Megváltozott a jogdíj szabályozása
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Jelentősen módosultak a Tao. törvény jogdíjra, illetve immateriális javakra vonatkozó rendelkezései idén nyáron – áll a Mazars legfrissebb összefoglalójában.
A módosítás, mely az OECD BEPS akciótervének előírásain alapul, azt célozza, hogy a nemzeti adórendszerek csak akkor nyújtsanak lehetőséget adókedvezményre, ha közvetlen kapcsolat (nexus) mutatható ki a kedvezményben részesített jövedelem és az annak megszerzése érdekében felmerült költségek között a szellemi termékekből származó jövedelem esetében. A szakértők rámutatnak: az akcióterv alapján a jövőben jogdíjnak nem a bevétel, hanem a fenti jogokhoz köthető eredmény minősül.
2016 nyarán jelentősen módosultak a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) jogdíjra, illetve az immateriális javakra vonatkozó előírásai. A módosítás egyik oka, hogy Magyarország is érvényesíti az OECD Adóalap-erózió és Nyereség-átcsoportosítás Projektje (BEPS) keretében megfogalmazott, a tagállamok adóztatási gyakorlatára vonatkozó követelményeket– foglalja össze a MAZARS legfrissebb jelentése. Az OECD kritériumai közül a hazai adóalanyok számára elsősorban az akcióterv 5. pontjában megfogalmazott előírások jelentik a lényeges változást.
Ennek az 5. akciónak két jól beazonosítható célja van. Egyrészt biztosítani kívánja, hogy a szellemi tulajdonból származó adóköteles nyereséget többé ne lehessen mesterségesen áthelyezni azokból az országokból, ahol az értékteremtő tevékenység folyik. A másik alapvető célkitűzés, hogy az érintett államok adórendszerei ne adjanak lehetőséget különböző kedvezmények megszerzésére, ha az adóalany ott kizárólag adózási megfontolásból, valós gazdasági tartalom nélkül fejti ki tevékenységét.
[htmlbox Változásfigyeltetés]
Minderre pedig azért van szükség, mert az államok közötti káros adóverseny, illetve a mesterséges adóstruktúrák negatív hatása csak akkor szorítható vissza, ha az egyes országok a közösen kidolgozott elvekkel összhangban alkalmaznak adóösztönzőket a kutatás-fejlesztési (K+F) tevékenységhez.
Az OECD új szisztémát, az ún. nexus-módszert vezette be a fenti célok elérése érdekében.
„Ennek lényege, hogy az adott szellemi termékből származó jövedelem kizárólag abban az esetben legyen kedvezményben részesíthető, ha közvetlen kapcsolat (nexus) mutatható ki a kedvezményben részesített jövedelem és az annak a megszerzése érdekében felmerült költségek között – mondta el dr. H. Nagy Dániel, a MAZARS szenior adómenedzsere. A nexus-módszer célja, hogy csak olyan szellemi termékhez köthető jövedelmet részesítsen kedvezményben, mely az adózó saját, tényleges kutatás-fejlesztési tevékenységének az eredménye.”
Hogyan ülteti át mindezt a magyar szabályozás?
Az érintett immateriális javak előállítása érdekében valamely kapcsolt vállalkozástól megrendelt K+F szolgáltatás esetén, illetve vásárolt (átvett) jogdíjra jogosító javak esetén az adózó legfeljebb
az ezen javak szerzése, kifejlesztése érdekében felmerült „saját” K+F közvetlen költsége (ide nem értve a kapcsolt vállalkozástól megrendelt K+F költségét, és a vásárolt jogdíjra jogosító javak bekerülési értékét), továbbá
a javak szerzése, kifejlesztése érdekében felmerült valamennyi K+F közvetlen költsége
arányában veheti figyelembe a vonatkozó csökkentő tételeket. A hányadosban a számláló összege viszont bármely esetben 30 százalékkal növelhető, de legfeljebb a nevező mértékéig (az arány értelemszerűen soha nem lehet több 100%-nál).
További érdemi változás, hogy a magyar szabályozásban is a BEPS akcióterv fogalmainak megfelelően alakult át azon eszközök (immateriális javak) köre, melyek esetén egyáltalán szóba jöhet bármilyen adóösztönző alkalmazása. A magyar szabályozásban ez úgy jelenik meg, hogy a továbbiakban jogdíjról csak az alábbi kizárólagos jogok esetén beszélhetünk:
– szabadalom,
– használatiminta-oltalom,
– növényfajta-oltalom,
– kiegészítő oltalmi tanúsítvány,
– a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalma, továbbá
– a szerzői jogi védelemben részesülő szoftver
hasznosítási vagy felhasználási engedélye, illetve
– a ritka betegségek gyógyszerévé minősítés.
H. Nagy Dániel hangsúlyozta: „Az érintett adózóknak azzal is számolniuk kell, hogy az akcióterv alapján jogdíjnak nem a bevétel, hanem a fenti jogokhoz köthető eredmény minősül, azaz immár a bevételek és költségek különbözetéből kell kiindulni az adóalap-korrekciós tételek megállapítása során.”
Jogdíjnak minősülhet a fenti kizárólagos jogok értékesítésén, apportálásán realizált eredmény is, valamint a termékértékesítésből és a szolgáltatásnyújtásból a kizárólagos jogok értékéhez kapcsolódó hányad.
Magyarországon 2016. június 30-a sok szempontból vízválasztónak bizonyul a kérdés szempontjából. A hazai szabályozás abba az irányba hat ugyanis, hogy a szellemi termékekhez köthető jövedelmekre csak olyan mértékig legyen alkalmazható bármely adóalap-kedvezmény, amekkora hányadban az adózónál „saját” K+F költségek merültek fel a megszerzésükhöz.
Az új, szigorúbb szabályozás már mindenképpen vonatkozik a 2016. június 30-át követően szerzett, előállított vagy bejelentett immateriális javakra, illetve az ezekből származó jogdíjra. A 2016. június 30-át megelőzően szerzett, előállított, bejelentett immateriális javakra viszont az átmeneti rendelkezések értelmében a kedvezmények főszabály szerint a korábbi szabályok szerint érvényesíthetők, legkésőbb a 2021. június 30-ig lezáruló adóév végéig. Ez a lehetőség azonban csak akkor biztosított, ha olyan adózóról van szó, amely a régi szabályok szerint ténylegesen igénybe tudta venni a kedvezmények valamelyikét, azaz a korábbi adóösztönzők szempontjából nem minősül „új belépőnek”.
