Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Cikkünk apropóját az adja, hogy 2015. április 1-jével változott a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Met.). Ekkor lépett ugyanis hatályba a területi államigazgatási szervezetrendszer átalakításával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2015. évi VIII. törvény, valamint az azzal összefüggő, egyes közigazgatási tárgyú törvények módosításáról szóló 2015. évi VI. törvény.
A munkaügyi ellenőrzés szervezetének aktuális változásai
A mostani változás közvetlen előzménye az állami foglalkoztatási szerv, a munkavédelmi és munkaügyi hatóság kijelöléséről, valamint e szervek hatósági és más feladatainak ellátásáról szóló 320/2014. (XII. 13.) Korm. rendelet 2015. január 1-jei hatálybalépése volt, amely alapján eltűnt az államszervezetből a foglalkoztatáspolitikai, munkaügyi ellenőrzési és munkavédelmi feladatokat egyaránt ellátó országos hatáskörű Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (a továbbiakban: NFSZ). Feladatait a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter által vezetett nemzetgazdasági tárca vette át. A munkaügyi szervezetrendszer ezzel egyszerűsödött, hiszen három helyett kétlépcsőssé vált.
A szervezetátalakítás következő lépése a januártól a nemzetgazdasági miniszter közvetlen szakmai irányítása alá került munkaügyi szakigazgatási szervezet teljes beolvasztása a 2011-ben létrejött megyei és fővárosi kormányhivatalok szervezetébe. A 2015. évi VI. törvény általános indokolásában szerepel, hogy „a Kormány területi feladatai ellátása hatékonyságának és eredményességének növelése érdekében szükséges a fővárosi és megyei kormányhivatalok belső integrációja is. A kormányhivatalokban a szakigazgatási szervre és törzshivatalra történő felosztása megszűnik. (…) az önálló szakigazgatási szervek és a törzshivatali szervezeti egységek integrált funkcionális és szakmai szervezeti egységekbe olvadnak össze.
Mindezzel biztosítható a kormányhivatalok részéről az egységes feladatellátás”, azaz lényegre törőbben fogalmazva: az egységes irányítás, a kormányhivatal hatáskörébe tartozó valamennyi államigazgatási hatáskört érintően. A 2015. évi VIII. törvény ezzel összefüggésben úgy módosította a Met. szabályait, hogy a fővárosi és megyei kormányhivatalban a feladat- és hatáskörök címzettjeként – az eddigi munkaügyi felügyelő helyett – egységesen a kormányhivatalt mint munkaügyi hatóságot jelölte meg; a korábbi munkaügyi felügyelő elnevezés helyett pedig következetesen a kormányhivatal kormánytisztviselője kifejezést használja.
A 2015. évi VI. törvény által módosított, a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a fővárosi és megyei kormányhivatalok kialakításával és a területi integrációval összefüggő törvénymódosításokról szóló 2010. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: Khtv.) 6. § (1) bekezdése szerint a fővárosi és megyei kormányhivatalokat a Kormány a Miniszterelnökséget vezető miniszter útján irányítja. A joghely kiegészült egy új mondattal is, miszerint a „szakmai irányító miniszter által irányított feladatok ellátásával összefüggő ágazati és szakpolitikai kérdésekben a szakmai irányító miniszter egyedi utasítást adhat a kormánymegbízottnak”. Erre azért van szükség, mivel a szakigazgatási szervek kormányhivatali szervezetben való feloldódásával párhuzamosan megszűnt a szakigazgatási szerv vezetőjének pozíciója is. A szakigazgatási szerv vezetőjének kinevezéséhez és felmentéséhez a szakminiszter egyetértése is kellett, amely jog értelemszerűen szintén elenyészett. A szakigazgatási szerv vezetőjének a szakigazgatási szerv eddigi kormánytisztviselői felett biztosított munkáltatói jogai pedig átkerültek a kormányhivatal vezetőjéhez, azaz a kormánymegbízotthoz (lásd a Khtv. 15. §-át). Az egyedi utasításra vonatkozó szabály beiktatása nélkül semmilyen törvényi garanciája nem maradna a szakmai miniszter irányítási jogának.
Mindezektől a változtatásoktól a jogalkotó a „gyorsreagálású”, hatékony közigazgatási működés biztosítását várja; ugyanakkor azáltal, hogy minden területi hatóság egybeolvasztásával lényegében megszüntette az eltérő szakmai szempontok érvényesítését szolgáló szakhatósági rendszert, és az egységes, központosított irányítás révén „házon belül” eldönthetővé tette egy-egy közigazgatási ügy kimenetelét, belenyugodott abba, hogy a különféle szakmai szempontok érvényesítésére esetenként csak felületesen, formálisan lesz lehetőség.
A munkaügyi ellenőrzés tartalma
A 2015. április 1-jei, a munkaügyi szervezetrendszerre vonatkozó törvénymódosítások ugyanakkor a munkaügyi ellenőrzés tartalmi kérdéseit változatlanul hagyták. A Met. 3. § (1) bekezdése sorolja fel az ellenőrzési tárgyköröket, amelyek 2014. január 1. óta változatlanok. Amikor egy felügyelő a hatóság nevében megkezdi a munkaügyi ellenőrzést, vagy átfogóan vizsgálja ezeket, vagy – célellenőrzés keretében – ezek közül csak egyesekre koncentrál. A Met. 6. § (1) bekezdése ehhez kapcsolódóan meghatározza a kiszabható szankciókat. Ez utóbbi szabály ugyan módosult 2015. április 1-jével, a változás azonban csak a pontok átszámozását érintette. A munkaügyi ellenőrző hatóság (kormányhivatal) a határozatában mindig megállapítja a jogsértés tényét, és ha lehetséges, kötelezi a foglalkoztatót a szabálytalanság meghatározott időn belül történő megszüntetésére [Met. 6. § (1) bekezdés b) és h) pont], ezen felül pedig további intézkedéseket hoz, illetve szankciókat állapít meg. Az egyes vizsgálható jogsértések és az esetükben alkalmazható jogkövetkezmények a következők.
Ha a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozat alakszerűsége hibás (például írásbeli munkaszerződés kötésére nem került sor, de a bejelentés megtörtént) [Met. 3. § (1) bekezdés a) pont], akkor a hatóság – feltéve, hogy ha az alkalmazás vagy a foglalkoztatás a jogszabálysértés súlyossága miatt nem tartható fenn, és a sérelem rövid időn belül nem orvosolható – megtiltja a további foglalkoztatást; ezen felül az eltiltás időtartamára kötelezi a munkáltatót a munkavállaló számára az állásidőre járó alapbér megfizetésére is [Met. 6. § (1) bekezdés a) pont]. Ami a bírságolást illeti: ilyen esetben a bírságolás nem kötelező, de már egy munkavállalót érintő jogsértés esetén is lehet bírságot kiszabni [Met. 7. § (1) bekezdés a) pont].
Ha a foglalkoztató a jogviszony létesítésével, megszűnésével, megszüntetésével összefüggő bejelentési kötelezettségének nem tett eleget, vagyis fekete foglalkoztatásról van szó [Met. 3. § (1) bekezdés b) pont], rövid időn belüli orvosolhatóság hiányában a további foglalkoztatást meg kell tiltani, kötelezve a munkavállalót, hogy erre az időre alapbért fizessen a munkavállalónak [Met. 6. § (1) bekezdés a) pont]. Emellett meg kell állapítani a foglalkoztatásra irányuló jogviszonynak (munkaviszonynak) a munkába lépés napjától történő fennállását (jogviszony minősítése), és kötelezni kell a foglalkoztatót a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyra vonatkozó szabályok betartására is [Met. 6. § (1) bekezdés e) pont]. Ebben az esetben a munkaügyi bírság kiszabása akár egy munkavállalót érintő jogsértés esetén sem mellőzhető [Met. 6/A. § (1) bekezdés b) pont, 7. § (1) bekezdés a) pont]. Azonban mégsem szabható ki a munkaügyi bírság, ha a foglalkoztató a bejelentési kötelezettségét eredetileg ugyan elmulasztotta, de utóbb, még a hatósági ellenőrzés megkezdése előtt mégis teljesítette (természetesen nem csak a bejelentés időpontjától, hanem a jogviszony fennállásának tényleges kezdetétől), vagy pedig, ha a bejelentésre vonatkozó kötelezettséget külön jogszabály szerint a foglalkoztató helyett más teljesíti, és a foglalkoztató a bejelentés határidőben történő teljesítéséhez szükséges adatokat a munkaügyi ellenőrzés megkezdéséig teljeskörűen átadta [Met. 6/A. § (2) bekezdés a)–b) pont].
Ha a munkáltató a munkavállalói jogalanyisággal kapcsolatos életkori feltételeket sértette meg (gyermekmunkát alkalmazott, vagy 15–16 éves fiatalt nem az iskolai szünet alatt foglalkoztatott stb.) [Met. 3. § (1) bekezdés a) pont], a további foglalkoztatást meg kell tiltani [Met. 6. § (1) bekezdés a) pont], és a gyermek veszélyeztetettsége miatt jelzéssel kell élni a gyermekjóléti szolgálatnál [Met. 6. § (1) bekezdés g) pont]. Ilyen esetben a munkaügyi bírság kiszabása nem mellőzhető, ehhez elegendő akár egy munkavállaló vonatkozásában felmerült jogsértés is [Met. 6/A. § a) pont, 7. § (1) bekezdés a) pont].
Ha a munkaszerződés lényeges tartalmi elemeire, vagy pedig a foglalkoztató írásbeli tájékoztatási kötelezettségére vonatkozó rendelkezéseket sértették meg [Met. 3. § (1) bekezdés a) pont], bírságolásra sor kerülhet, de csak akkor, ha legalább két munkavállaló érintett [Met. 7. § (1) bekezdés b) pont]. A bírságolás nem kötelező.
Ha a hatóság a nők, a fiatalkorúak és a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásával kapcsolatos jogszabályok megsértését állapította meg [Met. 3. § (1) bekezdés e) pont], és a súlyos jogsértés rövid határidőn belül nem orvosolható, a további foglalkoztatást meg kell tiltani [Met. 6. § (1) bekezdés a) pont]. A törvény ilyen esetben nem írja elő az állásidőre járó alapbér fizetésének kötelezettségét. A bírságolás ekkor nem kötelező, és csak abban az esetben kerülhet rá sor, ha a jogsértés több munkavállalót érintett [Met. 7. § (1) bekezdés b) pont].
Ha megszegték a munka- és pihenőidőt érintő, munkaviszonyra vonatkozó szabályban (jogszabály, kollektív szerződés) előírt rendelkezéseket [Met. 3. § (1) bekezdés f) pont], szintén sor kerülhet a további foglalkoztatás megtiltására [Met. 6. § (1) bekezdés a) pont]. Emellett lehetőség van bírságolásra, mégpedig akkor is, ha a jogsértés akár csak egy munkavállalóra vonatkozott [Met. 7. § (1) bekezdés a) pont].
|
Új szolgáltatásokkal bővült a munkajog.hu:
|
 |
Ha a jogszabályban, kollektív szerződésben vagy a miniszter által az ágazatra, alágazatra kiterjesztett hatályú kollektív szerződésben megállapított munkabér mértékére, valamint a munkabér védelmére vonatkozó rendelkezések megsértésére került sor [Met. 3. § (1) bekezdés g) pont], munkaügyi bírság kiszabása már egyetlen munkavállaló érintettsége esetén sem mellőzhető, kivéve, ha a jogsértést felszámolási eljárás alatt álló foglalkoztató követte el [Met. 6/A. § (1) bekezdés c) pont, 7. § (1) bekezdés a) pont]. Nem szabható ki azonban munkaügyi bírság akkor, ha a foglalkoztató a munkavállaló részére ki nem fizetett munkabér kifizetését az eljárás során kitűzött határidőn belül pótolja [Met. 6/A. § (2) bekezdés c) pont].
Ha nem került sor a foglalkoztató részéről előzetes, a teljesítménykövetelmény megalapozott megállapítását lehetővé tévő eljárás lefolytatására, vagy megsértette a teljesítménykövetelmény és a teljesítménybér-tényezők előzetes közlésére vonatkozó szabályokat [Met. 3. § (1) bekezdés o) pont], a szankció munkaügyi bírság lehet, amelynek kiszabása azonban nem kötelező, és csak akkor kerülhet rá sor, ha az érintett munkavállalók többen is vannak [Met. 7. § (1) bekezdés b) pont].
Ha a munkáltató nem vagy nem határidőben adta ki a munkavállalónak a jogviszony megszűnésével összefüggő igazolásokat, vagy megsértette a munkaviszony megszűnéséhez, megszüntetéséhez kapcsolódó elszámolásra vonatkozó szabályokat [Met. 3. § (1) bekezdés h) pont], sor kerülhet bírság kiszabására, de csak akkor, ha több munkavállaló is érintett, és nem kötelező jelleggel [Met. 7. § (1) bekezdés b) pont].
Ha a foglalkoztatásra a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó, valamint a munkaerő-kölcsönzési tevékenység végzésére jogosító jogszabályok megsértésével került sor, például nyilvántartásba vétel nélküli foglalkoztató járt el, vagy a munkajogi előírásokat sértették meg [Met. 3. § (1) bekezdés k) pont], akkor a további foglalkoztatás megtiltására kerülhet sor [Met. 6. § (1) bekezdés a) pont]. A hatóság a foglalkoztatót továbbá eltiltja a kölcsönzési tevékenysége folytatásától is, amennyiben az arra vonatkozó, jogszabályban előírt engedéllyel, nyilvántartásba vétellel nem rendelkezik [Met. 6. § (1) bekezdés f) pont]. Ha a foglalkoztató e hatósági nyilvántartásba vétel hiányában folytatja munkaerő-kölcsönzési tevékenységét, akkor a munkaügyi bírság kiszabása sem mellőzhető, akkor sem, ha az érintett munkavállalók száma csak egy volt [Met. 6/A. § (1) bekezdés d) pont, 7. § (1) bekezdés a) pont].
Ha engedély nélkül, illetőleg lejárt engedéllyel foglalkoztattak harmadik országbeli állampolgárokat, vagy más módon sértették meg a harmadik országbeli és a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező állampolgárok foglalkoztatására vonatkozó jogszabályokat [Met. 3. § (1) bekezdés i) pont], sor kerülhet a további foglalkoztatás megtiltására, ha a súlyos jogsértés rövid időn belül nem orvosolható [Met. 6. § (1) bekezdés a) pont]. Emellett a hatóság el is tiltja a foglalkoztatót a tevékenysége folytatásától, mivel a foglalkoztatásra vonatkozó jogszabályban előírt engedéllyel nem rendelkezik [Met. 6. § (1) bekezdés f) pont]. Ebben az esetben is kiszabható munkaügyi bírság, mégpedig akár egyetlen munkavállalót érintő jogsértés esetén is [Met. 7. § (1) bekezdés a) pont], de emellett a foglalkoztatót más anyagi szankció is sújtja: ha a munkaügyi hatóság azt állapítja meg, hogy a foglalkoztató harmadik országbeli állampolgárt a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 7. § (1) bekezdés a) pontja szerinti összevont kérelmezési eljárás alapján kiadott tartózkodási engedély, illetve b) pontja szerinti munkavállalási engedély nélkül foglalkoztat, kötelezi a központi költségvetésbe történő befizetésre (Met. 7/A. §).
HR&Munkajog akció – 8 hónap lapszámai 6 hónap áráért! |
|---|
Május 31-ig HR & Munkajog című szaklapunkat 25%-os kedvezménnyel rendelheti meg! A 2015. május 1. – december 31. közötti, időszakra a féléves előfizetési díj áráért, azaz 16 990 Ft + (áfa) áron fizethet elő. |
Ha a foglalkoztató elmulasztotta bejelenteni az általa foglalkoztatott, harmadik országbeli állampolgár, illetve szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy egyébként engedélymentes magyarországi foglalkoztatását [Met. 3. § (1) bekezdés r) pont], akkor több munkavállaló érintettsége esetén mérlegelési alapon kerülhet sor bírságolásra [Met. 7. § (1) bekezdés b) pont].
Ha pedig a foglalkoztató a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvényben előírt azon kötelezettségét mulasztotta el, miszerint köteles meggyőződni arról, hogy a harmadik országbeli állampolgár érvényes tartózkodási engedéllyel vagy más tartózkodásra jogosító engedéllyel, keresőtevékenység folytatására jogosító engedéllyel rendelkezik-e, továbbá, hogy a harmadik országbeli állampolgár által bemutatott érvényes tartózkodási engedély másolatát a foglalkoztatás időtartama alatt meg kell őriznie [Met. 3. § (1) bekezdés s) pont], a további foglalkoztatás megtiltására kerülhet sor [Met. 6. § (1) bekezdés a) pont], valamint – több munkavállalót érintő jogsértés esetén – bírságolásra is [Met. 7. § (1) bekezdés b) pont].
Minden fenti esetben kizárja azonban a bírságolást, ha a jogsértő magatartásnak a hatóság tudomására jutásától számított egy év, vagy az elkövetéstől (jogellenes állapot esetén az állapot megszűnésétől) számított három év eltelt [Met. 7. § (2) bekezdés]. Ami a bírságok mértékét illeti, ez harmincezer és tízmillió forint között mozoghat [Met. 7. § (3) bekezdés]. A mérlegelés szempontjait a törvény meghatározza: a megsértett jogszabályi előírások számát és hatását, a jogellenes állapot időtartamát, a jogsértő magatartás ismétlődését és gyakoriságát, az érintett munkavállalók számát, az okozott hátrány nagyságát, a hátrány megelőzésével, elhárításával, helyreállításával kapcsolatban felmerült költségeket, illetve a jogsértéssel elért jogtalan előny mértékét kell figyelembe venni, továbbá azt, hogy a hátrány visszafordítható-e, hogy mekkora a jogsértést elkövető foglalkoztató gazdasági súlya, továbbá, hogy az eljárást segítő, együttműködő magatartást tanúsított-e [Met. 7. § (7) bekezdés, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 94/A. § (1) bekezdés].
A mérlegelésre a fentiektől eltérő keretek között kerül sor akkor, ha kismunkáltatót bírságolnak, amelynek az ellenőrzés megkezdésekor nincs több foglalkoztatottja húsz főnél: ilyen esetben ötmillió forint a felső határ [Met. 7. § (4) bekezdés]. Ha pedig a foglalkoztató természetes személy, de nem egyéni vállalkozó, akkor a maximális bírság csupán egymillió forint lehet [Met. 7. § (5) bekezdés].
Akár húszmillió forintos bírság is kiszabható ismételt jogsértés esetén, azaz akkor, ha az előző, bírságot is tartalmazó határozat jogerőre emelkedésétől számított három éven belüli utóellenőrzés során azt állapítják meg, hogy legalább egy, a korábbival azonos jogsértést követett el a foglalkoztató [Met. 7. § (6) bekezdés].
A költségvetésbe való befizetésre kötelezés mértéke a jogellenes foglalkoztatás idejére kifizetett munkabér négyszerese (de legalább a havi minimálbér nyolcszorosa, azaz 2015-ben 840 000 Ft), három éven belüli ismételt jogsértés esetén pedig a munkabér nyolcszorosa, de legalább a minimálbér tizenötszöröse (2015-ben 1 575 000 Ft). Magánszemély – kivéve, ha egyéni vállalkozó – első ízben 210 000, másodszor 420 000 Ft-ot tartozik fizetni (Met. 7/A. §).
Dr. Bérces Kamilla, a HR&Munkajog szaklap 2015/5. számában megjelent írásából további részleteket tudhat meg a munkaügyi ellenőrzések közelmúltjáról és jövőbeni irányairól.
