről történő szakszervezeti munkaidő-kedvezmény igénybevétele ekkor történt. Nem vette ugyanakkor figyelembe, hogy a munkáltatónak jelentős érdeksérelme áll fenn, hiszen az adott munkakörben több munkavállalója van, mint amennyi szükséges, és ezért létszámleépítést tervezett, amennyiben a nyilatkozat rendelkezésére áll. Mivel a munkáltatói érdeksérelem a munkaviszony megszüntetésének kezdeményezése esetén a jognyilatkozat megkérésekor fennállt, ezért álláspontja szerint egy jövőbeni, utólag bekövetkező esemény ebből a szempontból nem értékelhető a jognyilatkozat pótlása iránt indított eljárásban.

Munkajogi kiskönyvtár sorozat
A munka díjazása – 2. átdolgozott kiadás – dr. Kártyás Gábor Külföldiek magyarországi foglalkoztatása – dr. Ács Vera Judit Munkajogi kárfelelősség a gyakorlatban – dr. Hanyu Henrietta

A felperes érvelése szerint a törvényszék okfejtésének elfogadása esetén a létszámleépítés mint felmondási indok általánosságban nem lenne alkalmazható a jövőben a jognyilatkozat pótlása tekintetében, mert a szakszervezet mindig azt a védett személyt részesítené munkaidő-kedvezményben, akinél éppen a munkakör megszűnése miatti leépítés lenne indokolt. Az érdekképviseleti tevékenység elnehezülésével kapcsolatban sérelmezte, hogy a bíróság nem fejtette ki, hogy ennek az ügybeli mértéke jogszerűvé teszi-e a jognyilatkozat megtagadását.

Az alperes hivatkozása szerint a munkáltató részéről nem áll fenn sérelem, mivel elérte, amire törekedett: eggyel kevesebb munkavállaló tölti be az oktatói munkakört.

A Kúria megállapításai

A Kúria meglátása szerint H. R. munkavégzési körülményeiben változás történt, mert a teljes munkaideje alatt szakszervezeti érdekképviseleti tevékenységet látott már el, ezért a másik oktató maradéktalanul ellátható az oktatási feladatokkal. Így álláspontja szerint helyesen érvelt az alperes amellett, hogy a munkáltató felmondásra indító munkaszervezési problémája megoldódott, így az érdeksérelem orvoslást nyert.

A jelenlegi szakszervezeti titkár 2014. március 17-én jelentette be, hogy visszamegy a termelésbe, az eredeti munkakörébe, és az érdekvédelmi munkát H. R. látja el a munkaidő-kedvezmény terhére teljes munkaidejében. Az alperes 2014. március 18-án tagadta meg a hozzájárulást. Ez pedig az események időrendiségére tekintettel azt jelenti, állapította meg a Kúria, hogy az alperes nem élt vissza a munkaidő-kedvezményre vonatkozó döntés jogával.

Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Az ismertetett döntés (Kúria, Mfv. I. 10.297/2015.) a Kúriai Döntések 2016/4. számában 93.. szám alatt jelent meg.

---