Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Szerződésszegés, többféle adminisztratív nehézség, és a GVH kibővített eszköztára – többek között ezek a következményei lehetnek az építőipari rendkívüli intézkedéseknek. A PwC Magyarország elemzése.
A kormány több olyan rendeletet is kiadott a közelmúltban, amelyek jelentős hatást gyakorolnak mind az építőiparra, mind az építési alapanyagokat kitermelői ágazatra. A bevezetett intézkedések hatással lehetnek a már hatályban lévő szerződések teljesítésére, illetve a futó projektek kivitelezésére is. Ennek oka, hogy amennyiben az állam gyakorolja az elővásárlás jogát, úgy egy hazai eladó nem feltétlenül tudja teljesíteni a külföldi szerződéses partnerei felé vállalt kötelezettségeit, ami szerződésszegést eredményezhet. A PwC Magyarország szakértői összegyűjtötték a legfontosabb tudnivalókat és a tisztázatlan kérdéseket.
Kiviteli korlátozások – az állam zöld lámpát ad, vagy él az elővásárlási jogával
„A kormány kiviteli korlátozásokat vezetett be az építőipar ellátásbiztonságához stratégiai jelentőségűnek minősülő építőanyagok Magyarországról történő kivitelére. A szabályozás rögzíti, hogy mely építőanyagok bizonyulnak stratégiai jelentőségűnek. Ilyen nyersanyagok például az útépítés, illetve betonozás során alkalmazott kavics, sóder, zúzott kő, továbbá több az építőipar számára az előbbiekhez hasonlóan esszenciális vas- és acéltermékek” – magyarázza a szabályozás részleteit Kelemen Dániel, a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal szakértője.
A jövőben csak abban az eseteben lehetséges a stratégiai jelentőségű anyagok országon kívülre történő értékesítése, vagy ezeknek az ország területéről bármely más okból történő kivitele, ha az Innovációs és Technológiai Minisztérium („ITM”) számára előzetesen bejelentették, és az ITM a bejelentés tudomásulvételét visszaigazolta.
Az ITM-hez történő bejelentést követően egy 10 munkanapos vizsgálat következik – akár több minisztérium bevonásával – annak megállapítása érdekében, hogy az adott bejelentés tárgyát képző szállítmány kivitele jelentős mértékben akadályozza-e vagy ellehetetleníti-e a kritikus infrastruktúrák létesítését, működését, fenntartását vagy fejlesztését, és ezzel veszélyezteti-e a közellátást, illetve jelent-e kockázatot az építőipari ellátásbiztonságra.
Amennyiben a szállítmány nem ér el ilyen hatást, az ITM tudomásul veszi azt és lehetőség van a külföldre történő szállításra. Abban az esetben azonban, ha megállapítják, hogy a szállítmány külföldre juttatása a fenti eredménnyel jár, úgy az állam él az elővásárlási vagy vételi jogával.
„A kötelezettség fennállásának vizsgálatakor figyelembe kell venni, hogy az érintett termékek körét vámtarifaszámok alapján határozza meg a jogszabály. Ez egyrészt azt jelenti, hogy nem az összes építőanyag-típusra vonatkozik a kötelezettség. Másrészt a felsorolt vámtarifaszámok alá tartozhatnak olyan termékek is, amiket nem az építőiparban, hanem más iparágakban – például autóipar, gépgyártás, feldolgozóipar – használnak fel. Ezért elengedhetetlenül fontos, hogy a cégek ellenőrizzék termékeik vámtarifaszámát és azok figyelembevételével vizsgálják meg, hogy fennáll-e a kötelezettségük” – mondja Szük Balázs, a PwC Magyarország adótanácsadási osztályának vezető menedzsere.
Szerződésszegést is eredményezhetnek a korlátozások
A bevezetett intézkedések hatással lehetnek a már hatályban lévő szerződések teljesítésére, illetve a futó projektek kivitelezésére is. Hiszen amennyiben az állam gyakorolja az elővásárlás jogát, úgy egy hazai eladó nem tudja teljesíteni a külföldi szerződéses partnerei felé vállalt kötelezettségeit, ami szerződésszegést eredményez.
„Amennyiben az ITM megadja az anyagok külföldre viteléhez szükséges tudomásulvételt, a szállítási idők még ebben az esetben is meghosszabbodnak legalább tíz munkanappal, ami megnehezítheti a már kitűzött határidők betartását. A hatások sokféleségében a közös pont a korábban vállalt kötelezettségek szerződésszerű teljesítésének elmaradása, ami kötbér, illetve kártérítés megfizetéséhez vezethet” – teszi hozzá Szimler Gergő, a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal ügyvédje.
Ilyen esetben felmerül a szerződésszegésért való felelősség alóli mentesülés lehetősége. Az államhatalmi aktusok kívül esnek a piaci szereplők ellenőrzési körén és nem elvárható az sem, hogy a körülményeket elhárítsák, hiszen az ágazati szereplők nem képesek közvetlen hatást gyakorolni a jogalkotóra.
A PwC Legal szakértő jogászai szerint az intézkedések előreláthatósága is egyértelműen cáfolható, hiszen a korlátozások a kihirdetését követő napon már hatályba léptek.
Bányajáradék a piaci árszint feletti árbevételre
Az intézkedéscsomag másik kiemelt eleme kiegészítő bányajáradékot vezet be bizonyos építőipari alapanyagokat kitermelő cégek esetében. A többlet adóteher azokat a piaci szereplőket érinti, akik a rendelet által meghatározott tevékenységek valamelyikét végzik főtevékenységként – kőfejtés, gipsz, kréta, kavics homok és agyag bányászata, illetve cement-, mész- és gipszgyártás -, a 2019-es nettó árbevétele elérte a hárommilliárd forintot, és egyébként bányajáradék fizetésére kötelezett.
Ezen feltételeknek megfelelő piaci szereplők akkor kötelesek a profitadó megfizetésére, ha a rendeletben meghatározott árakon felül értékesítik a kitermelt nyersanyagokat. Ilyen esetben az áron felüli értékesítésből befolyó „extra” profit után kell megfizetni a 90 százalékos kiegészítő bányajáradékot.
További értelmezési problémák
Nem tisztázott, hogy milyen tágan értelmezhetőek a kiviteli korlátozások, hiszen nincs számszerűen meghatározva, hogy milyen mértékű és minőségű kivitel minősül a kritikus infrastruktúrák jelentős mértékű akadályozásnak, a közellátás veszélyeztetésének vagy jelent kockázatot az építőiparra.
Várhatóan a jogszabály végrehajtói a tágabb értelmezés irányába mozdulnak majd el, ami azt jelenti, hogy előfordulhat korlátozás akkor is, ha ugyan az egyik érintett vámtarifaszám alá tartozik egy termék, viszont az nem építőipari felhasználásra készült.
További kérdést vet fel, hogy a kormányrendelet alapján a bejelentés beérkezésétől számított tíz munkanap áll az ITM rendelkezésére a döntésre és annak kommunikálására, de a jogszabály nem rendelkezik arról, hogy milyen eljárást kell követni, ha a minisztériumi egyeztetés és a visszajelzés nem történik meg az előírt határidőig.
Expressz ágazati vizsgálat és hajnali rajtaütések az építőiparban – kibővített eszköztárral léphet fel a GVH
A kormány átmenetileg kibővítette a Gazdasági Versenyhivatal jogköreit ún. gyorsított ágazati vizsgálatok folytatására. A módosítások bár elsőre technikai jellegűnek tűnnek, azonban előrevetítik a GVH szigorú fellépését az építőipari alapanyagok piacán.
„A GVH közleménye alapján a jogintézmény bevezetésének célja az építőipari problémákkal szembeni fellépés. Az új, expressz eljárási rend az ágazati problémák gyors feltárását szolgálja, melynek eredményeit a GVH legfeljebb három hónapon belül jelentésben foglalja össze” – mondja Zalai Péter, a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal ügyvédje.
A kibővített eszköztár leglényegesebb eleme az ún. hajnali rajtaütések (helyszíni kutatások) széles körű lehetővé tétele. Ennek engedélyezéséhez elég azt valószínűsítenie a versenyhatóságnak, hogy a bizonyítási eszköz az indítvány szerinti helyen észszerű megalapozottsággal fellelhető. Ez a feltétel az általános szabályokhoz képest rendkívül alacsony mércét állít a versenyhivatal elé, hiszen olyan esetekben is lehetővé teszi a hajnali rajtaütést, amikor más – kevésbé durva beavatkozást jelentő – vizsgálati cselekmény is eredményre vezethetne, vagy akár a bizonyítási eszközt a vállalkozás önként is rendelkezésre bocsátaná. Az utóbbi esetekben eddig az általános szabályok szerint helyszíni vizsgálat nem volt engedélyezhető.
Zalai Péter szerint az előzményekből arra lehet következtetni, hogy az építőiparban a Gazdasági Versenyhivatal részéről gyors és célzott fellépés várható, azonban az iparági szereplők még mindig nincsenek elkésve azzal, hogy erre – a lehetőségek szerint – felkészüljenek.
