Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az alábbiakban a tanulmányi szerződés alapján nyújtott támogatások és más juttatások elhatárolását egy gyakorlati eseten keresztül szemléltetve mutatjuk be.
A munkáltató a vele munkaviszonyban álló munkavállalóval tanulmányi szerződést kötött. A szerződés szerint a munkavállaló három hónapos gyakorlati továbbképzésben vett részt Németországban. A munkáltató támogatásként a magyarországi havi alapbér és a külföldi tartózkodás idejére napidíj kifizetését, valamint az ingyenes szállítást vállalta, a munkavállaló pedig a munkaviszonyának fenntartását a tanulmányok befejezését követő egy évig.
A munkáltató a képzés befejezését követő egy éven belül a munkavállaló munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette, majd felszólította, hogy a szerződés megszegése miatt fizesse vissza a napidíjat, az utazási költséget és a betanulási időre kifizetett munkabért.
A munkavállaló állítása szerint a tanulmányi szerződésben kikötött három hónapból csak két hét szolgálta a betanítást, ezt követően Németországban termelő munkát végzett, ezt a körülményt azonban az első- és másodfokon eljárt bíróság nem vizsgálta. A felek közötti jogvita elbírálása során a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakat állapította meg.
A tanulmányi szerződés tárgyából kiindulva, az minősül támogatásnak, ami a szükséges ismeretek elsajátításával, begyakorlásával összefügg. Ha a munkáltató a tanulmányi szerződésben támogatásként meghatározott térítést nemcsak a szerződési cél megvalósulásának idejére, a betanulás tartamára folyósítja, az ebben a részében nem minősül tanulmányi támogatásnak, és a tanulmányi szerződés megszegésére tekintettel nem követelhető vissza.
A bíróság kimondta, hogy csak a képzés jellegének, a betanuláshoz szükséges idő tartamának tisztázásával lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a tanulmányi szerződés teljes egészében vagy csak meghatározott részében semmis-e. Továbbá a tanulmányi szerződés részleges semmissége esetén mérlegelni kell azt is, hogy a szükséges betanítás idejére biztosított támogatás összegével arányos volt-e a munkaviszony egy évig tartó fenntartásának kikötése a szerződésben. A munkáltató ugyanis nem igényelhet a munkavállalótól hosszabb idejű lekötöttséget, mint amennyi a betanítás idejére jutó támogatással arányos.
Az iratokból megállapítható volt, hogy a munkáltató nem csak a szerződésben meghatározott három hónapra, hanem a munkavállaló teljes németországi tartózkodásának idejére folyósított összegeket visszakövetelte, noha erre a tanulmányi szerződés sem adott módot. Ezen túl a forintban kifizetett díjazás közterheit is át akarta hárítani a munkavállalóra.
A munkáltató által a munkavállaló belföldi munkabére után fizetett társadalombiztosítási és munkaadói járulék, valamint a munkavállaló munkabéréből levont hasonló célú járulékok támogatásnak nem tekinthetőek. A munkáltató a járulékok összegét még szerződésszegés esetén sem követelheti vissza a munkavállalótól, illetőleg a munkavállalótól levont járulékot a visszatérítésnél nem veheti figyelembe.
A munkavállaló visszafizetési kötelezettségét tehát a fentiek figyelembe vételével lehetett csak megállapítani.
