Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A felszámolás alá került gazdasági társaság vezető tisztségviselőjét kártérítési felelősség terheli, amennyiben a társaság tevékenységet záró mérlegében feltüntetett vagyont nem adja át a felszámolónak, vagy azzal nem tud elszámolni – a Kúria eseti döntése.
Ami a tényállást illeti, a felperes betéti társaság vezető tisztségviselője az alapítástól a felszámolás elrendeléséig az alperes volt. Az alperes átadta a felszámolónak az általa aláírt tevékenységet záró mérleget, eszerint a felszámolás kezdő időpontjában a felperes rendelkezésére állt 34 064 000 Ft pénzeszköz, 2 650 000 Ft tárgyi eszköz és 3 805 000 Ft készlet. Ezeket, valamint a felperes iratanyagának egy részét az alperes a felszámoló felhívása ellenére nem adta át a felszámolónak, aki ezért feljelentette az alperest és büntetőeljárás indult ellene. Az eljárásban kirendelt szakértő megállapította, hogy az alperes köteles lett volna elszámolni a felszámoló felé.
A felperes keresetében 34 064 000 Ft tőke, valamint ezen összeg törvényes mértékű késedelmi kamata, továbbá a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest kártérítés jogcímén. Álláspontja szerint az alperes által aláírt tevékenységet záró mérleg teljes bizonyító erejű magánokirat, az abban foglaltakat az ellenkező bizonyításáig valósnak kell elfogadni. Alperes nem tett eleget az őt a csődtörvény alapján terhelő vagyonátadási kötelezettségnek, így kártérítés jogcímén kell megfizetnie az át nem adott összeget.
Az alperes azzal védekezett, hogy a felperes fizetésképtelenségéért nem felelős. A felperes tevékenységet záró mérlege tévesen tartalmazza, hogy a felperes házi pénztárában pénzeszköz állt volna rendelkezésre a felszámolás kezdő időpontjában, ugyanis több, a felperes által teljesített kifizetés nem szerepel a könyvelésben.
Az első- és másodfokú eljárás
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizesse meg a felperesnek a követelt összeget. Hangsúlyozta, hogy a vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal kötelesek ellátni. Ezen kötelezettségük megszegéséből eredő károkért pedig a polgári jog általános szabályai szerint felelnek. Mivel az alperes a tevékenységet záró mérlegben szereplő vagyonelemekkel nem tudott elszámolni, ezzel a felperesnek kárt okozott. Ez a kár pedig az alperesnek felróhatóan következett be. Kiemelte, hogy az alperes az egyszerűsített beszámoló aláírásával annak tartalmáért felelősséget vállalt, elismerte az abban foglaltak valódiságát. A bíróságnak ezért nem azt kellett vizsgálnia, hogy a mérleg összeállítása során a számviteli fegyelmet mennyire tartották be, hanem, hogy azt követően mi történt a mérlegben feltüntetett vagyontárgyakkal. A bíróság ugyanakkor megállapította, hogy ha az alperes által állított kifizetések valósak, akkor azok a számviteli törvénybe ütköző jogellenes kifizetések, és azokért ugyancsak az alperes a felelős. A bíróság úgy ítélte meg, hogy amikor az alperes az általa aláírt tevékenységet lezáró mérleg adataival szemben hivatkozott arra, hogy saját jogellenes magatartása miatt a mérlegben szereplő pénzkészlet már nem állt a felperes rendelkezésére a felszámolás kezdő időpontjában, saját felróható magatartására hivatkozott előnyök szerzése végett, amit a bíróság nem vehet figyelembe.
A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Kiemelte, hogy a tevékenységet lezáró mérleg aláírásával annak tartalmáért az alperes felelősséget vállalt és elismerte az abban foglaltak valódiságát. A tevékenységet lezáró mérlegben feltüntetett vagyon pedig az ellenkező bizonyításáig az adós társaság vagyona. A tevékenységet záró mérleg teljes bizonyító erejű magánokirat, így az alperest terhelte annak igazolása, hogy az abban foglalt adatok nem a felperes társaság vagyoni helyzetének valós állapotát tükrözik. Az alperes nem tudta igazolni, hogy az általa hivatkozott kifizetésekre valóban sor is került. A másodfok úgy ítélte meg, hogy a gazdasági társaság ügyvezetőjétől az általában elvárható magatartáshoz képest elfogadhatatlan az általa hivatkozott kiadások és bevételek bizonylatolásának elmaradása, a számviteli elvek és szabályok figyelmen kívül hagyása. Az ügyvezető a kártérítési felelősségének kimentése körében pedig a saját számviteli, adózási szabályokat megsértő eljárására eredménnyel nem hivatkozhat. Mivel az alperes az általa aláírt tevékenységet záró éves beszámolóban meghatározott pénzeszközzel elszámolni tartozott, mely elszámolási kötelezettsége elmulasztása miatt kártérítési felelősséggel tartozik a felperes felé.
A felülvizsgálati kérelem
Az alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú határozat megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte.
A Kúria megállapításai
A Kúria egyetértett a jogerős ítéletben foglaltakkal. Álláspontja szerint az igazságügyi szakértő által adott könyvszakértői véleményből egyértelműen megállapítható, hogy az alperes által a tevékenységet záró mérlegben kimutatott pénzkészlet elköltését az alperes bizonylattal nem igazolta, így a könyvelésben sem kerültek rögzítésre az általa állított kiadások. Azok megtörténte tényként nem fogadható el. Emellett a Kúria is hivatkozott arra, hogy az alperes által állított kifizetések, megtörténtük esetén a számviteli törvénybe ütköző jogellenes kifizetésnek minősülnének, melyekért az alperes felelőssége szintén fennáll.
Az ismertetett döntés (Kúria Gfv. VII. 30.776/2016.) a Kúriai Döntések 2017/6. számában 192. szám alatt jelent meg.
