Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A Munka Törvénykönyve a munkavállaló alapvető kötelezettségeként fogalmazza meg, hogy a munkavállaló köteles a munkáltató által előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenni, és munkát végezni. A munkavédelemről szóló törvény ezt még azzal a rendelkezéssel egészíti ki, miszerint a munkavállaló csak a biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotban, az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munka végzésére vonatkozó szabályok megtartásával végezhet munkát.
Munkavédelmi szempontból a kérdés tehát tágabb témát ölel fel, és a munkavédelmi törvény azt is részletezi, hogy milyen követelményeket foglal magában a munkára képes állapot (például egyéni védőeszköz használata, részvétel az előírt orvosi vizsgálaton, a munkavégzéshez az egészséget és a testi épséget nem veszélyeztető ruházat viselése). A munkára képes állapot fogalmának tágabb meghatározásába beletartozik az is, hogy a munkavállaló rendelkezik a munkavégzéshez szükséges (szak)ismeretekkel, tudja például, hogyan kell biztonságosan kezelni a gyártógépet stb.
Most szűkebben csak azt vizsgáljuk, hogy milyen állapotban kell lennie a munkavállalónak akkor, amikor munkahelyén munkavégzésre megjelenik. Ugyanakkor ezt az állapotot a munkavégzés alatt, annak végéig folyamatosan fenn is kell tartania. A munkáltató pedig köteles az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit biztosítani. Ez egyben fel is jogosítja, és kötelezi a munkáltatót, hogy rendszeresen meggyőződjön arról is, hogy a munkavállaló betartja-e a munkára képes állapottal kapcsolatos kötelezettségeit.
Általánosságban megfogalmazható, hogy a munkavállaló munkára képes állapotban akkor van, ha kipihent, alkohol vagy más bódítószer hatása alatt nem áll, azaz minden érzékszervével, megfelelő fizikai és szellemi állapotban a munkavégzésre tud koncentrálni. A munkára képes állapot ugyanakkor szorosan függ a betöltött munkakörtől is. Kétségtelen, hogy a repülőgép irányítása jóval nagyobb koncentrációt és figyelmet igényel, mint az irodatakarítás. Ezért amíg a takarítónő feltehetően egy átmulatott éjszaka után is el tudja végezni munkáját, egy pilóta esetében ez már komoly kockázatot jelent.
| Munkajogi kérdés-válasz szolgáltatás |
|---|
|
Használja kérdés-válasz szolgáltatásunkat és kérdezzen szakértőinktől, akik egyénre szabott segítséget nyújtanak az Ön számára 5 munkanapon belül. |
A Munka Törvénykönyve alapján eltérést nem engedő szabályként a munkáltató köteles napi pihenőidőt biztosítani, amely alapesetben 11 óra, egyes esetekben (például megszakítás nélküli, több műszakos tevékenység) 8 óra. Továbbá heti pihenőnap, vagy pihenőidő is megilleti a munkavállalót. Ugyanakkor ezen időtartamok pihenéssel töltéséért a munkavállaló maga felelős. A Munka Törvénykönyve főszabályként nem tiltja, valamint a munkáltató beleegyezéséhez sem köti a további munkavégzésre irányuló jogviszony létesítését, és gyakori, hogy a munkavállaló a teljes munkaidős munkaviszonya mellett egy részmunkaidős másodállásban is teljesít. Ebben az esetben a munkavállalónak kell tehát napirendjét úgy szervezni, hogy a pihenésre is elegendő idő jusson.
A munkavállaló munkára képes állapotát befolyásolhatják egyes szerek fogyasztása is (például gyógyszer, alkohol, kábítószer). Vannak olyan munkakörök, amelyeknél jogszabály írja elő az alkoholtilalmat. Ilyen például gépjárművezetők esetén a KRESZ. Ugyanakkor kollektív szerződés is rendelkezhet zéró toleranciáról, valamint a felek a munkaszerződésben is megállapodhatnak az alkoholfogyasztás tilalmáról. Annak sincs akadálya, hogy a munkáltató egyoldalúan, szabályzatban tiltsa meg az alkoholos állapotban történő munkavégzést.
Ezekben az esetekben az alkoholos befolyásoltság egyértelműen kizárja a munkára képes állapotot. A bírói gyakorlat hozzáteszi, hogy a munkavállaló a munkaidőben akkor is teljes alkoholtilalom alá esik, ha a munkaidő alatti vagy azt közvetlenül megelőző alkoholfogyasztása a szerződésből eredő kötelezettségeivel nem egyeztethető össze.
A munkáltató megfelelő vizsgálattal jogosult is, illetve köteles ellenőrizni azt, hogy a munkavállaló megtartja-e az alkoholos befolyástól mentességre, illetve az alkoholtilalomra vonatkozó rendelkezéseket. A munkavállaló ennek során együttműködni köteles. Ugyanakkor az ellenőrzés jogával a munkáltató sem élhet vissza. Ellenkező esetben a munkavállaló jogszerűen tagadja meg az ellenőrzést. Ha viszont a munkavállaló kellő alap nélkül nem veti alá magát a vizsgálatnak, a további munkavégzéstől eltiltható, és részére az eltiltás idejére munkabér sem jár.
Hasonló megítélés alá esik a drogteszt. Ezzel kapcsolatban az adatvédelmi biztos aggályait fejezte ki, és a munkahelyi drogtesztek alkalmazását általános jelleggel nem tartotta elfogadhatónak. Nyilván más a helyzet, ha a munkavállaló tényleges állapota indokolja a drogteszt elvégzését, vagy az adott munkakör betöltéséhez törvényi felhatalmazás alapján a drogteszt alkalmazása a munkavállaló egészségi, pszichikai vagy fizikai alkalmasságának minősítése körében megengedett, vagy egyenesen kötelező. Ugyanakkor ezekben az esetekben is irányadó, hogy a munkáltató a drogteszt alkalmazásával nem élhet vissza.
