Mit tehet a munkavállaló, ha megszűnik a munkaadója?
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Cikkünkben arra keressük a választ, hogy milyen jogai és kötelezettségei vannak a munkavállalónak abban az esetben, ha munkáltatója jogutód nélkül szűnik meg.
Az Mt. 33.§. szerint munkáltató az a jogképes személy, aki munkaszerződés alapján munkavállalót foglalkoztat.
A jogi személy munkáltató a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 3:48. § (1) bekezdése szerint megszűnik, ha
- a) határozott időre jött létre és a meghatározott időtartam eltelt;
- b) megszűnése meghatározott feltétel bekövetkezéséhez kötött és e feltétel bekövetkezett;
- c) a tagok vagy alapítók kimondják megszűnését; vagy
- d) az arra jogosult szerv megszünteti, feltéve mindegyik esetben, hogy a jogi személy vagyoni viszonyainak lezárására irányuló megfelelő eljárás lefolytatását követően a bíróság a jogi személyt a nyilvántartásból törli.
A jogi személy munkáltató megszűnése történhet akként is a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 62. § (1) bekezdése szerint, hogy a cégbíróság törli a céget a cégnyilvántartásból a végelszámolási eljárás lefolytatása után, valamint hivatalból törli a cégbíróság a felszámolási eljárást lefolytató bíróságnak a cég megszüntetéséről szóló jogerős végzése alapján, továbbá kényszertörlési eljárás során.
A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 63.§.(1) bekezdés b./ pontja szerint a munkaviszony megszűnik a munkáltató jogutód nélküli megszűnésével. Ez automatikus megszűnését eredményezi a munkaviszonynak, nem szükséges hozzá a munkáltató általi felmondás.
A Munka Törvénykönyvében az általános magatartási követelmények között, a 6.§. (4) bekezdésében került szabályozásra a munkavállalót és munkáltatót terhelő kölcsönös tájékoztatási kötelezettség, az alábbiak szerint: a törvény hatálya alá tartozók kötelesek egymást minden olyan tényről, adatról, körülményről vagy ezek változásáról tájékoztatni, amely a munkaviszony létesítése, valamint az e törvényben meghatározott jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése szempontjából lényeges. E kölcsönös tájékoztatási kötelezettség kiterjed természetesen a munkáltató létét érintő döntések munkavállalókkal való közlésére is, az alábbiak szerint.
A 2006. évi V. törvény 98. § (3) bekezdése alapján, amennyiben egy cég végelszámolás útján történő megszűnéséről határoz, a végelszámolás kezdő időpontját követő harminc napon belül a cég korábbi vezető tisztségviselője haladéktalanul tájékoztatja a végelszámolás megindításáról a munkavállalókat, valamint a Munka Törvénykönyvében meghatározott szakszervezeteket, az üzemi tanácsot vagy üzemi megbízottat.
A csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi IL. törvény 5.§-a szerint a munkáltató cég vezetője, a vagyonfelügyelő, a felszámoló a csődeljárás, a felszámolási eljárás alatt a munkavállalók kérésére 8 munkanapon belül köteles tájékoztatást adni részükre a munkavállalókat érintő kérdésekről, és ugyanilyen tájékoztatáshoz való jog illeti meg az Mt. 270. §-ában meghatározott szakszervezeteket, az Mt. XX. fejezete szerinti üzemi tanácsot (üzemi megbízottat).
Szintén az 1991. évi IL. törvény 7. § és 8.§-a szerint ha a jogi személy munkáltató vezetője a bírósághoz csődeljárás lefolytatása iránt kérelmet nyújt be, annak benyújtásáról köteles a munkavállalókat, a Munka Törvénykönyvében meghatározott szakszervezeteket, az üzemi tanácsot (üzemi megbízottat) tájékoztatni.
Úgyszintén az 1991.évi IL. törvény 31.§. (1) bekezdés e./ pontja alapján a munkáltatóval szemben a felszámolás elrendeléséről a munkavállalókat, valamint az Mt. 270. §-ában meghatározott szakszervezeteket, az Mt. XX. fejezete szerinti üzemi tanácsot (üzemi megbízottat) haladéktalanul tájékoztatnia kell a munkáltatónak.
Mivel a munkáltató jogutód nélküli megszűnése miatti munkaviszony megszűnés esetén sem maradhat a munkavállaló a munkakeresés idejére ellátás nélkül, így az Mt. 77.§. (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a munkáltató jogutód nélküli megszűnése esetén is megilleti a munkavállalót végkielégítés.
Az Mt. 77.§. (3) bekezdése szerint a végkielégítés mértéke a munkáltatónál legalább három év tartamban fennállt munkaviszony esetén egyhavi, legalább öt év tartamban fennállt munkaviszony esetén kéthavi távolléti díj összege, mely egyhavi távolléti díj összegével emelkedik, ha a munkaviszony a munkavállalóra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül szűnik meg.
| Munkajogi kérdés-válasz szolgáltatás |
|
Használja kérdés-válasz szolgáltatásunkat és kérdezzen szakértőinktől, akik egyénre szabott segítséget nyújtanak az Ön számára 5 munkanapon belül. A kérdezési lehetőség mellett hozzáférést biztosítunk adatbázisunkhoz is, ahol több száz munkajogi kérdés-válasz közül böngészhet.
Részletes információ >>
|
A végkielégítés mértéke a munkáltatónál legalább tíz év tartamban fennállt munkaviszony esetén háromhavi, legalább tizenöt év időtartamban fennállt munkaviszony esetén négyhavi távolléti díj összege, mely kéthavi távolléti díj összegével emelkedik, ha a munkaviszony a munkavállalóra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül szűnik meg.
A végkielégítés mértéke a munkáltatónál legalább húsz év időtartamban fennállt munkaviszony esetén öthavi, legalább huszonöt év időtartamban fennállt munkaviszony esetén hathavi távolléti díj összege. Ez háromhavi távolléti díj összegével emelkedik, ha a munkaviszony a munkavállalóra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül szűnik meg.
Ebben az esetben is érvényesül az Mt. 125. § bekezdésében foglalt szabály, mely szerint a munkaviszony megszűnésekor, ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt pénzben meg kell váltani.
Mindemellett a munkavállalót az Mt. 63.§ (2) bekezdése alapján a munkáltató jogutód nélküli megszüntetése esetén megilleti a munkáltató felmondása esetén meghatározott munkavégzés alóli felmentés idejére járó távolléti díjnak megfelelő összeg is, annak ellenére, hogy a munkáltatónak nincs lehetősége a felmentési idő alkalmazására. Ez alól kivételt képez az az eset, ha a munkavállaló a felmentés tartamára nem lenne jogosult munkabérre vagy jogszabály eltérően rendelkezik.
A munkáltatóval a munkaviszony megszűnésekor történő elszámolás keretében az Mt. 80.§. (2) bekezdése szerint köteles a munkáltató legkésőbb a munkaviszony megszűnésétől számított ötödik munkanapon a munkavállaló részére kifizetni a munkabérét, egyéb járandóságait, tehát a végkielégítést valamint a felmentési időre járó távolléti díjat, továbbá köteles kiadni a munkaviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb jogszabályokban előírt igazolásokat.
Emellett az Mt. 81.§ (1) bekezdésében foglaltak szerint, ha a munkaviszony legalább egy évig fennállt, a munkaviszony megszűnésekor a munkáltató munkavállaló kérésére írásbeli értékelést is ad munkavállaló munkájáról. Amennyiben ezen értékelés valótlan ténymegállapításokat tartalmaz, munkavállaló a bíróságtól kérheti annak megsemmisítését vagy módosítását.
Lényeges joghatása fentiek mellett a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének az is, hogy az Mt. 252.§ a./ pontja szerint az üzemi tanács is megszűnik a munkáltató megszűnésével, valamint az, hogy az Mt. 281.§ (1) bekezdés szerint a munkáltatónál érvényben lévő kollektív szerződés hatályát veszti.
