Szigorú nyugdíjazási szabályok a közszférában

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az úton még poroszkál nemde néhány korosztály – a szépkorúak tudása is a magyar gazdaságnak a humánerőforrásához tartozik.

Egy szakmai cikk megírása során egyedi ügyből néha messzemenő következtetésekig lehet eljutni. Egy közalkalmazott az öregségi nyugdíjra való jogosultságát megalapozó körülmény miatt történő felmentését kifogásolta amiatt, mert álláspontja szerint a munkáltatói jogkör gyakorlója tévesen állapította meg a közalkalmazotti jogviszonya kezdetét, ebből következően az öregségi nyugdíjkorhatár elérését. Ezen túlmenően – méltányosságra hivatkozással – kérte továbbfoglalkoztatását, figyelemmel arra, hogy meg kívánja szerezni a közalkalmazottakat 40 éves jubileumi jutalomra jogosító 35 év szolgálati időből hátralévő három hónap szolgálati időt.

1) Lehetőség vagy kötelezettség az irányadó öregségi korhatár elérése esetén a jogviszony-megszüntetés a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény [Kjt.] hatálya alá tartozó munkáltatóknál?

Az öregségi nyugdíjra való jogosultsággal összefüggő jogviszony-megszüntetéssel kapcsolatosan a munkáltatói jogkör gyakorlója jogosult eljárni. A jogviszony-megszüntetésnek az öregségi nyugdíjra való jogosultsággal összefüggésben egy lehetséges és egy kötelező esetköre van:

1. A Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerint „a munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt – a 30/A–30/D. §-ban és a 32. §-ban foglalt korlátozással – felmentéssel akkor szüntetheti meg,ha a közalkalmazott a felmentés közlésének, illetőleg legkésőbb a felmentési idő kezdetének napján nyugdíjasnak minősül [Mt. 294. § (1) bekezdés g) pont].”

Ugyanezen § (2) bekezdése szerint a munkáltató a felmentést köteles megindokolni. Az indokolásból a felmentés okának világosan ki kell tűnnie, és a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a felmentés indoka valós és okszerű.

1. A munkáltatónak kötelezően csak a Kjt. 30. §-ának (4) bekezdésében foglalt ok miatt kell kötelezően megszüntetnie a közalkalmazotti jogviszonyt (a felmentés a közalkalmazott kérelmére történik). Ennek konkrét, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvényben [Tny.] foglalt esete a nők 40 éves szolgálati ideje miatti teljes öregségi nyugellátásra való jogosultság. Ez utóbbi esetben a közalkalmazottnak kell a munkáltatónál kérnie közalkalmazotti jogviszonya megszüntetését, hiszen nyugellátása megállapítására csak a közalkalmazotti jogviszonyát megszüntető felmenési okiratban meghatározott időpontot követő naptól kerülhet sor.

Az eset körülményeiből azt a következtetést lehet levonni, hogy a kérdést feltevő közalkalmazott nem kérte közalkalmazotti jogviszonya megszüntetését, tehát nem a kötelező megszüntetési esetről van szó, annál is inkább, mivel az érintett közalkalmazott még tovább szeretett volna dolgozni. Ettől függetlenül munkáltatója – amennyiben a közalkalmazott rendelkezik az öregségi nyugdíjra vonatkozó jogosultság életkori és szolgálati idővel kapcsolatos feltételeivel [Tny. 18. § (1)-(2) bekezdés], – a munkáltatója megszüntethette közalkalmazotti jogviszonyát. A konkrét esetben ez azt jelenti, hogy amennyiben a közalkalmazott a rá irányadó öregségi nyugdíj szabályok szerint 2015. december 12-én betöltötte 63. életévét, amennyiben ezen a napon rendelkezett 40 év szolgálati idővel, úgy közalkalmazotti jogviszonyát ettől az időponttól kezdődően munkáltatója bármikor megszüntethette.

2) A közszférára irányadó szigorúbb szabályok

Bár a közalkalmazotti munkáltatók számára lehetőség a közalkalmazotti jogviszonynak a Kjt. 30. § (1) bekezdés d) pontja alapján történő megszüntetése, a közszférában alkalmazandó nyugdíjpolitikai elvekről szóló 1700/2012. (XII. 29.) Korm. határozat (a továbbiakban: kormányhatározat) – bizonyos kivételekkel – szigorú kötöttségeket ró a közszféra munkáltatóira. A kormányhatározat ugyanis „felülírja” a törvényi rendelkezéseket, és a felügyeleti szerv minisztériumok vezetőire és a Miniszterelnökséget vezető államtitkárokra kötelezően írja elő, hogy intézkedjenek az öregségi nyugdíjkorhatárt elért és a szükséges szolgálati időt megszerzett közalkalmazottak, kormánytisztviselők, közszolgálati alkalmazottak jogviszonyának megszüntetése érdekében. Ezekben az esetekben nem marad meg a munkáltatónak a törvényi szabály szerinti mérlegelési lehetősége sem atekintetben, hogy a jogviszonyt később szüntesse meg.

A kormányhatározat szerint „1. A Kormány

1.1. felhívja a minisztereket és a Miniszterelnökséget vezető államtitkárt, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket az irányításuk vagy felügyeletük alá tartozó költségvetési szervekkel közalkalmazotti vagy kormányzati szolgálati jogviszonyban álló azon személyek jogviszonyának megszüntetése vagy a megszüntetés kezdeményezése érdekében, akik a rájuk irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötték és az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezték;

1.2. elrendeli, hogy az e határozatban foglaltak nem vonatkoznak a központi költségvetési szervként működő felsőoktatási intézményekben oktatói, tanári vagy tudományos kutatói munkakörben foglalkoztatott személyekre, valamint a rehabilitációs orvosszakértői feladatok ellátása érdekében megbízási szerződéssel foglalkoztatott vagy foglalkoztatni kívánt orvosokra; (kivétel-szabály),

1.3. elrendeli, hogy abban az esetben, ha azt a munkáltató különösen fontos érdeke vagy a költségvetési szerv alaptevékenysége indokolja, a munkáltatói jogok gyakorlója a Kormány véleményének kikérését követően dönthet az 1.1. alpont szerinti közalkalmazott, illetve – törvényben meghatározottak szerint – kormánytisztviselő vagy kormányzati ügykezelő továbbfoglalkoztatásáról azzal, hogy a Kormány véleménye köti a munkáltatói jogok gyakorlóját a döntésének meghozatalában;” (e szabály a gyakorlatban az érintett költségvetési szervek javaslatának az ágazati miniszterhez való felterjesztését és kormány-előterjesztésbenyújtását igényli).

E szabály nem értelmezhető másképpen, mint a közszféra álláshelyeinek csökkentésére irányuló célként, figyelemmel arra, hogy a kormányhatározat 1.5. pontja szerint1 ezen álláshelyek nem tölthetőek be (létszámstop). Kivételszabály a kötelező nyugdíjazás alól van: különösen azokban az ágazatokban, ahol a feladatellátás szempontjából a nyugdíjas korban történő foglalkoztatás fontos, pl. a felsőoktatás vagy a rehabilitációs szakorvosi működés a foglalkozási rehabilitációs szerv mellett). Az igazgatás más szakterületein pedig a felügyeleti szerven keresztül a Kormány hozzájárulásával történhet továbbfoglalkoztatás [kormányhatározat 1.2-1.3. pontjai]. Ennek indoka azonban nem méltányosság vagy a jubileumi jutalom megszerzése lehet, hanem a feladatellátás kötelezettsége, illetve megfelelő színvonalának biztosítása.

 

3) A felmentési idő kiadása a munkáltatót megillető „felmentési lehetőség”, valamint a felmentési kötelezettség esetén

Attól függően, hogy a munkáltató számára „csak” lehetőség a közalkalmazotti jogviszony-megszüntetése, vagy kötelezettsége van erre, kétféle számítása van a jogviszony-megszüntetés során a felmentési idő számításának.

A jogviszony-megszüntetés „lehetősége” esetén a munkáltató a törvényi szabályok alapján járó felmentési időt a közalkalmazott számára a felmentés közlését követő időszakra tudja kiadni. Ez a Kjt. idézett 30. §-a (1) bekezdésének d) pontjából következik, mely úgy fogalmaz, miszerint „a munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt felmentéssel akkor szüntetheti meg,ha a közalkalmazott a felmentés közlésének, illetőleg legkésőbb a felmentési idő kezdetének napján nyugdíjasnak minősül”. Nyugdíjasnak „minősülni” pedig a Tny. alapján úgy lehet, ha ennek az életkori és időbeli feltételeit a közalkalmazott már megszerezte.

Ehhez képest az öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzésének b) pontban említett kötelező esetkörében (nők 40 éves szolgálati jogviszonya) a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése kötelező. A 40 éves szolgálati idő megállapítását a nyugdíjbiztosítási igazgatóságtól kell kérni. Az erről szóló dokumentumot be kell mutatni a munkáltatónak, aki –erre vonatkozó közalkalmazotti kérelem esetén – a közalkalmazotti jogviszony megszüntetéséről köteles intézkedni. A jogviszony-megszüntetés helyes gyakorlata szerint ilyen esetben a munkáltató a felmentési időt úgy állapítja meg és adja ki helyesen, ha a 40 év szolgálati idő leteltének időpontját megelőző időszakra állapítja meg és adja ki. Ez azt jelenti, hogy ha a 40 év szolgálati idő 2015. december 12-én telt volna le, és ezen időpontban szerezheti meg a nő közalkalmazott a 40 év szolgálati idő esetén járó öregségi teljes nyugdíjat, úgy – amennyiben a szolgálati idő megállapítását a közalkalmazott megfelelő időben előre kérte, úgy a felmentési időt a 2015.december 12-ét megelőző időszakban ki lehetett adni, és – például hat hónapos felmentési idő esetén – már 2016. június 12-én közölni lehetett a közalkalmazottal a felmentést. A felmentési okiratban a jogviszony megszűnésének időpontjaként 2015. december 12. szerepel. Jól „összehangolt és időben megkezdett” eljárások esetében azonos időpont szerepel a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének időpontjaként és a nyugdíjbiztosítási igazgatóságnak a nyugellátás megállapításáról meghozott határozatában és a munkáltatói felmentési okiratban.

4) Lehet-e szempont közalkalmazott jogviszonyának megszüntetése során az a körülmény, hogy mikor szerzi meg a közalkalmazott a soron következő jubileumi jutalomra való jogosultságot? Lehet-e helye méltányosságnak?

Méltányosság gyakorlásával összefüggő jogszabályi rendelkezést a munkajogi szabályok nem tartalmaznak az öregségi nyugdíjra való jogosultság vagy a jubileumi jutalomra való jogosultság megszerzésével kapcsolatosan. A munkáltatónak nincs olyan jogköre, hogy az öregségi nyugellátásra való jogosultság megszerzése után „méltányosságból” tovább „tartsa meg” a közalkalmazottat (ilyen lehetősége csak a magánszféra munkáltatóinak van, akikre azkormányhatározat hatálya nem terjed ki). A Kjt. 30. § (1) bekezdés d) pontja szerinti jogviszony-megszüntetés ugyan lehetőség a Kjt. hatálya alá tartozó munkáltató számára – és ebből eredően akár tovább is foglalkoztathatná a közalkalmazottat -,azonban a kormányhatározat alapján azonban ezt nem teheti meg. Ez a – jogszabálynak nem minősülő, kizárólag a közszféra munkáltatóira kiterjedő normatív rendelkezés ugyanis fő szabályként azt mondja ki, hogy„a minisztereknek, illetve a Miniszterelnökséget vezető államtitkárnak meg kell tennie a szükséges intézkedéseketaz irányításuk vagy felügyeletük alá tartozó költségvetési szervekkel közalkalmazotti vagy kormányzati szolgálati jogviszonyban álló azon személyek jogviszonyának megszüntetése vagy a megszüntetés kezdeményezése érdekében, akik a rájuk irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötték és az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati időtmegszerezték”. Ilyen alapon a Kjt. hatálya alá tartozó, munkáltatói jogokat gyakorló intézményvezetőnek nincs más választása, végre kell hajtania a kormányhatározatban foglaltakat, vagy fel kell terjesztenie a felettes szervén keresztül a kivételre vonatkozó javaslatait a felügyeleti jogokat gyakorló ágazati miniszterhez. Gyakorlatilag a választási lehetősége az, hogy a munkáltatói jogok gyakorlójának háttérintézményi szinten nincs választási lehetősége: végrehajt, azaz intézkedik az öregségi nyugellátásra jogosultságot szerzett közalkalmazott jogviszonyának megszüntetése iránt vagy – amennyiben a közalkalmazott munkája a továbbiakban is nélkülözhetetlen – felterjeszti javaslatát a Kormány véleményének kikérése érdekében a meghatározott létszámú közalkalmazott továbbfoglalkoztatásáról.

Felvetődhet a kérdés a Kormány véleményének kikérésével összefüggésben a tekintetben is, hogy a véleménykérés egyedi jogviszonyokra, vagy csoportosan, közalkalmazottak (vagy a közszféra más területeit érintően közszolgálati tisztviselők) magasabb létszámú csoportjainak továbbfoglalkoztatásának kérdéskörére vonatkozott, vonatkozik. Mindkét eset megvalósulhatott, vagy megvalósulhat a kormányhatározat hatályának ideje alatt. Magasabb szakértelmet igénylő, például egy intézmény vezetői szintje mellett működő tanácsadók továbbfoglalkoztatása esetén akár egyedi esetben is működhet a vélemény megkérése, célszerű azonban ágazati szinten bevárni az azonos ágazathoz tartozó intézmények vezetőinek az időszakonként történő felterjesztését, és azokat egyidejűleg felterjeszteni a Kormányhoz vélemény-nyilvánítás céljából, feltéve, hogy a nyugdíjra jogosultság megszerzésének időpontja miatt nem válik sürgetővé a vélemény beszerzése.

A közalkalmazotti jogviszonynak az öregségi nyugdíjra való jogosultság miatt történő megszüntetése során a munkáltatónak nem lehet szempontja az, hogy a közalkalmazott megszerezze a következő jubileumi jutalomra való jogosultságot. A jubileumi jutalom a közszférában eltöltött jogviszony hosszúságát „díjazza”, értékeli. A jubileumi jutalomra való jogosultság a jogviszonyban eltöltött időtől függ. Így az utolsó jubileumi jutalomra való jogosultság végső soron függ az öregségi nyugdíjba vonulás időpontjától, azonban az öregségi nyugdíjra való jogosultság megállapítása (a nyugdíjazás) nem függ a következő jubileumi jutalomra való jogosultság időpontjától. Ebből következően a munkáltatónak – különösen a közszférában – jelenleg nincs törvényes lehetősége arra, hogy a kormányhatározatban foglaltak figyelmen kívül hagyásával kizárólag a következő jubileumi jutalomra való jogosultsági idő elérése céljából hónapokkal vagy évekkel „tovább hagyja jogviszonyban” a közalkalmazottat. A közalkalmazotti jogviszony esetében maga a törvény tesz olyan gáláns „engedményt”, miszerint a 40 éves jubileumi jutalomra való jogosultságot egyfajta jogi fikció alkalmazásával megszerzettnek tekinti abban az esetben, amikor a közalkalmazott a 40 év közalkalmazotti jogviszonyban (közszférában) töltött időből – az áthelyezés és a rendkívüli felmentés eseteit leszámítva – bármilyen más jogcímen megszűnik, és a közalkalmazott legkésőbb a megszűnés időpontjában a jubileumi jutalomra jogosító jogviszonyokból már 35 évet megszerzett2[Kjt. 78. §. (1) bekezdés]. Ugyanez a törvényi kedvezmény vonatkozik a 40 éves szolgálati jogviszonnyal rendelkező nőkre is, megjegyezve azt, hogy esélyegyenlőségi szempontokat is figyelembe véve feltehető a kérdés, hogy a jubileumi jutalom kifizetésére vonatkozó ezen szabály miért nem vonatkozik a 40 év jogosító időt szerzett férfiakra is.

Előfordulhatnak ellenben olyan esetek is, amikor a munkáltató a törvényeshez képest korábban kívánja megszüntetni a közalkalmazotti jogviszonyt az irányadó öregségi korhatár betöltését megelőzően, éppen azért, hogy ne legyen kötelezettsége a költségvetését terhelő jubileumi jutalom kifizetésére. Ez rendeltetésellenes munkáltatói magatartásnak és a joggal való visszaélésnek minősül, így törvénysértő, mert a Kjt. mögött szubszidiárius jelleggel alkalmazandó munkajogi alapelvekbe ütközik [Mt. 6. § (2) bekezdésének a jóhiszemű és tisztességes magatartásra vonatkozó követelménye és a 7. § (1) bekezdésének a joggal való visszaélésre irányadó rendelkezése).

 

5) Felvehetem – nem vehetem? Ha már „elengedtem” visszavehetem-e? Az öreg még jó a háznál vagy elpazarolható?

Elvonatkoztatva a nyugdíjazás kérdésétől, a nyugdíjra való jogosultságot már megszerzettek hogyan jöhetnek „be”, netalán „vissza” a közszférába. A kormányhatározat erre vonatkozóan is kötöttségeket tartalmaz, miután 1.6. pontja általános kötelezettségként írja elő a miniszterek és a Miniszterelnökséget vezető államtitkár számára, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az irányításuk vagy felügyeletük alá tartozó költségvetési szervek ne létesítsenek közalkalmazotti és – törvényben meghatározottak szerint – kormányzati szolgálati jogviszonyt olyan személlyel, aki a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte. Erre vonatkozóan is létezik eltérést engedő szabály, mégpedig az 1.7. pontban, amely a Kormány véleményének kikérésével mégis van lehetőség öregségi nyugdíjba vonult személlyel jogviszonyt vagy megbízási jogviszonyt létesíteni. Ezt azonban a közalkalmazotti (kormánytisztviselői vagy kormányzati ügykezelői) jogviszonyt létesíteni kívánó személy jogosult.

Kissé disszonáns, hogy a közalkalmazottnak kell kérnie a „visszafoglalkoztatást”, erre irányuló szándék ugyanis vagy megvan a munkáltatónál vagy nincs ilyen szándék. A nyugdíjas szakember általában csak akkor terjeszt elő ilyen kérelmet, ha a munkáltatónak van ilyen célú foglalkoztatási szándéka. Amennyiben van és ki is választotta a megfelelő „embert”, adott esetben a nyugdíjas szakembert, a munkáltatói joggyakorló a foglalkoztatási szándékát mindenképpen felterjeszti. A foglalkoztatási szándék a munkáltatótól indul, nem ésszerű tehát a nyugdíjas kérelmét is megkívánni ahhoz, hogy a Kormány véleménye is ki legyen kérve.

Analóg módon ezzel azonos szabályt állít a kormányhatározat 1.8. és 1.9. pontja a megbízási vagy vállalkozási szerződéssel foglalkoztatható öregségi nyugellátásra jogosultak vonatkozásában is. Fő szabály szerint nem köthető velük feladatellátásra polgári jogi megbízási vagy vállalkozási szerződés, a Kormány támogató véleménye alapján mégis lehet. A szabályozási logika szerint a „kivétel erősíti a szabályt” köznyelvi értelemben vett szabálya vált általánossá, és az általános szabály vált egyedi „tilalomfává”.

6) Mit tehet a közszférában foglalkoztatott öregségi nyugdíjas, aki még szeretett volna tovább dolgozni, nem csupán a jubileumi jutalom miatt, hanem azért, mert szellemileg, fizikailag aktív, szereti a szakmáját, és még tenni is szeretne azon a területen, ahol addig dolgozott?

Hogyan valósul meg a kormányhatározatban foglalt szabályozás a gyakorlatban? Egy biztos, a közszolgálati ellenőrzés területén és a közszolgálati jogviszonyt érintő területeken (a közszolgálati jogviszonyról szóló 2011. évi CXCIX. törvény szabályai szerinti közszolgálati ellenőrzés során) ellenőrzik a kötelező nyugdíjazási szabályok végrehajtását). A közalkalmazotti területeken – a szerző véleménye szerint – kevésbé történik ellenőrzés, a hangsúly inkább az ágazati bérkérdéseken és a foglalkoztatási körülményeken van. Az, hogy a kormányhatározat szabályait hogyan tartják be, más kérdés. Munkáltatói felelősség a közszféra alá- fölérendeltségi viszonyaiból következően, hogy mennyire veszi szigorúan a munkáltatói jogok gyakorlója (ez általában a jogviszony megszüntetése esetén mindig az intézmény első számú vezetője, igazgatója, főigazgatója) a szabály betartását. Egyedi eltérések bizonyára előfordulnak a gyakorlatban.

Kétségtelen tény, hogy az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött személyek kényszernyugdíjazásának, illetve „további” foglalkoztatásának kérdése is centralizálttá vált a közszférában. E tény egyik oldalról érthető, amennyiben annak foglalkoztatási célzata kimutatható lenne: tudniillik az, hogy az öregségi nyugdíjazással megüresedő helyekre arra alkalmas más szakembereket lehetne felvenni. A létszámstop azonban egyértelmű: az öregségi nyugdíjra jogosult megy vagy – ha a Kormány véleményét a továbbfoglalkoztatása kérdésében kikérik – a Kormány véleményétől függően marad. Más eset nincs. Az egyetlen szépséghibája ennek a kérdésnek az, hogy kissé politikai színezetet kap a továbbfoglalkoztatás kérdése és a szakértelem.

Aszépkorúak továbbfoglalkoztatásának kérdése a közszférában felveti annak a dilemmáját, hogy

• van-e szükség a kormányhatározatban foglalt szabályozásra akkor, amikor bizonyos területeken szükség van a nyugdíjas korúakra is,

• amennyiben a kormányhatározat egyszeri határidőt adott a végrehajtásra (2013. január 31.), egységesen folyamatosan kezeli-e a döntéshozó az öregségi nyugellátásra jogosultságot szerzett alkalmazottak ügyét?

• nem lenne-e egyszerűbb a háttérintézmények számára inkább a betölthető közalkalmazotti státuszok számát (létszámot) meghatározni vagy – másik megoldásként – a személyi kiadásokra fordítható költségvetési forrást bizonyos kismértékű rugalmasság mellett egyértelműen meghatározni (bérgazdálkodási eszközökkel) a Kormány egyedi véleményének megkérése helyett?

• nem kellene megkötni a munkáltatók létszám-gazdálkodási jogkörét a kelleténél jobban azért, hogy nagyobb adminisztrációval őket mégis megtarthassa a munkáltató vagy – ha már megszűnt a jogviszonyuk – visszafoglalkoztassa őket.

Minden esetre a szépkorúak tudása is a magyar gazdaságnak a humánerőforrásához tartozik. A szerző nem gondolja, hogy egyedi ügyekben teljesen centralizáltan kellene eldönteni, miszerint egy országos szociális intézmény vezetőjének rehabilitációs vagy pszichiáter (szakmai) tanácsadóját, vagy egy országos közművelődési intézmény tanácsadóját, esetleg középszintű köznevelési intézmények közalkalmazottait nyugdíjba kell-e küldeni vagy igény van-e az intézményvezetés részéről a további foglalkoztatására. A szerző álláspontja az, hogy – amennyiben az intézmény költségvetése egyértelműen meg van határozva – a gazdálkodás a költségvetési források kevés rugalmasságot biztosító egyértelmű meghatározása és megfelelő költségvetési ellenőrzés mellett – a közalkalmazott (további) foglalkoztatásához elegendő lehet a munkáltató jogok gyakorlójának döntése vagy szűkösebb időkben – bizonyos munkakörök esetében – a munkáltatói jogok gyakorlójának javaslata mellett az ágazatot irányító miniszter jóváhagyása.

Ha jól meggondoljuk, egy országban mindenkinek a tudására szükség van, s az idősebbek tudása és tapasztalata nélkül a fiatalok még képtelenek vezetni. Ha képesek, ez olyan szabályozási logikát idézhet elő, mint az 5.pontban említett speciális szabály általánossá válása, vagy mondhatnám azt is, hogy amely tekintetben korábban felelős döntési jogot kapott az újonnan kinevezett intézményvezetés, 2013-tól kezdődően meg lett kötve a keze a legfelsőbb szinten centralizált döntési jogosultsággal. Ez azt jelentette, hogyszemélyi kérdésekben is csekélyebb jogkört kapott az új intézményvezető: elküldheti az öregségi nyugdíjra jogosult személyt, de további foglalkoztatásához vagy „vissza”foglalkoztatásához már központi, kvázi jóváhagyásra van szükség.A nyugdíjba küldöttek helyére nyugdíjast – támogató centralizált vélemény mellett – akár jogviszonyba, akár megbízási szerződéssel – fel lehet venni. Általánosságban azonban a 2013. január 31-ig, majd azt követően megszüntetett jogviszonyok, illetve státuszok esetében létszámstop van jelenleg is hatályban. Hogyan egyeztethető ez össze a Kormány véleménye alapján nyugdíjassal mégis betölthető – vélhetően tanácsadói – státuszokkal, illetve megbízási és vállalkozási szerződéssel mégis ellátható feladatokkal? Nyugdíjkorhatár előtt állók esetében hol vannak az egyenlő esélyek? Mi volt a kormányhatározat meghozatalának eredeti célja.

Idézni lehetne a régi slágert „nem csak a húszéveseké a világ!” Vagy esetleg mégis az övék? De akkor miért a létszámstop? Úgy gondolom, előbb vagy utóbb mégiscsak indokolt lehet azt a bizonyos kormányhatározatot felülvizsgálni.

---