Változás a munkaszerződésben
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munkaviszony során a munkaszerződés megkötése az első és egyik legjelentősebb lépés, az abban foglaltak szerint érvényesíthetőek a jogok, és kényszeríthetőek ki a követelések. A munkaszerződés tartalmazza a foglalkoztatás alapvető feltételeit. Ebből eredően, ha a jogviszonyban lévő felek közül bármelyik változtatni szeretne a szerződés tartalmán, fontos, hogy a módosítás megfeleljen ama garanciális szabályoknak, melyeket a munka törvénykönyve támaszt annak jogszerűségéhez.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 58. §-a rendelkezik arról, hogy a felek a munkaszerződést közös megegyezéssel módosíthatják. A törvény fenti jogszabályhelye előírja, hogy a munkaszerződés módosítására a megkötésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A közös megegyezés értelmében mindkét fél kölcsönös, egybehangzó és befolyástól mentes akaratát fejezi ki a módosítani kívánt pontok tekintetében. A bíróság kiemelt figyelmet fordít a közös, megegyező akarat kinyilvánítására, ugyanis már egy 2005-ben született bírósági határozat kimondta, hogy a munkaszerződés módosítása csak akkor állapítható meg, ha kétséget kizáróan bizonyított a felek egyező akaratnyilvánítása [BH2005. 118].
A kölcsönös és egybehangzó nyilatkozattól eltérően vannak olyan speciálisnak tekinthető esetek, amelyeknél az egyik fél akaratát valamely, a munka törvénykönyvében szereplő jogszabályhely pótolja. Ilyennek tekinthető például azon eset, amikor a kisgyermeket nevelő munkavállaló kérése esetén a munkáltató köteles részmunkaidőre módosítani a munkavállaló munkaidejét [Mt. 61.§ (3) bekezdése]. Egyebekben azonban mindkét fél hozzájárulása szükséges a módosításhoz. Ennek hiánya a gyakorlatban legtöbbször akkor fordul elő, amikor a munkáltató egyoldalúan módosítja a munkaszerződés bizonyos pontjait. Ebben az esetben a munkavállaló 30 napon belül érvényesítheti igényét a bíróság előtt benyújtott kereseti kérelemmel [Mt. 287.§ (1) bekezdés a) pontja].
A munkaszerződés a felek által szabadon, akár több alkalommal is módosítható, erre vonatkozóan ugyanis nem tartalmaz korlátozást a törvény. A módosítás formájára vonatkozóan a törvény előírja, hogy annak írásban kell megtörténnie, egyéb kikötést azonban nem tartalmaz. Így a felek köthetnek teljesen új munkaszerződést a módosított pontokkal, esetleg készíthetnek külön megállapodást, mely kiegészíti az eredeti munkaszerződést. Amennyiben a módosítási igény csak pár pontra terjed ki, érdemes az utóbbi megoldással élni, míg ha a felek többször, vagy jelentős mértékben kívánnak módosítani az eredeti munkaszerződésen, akkor érdemes az egységes, a módosításokat már szerepeltető formát választani.
Elképzelhető olyan helyzet, amikor a módosítás ugyan a felek közös akaratán alapszik, az írásba foglalás mégis elmarad. Ez a helyzet a megállapodás érvénytelenségét fogja eredményezni, melyre kizárólag a munkavállaló hivatkozhat, és ő is csak a módosítás hatályba lépésétől számított 30 napon belül [Mt. 44.§-a].
Előfordulhat az is, hogy a felek bizonyos módosításokkal csak meghatározott ideig szeretnének élni. Ilyenkor fontos, hogy a határozott idejű kikötés megjelenjen a szerződésben, ellenkező esetben ismételt módosításra lesz szükség, mivel eltérő kikötés hiányában úgy kell tekinteni, hogy a munkaszerződés- így annak módosítása is- határozatlan időre jött létre [Mt. 58.§, Mt. 45.§ (2) bekezdése].
Felmerülhet az a kérdés, hogy amennyiben az egyik fél módosítani kíván a szerződés valamelyik pontján, a másik azonban nem, milyen jogkövetkezményre számíthat a módosítást elutasító fél. A gyakorlatban ez a munkavállaló oldaláról nézve bír jelentőséggel, ugyanis a kiszolgáltatottságából eredően tarthat attól a dolgozó, hogy amennyiben nem járul hozzá a módosításhoz, az a munkaviszonya megszüntetését fogja eredményezni. A bírói gyakorlat alapján a munkáltató jogszerűen nem élhet a felmondás jogával pusztán arra való tekintettel, hogy a másik fél nem egyezik bele a módosításba, mivel ez a megoldás a szerződési szabadsággal összeegyeztethetetlen [BH2002. 458]. Előfordulhat azonban olyan eset is, amikor a módosítás hiányában nem lehetséges a további foglalkoztatás, így erre való tekintettel jogszerűen közölhető a felmondás [EBH 2002.687]. Ez esetben, egy esetleges perben a munkáltatót terheli annak bizonyítása, hogy a továbbfoglalkoztatás milyen okból nem lehetséges, valamint, hogy a módosítási szándék a jogviszony fenntartását célozta.
